Esztergom és Vidéke, 1935

1935-11-03 / 86.szám

csőn felmondásának kellemetlen kö­vetkezményeivel járhat. „Évi jelentésem befejezéséhez ju­tottam, — mondja végezetül a jelen­tés. — Az események adatai egy küzdelmes, de nem eredménytelen évről számolnak be. Elszigeteltsé­günkben az elért eredmények is el­ismerésre méltóak. A város polgár­sága a nehéz viszonyok dacára is lendített ennek a városnak sorsán, alkotott, gyarapított. Haladás észlel­hető termelési viszonyaink javulá­sán s e tekintetben elismerés és dicséret illeti meg a vm. Gyümölcs­termelő Egyesületet, mely városunk áldott vidékének a nemes gyümölcs termesztés szolgálatába való állítá­sának hasznos munkáján fáradozik. Még sok a teendő, de céltudatos és szívós munkával az eredmény nem maradhat el. A több és jobb terme­lés városunk lakóira hatékonyabb mértékben fogja hatását mutatni. A közelünkben lévő milliós főváros és ennek ideözönlő lakossága a felvevő képességet biztosítja. A termelés és értékesítés megszervezése népünk jövedelmi forrásait fokozhatja és ebből a város gazdasági és forgalmi életének fellendülése várható. Adja a Mindenható, hogy ezen törekvé­seink már a közel jövőben a leg­jobb sikerrel járjanak és ezáltal en­nek a városnak trianoni sorsa is megjavuljon. Végezetül megemlékezem arról, hogy a város „ képviselőtestülete a kormányelnök Onagyméltósága, vitéz jákfai Gömbös Gyula úr iránti tisz­teletének és hálás ragaszkodásának megnyilatkozásául a város dísz­polgárává választotta a miniszter­elnök urat, hogy ezzel is elismerje és méltányolja a nemzetújjáépítő munkájának nagy horderejét és je­Az állampolgársági nevelésre sok­féle út közül nem áll utolsó sorban az ifjúságnak a modern népgazda­sági téren kifejtett munka megbe­csülésére és ezzel egyúttal a taka­rékosságra való nevelése. Az iskolá­nak ebbeli kötelességére sohasem volt oly parancsoló és időszerű szük­ség, mint ma, a munkalehetőségek és a megélhetésnek oly szűkméretű elnyerhetése korszakában Ma, ami­kor alig van ember, aki azt a hiva­tást tölti be, amelyre vágyódott, vagy azon a pályán működik, melyre felkészült. Az egyén az elcserélt ember szerepét játsza. E jelensége­ket idejekorán meg kell ismertet­nünk az ifjúsággal; tudatnunk kell vele, hogy a nagy háború vesztesei vagyunk s a harc még egyre tart. A küzdők sorába az ifjúságnak is be kell állania és azt dac nélkül, de megadás mellett meg kell vívnia, míg győzelemre nem jutunk. Ha az ifjút e szomorú tényállásba be nem avatjuk, könnyen megtor­pan ambícióját ki nem elégített lel­külete és élete tragikussá válhatik. Utaljunk arra a munkamegbecsülés­ről tanúskodó gesztusra, melyet az elmúlt nyáron nyilvánított az egye­temi hallgatóknak egy kis csoportja, amely indexét felcserélte pincéri munkára jogosító igazolvánnyal. Még fennségesebb tanújelét nyújtják a munkamegbecsülésnek külföldön a szintén egyetemi hallgatókból ala­kult munkásosztagok, melyek köz szolgálatba állva — a néppel együtt — s ingyenes munkát végeznek a lavinák, földrengés, tűzvész s árviz sújtotta vidékeken. Az iskolának számos alkalma nyí­lik az ifjúságot a munkamegbecsü­lési érzésre nevelni. Reámutat, mily nehéz, életveszélyes, gyakran ön­feláldozó munkát végez a bányász, a mozdonyvezető, a pilóta. Nem lentőségét. Városunk, mely a mult évben kezdette feltárni a magyar Sión ősrégi várhegyének ormán az első Árpádok gyönyörűséges vár­palotáját, építésművészeti leleteivel, de különösen feltárt freskóival a vi­lág érdeklődésének központjába ke­rült. Onagyméltósága, a kormány­elnök úr magas figyelme, az ásatá­sok folytatását és a korszerű helyre­állítási munkálatok befejezését teszi lehetővé s ezzel városunk idegen­forgalmi érdekeinek tett újabb nagy és talán alig felértékelhető szolgá­latot." Midőn a város képviselőtestülete elé terjesztett polgármesteri jelen­tést lapunk útján — habár csak ki­vonatosan is — városunk polgár­ságával is ismertettük, megnyug­vással és megelégedéssel tapasztal­hattuk, hogy bajaink, gondjaink és reményeink a polgármesteri jelentés tükrében hű képét adják egyrészt annak a nagy, nehéz és felelősség­teljes munkának, melyet a város vezetősége a város polgárainak le­hető boldogulása, jogainak min­denkori megvédése és biztosítása érdekében nagy lelkiismeretességgel végez, másrészt pedig annak a tisz­teletreméltó erőkifejtésnek, melyet a város adófizető polgársága a min­denkori közös érdekek fenntartása, létének további biztosítása s gyer­mekei, utódai boldogulásának szem­pontjából annyi jóakarattal s megér­téssel teljesít. Végezetül mi is idejegyezzük néhai Scitovszky János prímásnak egyik esztergomi tanintézet megnyitása al­kalmával az iskola emlékkönyvébe jegyzett sorait: „Az Isten áldása legyen mindig e városon s annak minden lakóján." megvetendő a földműves, az iparos, a kereskedő fáradozása. De nemcsak az izmoknak erős munkája, hanem a szellemi munkásoknak az emberi­ség boldogitásáért végzett tevékeny­sége is kiváló tiszteletet érdemel­nek. A történelem tanítja, hogy ál­lamférfiaink, filozófusaink, költőink, iróink, papjaink és tanáraink tény­kedései nagy hálára köteleznek ben­nünket. A földrajz és a fizika, a ké­mia, a laboratóriumok, a klinikák, nemde mindmegannyi a nagyszerű teljesítményeknek legcsodálatramél­tóbb műhelyei?! Van ugyan még több olyan munka, mely értékes és vonzó voltánál fogva érdekli az ifjúságot, mert figyelmét leköti és abban öröme telik. Azon­ban sokkal több van olyan, amely nem kedvére való. Azért a munkára való nevelésnek arra kell törekednie, hogy minden munkát megkedveltes­sen az ifjúsággal s ne legyen tetsző vagy nem tetsző munka. Csak munka, mely kenyeret ád és annak becsüle­tes elvégzése a dolgozó lelkének javára szolgál. Iiy módon egybekap csoljuk a munkát a lelkiismerettel. Ellenkező esetben a munka teherré válik. Ez különben elég korán meg­nyilvánul. Az a diák, aki az iskolá­ban tanítás közben minduntalan az óráját nézi, ha kikerül az életbe: hivatalában, műhelyében is csak kínnak tartja a munkát, melytől sza­badulni iparkodik; életsorsa gyakran tragikussá válik. Természetesen, nem mindig az ifjú a hibás, sem az iskola, hanem sokszor a szülői ház. Nem keltették fel benne szunnyadó lelki erőit, nem használták fel benne az iskolai, ille­tőleg a házi munkálkodásban való állhatatosságra. Az ifjút kellő ener­giával erre kell szoktatni, bármeny­nyire kellemetlen neki ez, annál is inkább, rnert az ifjú nemzedék élve­zetvágya és ideges nyughatatlansága nőttön nő és nem veszi észre, hogy a munka lélek nélküli végzésének megszokása aláássa egész élete cél­kitűzését, önmagának, a társadalom­nak, az emberi közösségnek rová­sára. Legyen tehát az iskolának, a szülő­háznak szent feladata: nevelni az ifjúságot állhatatosságra és lelkiis­meretes munkának elvégzésére. Egy évtized óta felsőbb rendelet alapján takarékossági napot tart október 31-én az ország valamennyi iskolája. Célja : az ifjúság figyelmét a takarékosság erényének előnyére felhívni és annak elsajátítására ne­velni. Könnyű feladat volt ez vala­mikor, amikor a népnek, ha nem is mindennap, de legalább vasárnapon­kint főtt tyúk jutott a fazekába. De nehéz ma, amikor sok milliónak ta­lán még kolbász is alig kerül az asztalára. Tudtommal, talán mintegy negyven vagy ötven évvel ezelőtt praktikusabb elvekre fektette a ta­karékosságra való nevelést Weisz Fülöp, a Kereskedelmi Bank jelen­legi nagyérdemű elnöke, akinek ini­ciativája alapján perselyek alkalmaz­tattak az iskola osztályaiban s igy módjában volt a növendéknek ma­gát a takarékoskodásban gyakorol­nia, amidőn a torkoskodásra szánt obulusait a perselybe dobta, s kis tőkére tett szert. Hogy miért jutott e persely a lom­tárba, nem tudom. Ma jobb neki ott pihennie, mert bizony a mai időben tátongana az ürességtől, No, de azért az iskola a takarékossági rendelet­nek eleget tesz. Felhívja a gyermek figyelmét arra, ha ő maga nem is gyűjthet javakat, legyen azon, hogy ne okozzon gondot szüleinek, ne károsítsa őket. Ne hanyagolja el ta­nulmányait, Ke rongála ruházatát, könyveit és egyéb holmiját. Név- és születésnapokon, vagy kis szol­gálatokért kapott pénzeket el ne pa­zarolják, hanem gyűjtsék, vagy hasz­nosra fordítsák. Es megoldódik az a sokat vitatott kérdés is: vájjon adjunk-e a gyermeknek zsebpénzt, vagy sem ? Igen, de számoljon el vele. Egyébként a takarékosságra való nevelési problémát inkább a szülői ház oldja meg leghathatósab­ban. Ez erény ápolása csakis példa­adáson nyugszik. Ha a család pa­zarló életet folytat, természetes, a gyermek is pazarlóvá válik, ellen­kező esetben takarékossági elveket fog vallani. Végül reméljük: *iesz még szőlő, lágy kenyér és akkor a pénzügy­miniszter takarékossági rendeletének intenzivebben fog megfelelni nemcsak az iskola, nemcsak a szülőház, ha­nem minden egyes élőlény. Ss. % A határterületeken fekvő határbirtokok nyilván­tartása A m. kir. pénzügyminiszter elren delte, hogy az innenső és túlsó ha­tárbirtokokat a helybeli rendőrkapi­tányságon az úgynevezett határbir­toktarban ezentúl nyilvántartsák. A határ birtokok igénybevételéhez szükséges határszéli birtokos u iiga­zolványokat ennek a határbirtoktár­nak az alapján fogja ezentúl a ren­dőrkapitányság kiállítani, illetve lá­tamozni. Éppen ezért a határbirtok­tárbau feltüntetett, a birtokos, bérlő, haszonélvező személyére, a birtok kiterjedésére, mivelési ágak (szántó, kert. szőlő, rét, legelő, erdő, nádas : füzes stb.) szerinti megoszlására vo natkozó adatoknak a tényleges hely­zettel állandóan és pontosan egyezni kell. A rendőrkapitányság tehát ezúton Kizárólagos képviselete: JURACSEK FERENC Kossuth Lajos-utca 27. sz (A gimnázium mellett) felhívja a hatásköre alá tartozó ha­tárkerületekben lakó összes érdekelt birtokosokat, bérlőket, haszonélvező­ket, hogy úgy az új, vagyis ezután felveendő adatokat, mint a már fel­vett adatokban (már fel vannak véve azoknak az adatai, akik határszéli birtokos utiigazolvánnyai eddig is rendelkeztek) halálozás, öröklés, át­ruházás, vagyonközösség megszünte­tés, ajándékozás, adás-vétel, bérlet­kötés vagy megszűnés, haszonélve­zetijog bekebelezés stb. folytán be­állott személyi és tárgyi változáso­kat a saját érdekükben minden eset­ben haladéktalanul jelentsék be a rendőrkapitányságon, mert a szüksé­ges adatok előzetes ismerete nélkül a birtokos igazolványokat csak hosz­szabb idő elteltével tudják ugyanott kiállítani, illdtve láttamozni. A bejelentésekhez a vonatkozó in­gatlanról szóló hiteles és újkeleiű te­lekkönyvi kivonatot, vagy kataszteri birtokiv másolatot és az illetékes községi elöljáróság, polgármester ál­tal kiállított hatósági bizonylatot (ki műveli az ingatlant illetve az azon folytatott gazdálkodást ki vezeti, irá­nyítja) kell csatolni. logos-e a vizdij-adó ? Az alábbi panaszos levélnek köz­érdekű voltánál készséggel adunk helyet: „A folyó évi adókivetésnél az adó­fizető háztulajdonosokat kellemetlen meglepetés érte — egy eddig Esz­tergomban ismeretlen adónem kive­téséné!. Ugyanis a háztulajdonosok és bérlők eddig csak a helyiségek száma után esedékes vízdíjat fizet­ték. A folyó évi adókivetésnél azon­ban nem csak a vízdíjjal lett meg­terhelve a háztulajdonos, hanem a bérlő által fizetett vízdíj összege a ház:idó alaphoz lett véve és mint jö­vedelem lett kivetve & háztulajdo­nosra. Vannak elmésen kieszelt adóne­mek, melyeknek van némi jogalapja, de igazán szomorú, hogy a háztu­lajdonos egy olyan összeg után le­gyen megadóztatva, mely neki jöve­delmet egyáltalán nem képez, hisz a vízdíjat a lakóktól csak átveszi és azon módon a városi adópénz­tárba befizeti, tehát ez átmeneti be­vétel és kiadás és csak teher a ház­tulajdonosra, nem pedig jövedelem. Eddig nem is fizettük e képtelen adónemet, mely nem jövedelmi alap. Jövedelme a vizdijból csak a vá­rosnak lehet, mely a vizdijat perci­piálja, igy ennek adójával csakis a város volna megterhelhető, ameny­A munka megbecsülésére és taka­rékosságra való nevelés

Next

/
Thumbnails
Contents