Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-14 / 13.szám

ESZTCRMWJIDfM ÖTVENHATODIK ÉVF. 13. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. FEBRUÁR 14 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pen^ő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Az a játék, amely most a fórumon íolyik, — megmondjuk őszintén — nem vált ki igen nagy örömet az ország közvéleményéből. Hogy mi történik a kulisszák mögött, az bennünket egyáltalán nem érdekel, mint hogy nem érdekli azt a nyolc és íél millió embert sem akik remegő szívvel várják sorsuknak jobbraíordulását. Bennünket csak az érdekel, hogy egyetlen párt sem tévesztheti magát össze az országgal. Nekünk igazán nem fontos, hogy Berki Gyula, Ugrón Gábor vagy Andaházi Kasnya Béla tagjai legyenek-e az új választójog alapján összeülő képviselőháznak. Ellenben rendkívül fontos : ha valóban elérkezett bilincseink meglazitásának történelmi pillanata, akkor ezt a magunk számára és a világon szerteszét élő magyarság számára minél eredményesebben biztosítsuk. Fontos az, hogy a kartelekkel és a nagyindusztriának túltengő hatalmával végérvényesen leszámoljon a kormány. Fontos az, hogy a mai kiáltó aránytalanság a jövedelem eloszlás terén minél előbb megszüntessék, s hogy a nyomorgó társadalmi rétegek sorsát végre elviselhetővé tegyük. Ezeknek a megvalósítása érdekében nem láttuk Berki Gyuiáékat ugyanazzal az elánnal harcolni, mint amilyen lendülettel most Gömbös Gyu

!

a miniszterelnök egyes ténykedéseit bírálják, Pedig a konok harcolóknak meg kell érteniök, hogy új idők új embereket kivannak. Olaszországot sem Sonninoék és Salandráék tették naggyá, s Németországot sem azok a politikai erők emelték mai félelmetes magasságába, akik akár a császár, akár a szociáldemokrata éra alatt voltak hangadó tényezői a birodalomnak. Mi itthon még túlságosan közel vagyunk ahoz a korhoz, amely százmilliókat költött el nem éppen hasznothajtó beruházásokra. Néhány rosszillatu politikai esemény még túlságosan emlékezetünkben él ahoz, hogysem el próbáljuk hinni, hogy a kibontakozás nem képzelhető el másképpen, mint éppen az 1922-ben létrehozott párturalmi rendszer alapján. Az ország sorsának irányításáért a felelősséget elsősorban a miniszterelnök, s a kormány viseli. Lehetetlen elképzelni tehát, hogy a miniszterelnöknek ne legyen alkalma akaratát keresztül vinni olyan esetekben, amikor ennek az akaratnak a megvalósítását a nemzet jól felfogott érdeke és az ország jövője parancsolja. Ebben a harcban, ahogy az általános közhangulatot ismerjük, az ország többsége a miniszterelnök mögött áll és nem a Berkiek és Payr Hugók mögött. Mintha elég lett volna már az örökös képviselőkből. A kormány a nemzetért van. A párt legfeljebb eszköze parlamentáris országokban a nyugodt kormányzásnak. A párt nem lehet örökkévaló és nem lehet szent és sérthetetlen. Mert ha ezt az ostoba tételt elfogadjuk, akkor egy nemvárt fordulat esetén ugyanezt fogják a maguk számara követelni a szociáldemokraták, a liberálisok, vagy a demokraták is. A nagy sorsdöntő kérdéseket tehát kizárólag egyetlen párt szemszögéből megítélni nem lehet. Ilyen esetekben a kormányt a nemzet egyetem 25 érdekei vezethetik csak. Éppen ezért semmi kétségünk aziránt: ha a miniszterelnök arra határozza el magát, hogy megkérdezi a nemzetet, vájjon azt akarja-e, hogy ebben az országban nyugodt kormányzás folyjon vagy hogy a Berki Gyuláknak és a liberális Ugrón Gáboroknak legyen mandátumuk, nem kétséges, hogy az ország választópolgárságának óriási többsége Gömbös Gyula mögé sorakozik fel, akár holnap, akár holnapután intézze ezt a kérdést a nemzethez. Ezt tudomásul kell vennie minden politikusnak ugy a fővárosban, mint a vidéken. A most folyó játékból pedig nem kérünk tovább. Hogy az minél előbb megszűnjék, agyonsanyargatott országunk presztízse ! követeli. Törvényjavaslatot készített a hercegprímás a házasságjog reformjáról A magyar közéletnek kiemelkedő eseménye volt vasárnap délelőtt a budapesti Városi Színházban tartott családvédelmi nagygyűlés, amelyet az Actio Catholica tartott. A hatalmas épületet zsúfoláöig megtöltő férfihallgatóság előtt szólásra emelkedett Serédi Jusztinián dr. és bejelentette, hogy törvényjavaslatot készített a magyar házasságjog rejormjáról és benyújtja azt a kormánynak. Megszoktuk már, hogyha Serédi Jusztinián valahol felemeli szavát, annak nagyjelentősége,messzehangzó ereje van. A mai közéleti erkölcsök dzsungeljében felfigyelnek és összerezzennek a magyar katolikus egyház fejének mindent megrázó hatalmas szavára. De csak félve összebújnak, amikor kíméletlen igazsággal fellibbenti a leplet a társadalmi élet bűneiről és hibáiról, amikor rámutat azok gyökeres orvoslására — dermedten hallgatnak —, azután várnak, várják a hang elhalkulását és .. . marad minden a régiben. Vannak, akik szólni szeretnének. Nem mernek. Másokat cselekvésre buzdít a főpásztori szózat... de megtorpannak az elhatározó, bátor fellépés előtt... De ott áll legfőbb őrhelyén a magyar Sión főpapja . . . néz, figyel, szól ... és ha látja, hogy szava csak a kietlen pusztába hangzó szó volt: cselekszik maga, mert látja, hogy ezt követeli a magyar nemzet egyetemes érdeke, a nemzet jövője, mert az eddigi út, a bűn és fertő útja a mocsaras, bűzös lápvirágokat termeli és rothadásba, pusztulásba vezet, honnét nincs szabadulás, nincs feltámadás. A hercegprímás szavait döbbenetes csendben, feszült figyelemmel hallgatta a nagygyűlés : — Az 1894. „évi XXXI.jtörvénycikk — mondotta Oeminenciája — az elmúlt negyven esztendő alatt teljesen megváltoztatta az embereknek a házasságról való fogalmát. Előkészítette útját a család általános felbomlásának és a gyermektelenségnek. Éppen azért nekünk törvényes eszközökkel arra kell törekednünk, hogy a polgári házasságról szóló törvényt hatályon kivül helyezzék. (Nagy taps.) Olyan törvényt kell hoznunk, amely kimondja, hogy a magyar állam a maga szempontjából hatályosnak ismeri el azokat az egyházi házasságokat, amelyeket a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetek egyházai előtt kötnek. — Amit én most mondottam, amit a katolikus nagygyűlésen is proponáltam, azt törvényjavaslat formájában kidolgoztam és a magyar királyi kormány elé juttatom . . . Lelkes éljenzés és hatalmas taps szakította félbe percekig a hercegprímás beszédét e bejelentésre. — A törvényjavaslatot úgy dolgoztam ki — folytatta a hercegprímás —, hogy minden súrlódás elkerülhető legyen ... ebben a törvényjavaslatban semmiféle olyan dolgot nem fog találni senki, amely a vallásfelekezeteknek egymással való súrlódására vezetne. Én ezzel a törvénnyel nem a vallásfelekezeteknek egymáshoz való viszonyát kívánom rendezni, hanem az állam viszonyát az egyes vallásfelekezetekhez a házasságjog kérdésében . . . Megvan tehát a teljes egyenlőség a világi törvények előtt a különböző egyházak között. Éppen ezért annak a biztos reményemnek adok kifejezést, hogy nem katolikus testvéreim is megértik és a nemzet érdekében támogatják ezt a mozgalmat. Majd kifejtette a hercegprímás, hogy ha javaslata törvényerőre emelkednék, jogilag nem jelentene új dolgot, hisz az állam 900 esztendeig hatályosaknak ismerte el az egyházak eőltt kötött házasságokat. Ez az állapot maradt meg Horvátországban akkor is, amikor a polgári házasságról szóló törvényt Magyarországban életbeléptették és még ott ma sincs polgáriházasság, hanem változatlanul áll az 1895 előtti állapot. Csak egyházi házasság van. De az olasz nemzetnél is 1929 óta úgy van, hogy az állam katolikus vonatkozásokban azokat a házasságokat tekinti hatályosaknak, melyeket az egyház ilyeneknek tart. Ausztriában is igy van 1933 óta, ahol szintén konkordátom rendezi a házasságkötés katolikus vonatkozásait, melyeket az állam a maga szempontjából színién hatályosnak ismer. el. Foglalkozott a hercegprímás a családok szétzüllésének okaival is. Az egyik ok kétségtelenül gazdasági, mert ahol nincs meg a család alapítására és fenntartására a szükséges gazdasági bázis, ott vagy egyáltalában nem alapítanak, vagy ha megalapítják, az a legtöbbször terméketlen lesz és igen sokszor válással végződik. A család válságát azonban nem lehet teljesen a gazdasági krízis számlájára irni. — Azt látjuk ugyanis — mondotta — hogy a család szétzüllése és gyermektelensége nem éppen a legszegényebb emberek között fordul elő, hanem a tehetősebbeknél, azoknál, akik igen szépen felnevelhetnének több gyermeket is. Gazdasági nehézségekről ilyen esetekben tulajdonképen nincsen szó, csak hivatkozás történik rá, mert ugyanazok az emberek, akik a gazdasági nehézségekre hivatkozva, nem akarnak egy gyermeket sem eltartani, el tudnak tartani két-három asszonyt is, pedig ezeknek az eltartása többe kerül, mint akár négy-öt gyereké. Zúgó éljenzés és szűnni nem akaró dörgő taps követte a főpásztor beszédét, melyben bátor szóval mutatott a bajok igazi okára és bejelentette az aktiv munkát a nagygyűlés résztvevőinek. íme, a főpásztor a cselekedetek terére lép, hogy az Actio Catholica purifikáló munkáját megkezdje. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmanyósat beszerez, ismeretlen helye :i tartózkodó vagy eltűnt egyénekei felkutat, úgy bel - mint külföldön.