Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-05 / 95.szám

ESZTFRfiftH «/B ÖTVENHATODIK ÉVF. 95. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 í Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. DECEMBER 5 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A mai magyar ifjúság Petainek József orsz. gyül. képviselő előadása a N. E. ifjúsági szemináriumán A világháború gyökeres változást okozott a társadalom életének sok minden ágában s mély eltolódáso­kat idézett elő az ifjúság helyzeté­ben és életében is. Egészen más volt a háború előtti fiatalság alkata, mások voltak a tulajdonságai és körülményei, egészen más volt a helyzete és az élete is. Nem vélet­len és nem jelentéktelen, hogy a mai fiatalság erre ráeszmélt, igyek­szik helyzetét tisztán meglátni és igyekszik a körülmények folytán előállott változásokat és az azokból felmerült problémákat tudomásul venni, értékelni és tőle telhetően megoldani. Első kérdés talán az, hogy kikre mondjuk azt, hogy fiatal ? Musso­lini államában huszonnyolc éves ko­ráig fiatal az ember, attól számít­ják azután a férfikort. Ez talán me­rev elhatárolása, alkalmasabbnak látszik a minőségi meghatározás. Nálunk a közfelfogás azt szokta fia­talnak tekinteni, aki megérti az if júság lelkiségét, természetét, állás­foglalását, törekvéseit, azt sok te­kintetben jogosultnak taitja, sőt bi­zonyos mértékig maga is csatlako­zik hozzá. • Ma általában jogcim a fiatalság és bizonyos követelések, vagy leg­alábbis igények alapját képezi. Az öregek nem szívesen veszik ezt a megnyilatkozást, többször hallha­tunk ellene hangokat. Ők ugyanis jogtalan előretörést látnak a mai ifjúság törekvéseiben, amelyről azt tartják, hogy őket törekszik hátra­szorítani. Régen természetes, szer­ves és harmonikus volt a kapcsolat az öregek s a fiatalok között, akkor bizonyos természetes folyamatként simán ment az öregek részéről a helyek átadása, a fiatalok részéről pedig az utánpótlás megejtése, most azonban többször előforduló jelen­sége a mai társadalomnak, hogy az öregek vonakodnak átadni helyeiket a fiataloknak, a fiatalok pedig néha talán kissé erőteljesebb módon is, azokat megszerezni igyekszenek. Nincs tehát elvi ellentét a fiata­lok és az öregek között, mégis meg­megállapitható köztük az ellentét, sőt a küzdelmek nyomait is láthat­juk és a fiatalság szervezkedik az öregek ellen. Hozzájárul ehhez az, hogy a korhatárok bizonyos mér­tékig eltolódtak. Hajdan a negyven éves férfi már tekintélyes állással rendelkező ember volt, sokszor di­szes ranggal és vagyonnal. Most pedig boldog valaki, ha negyven éves korában kezdő állást szerezhet, vagy ha megélhetése éppen csak biztosítva van. Ma még nem is le­het tekintélye sem, mert tekintélyes állással, fizetéssel, vagyonnal nem rendelkezik, hanem gyakran éppen csak hogy megkezdi szolgálati pá­lyáját Mindezt az eltolódást pedig a há­ború és az utána beállott nyomasz­tó gazdasági helyzet okozta, ez tette azt, hogy az idős ember is ragaszkodik állásához, hogy jöve­delme ne csökkenjék, hogy sokkal több a jelentkező, mint az elhelyez­kedési lehetőség, tehát nagy a tü­lekedés és hogy két csoport került egymással szembe: az állásban le­vő „öregek" és az állás után törek­vő „fiatalok" csoportja. Mi jellemzi ezt a fiatalságot ? El­sősorban a rendkivül erős keresz­tény és hazafias érzés és gondolko­dás. Ez sem véletlen, mivel éppen ebben a két érzésében szenvedte el a legtöbb gáncsot és sérelmet a forradalmak és az előttük eltelt évek folyamán. Akkoriban a „felvilágoso­dott", a „szabadgondolkodó" volt az ideál, aki „függetleníti" magát min­den „előítélet" alól. Most lerázta magáról az ifjúság ezeket a béklyó­kat és egészséges ösztönei alapján annál erősebben ragaszkodik termé­szetes érzései két legfontosabbiká­hoz : vallásos és hazafias érzésé­hez. Erős szociális érzés a mai ifjúság másik jellemző vonása. Régebben, az általános jólétben nem voltak ily kirívó esetek mint ma, nem is* ál­lott annyira közel hozzánk a nyo­morúság mint napjainkban. A mai fiatalság a súlyos viszonyok kö­zött nőtt fel, a harctéren együtt har­colt a többi egyszerű emberrel, együtt élte át azok sorsát, osztozott későbbi sanyarúságaikban. A mai tisztviselő sem bírja azt a jólétet nyújtani családjának, mint a háború előtt. Természetszerűen megismerte, átélte, megértette és méltányolja a mai ifjúság a súlyos szociális hely­zetet és lelkében erős szociális ér­zés fakad annak nyomában. De nemcsak érzésben nyilvánul mindez meg, hanem abban az erős elhatá­rozásban is, hogy itt valamit tenni kell. Ez vezet a mai ifjúság harmadik jellemző tulajdonságához : a tanulás szeretetéhez és a tudásszomjhoz. A mai ifjúság tanul és tudni akar. Nemcsak szaktanulmányaiba merül bele, hanem sok minden egyéb után is törekszik. Ez magyarázza meg azt, hogy annyi ifjú foglalkozik ma közgazdasági, társadalomtudományi és filozófiai kérdésekkel és érdeklő­dik ilyenek iránt. Nagyon jellemzi még a mai fia­talságot az óvatosság és a harcias elszántság. Az önállóság, felelősség j és a megélhetés utáni törekvés fej­lesztették ki saját tapasztalatai alap­ján a szükséges óvatosságot és mel­lette a harcias elszántságot céljai el­érésére. Ma nagyon megfontolja egy­egy lépését, alaposan meggondolja elhatározását, nem fogad el valamit kritika nélkül, könnyen, tisztán lob­banékonyságtól vezetve, mint a há­ború előtti évtizedekben. A gerincesség és elvhűség, továbbá a becsületes, panamamentes gondol­kodás és az erre való törekvés is nagyon jellemzi. Az elmúlt idők ta­pasztalatai nagyon alkalmasak vol­tak arra, hogy őszinte csömört és undort ébresszenek benne és hogy fiatalos erővel sóvárogjon egy tisz­tultabb kor és tisztult közélet után. Mi a hivatása a mai fiatalságnak ? — merül fel természetszerűen a kö­vetkező kérdéscsoport. Készüljön be­csületes munkával arra, hogy a tár­sadalomban bármilyen helyre kerülve ott szaktudás és jellem szempont­jából egyaránt magas nivót jelent­senek és gondolkodásukban segítő­társak lehessenek a társadalom fej­lődésének és egyensúlyának,biztosí­tására. A hizelgési módszer a leg­alacsonyabb eszköz az előrejutásra, a kihalásra várás is csak csekély mértékben segit. A szervezkedés, jo­gos igényeik érvényesítésére való törekvés az egyéni kiválóság növe­lése mellett, már sokkal több ered­ménnyel kecsegtet. Emellett a mai fiatalságnak tár­sadalmi feladataira is már idejében kell készülnie. Használják fel az erre kínálkozó alkalmakat, ahol ismere­teiket bővíthetik, használatukat gya­korolják, felolvasások, szemináriu­mok, vitaesték alkalmával. Foglal­kozunk sokat a különböző társadalmi osztályokkal. Ma már ledőltek a társadalmi előítéletek és tájékozat­lanságok válaszfalai, ne engedjük azokat újból felépülni, sőt ami még megmaradt belőlük, azt is igyekez­zünk eltakarítani. Ma a társadalmi és a szociális kérdéseket kell a leg­fontosabbak között állóknak tekin­tenünk , ezt hangoztatja és r ennek megoldását sürgeti a Pápa Őszent­sége két kiadott bullája is, a Rerum Novarum és a Quadragesimo Anno. Ha az ifjúság igy készül és ilyenné fejlődik, akkor a mai súlyos hely­zetben is joga van a boldoguláshoz és megállja helyét mindenütt az életben és mindenkép hasznos tagja lesz a társadalomnak. Bensőséges beiktatási ünnepség Ji Vasárnap délelőtt iktatták be benn­sőséges és áhítatos ünnepség kere­tében Víziváros új plébánosát: fióka Imre dr.-t. Ez alkalomra a templom zsúfolásig megtelt a város minden részéből összesereglett hivőkkel. Mintha mindenki megérezte volna a jelentőségét annak, mit jelent az új plébános az elárvult plébánia élén. A templom bejárata is díszbe öltözött: borostyán-koszorú keretezte a templomajtót. Fent, a koszorúba fehér virágokból beszőve, „SALVE" üdvözlő szó köszöntötte az új lelki­pásztort. A templom hajójában a padok első négy sora jobbról-balról piros posztóval leterítve az előkelő­ségek és az egyházközség képviselő­testülete részére. A baloldal első soraiban foglaltak helyet a hatóságok képviselői. Ott láttuk Glatz Gyula polgármestert, báró Ungár Károly alezredest, a helyőrség küldöttsége élén, Krecsányi Kálmán dr. rendőr­tanácsost, Székely Ernő dr. rendőr­felügyelőt, Borókay Rudolf ny. tábor­nokot, Gyürke Dezső ny. ezredest, Zachár Gusztáv dr. az 0 FI vezetőjét, képviselve volt továbbá nagyszámban a papság, a szerzetesrendek, az irgal­mas nővérek, az iskolák, a kongregá­ciók, több egyesület, a posta, a vasút. Jobboldali első padsorokban ültek az egyházközség képviselői és a társ­egyházközségek küldöttei. A szentély előtti széksorokban a budapesti vendégek foglaltak helyet, akik külön autóbuszon jöttek el az installációra. Az új plébános tisztelői s a fővárosi küldöttség tagjai, mintegy hatvanan. A szentélyben foglaltak helyet Nádler István pápai kamarás, tanitónőképző­intézeti igazgató, Mertán János dr. dömösi plébános, kerületi esperes, Tihanyi Miklós bencés tanár és ib­rányi Ferenc dr. egyetemi m. tanár, a szentély előtt térdelt Nyisztor Zol­tán dr. és Bayler István. A beiktatás délelőtt 10 órakor kezdődött. Jeszenszky Kálmán prelá­tus-kanonok végezte a beiktatást. Megemlékezett az új plébános ha­a Vízivárosban talmas munkásságáról, amit eddigi papi működése alatt Budapesten ki­fejtett Üdvözölte Keményfy Kálmán utódát. Majd felolvastatta kinevezési okiratot. Az új plébános ezután le­tette a hivatalos esküt. Eskütétel után a prelátus az új plébánoshoz intézett szép beszédet, mely­ben lelkipásztori kötelességeire és nehéz feladataira mutatott rá, ame­lyeket új hivatalában, ezen plébánia vezetésében szeretettel kell ellátnia. Ezután átadta templom kulcsait az új plébánosnak, akit a hivők szere­tetébe ajánlott. Az új plébános ekkor a szószékre lépett. Szentbeszédében először a biboros Főpásztornak mondott kö­szönetet kinevezéseért, majd* hívei­hez szólott. A szociális Egyház kor­szakáról beszélt, melyet ma élünk. A hármas erényről, működésének irányáról: a hitről, reményről és szeretetről beszélt. Az Istenország kiépítéséről, melynek alapja az élő Evangélium, a hívők közös munkája a hitélet terén. Ebben a munkában a pap él híveiért, a hívők egymásért s az egész az egyházközségért A mély gondolatokban gazdag szent­beszédet a hívők nagy áhítattal hall­gatták. Szentbeszéd után az új plébános elmondta első plébánosi szentmisé­jét, papi segédlettel. A szentmise alatt a templom alkalmi énekkara énekelt Eitler József kántor vezeté­sével. Délben volt vége a szentmisének. Sokan keresték fel ekkor az új plé­bánost a plébánián, hogy kifejezzék jókívánságaikat hivatalbalépése al­kalmából. Félkettőkor fióka Imre dr. plébá­nos a Szenttamási Körben ebédet adott ötvenkét szenttamási szegény­nek. Szűkebb kíséretével* maga is velük ebédelt. A megvendégelt sze­gények nevében Turcsányi József mondott egyszerű szavakban hálás köszönetet a megvendégeltetésért. A plébános ezután sorba megszólította

Next

/
Thumbnails
Contents