Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-25 / 100.szám

lyesnek mondható, de ha az adományozók jegyzékét vizsgálat alá veszszük, kitűnik, hogy a magánadakozás rendkivül csekély mértékben nyilvánult meg. Jóllehet az adománygyűjtés érdekében különféle felhívások intéztettek a közönséghez s mintegy 200 drb. postai befizetési lap is küldetett szét, a befolyt adományok alatta maradtak a várakozásnak. A társadalom — amelynek érdekében és gyönyörködtetésére minden munka történik — megértő áldozatkészsége nélkül, nem csak hogy az eddigi munka eredményei nem lesznek továbbfejleszthetők, hanem félő, hogy azok is veszendőbe mennek. Mindenki gyönyörködik a szépen fejlődő sétányokban, amelyeket pihenés és üdülés céljából mind nagyobb tömegek keresnek fel, mégis a társadalom áldozatkészségéből létesült sétahelyek, virágositások, padok és egyéb csinosítások költségeihez ezen helyek legszorgalmasabb látogatói legtöbbször még csak [fillérekkel sem járultak hozzá. Hálával és köszönettel kell kiemelnünk Grósz István tatabányai bányaigazgató urat, aki virágokat és cserjéket, Holdampf és Dietter erdőmérnök urakat, akik facsemetéket adományoztak és a Hungária Vili. Rt.-ot, illetőleg Gyarmathy Lajos urat, aki a Mattyasóvszky-ház előtti kereszt vasrácsát és lámpáit befesttette és az ottani villanyvezetéket és világítást rendbehozatta. Ezekben voltunk bátrak beszámolni a „Virágos Esztergom" 1935. évi tevékenységéről. Az 1938-ik Szt. István ünnepi év előkészületei nagyarányú feladatok elé állítják a „Virágos Esztergom" mozgalmát is. Ezek a feladatok csak úgy oldhatók meg, ha a szép szeretete mellett a közönség széles rétegei — ha csak fillérekkel is — résztvesznek a költségek előteremtésében. Nemcsak a városszépítés ügyét szolgáljuk ezzel, hanem egyúttal munkaalkalmakat is adunk és a sokszor roszszul alkalmazott jótékonykodás helyett keresethez juttathatjuk az arra rászorulókat. Hisszük, hogy a kettős célt megértve és méltányolva, a jövő feladatainak megoldásában számithatunk városukat szerető közönségünk fokozottabb áldozatkészségére. v. Saivós Waldvogel Jóssef a „Virágos Erztergom" végreh. biz. vezetője. Nagy Szilveszter-est a Kaszinóban Az újjáéledt Széchenyi Kaszinó egyik első nagy sikere volt a ta valyi Szilveszter-est, melyet az agilis vigalmi bizottság ezidén is megrendez. Az est műsorán a kitűnő uri jazz a legújabb slágereket fogja bemutatni. Kacagtató jelenetekkel szerepelnek a műkedvelők — élükön a kacagtatás nagymesterével Jedlicska Pistával —, lesz színpadi tánc, aktuális strófák, emlékezés stb. s legfőképpen pedig lesz egy vidám évzáró táncmulatság, mely a fejlődés örök tanának nyomán csak jobb, hangulatosabb és sikerültebb lehet mint a tavalyi volt. A Kaszinó elnöksége és a vigalmi bizottság minden követ megmozgat a fent körvonalozott siker érdekében. Az előkészítő munkálatok nagy igyekezettel és a siker biztató reménységének jegyében folynak. A mindkét nembeli fiatalság, szép asszonyok, leányok és ifjak pedig felajzott reménykedéssel készülnek búcsúzni egy eseményekben gazdag, sötét fel legekkel borított egű esztendőtől, hogy vidám mosolygással lépjenek át az új esztendőbe, melytől talán már nem hiába „várjuk az újat, a 1 szebbet 1" miért nehéz a tanítók elhelyezkedése ? Miért?! Kettős okból. Először, mert súlyos gazdasági válság van, másodszor mert igen lecsökkent a születések száma, más szóval: egyke dühöng. Diagnózis: Trianon. A tényállás megvilágítására beszéljenek az alábbi statisztikák. Nagy-Magyarországon volt 48 tanítóképző és 34 tanítónőképző, öszszesen 82. Az évi tanítótermelés 2318 volt. Csonka-Magyarországon van 19 tanítóképző és 36 tanítónőképző, öszszesen 55. Az évi tanitótermelés 1925. Nagy-Magyarország (Horvátország nélkül) 82 tanítóképzője 2318 diplomát adott ki 1912-ben, ami képzőnkint átlag 29 új tanítót jelentett. Ezzel szemben a csonka-országnak 55 tanítóképzője van, ebből 36 a tanítónőképző, 25 csak a róm. kat. jellegűek száma, iskolánkint 35 diplomát számítva, évenkint 1925 új tanító lép ki az életbe. Nagy-Magyarországban működött 16.635 elemi iskola 33 756 tanerővel, melyből 23.527 volt férfi és 10.229 nő, vagyis 69 7% férfi és 30-3% nő. Csonka-Magyarországon működik 6893 elemi iskola 19.563 tanerővel, melyből 10.892 férfi és 8671 nő, vagyis 55*8% férfi és 44*2% nő. Mit mutatnak az egymással szembeállított statisztikai adatok ? Azt, hogy Csonka-Magyarországban túlzottan megszaporodtak a tanítónőképző intézetek. A férfiképzőknél az arány kb. megvolna, a tanítónőképzők száma azonban nemcsak hogy nem csökkent, de kettővel több van most, mint Nagy-Magyarországon volt. A gyakorlatban ez azt mutatja, hogy addig, mig a 19 férfiképzőből 665 tanító kerül ki, a tanítónőképzők 1260-at termelnek s ennek meg felelőleg eléggé előretörnek a tanítónők. Nagy-Magyarország 33.756 tanerője közül ugyanis 23.527 volt a férfi, azaz 697%, 10.229 a nő, azaz 303%; ezzel [szemben a csonkahaza 19.563 működő tanítójából csak 10.892, azaz 558% a férfi és 8671, {vagyis 44-2% a :.nő, tehát most 13 9%-kal több nő tanít, mint a boldog* Nagy-Magyarországon. A tanítónők eme előretörése a férfiak háttérbe szorítását jelenti, családalapítási lehetőségét erősen csökkenti, pedig inkább az volna a természetes, hogy a nő maradjon a háztartás keretei között, legyen jó családanya. A nők javára kell viszont leszögeznem, hogy a nehéz gazdasági körülmények késztetik őket az önálló kenyérkeresetre. Itt van tehát Trianon egyik súlyos átka. A következő statisztikai adatokkal Komárom-Esztergom k. e. e. vármegyék népoktatási állapotába világítok be. Eszerint a kettős vármegyében az 1930—31-ben működött : 11 állami iskola 57 tanerővel és 2598 tankötelessel, 10 községi iskola 29 tanerővel és 1457 tankötelessel, 73 róm. kat. iskola 201 tanerővel és 11.221 tankötelessel, 30 ref. iskola 57 tanerővel és 3196 tankötelessel, 6 ág. ev. iskola 9 tanerővel és 417 tankötelessel, 1 egy. prot. iskola 2 tanerővel és 49 tankötelessel, 7 vállalati magániskola 92 tanerőv á> >>/ 6 tankötelessel, 1 uradalmi magániskola 1 tanerővel és 18 tankötelessel, 1 érdekeltségi iskola 1 tanerővel és 37 tankötelessel, 2 izr. iskola 2 tanerővel és 41 tankötelessel. összesen 142 iskola működött 451 tanerővel és 24.613 tankötelessel, mely osztályonkint a következőkép oszlott meg : az I. osztályokba járt 4850, a II.-ba 4949, a III.-ba 4942, a IV.-be 4428, az V.-be 3635, a VI.-ba 1736, a VII.-be 15, a VIII.-ba 13 tanköteles. öt év múlva, tehát 1935—36. tanévben a kettős vármegyében működik : 12 állami iskola 57 tanerővel és 2862 tankötelessel, 10 községi iskola 26 tanerővel és 1233 tankötelessel, 70 róm. kat. iskola 195 tanerővel és 11.010 tankötelessel, 28 ref. iskola 55 tanerővel és 2979 tankötelessel, 5 ág. ev. iskola 8 tanerővel és 327 tankötelessel, 1 egy, prot. iskola 1 tanerővel és 55 tankötelessel, 8 vállalati magániskola 91 tanerővel és 5158 tankötelessel, 2 izr. iskola 1 tanerővel és 41 tankötelessel. összesen 136 iskola működik 435 tanerővel és 23.365 tankötelessel, mely osztályonkint a következőkép oszlik meg: az I. osztályokba jár 4458, a Il.-ba 4410, a III.-ba 4378, a IV.-be 4305, az V.-be 3592, a VI.-ba 2720, a VII.-be 56, a VIII.-ba 46 tanköteles. Ezen adatokból láthatjuk, hogy 5 év alatt Komárom-Esztergom k. e. e. vármegyék területén az elemi iskolák száma lecsökkent 142-ről 136-ra, a tanítócsökkenés pedig a szervezett tanítói állásokban 16, tényleg azonban csak 10, mert még 6 kisegítő tanerő is működik a tankerületben. A legutóbbi 5 év tényleges vesztesége 7 iskola, 10 tanítói állás és 948 mindennapi tanköteles. Ez a 948 mindennapi tankötelesveszteség az egyes iskolajellegek között az alábbi százalék szerint oszlik meg : a községi iskoláknál 224,181% a róm. kat. „ 211, 1'9% a ref. „ 217, 73% az ág. ev. „ 88,267% a vállalati „ 473, 91% az izr. „ 5, 12-8% Ezzel szemben az állami iskoláknál a mindennapi tankötelesek száma emelkedett 264-gyel, ami 9*2%nak, az egy. prot. iskolánál pedig 6 az emelkedés, ami 1%-nak felel meg. A fenti statisztikai adatok világosan megmutatják, miért nehéz a tanítók elhelyezkedése? Ezen utóbbi 5 év alatt az egyesített tankerületben kb. 20 nyugdíjazás volt, vagyis 20 tanítói állás üresedett meg. Ebből azonban a mindennapi tankötelesek ijesztő csökkenése miatt 10 állás betöltetlenül maradt, illetve megszűnt, igy 5 év alatt Komárom-Esztergom k. e. e. vármegyék területén mindössze 10 új tanító tudott elhelyezkedni. Ezzel szemben a helybeli 2 tanítóképző évenkint átlag 70, 5 év alatt kb. 350 új diplomát adott ki. Látszik tehát, hogy igen sok a tanítóképző, a túltermelés pedig akkora, hogy az összes képzők által kibocsájtott tanítólétszám csak a boldog Nagy-Magyarországban tudna elhelyezkedni. Láthatjuk, hogy a közel jövő is kevés reményt nyújt az elhelyezkedést kereső tanerőknek, mert a bajt előidéző egyik ok: a súlyos gazdasági válság, amely nem is helyi, hanem világtünet, alig fog enyhülni, enélkül pedig lényeges javulást várni nem lehet. Méq vigasztaló, hogy a nők egy tekintélyes része nem a kenyérkereseti lehetőség, hanem lelki kincseinek gyarapítása végett végzi a tanítónőképzőt fia ebből a szemszögből vizsgáljuk a helyzetet, akkor nem lehet a tanítónők szaporodása miatt ellentmondást tenni. Súlyos hiba és tévedés tehát az állástalan tanítók részéről a kormányzatot és az állami hatóságokat kárhoztatni és nemtörődömséggel vádolni. Paradicsomi állapotokat teremteni a megcsonkított hazában nem lehet, hiszen olyan most az ország, mint a kezeitől-lábaitól megfosztott béna ember, akitől elrabolták a megélhetés lehetőségeit. Szűkek a határok, a földmivelés, ipar, kereskedelem teljes pangásra van kárhoztatva. Ki issza meg legjobban ennek a levét: a tisztviselőtársadalom ! ? Azután ijesztően dühöng egyes vidékeken az egyke, vagy a semmiké. Ez a másik súlyos oka annak, hogy a tanítók elhelyezkedése nehéz. Ha csökken a tanulólétszám, mindig kevesebb tanítóra lesz szükség. A mostani kritikus helyzetben egyetlen lehetőség volna több ezer tanító elhelyezkedésére, leszállni az átlag 70-es osztálylétszámról a 40 esre. Ez lényegesen enyhítené a helyzetet, — de a gazdasági válság miatt — sajnos, alig vihető keresztül, mert veszélyeztetné az állami költségvetés egyensúlyát. Igen sok panasz hangzik el a férjes tanítónők ellen is. Azt állítják egyesek, hogy az ő elbocsájtásuk révén többezer tanítói állás üresednék meg, tehát ezt kell keresztülvinni. Igaz, hogy igy tényleg nagy \ tömegű elhelyezkedési lehetőség nyílnék meg, de ez is keresztülvihetetlen a gazdasági válság miatt. Ugyanis tételes törvények biztosítják a férjes tanítónők végelbánását. Az ő félreáliításuk végkielégítéseket, nyugdíjazásokat, másszóval súlyos milliókat róna teherként az államkincstárra, amit tehát megnyernénk a réven, elvesztenénk a vámon. Az állami költségvetés az amúgy is túlnagy nyugdijerhek miatt ezt a súlyos többletet valóban nem bírná el. Trianon ! Minden idők legnagyobb átka, minden bajunk, nyomorúságunk kútforrása! Te szülted a minden fejlődést megakasztó gazdasági válságot és az ennek a nyomában járó egykét, miattad nem tudnak a tanítók ezrei kenyérhez jutni. Bora Lajos Igazad van Keljfeí Jancsi Feldllsz, ha jejtetőre állít játékos kéznek nyúzó kedve. Felállsz s pár ingadozó lengés és egyensúlyod újra rendben. Neked a kényszer mit se számit; tótágast parancsolhat sokszor neked a Kéz, te visszabillensz s békességeden féltőn posztolsz. Pedig neked nincs eszed, lelked, kaucsukbáb vagy, alul ólom, vásári portéka vagy, olcsó, belül üres és alul ólom. Jó lenne, ha beszélni tudnál: bölcs leckéket vehetnénk tőled, hogy ne zavarna mindjárt minden lökés, ütés, — tótágas főleg. Te, biztos szebben tuánál élni, mint mi, emberek, kikre kancsit még csak a baj, a rossz s már végünk. — Szentigazad van Keljfel Jancsi. Magasi Artúr