Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-25 / 100.szám

EffMGOODfKE ÖTVENHATODIK ÉVF. 100. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. SZERDA, 1935. DECEMBER 25 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. K©ir: rű=a még m k Irta: dr- Tóthi Tihamér raesomy ? Korszerű-e még a karácsony ? Vannak, akik erre a kérdésre egy újabb kérdéssel csodálkozva felelnek : hogy lehet ilyet még csak kérdezni is ? Korszerű-e még Krisztus? Hát nézd a már hetekkel előre izgatott gyermeksereg kiváncsi várakozását! Nézd a családban a nagy készülődéseket ! Nézd mint zökken ki a rendes kerékvágásból egy napra az egész világ . . . Hogy lehet hát ilyet kérdezni ? Jól tudom, mily titokzatos ereje van a karácsonynak. Nincs még egy olyan ünnepe a világnak, amely még hitükben ellanyhult, hitüket vesztett embereket, sőt nem keresztény embereket is ily óriási tömegekben tudna megmozgatni. De vájjon van-e tartalom is emögött az érzelmi ellágyulás mögött? Olyan mély tartalom, amely illenék a karácsonyéj fölséges misztériumához ! Az ünneplés külső keretei fényesek ugyan, de a keret nem nyomja-e agyon a képet, a lényeget, a tulajdonképeni fontos tartalmat ? Ezen az egy titokzatos éjszakán megtörik még a sötétség ereje is; amerre csak fordul az éjjeli útját járó vén föld, mindenütt világosság, kivilágított házak, kivilágított templomok, örömtől ragyogó emberszemek. Igy megy ez már évszázadok óta, az esztendő egyik sötét, hideg éjszakáján csupa fényben, csupa melegségben úszik ez a vén föld . . . , fölvetődik bennünk a kérdés: miből fakad hát ez a titokzatos erő, ez a karácsonyi öröm? A válasz pedig csak az lehet: a mi keresztény hitünkből. Abból a rendületlen szent hitből, hogy az a betlehemi kis gyermek nem olyan gyermek, mint az a többi milliárd, aki erre a földre született, vagy születni fog. Ez a gyermek — Isten ! Ez a pólyában fekvő kisded —- végtelen hatalmú Isten! Ennek a kis istállónak ismeretlen kis újszülöttje — maa a fölséges Isten. Ennél szédületesebb mondat az ember ajkát még el nem hagyta soha! Nemcsak szédületes mondat, hanem elvetemült mondat is, vakmerő káromkodás is, ha — ... ha nem igaz. De ha igaz ? Miért ne lehetne igaz ? Miért ágaskodik ellene annyira az emberi gondolkodás ? Azért, mert mi erre soha rá nem jöttünk volna. Mi Isten megjelenését a földön egészen máskép gondoltuk volna ... Mi — máskép! De ha tudjuk, hogy Isten nem a mi eszünkkel gondolkodik, hát akkor mi jogon merjük megszabni Istennek, hogy mit tegyen és hogyan tegyen! Isten nemcsak a gazdagokat, tanultakat, az erőseket akarta megváltani, hanem a szegényeket is, az egyszerűeket is, a gyöngéket is — s éppen azért szegényen, egyszerűen, gyermeki gyöngédségben lépett közénk. Nem : a betlehemi kisded szegénysége s egyszerűsége meg nem zavar! Igen, megzavarna, ha Krisztus császári palota bíborában született volna, mert annak fénye hátraszorítaná az isteninek fönséget. De a betlehemi istálló ? Valóban : ha Isten közénk akart jönni, csak igy jöhetett. Azonban — sajnos — nem nézi mindenki ezzel a szemmel a közénkjött Krisztust. Sokan vannak a karácsonyt ünneplők között olyanok, akiknek szeme vak, akik nézik ugyan Krisztust, de nem látják : nem látják meg benne a közénk jött Istent. Kétezer év óta folyik a harc Krisztus körül, de ez az én hitemet nemhogy megrendítené, hanem inkább megerősíti. Hogy kétezer év mindent betemető homokjával egyedül Krisztus neve dacol, hogy az emberiség nem tud szó nélkül napirendre térni fölötte, hogy mellette vagy ellene, de valamikép mindenkinek állast kell Vele szemben foglalnia, ez mutatja nekem, hogy Krisztus ném lehet pusztán ember. A felhő nem tehet mást, mint vagy hódolattal elvonul a szédületes hegycsúcs fölött, vagy szétmállik rajta. A villám nem tehet mást, mint vagy alázattal odasimul a tengeri sziklához, vagy porrá zúzza magát rajta. Igy van az ember is Krisztussal: vagy melléállni, vagy ellene lázadni ! Vagy áldani, vagy gyűlölni! Vele boldognak lenni, vagy Nélküle tönkre menni. Csak jól kell ismernünk az embert s akkor kénytelenekleszünk elmondani: Krisztus több volt, mint ember ! Van benne valami misztérium, ami emberi keretekbe el nem fér, amit emberi formákban feloldani nem lehet. „Higyjetek nekem, — mondta Napoleon —- én ismerem, mi az ember, de Krisztus több volt, mint pusztán ember!" Igen: az idő kérlelhetetlenül elsimít minden hullámot, amelyet egy ember — legyen az a legnagyobb ember is, — a világtörténelem óceánjának tükrére borzolt, ha pedig Krisztus olyan hullámot tudott fölverni, amely azóta el nem ült, alább nem hagyott s megcsillapodni nem is fog soha, kell-e ennél világosabb jel arra, hogy Ő több volt, mint merőben ember, — hogy Ő istenember volt, az örökkévalóság királya. A örökkévalóság királya is, de nem úgy, hogy nevének emlékét őrizzük, hanem úgy, hogy belőle ma is éltető energiák kimeríthetetlen forrása fakad. Igaz : marad érthetetlen vonás, marad probléma is az Ur Krisztus körül. Véges emberi eszünk az Isten Fia megtestesülésének titkát maradék nélkül átlátni nem tudja. Hl