Esztergom és Vidéke, 1935

1935-02-07 / 11.szám

ÖTVENHATODIK £Ví. 11. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. FEBRUÁR 7 Előfizetési ár l hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fü. Zászlót bontott a Magyar Munkások Nemzeti Blokkja Az Országos Társadalombiz­tosító Igazgatósága 1935. már­cius 31 és április l-re tűzte ki a közgyűlési és választmányi tagok újbóli választását. A két napon az urnák elé járul kö­zel egymillió munkaadó és munkavállaló, hogy titkos sza­vazatával, a mnga választotta képviselője bevonuljon a nagy­vonalú magyar szociálpolitika újjászervezett mesterművébe, a Társadalombiztosító Intézet par­lamentjébe, hogy a nemzet egyik legfontosabb szociális al­kotását, a hatalmas ember- és nemzetmentés várfalait őrizze és munkálja. A két napon leadott szava­zatának erejével minden mun­kaadó és munkavállaló közvet­len, vagy közvetett kapcsolatba kerül a szociális érzéssel nem­biró emberek által annyiszor támadott magyar társadalom­biztosítással, szemtanuja lesz a magyar társadalomvédő intézet kohójában folyó áldozatos mun­kának, éber őre annak a szer­teágazó folyamatnak, amely a betegek gyógyítására, az el­esettek megsegítésére, a rok­kantak, az öregek, az özvegyek és árvák kenyerének biztosítá­sára törekszik. De nemcsak a nemzet érde­kében szolgáló munkások és munkaadók serege siet az em­beri szolidárizmust példázó vár­falak alá, hanem a forradalma­sító, az osztályharcra törő, a nemzet egyetemes érdekeit év­tizedek óta megbontó vörös front is a falak alá törtet, hogy a munkások és munkaadók kö­zös parlamentjében ismét el­hintse a maga közismert vé­szes tűzcsóváit, megbontsa a a dolgozó százezrek egyetemes érdekeit képviselő sorokat es az anarchiára vezető osztály­harc tüzével felégesse azokat az aranyhidakat, amelyeket a vér­zivatart, a hétszeres romlást, a vörös terrott követő felfele ívelő időkben azért emelt e nemzet megújult ereje, hogy azokon keresztül lassankint a nemzet minden egyes fia, a nemzet minden hazafias érzelmű mun­kása eljusson a magyarság, ere­jét, egészségét megóvó, a ki­hűlt, megfogyatkozott vérét a táppénzsegélyek millióival táp­láló társadalombiztosítás há­zába. Ma, amikor a vörös terror pöre folyik a bíróság előtt és az igazság csarnokában a vö­rös szellem kisértő szellemei vonulnak fel, amikor az Isten­tagadás vihara ostorozza az európai keresztény civilizáció és kultúra bástyáit, reá kell arra mutatni, hogy a nagyvo­nalú magyar szociálpolitika in­tézménye, a magyar társada­lombiztosítás fejlődő vára nem a széthúzás, nem az Istentaga­dás, nem a vörös terror előfu­tárainak épült, nem idegen bál­ványoknak emelték, hanem a dolgozó magyar néptömegek számára. Ezt ne felejtsék el a vörös szellem futárai és ne fe­lejtsék el azok sem, akik már egyszer a forradalom alatt olyan gyáván kiengedték a felfelé ívelő magyar nemzet gyeplőjét a ke­zükből. A magyar belügyminiszter ál­tal sikeresen szanált és a mai igazgatóság és vezetőség által sikerrel és páratlanul vezetett, a munkavállalók szolgálatára kiművelt évtizedes gyakorlattal, szociális érzéssel biró tisztvi­selők és orvosok táboravab ki­zárólag a magyar munkásság egyeteme érdekeit szolgáló tár­sadalombiztosítás kohóját nem fűtheti id gen eszme, hanem csakis a magyar szociális gon­dolat hatalmas tüze. A magyar társadalombiztosítás homlokza­tán nem virulhat újra a vörös pecsét. A torony ormán csakis a magyar trikolór hirdetheti a magyar társadalombiztosítás fen­költ eszméjét, a magyar dol­gozó tömegek szebb, boldogabb jövőjét. A társadalombiztosító parla­mentjében a nemzet, a munka­adók es munkásság nem a bol­sevizmus előfutárait, hanem ki­zárólag a hazafias széliemben i gondolkozó magyar munkás­1 testvéreket és munkáltatókat akarja látni. Erre való tekintet­tel és ebben a szellemben bon­tott zászlót a Magyar Munká­sok Nemzeti Blokkja és az ösz­szes hazafias gondolkozású ma­gyar munkás és munkáltató szervezetek, hogy a választá­sok idejére is egy táborba szólítsák a magyar munká­sok és munkaadok százezreit, hogy közös erővel vívják ki a maguk győzelmét. A társada­lombiztosítási országos válasz­tások élén a nemzet legjobbjai, a magyar munkáltatók és mun­kások rendjének legjelesebb har­cosai állanak és hisszük, hogy a nemzeti érzelmű és a keresz­tény szellemű térhódításért har­coló emberek es pártok kézfo­gása győzelemre viszi a kibon­tott lobogót. Z. A. M. mmmmmmmmmmmmßmwmtwmmmwm A reáliskola problémája, elhelyezésének hire fel­kavarta a kedélyeket a városban A képviselőtestület csütörtöki gyűlésén állást foglal a terv ellen Hétfőn reggel a városban az a hir volt elterjedve, hogy a nap fo­lyamán megérkezik az áthelyezésről szóló miniszteri leirat. Már a helyi lapokban megjelent cikkek is meg­lepetést keltettek, de hogy a terve­ket ilyen hamar megvalósulás is kö­vesse, erre senki sem számított, bár a legfelsőbb hatóság még az ősszel döntött az fhtézet sorsáról. A reáliskola államilag segélyezett községi iskola, tehát a terheket a város viseli. A város nehéz helyzete miatt csak áldozatok árán tud eleget tenni kötelességének. Az iskola szem­pontjából is jó lenne a terv, hogy Pestszentlőrincre helyezzék át, ahol egyszerre nyolc osztállyal indulhatna és ahol a város harmincezer pengőt ajánlott fel és kitűnő épület állana rendelkezésre. Az iskolának ott nagy területe lenne, mert a város eddigi diákjai Pesterzsébetre és Kispestre jártak ; a helyi iskola nagy könnyí­tés lenne a szülőknek, diákoknak egyaránt, nem is beszélve arról, hogy Pestszenilőrinc egy fontos intézmény­nyel gyarapodna. Hogy milyen jö­vője lenne az intézetnek, megmutatta a próbabeiratkozás, mert az első osztályba hetvenkét jelentkező volt. De kérdés, mi történik az itteni növen­dékekkel? Azokkal a növendékekkel, akiknek szülei nem birják viselni gyermeküknek egy más városban történő taníttatásának a terheit. Ezek­ről feltétlenül gondoskodnia kell a hatóságoknak. Szomorú lenne a városra nézve, hogy egy jelentős kultúrintézmény­ről lemondana. A polgári iskola át­helyezése nem szerencsés gondolat. A polgári iskola fenntartásának költ­ségeit is a városnak kellene viselnie, a behozatallal pedig a tábori sza­lézi intézmény létjogosultságát veszí­tené. A polgári iskola jövője sem biztató. Ami pedig a felső kereske­delmi iskolát illeti, nagyon merész vállalkozás lenne, mert hiszen Esz­tergomban alig két-három ilyen vég­zettségű egyén működik. A reáliskolában elzárkóztak min­den véleménnyilvánitástól, azonban a közhangulat ezeket az érveket han­goztatjaa és egy-két vezető ember nyilatkozata szerint sem volt sze­rencsés ez az elhamarkodott lépés. Várakozással tekint a város közön­sége az eljövendő események elé. Csütörtökön városi közgyűlés lesz, melyen határozott állásfoglalás történik. Hétfőn már a jogügyi bi­zottsági ülésen a tagok élénken til • takoztak a terv megvalósítása ellen. Ha az illetékes hatóság döntése kedvező is lesz a városra nézve, ez az idő előtt kipattantott terv se­hogy sem lesz jó hatással az iskola jövő életére. Vasárnapra virradó éjszaka felfeszítették az OTI esztergom-kerületi pénztárának Wert­heim-szekrényét és 3300 pengőt elraboltak Mialatt vasárnap éjjel három he­lyen is táncolt és mulatott a kö­zönség, az OTI székház emeleti ha­tos szobájában kasszajárók jártak. Vasárnap reggel a szolga nyitva találta a folyosóról nyíló ajtót, a t hatos szoba ajtaja mellett egy pa­* dot talált, az ajtó feletti telejon és csengő vezeték pedig el volt vágva. Benyitott a szobába, meglepetve látta, hogy a belső Wertheim-szek­rény ajtaja három helyen is fel van jeszitve és a szobában nagy a ren­detlenség. Azonnal értesítette a ren­dőrséget, ahonnan Hegedűs Zoitán dr. rendőrkapitány vezetésével bi­zottság szállt ki és a detektív cso­port is azonnal megkezdte műkö­dését. Az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a kasszafúrás szakem­ber munkája. Mind a három zárat megfúrták, azután felfeszítették. Az egész munka körülbelül háromne­gyed órát vett igénybe. Miután este hétig tartózkodtak a helyiségben, ettől az időtől kezdve kellett a be­törőknek feljutniuk a székház eme­letére, ahol álkulccsal kinyitották a folyosó ajtót és egyenesen mentek abba a szobába, ahol a két Wertheim­szekrény állt. Érdekes az a körülmény, hogy az a szekrény, amelyben iratok vannak, teljesen sértetlen maradt. Tehát a tetteseknek igen jól kellett ismerni a terepet. Az első feltevés az volt, hogy a Központi épületén keresztül jutottak fel az OTI helyiségbe. Ez az elgon­dolás azonban csakhamar megdőlt, a kaput esti féltízkor zárták le, te­hát egész egyszerűen meghúzódhat­tak a székházban és azután elvé­gezték munkájukat. A daktiloszkópusok újlenyomatot

Next

/
Thumbnails
Contents