Esztergom és Vidéke, 1935
1935-12-01 / 94.szám
szervezet társelnöknökül felkérte dr. Frey Vilmosné alispánnét, Glatz Gyuláné polgármesternét és vitéz SzivósWaldvogel Józsefné tábornoknét, akik szívesen adták meg beleegyezésüket. A jövő munkaterv ismertetése során első teendőnek a szociális kérdések szerepeltek. A gyűlés elhatározta az ebédeltetési akcióba való bekapcsolódást, illetőleg annak kiszélesítésén való munkálkodást. Tervbevették egy karácsonyfa állítását, amelynek adományait azonban — tekintettel éppen városunk túlterhelésére, és arra, hogy a sokfelé való adományozásban leginkább mindig ugyanazok szerepelnek — nem a helybeli gyűjtés utján igyekszik előteremteni. Az is határozattá vált, hogy a női csoport a tél folyamán egy gyűlést rendez, amelyen illusztris előadónő a mai társadalmi viszonyokat és az ebből származó problémákat és kötelességeket a nők szempontjából ismerteti és tárgyaljaA gyűlésen még mindenkit arra is felkértek, hogy ismerősei körében igyekezzék megnyerni és szólítsa fel csatlakozásra azokat, akik fenti munkában résztvenni hajlandóknak mutatkoznak, hogy minél eredményesebb működést fejthessen ki a N. E. női csoportja. A lelkes gyűlés dr. Radocsay Lászlóné főispánné meleg zárószavaival ért véget. Csütörtök éjjel ismeretlen látogatók jártak a városháza pénztárában Pénteken reggel a legnagyobb meglepetéssel látták, hogy a pénztár lezárt vasajtaján hatalmas rés tátong, bent pedig megfúrták a nagyobb páncélszekrényt, melyben az árvák ékszereit őrizték. Kiszállt a rendőri nyomozó hatóság és a következőket állapította meg. A vakmerő betörés csütörtökön éjfél után történhetett. A tettesek — többnek kellett lenni — az adó hivatal legszélső ablakának, mely a megyeháza felé esik, felező oszlopát a zár fölött kifúrták, a reteszt lenyomták, a belső ablakot beütötték, s azt is kinyitották, majd az ablakon keresztül behatoltak az adóhivatalba, az ablakot pedig becsukták. Az adóhivatal ajtajának zárját ki nyitották, majd a folyosón keresztül egyenesen a pénztárszoba felé tartottak. A vasajtón hideg vágóval háromszög alakú rést vágtak, ezen át hatoltak be a terembe. Itt megnézték az aznapi pénztárkönyvet, majd a hatalmas páncélszekrény oldalát vágták ki, kiszórták a duplafal között lévő homokot és benyúltak a szekrénybe. Pénzt nem találtak, csak kisebb ékszereket, melyeket ebben a szekrényben őriztek. Az adóhivatal ablakán keresztül távoztak. Távozás előtt a pénztárból hozott lavórban kezet mostak, az ottlévő fehér köpenyben megtörölték a kezüket, a vizet pedig beöntötték a szomszéd szobába. A tettesek kiderítésére széleskörű nyomozás indult, a munka szakem berekre vall. Két ujjlenyomatot is vettek fel, igy ez valami útmutatással szolgálhat a nyomozásnál. Szerencse, hogy nem a félig eltakart páncélszekrényt fedezték fel, amiben 18.000 pengő volt, melyből szombaton a városi tisztviselőket kel lett kifizetni. Ebben az évben ez már a második nagyobb fúrás Esztergomban, reméljük, hogy a vakmerő tettesek, akik éppen Esztergom városát szemelték ki, rövidesen kézre kerülnek. A napokban Székesfehérvárott hasonló fúrás történt.. . Költősors 1935-ben Meghalt egy fiatalember. Kórházi ágyon. Nem ritka esemény, de fájó jelentőséget ad neki, hogy költő volt Váv Lajos. Eltemették a szentgyörgymezői temetőbe, ingyen koporsóba, a fejhez keresztet is tűztek, deszkakeresztet, jel nélkül . . . Olyan volt ez az őszdélelőtti temetés, mint maga az ősz .. . Esztergomi volt, de levesen ismerték. A Szent Anna temető örök csendjében írta azokat a verseket, melyekre felfigyelt Szép Ernő és érdemesnek tartotta arra, hogy pár jó szót szóljon érdekében. Ebből tengette fiatal, tizenkílencéves, álmokkal, költői ihlettel tele életét. Ez a gyerekember megjárta fiatal életének, a költőnek minden útját. Riporter volt Pesten, kislapoknál. Egyszer összeszedett e^y csomó temetővirágot, üdeillatú, pompázó virágcsokrot, felment Pestre és jelentkezett költeményeivel. Lehet, hogy ugy ment Pestre, mint valamikor Petőfi járta ezt az országot, gyalog rótta a kilómétereket. Szép Ernő, ez a nemesszivű költő, a margitszigeti lehulló őszi levelek finom hangú poétája közelérezte magához azt a lelket, mely legjobban a „csalamádé" temető behorpadt sírjain érezte magát. Ajánlására jelentek meg versei lapokban, elsősorban Incze Sándornál a Szinházi Életben. Tavaly Pesten volt. Nem kóstolhatott bele az élet szépségeibe úgy, mint más fiatal költők, akik szintén gyalog mentek Pestre ... Hazajött. Szegényes kunyhóban élt, priccsen aludt, Szabó Dezső örökszépségű sorai között. Azt mondják, az „Ember tragédiája" volt legkedvesebb olvasmánya. Elnyűtt, sokszor átlapozott, megkoptatott könyv volt, izzadt, fényes szememben a zöld alkony szépsége megmerevül, s megáll a szivem; jeges száj csontos rémületét érzem tétovázni az izmaimon, lefojtott súlyos, sikolyos lehelletének sápadt, undoros illata, mint fekély tör elő, s érint. Haláll Hideg. Néma. Sötét. Betog, mozdulatlan, horpadt perceknek mégis csirázó reménye.. . Megborzadva, eszméletlenül fekszem, rian és zakatol, szédül a szivem, mint vad lokomotív a sinen, majd megriadva felül, vár, figyel. És hallja : valaki lassan átsuhan a szobán, reggeli kinok tépő lázaiban a legyőzött és megfutamodott vendégem: a Halál. . . Az életösztön utolsó erőfeszítése volt, diadalujjongás: „legyőztem a halált." Nem is olyan soká, a vendég győzedelmeskedett felette. Elvitte. Kit hagyott itt ? Két öregembert, lelkének versekbe öntött rózsáit, egy-két Szabó Dezső könyvet, az Ember tra gédiáját, s egy emléket, élt egyszer egy fiatal gyerek, nem panaszkodott soha senkinek, egy bűne volt, nagy álmokat szőtt és hogy költő volt. Most kint nyugszik jeltelen sírban. Beszentelték, barátai elhantolták, öregember vitte a keresztet, öregasszony siratta el. Néhány barátja volt jelen. Mindössze talán nyolcan. Szerdán temették. Csütörtökön reggel arra jártam, az Uri-utcában megtört nénikével találkoztam. — Messze van még a temető ? — kérdezte, s arca ráncain könny patakzott végig. Nem kérdeztem kicsoda, a kezében lévő hervadt fehér krizantémról úgy gondoltam, hogy az édes anyja volt . . . Piles László fr*4-3«3tÍlfttftlUIMMHHHBH talán az ő életének tragédiáját sze rette benne. Hisz az ember élete mindenkép tragikus. Az élet önma gában szép, de tragikus akkor is, ha boldog, tragikus akkor is, ha szomorú, mert az élet szép, s a ha lál az élet tragikuma. Tragikus az élet, mert a legszebb nyár után is ősz jön, s a legszebb pálya vége is az őszillatú temető. Ugy ment el tőlünk, ahogy jött, ismeretlenül. Talán azok ismerik, akik egy-két versét olvasták az „Esztergom és Vidéke" hasábjain, s akik ezeket a sorokat olvassák a tragikus sorsú költőről, s lelkük mélyén megsajnálják .. . Sziv és vesebajos volt, a Simorkórházba került bajával. Nemrég a kórházból küldött két verset, talán ez volt a hattyúdala. S hogy verseiben is tragikum volt, abból lát szik, hogy a leközölt versében egy őszből hozott pálcikáról elmélkedik, mig a másikban, — ezt kérte későbbi közlésre — az éjszakai vendégéről irt emigyen: AZ ÉJSZAKA VENDÉGEM VOLT... Őrület, Tompa, kinos. Hideg verejtékes szivemen tap^dós utálat, lázvörös, lusta órák, ólmos éjszaka lüktető *sírjában szenvedek l szenvedek ! A szenvedésbe beleőrül és elvész a lelkem és elvesznek világok, terek, színek, s a Ma fényszennye. Vérszagos párnákon, merev ujjakkal simogatom a fájó, kalapáló homlokom ; agyamban tombol a vér, forró gondolatok riasztanak, riaszt a halai, a rémes ostoba árnya a meredek fehér falon simuló, fekete árnya . . . Iszonyat cikázik át eremben, la iktatják be Víziváros új plébánosát Az Esztergom-Viziváros elárvult plébánosi székébe, Keményfy Kálmán örökébe, ma, advent első vasárnapján iktatják be az új plébánost, fióka Imre dr.-t, akit a biboros Főpásztor a plébánosi állásra kinevezett. Ez a kinevezés a plébánia vezetésében nemcsak az új embert, az új lelkipásztort jelenti, hanem új életet, erős hitéletet, az egyházközségi élet intenzív megindulását, fióka Imre dr. plébánosi működése elé nagy reménnyel néznek a plébánia hívei. Hisszük is, hogy ezen remények valóra válnak. Az új lelkipásztor nemcsak híveinek lelki gondozását, vezetését ismeri feladatának, de igyekezik megismerni azok életét, szoAZ ciális bajait és nagy tudásával, széles látókörű tapasztalatait, egész papi lelkét híveinek gondozására, segítésére fordítja. A mai nagy ünnepen, mikor megtelik a templom az egyházközség híveivel, amikor hallják új lelkipásztoruk szavait, érezni fogják a változást és megérzik, megértik, hogy máskor is, mindig így kell annak megtelnie vasár- és ünnepnapokon. Az új plébános működéséhez Isten bőséges áldását kívánjuk. A beiktatási ünnepély műsora: Délelőtt 10 órakor Jeszeszky Kálmán prelátus-kanonok ünnepélyesen beiktatja az új plébánost, aki ezután ünnepélyes szentmisét mond. Evangélium után szentbeszédet intéz híveihez. Este félhétkor a tanítóképző dísztermében egyházközségi diszgyűlés, mely alatt a társegyházközségek, testületek, hatóságok, egyesületek, kongregációk képviselői, illetve küldöttei üdvözlik az új plébánost. Este 8 órakor a Fürdő-szállóban díszvacsora. Az új plébános Szenttamás szegényei részére délben 1 órakor a Szenttamás-Vízivárosi Kat. Körben 50 terítékű ebédet ad. Inbilál a rádió. Tiz esztendős a magyar rádió! Hogy elsuhant ez a tiz év I 1925 december 1, amikor a Magyar Rádió és Telefonhírmondó Részvénytársaság megkezdte korszakalkotó kulturmunkáját, a műsoradást, mintha csak tegnap lett volna 1 Pedig, de sok történt azóta. Hogy megjavult időnkint az agyvelő, a világ, helyesebben mondva, a szomszédok fejében 1 A mi rádiónk haladt a maga útján, egyre biztosabb, egyre nagyobb lépésekkel. Ahogyan jeles költőnk, Gyula diák irta a rádiószékház kapujára : Csak hang vagyok, csak szikra gondolat, A millió mérföld nekem pillanat. Atyám a villám, pusztít, öldököl. S engem markol emberi ököl Most hordom szét, hűséges szolgamód A magyar dalt, a tudást és a szót. Hogy, akit sorsa szétszórt, szétzavart, Eggyé forrasszak, minden szál magyart. A jubileum kapcsán az első üdvözlet és szívből fakadó őszinte elismerés a magyar rádió megteremtőjének, Leveldi vitéz Kozma Miklósnak szóljon. Az ő páratlan energiájának és szervezőképességének köszönhető, hogy ez az intézmény I , szabad orvosválasztás alapján megkezdte működését. Felvilágosítást ad: Nemzeti Baleset Biztositó Rt. fó'ügynöksége. Esztergomi Gazd. Bank lossuln L-u. 10