Esztergom és Vidéke, 1935

1935-12-01 / 94.szám

szervezet társelnöknökül felkérte dr. Frey Vilmosné alispánnét, Glatz Gyu­láné polgármesternét és vitéz Szivós­Waldvogel Józsefné tábornoknét, akik szívesen adták meg beleegye­zésüket. A jövő munkaterv ismertetése során első teendőnek a szociális kérdések szerepeltek. A gyűlés el­határozta az ebédeltetési akcióba való bekapcsolódást, illetőleg annak kiszélesítésén való munkálkodást. Tervbevették egy karácsonyfa állí­tását, amelynek adományait azon­ban — tekintettel éppen városunk túlterhelésére, és arra, hogy a sok­felé való adományozásban leginkább mindig ugyanazok szerepelnek — nem a helybeli gyűjtés utján igyek­szik előteremteni. Az is határozattá vált, hogy a női csoport a tél folya­mán egy gyűlést rendez, amelyen illusztris előadónő a mai társadalmi viszonyokat és az ebből származó problémákat és kötelességeket a nők szempontjából ismerteti és tárgyal­ja­A gyűlésen még mindenkit arra is felkértek, hogy ismerősei körében igye­kezzék megnyerni és szólítsa fel csatlakozásra azokat, akik fenti mun­kában résztvenni hajlandóknak mu­tatkoznak, hogy minél eredménye­sebb működést fejthessen ki a N. E. női csoportja. A lelkes gyűlés dr. Radocsay Lászlóné főispánné meleg zárósza­vaival ért véget. Csütörtök éjjel ismeretlen látogatók jártak a városháza pénztárában Pénteken reggel a legnagyobb meg­lepetéssel látták, hogy a pénztár le­zárt vasajtaján hatalmas rés tátong, bent pedig megfúrták a nagyobb páncélszekrényt, melyben az árvák ékszereit őrizték. Kiszállt a rendőri nyomozó ható­ság és a következőket állapította meg. A vakmerő betörés csütörtökön éjfél után történhetett. A tettesek — többnek kellett lenni — az adó hivatal legszélső ablakának, mely a megyeháza felé esik, felező oszlopát a zár fölött kifúrták, a reteszt le­nyomták, a belső ablakot beütötték, s azt is kinyitották, majd az abla­kon keresztül behatoltak az adóhi­vatalba, az ablakot pedig becsukták. Az adóhivatal ajtajának zárját ki nyitották, majd a folyosón keresztül egyenesen a pénztárszoba felé tar­tottak. A vasajtón hideg vágóval há­romszög alakú rést vágtak, ezen át hatoltak be a terembe. Itt megnézték az aznapi pénztárkönyvet, majd a hatalmas páncélszekrény oldalát vág­ták ki, kiszórták a duplafal között lévő homokot és benyúltak a szek­rénybe. Pénzt nem találtak, csak kisebb ékszereket, melyeket ebben a szekrényben őriztek. Az adóhi­vatal ablakán keresztül távoztak. Távozás előtt a pénztárból hozott lavórban kezet mostak, az ottlévő fe­hér köpenyben megtörölték a kezü­ket, a vizet pedig beöntötték a szom­széd szobába. A tettesek kiderítésére széleskörű nyomozás indult, a munka szakem berekre vall. Két ujjlenyomatot is vettek fel, igy ez valami útmutatás­sal szolgálhat a nyomozásnál. Szerencse, hogy nem a félig elta­kart páncélszekrényt fedezték fel, amiben 18.000 pengő volt, melyből szombaton a városi tisztviselőket kel lett kifizetni. Ebben az évben ez már a második nagyobb fúrás Esztergom­ban, reméljük, hogy a vakmerő tet­tesek, akik éppen Esztergom váro­sát szemelték ki, rövidesen kézre kerülnek. A napokban Székesfehér­várott hasonló fúrás történt.. . Költősors 1935-ben Meghalt egy fiatalember. Kórházi ágyon. Nem ritka esemény, de fájó jelentőséget ad neki, hogy költő volt Váv Lajos. Eltemették a szentgyörgy­mezői temetőbe, ingyen koporsóba, a fejhez keresztet is tűztek, deszka­keresztet, jel nélkül . . . Olyan volt ez az őszdélelőtti temetés, mint maga az ősz .. . Esztergomi volt, de levesen is­merték. A Szent Anna temető örök csendjében írta azokat a verseket, melyekre felfigyelt Szép Ernő és érdemesnek tartotta arra, hogy pár jó szót szóljon érdekében. Ebből tengette fiatal, tizenkílencéves, ál­mokkal, költői ihlettel tele életét. Ez a gyerekember megjárta fiatal életének, a költőnek minden útját. Riporter volt Pesten, kislapoknál. Egyszer összeszedett e^y csomó te­metővirágot, üdeillatú, pompázó virágcsokrot, felment Pestre és je­lentkezett költeményeivel. Lehet, hogy ugy ment Pestre, mint vala­mikor Petőfi járta ezt az országot, gyalog rótta a kilómétereket. Szép Ernő, ez a nemesszivű költő, a mar­gitszigeti lehulló őszi levelek finom hangú poétája közelérezte ma­gához azt a lelket, mely legjobban a „csalamádé" temető behorpadt sírjain érezte magát. Ajánlására je­lentek meg versei lapokban, első­sorban Incze Sándornál a Szinházi Életben. Tavaly Pesten volt. Nem kóstolhatott bele az élet szépségeibe úgy, mint más fiatal költők, akik szintén gyalog mentek Pestre ... Hazajött. Szegényes kunyhóban élt, priccsen aludt, Szabó Dezső örökszép­ségű sorai között. Azt mondják, az „Ember tragédiája" volt legkedve­sebb olvasmánya. Elnyűtt, sokszor átlapozott, megkoptatott könyv volt, izzadt, fényes szememben a zöld alkony szépsége megmerevül, s megáll a szivem; jeges száj csontos rémületét érzem tétovázni az izmaimon, lefojtott súlyos, sikolyos lehelletének sápadt, undoros illata, mint fekély tör elő, s érint. Haláll Hideg. Néma. Sötét. Betog, mozdulatlan, horpadt perceknek mégis csirázó reménye.. . Megborzadva, eszméletlenül fekszem, rian és zakatol, szédül a szivem, mint vad lokomotív a sinen, majd megriadva felül, vár, figyel. És hallja : valaki lassan átsuhan a szobán, reggeli kinok tépő lázaiban a legyőzött és megfutamodott vendégem: a Halál. . . Az életösztön utolsó erőfeszítése volt, diadalujjongás: „legyőztem a halált." Nem is olyan soká, a vendég győ­zedelmeskedett felette. Elvitte. Kit hagyott itt ? Két öregembert, lelké­nek versekbe öntött rózsáit, egy-két Szabó Dezső könyvet, az Ember tra gédiáját, s egy emléket, élt egyszer egy fiatal gyerek, nem panaszkodott soha senkinek, egy bűne volt, nagy álmokat szőtt és hogy költő volt. Most kint nyugszik jeltelen sír­ban. Beszentelték, barátai elhantolták, öregember vitte a keresztet, öreg­asszony siratta el. Néhány barátja volt jelen. Mindössze talán nyolcan. Szerdán temették. Csütörtökön reggel arra jártam, az Uri-utcában megtört nénikével találkoztam. — Messze van még a temető ? — kér­dezte, s arca ráncain könny patak­zott végig. Nem kérdeztem kicsoda, a kezében lévő hervadt fehér krizan­témról úgy gondoltam, hogy az édes anyja volt . . . Piles László fr*4-3«3tÍlfttftlUIMMHHHBH talán az ő életének tragédiáját sze rette benne. Hisz az ember élete mindenkép tragikus. Az élet önma gában szép, de tragikus akkor is, ha boldog, tragikus akkor is, ha szomorú, mert az élet szép, s a ha lál az élet tragikuma. Tragikus az élet, mert a legszebb nyár után is ősz jön, s a legszebb pálya vége is az őszillatú temető. Ugy ment el tőlünk, ahogy jött, ismeretlenül. Talán azok ismerik, akik egy-két versét olvasták az „Esztergom és Vidéke" hasábjain, s akik ezeket a sorokat olvassák a tragikus sorsú költőről, s lelkük mé­lyén megsajnálják .. . Sziv és vesebajos volt, a Simor­kórházba került bajával. Nemrég a kórházból küldött két verset, talán ez volt a hattyúdala. S hogy ver­seiben is tragikum volt, abból lát szik, hogy a leközölt versében egy őszből hozott pálcikáról elmélkedik, mig a másikban, — ezt kérte ké­sőbbi közlésre — az éjszakai ven­dégéről irt emigyen: AZ ÉJSZAKA VENDÉGEM VOLT... Őrület, Tompa, kinos. Hideg verejtékes szivemen tap^dós utálat, lázvörös, lusta órák, ólmos éjszaka lüktető *sírjában szenvedek l szenvedek ! A szenvedésbe beleőrül és elvész a lelkem és elvesznek világok, terek, színek, s a Ma fényszennye. Vérszagos párnákon, merev ujjakkal simogatom a fájó, kalapáló homlokom ; agyamban tombol a vér, forró gondolatok riasztanak, riaszt a halai, a rémes ostoba árnya a meredek fehér falon simuló, fekete árnya . . . Iszonyat cikázik át eremben, la iktatják be Víziváros új plébánosát Az Esztergom-Viziváros elárvult plébánosi székébe, Keményfy Kálmán örökébe, ma, advent első vasárnap­ján iktatják be az új plébánost, fióka Imre dr.-t, akit a biboros Főpásztor a plébánosi állásra kinevezett. Ez a kinevezés a plébánia veze­tésében nemcsak az új embert, az új lelkipásztort jelenti, hanem új életet, erős hitéletet, az egyházközségi élet intenzív megindulását, fióka Imre dr. plébánosi működése elé nagy re­ménnyel néznek a plébánia hívei. Hisszük is, hogy ezen remények valóra válnak. Az új lelkipásztor nemcsak híveinek lelki gondozását, vezetését ismeri feladatának, de igye­kezik megismerni azok életét, szo­AZ ciális bajait és nagy tudásával, szé­les látókörű tapasztalatait, egész papi lelkét híveinek gondozására, segí­tésére fordítja. A mai nagy ünne­pen, mikor megtelik a templom az egyházközség híveivel, amikor hall­ják új lelkipásztoruk szavait, érezni fogják a változást és megérzik, meg­értik, hogy máskor is, mindig így kell annak megtelnie vasár- és ünnep­napokon. Az új plébános működéséhez Isten bőséges áldását kívánjuk. A beiktatási ünnepély műsora: Délelőtt 10 órakor Jeszeszky Kál­mán prelátus-kanonok ünnepélyesen beiktatja az új plébánost, aki ezután ünnepélyes szentmisét mond. Evan­gélium után szentbeszédet intéz hí­veihez. Este félhétkor a tanítóképző dísz­termében egyházközségi diszgyűlés, mely alatt a társegyházközségek, tes­tületek, hatóságok, egyesületek, kon­gregációk képviselői, illetve küldöt­tei üdvözlik az új plébánost. Este 8 órakor a Fürdő-szállóban díszvacsora. Az új plébános Szenttamás sze­gényei részére délben 1 órakor a Szenttamás-Vízivárosi Kat. Körben 50 terítékű ebédet ad. Inbilál a rádió. Tiz esztendős a magyar rádió! Hogy elsuhant ez a tiz év I 1925 december 1, amikor a Magyar Rá­dió és Telefonhírmondó Részvény­társaság megkezdte korszakalkotó kulturmunkáját, a műsoradást, mint­ha csak tegnap lett volna 1 Pedig, de sok történt azóta. Hogy megja­vult időnkint az agyvelő, a világ, helyesebben mondva, a szomszédok fejében 1 A mi rádiónk haladt a ma­ga útján, egyre biztosabb, egyre na­gyobb lépésekkel. Ahogyan jeles költőnk, Gyula diák irta a rádió­székház kapujára : Csak hang vagyok, csak szikra gondolat, A millió mérföld nekem pillanat. Atyám a villám, pusztít, öldököl. S engem markol emberi ököl Most hordom szét, hűséges szolgamód A magyar dalt, a tudást és a szót. Hogy, akit sorsa szétszórt, szétzavart, Eggyé forrasszak, minden szál magyart. A jubileum kapcsán az első üd­vözlet és szívből fakadó őszinte el­ismerés a magyar rádió megteremtő­jének, Leveldi vitéz Kozma Miklós­nak szóljon. Az ő páratlan energiá­jának és szervezőképességének kö­szönhető, hogy ez az intézmény I , szabad orvosválasztás alapján megkezdte működését. Felvilágosítást ad: Nemzeti Baleset Bizto­sitó Rt. fó'ügynöksége. Esztergomi Gazd. Bank lossuln L-u. 10

Next

/
Thumbnails
Contents