Esztergom és Vidéke, 1935

1935-10-31 / 85.szám

EfflrMW ÖTVENHATODIK ÉVF. 85. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. OKTÓBER 31 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Október huszonnyolc Odaát most nagy ünnepségre készülnek. Vasárnap este a kivilágított Párkányban szólt a zene, a Dunán uralkodó messze szürkeségbe viszszatükröződtek a villanylámpák sárga fényei. A Dunán és az innenső parton halálos csend honolt. Az ő „ünnepükről" tulajdonkép nem is kellene, nem is volna szabad irni. De vájjon joguk van-e ünnepelni, ötlik fel bennünk a gondolat, amint az innenső parton hallgatjuk az ünnep előestéjének csehtrombitás harsogásait. Európa ma vajúdik. A béke tizenötödik esztendejében a napilapok külföldi jelentései „lázas béketevékeny ségről" számolnak be. Angol— olasz, olasz—abesszin viszályról olvasunk, Németország mélységesen hallgat, Lengyelország visszahívja prágai követét, Jugoszláviában kormányválságok dúlnak, Görögországba viszatér a király, Ausztria váratlan politikai fordulatok színhelye, Románia válságos óráit éli, az erdélyi románok kiuzsoráztatásukról panaszkodnak a regátiak által s a király Maniuékat félretéve diktatúrára tör. Franciaország lassan két pártra szakad. A radikális pártnak újból megválasztott elnöke, a kormányttámogató Herriot az angolfrancia barátság mellett tör lándzsát, hangsúlyozza azonban, hogy „mi a magunk részéről a legnagyobb gonddal őrködünk, hogy semmi sem történjék, ami sértené Olaszországot, megalázná és lehetetlenné tenne számára egy méltányos megoldást." Ugyanakkor Párizsban, a Club du Faubourg-ban, az Etióp vitán egy fekete, szomáli néger lép a pódiumra, egyetemi hallgató, a párizsi Etióp Liga elnöke és súlyos, komoly szavakkal megleckézteti Franciaországon keresztül Európát. — Ami igaz Európában, igaznak kell lenni Afrikában is. Elkövetkezik még az a nap — fejezte be beszédét — amikor lesz még háború Európában is. Nem hárítja el Franciaország feje felől a háborút, ha most szabad kezet enged Olaszországnak. Az európai szellem, amire tanítottatok bennünket ti, nagyszerű fehér emberek, kötelezettséget ró reátok. Erről ne tessék most megfeledkezni, ha nem akarjátok, hogy Afrika tanítson meg rá benneteket. Hatalmas taps követte a beszédet, a válaszolni akaró Latin Testvériség Ligájának szónokát lehurrogták és nem engedték szóhoz jutni, sőt követelték, hogy egy mondásáért bocsánatot kérjen a feketétől... Anglia a francia—olasz szövetség ellensúlyozására megoldást keres, s miután Laval római útján létrehozta Mussolinival az olasz—francia békét Angliának számolnia kellett azzal, hogy tekintélye a kontinensen csökkenni fog. Ezért van Anglia szereplésének olyan színezete, mintha gyengíteni akarná az olasz—francia szövetséget, hogy az egyensúly, — amire való törekvés Anglia évszázados politikája — némileg helyre álljon. Az olasz—abesszin viszályon kivül az európai veszedelem második tűzfészke Középeurópa, közelebbről a Dunamedence. Németországnak nyugatfelé a kibékülés, keletfelé a terjeszkedés a kitűzött terve. Itt Ausztria, az anschlus az összeütközési pont. Magyarország, az elhallgattatott, letiport nemzet csonkaságában is kezdi éreztetni, hogy nélküle a Duna-medencében végleges megoldást találni nem lehet. És az idők jele, hogy a kisantant államokban bizonyos kapkodás észlelhető. Különösen Csehszlovákiában, a hatalmas harmadik birodalom és az újjáéledt Lengyelország közé beszorított, összetákolt államban. Csehországot ma Massaryk és Benes jelenti. Az utóbbi most Genfben, a Népszövetség elnöki székét tölti be és innét intézi Titulescuval a kisantant propagandáját, félszemmel állandóan Magyarország felett őrködve. Ünnepükbe is fanyar íz vegyül, mikor az innenső oldalra küldenek ünnepi trombita harsogásokat. A parancsolt ünnep kontrasztját érzik ők is, hogy az az emlékezetes „Prevrat" valamikor a multak államai közé fog tartozni, mert a nemzetek élete, a történelem nem ismer összerablott országokat, a ma létező államok fiai vérrel termékenyítették és termékenyítik földjüket és az ilyen ünnepeket — ablakokban két gyertya között Massaryk képpel — éppen úgy ignorálja a történelem, mint a cseh vitézség pár éves ünnepségét a csendesen hulló őszi eső ... Pilca Ldsaló. Bajaink, gondjaink és reményeink a polgármesteri jelentés tükrében A városi képviselőtestület elé terjesztett s az 1934. év ügymenetéről szóló polgármesteri jelentés sokoldalú, figyelemreméltó megvilágításban mutatja be a város és az adófizető polgárok közgazdasági, szociális, kulturális, városrendezési s egyéb problémáit, egyben a megoldásukra vonatkozó terveket s lehetőségeket. Ezekről, — a szegényügyi s idegenforgalmi rész kivételével, melyekkel külön cikk keretében óhajtunk-foglalkozni, — ezúttal kivonatosan felsoroljuk a jelentésnek a fennálló bajokra s azok elhárítására vonatkozó részleteit. „Az elmúlt 1934. év jellegzetességét, — mondja a polgármesteri jelentés, — a nehéz magyar sors küzdelmei, nem csökkent gondjai, de emellett a bízó kitartás és egy szebb jövőben való erős bizakodás adják meg. A lakosság általában igyekezett polgári kötelezettségeinek megfelelni, jóllehet a nagy arányban megromlott gazdasági viszonyok az adóalanyokat ezirányú erőkifejtésükben nagy mértékben korlátozzák ... .. .Iparosaink helyzete nem javult. Oka ennek a nagyfokú pénztelenség, amely még a javításokat is a legszükségesebbre korlátozza s ennek következménye, hogy még kiváló iparosaink is bizonyos szakmában munka nélkül állottak és így közpolgári kötelezettségüknek sem tehettek mindenben eleget. Kereskedelmünk az életigények csökkenésével ugyancsak nehézségekkel küzdött s ennek javulása csakis a felvevőképesség emelkedésével remélhető. Ily körülmények között a munkásság kereseti lehetősége a legminimálisabb volt, szerencsére azonban a közeli bányák, különösen az őszi és téli időkben munkásságunk egy tekintélyes részét keresethez juttatják s ezen körülmény a város gazdasági életére, különösen a legnehezebb időszakban, jótékony hatással van. Városunk földrajzi helyzeténél fogva a fokozatosan megemelkedett idegenforgalom dacára érzi, hogy elesik a világforgalom áramvonalától s bár a legújabb időkben sok történt a fővárossal való forgalmának megkönnyítésére, még mindig érezhető annak a hiányosságnak a súlya, hogy a Duna jobbpartján vonatösszeköttetésünk nincsen s hogy az Ipolyvölgy tőlünk forgalmi okokból messze szakadt. Városunkon ez a remélt körforgalom fog segíteni, hacsak a határforgalom megindításával a régi életerek meg nem nyílnak." Nem szabad azonban azt hinni, hogy a polgármesteri jelentés mindvégig ilyen sötét, reménytelen hangon szól a város helyzetéről. Mikor Esztergomról mint nyaraló- és iskolavárosról szól, megnyugvással állapítja meg, hogy „addig is, mint nyaraló- és iskolaváros fejti ki ez a város dicséretreméltó törekvéseit s mutat fel olyan eredményeket, amelyekre büszkék lehetünk." A tanulóifjúság ideözönlése által jelentkező gazdasági előnyökről, a város szépítéséről, parkosításáról, az ebben közreműködők dicséretes buzgalmáról, térrendezésekről meleg és igen rokonszenves hangon emlékezvén meg, a város társadalmi életében előfordult jelentősebb eseményekről, személyi változásokról s egyesületi mozgalmakról tesz említést, minden mozzanatra kiterjedő figyelemmel. Ezek után rátérvén a szorosan vett városi közigazgatás munkateljesítményének ismertetésére, felsorolja az általános igazgatás ügyforgalmát számszerű adatokban is. Eszerint az elmúlt év folyamán a polgármester 111, a főjegyző 4113, a közigazgatási tanácsos 2132, a pénzügyi tanácsos 1553, a fogalmazó 1242, a közgyám 1039, a két mérnök 1379, az aljegyző 978, a főügyész 140 s a számvevő 88 ügydarabot intézett el. A képviselőtestületi ülések tartásáról szóló bejelentésben olvassuk, hogy volt olyan közgyűlés, amelyen csak huszonnégy képviselő vett részt. A jelentés meg is jegyzi, hogy a „közgyűlések általában nem látogatottak" A jelentésnek ez a megállapítása kell, hogy érdekelje a jövőben a választópolgárokat is, kiket ezeknek a képviselőknek kellene képviselniük. A gyámpénztár ügyforgalmáról szóló részben szomorú statisztikaként szerepel az állami gondozásba utalt gyermekek száma, mely 233 at tesz ki. Az anvakönvvi hivatalról szóló beszámolónál olvassuk: „a nehéz megélhetési és gazdasági viszonyok miatt, melyek a' kereseti lehetőséget állandóan a legcsekélyebbre csökkentik, házasságkötések tekintetében javulás egyelőre nem remélhető." A mérnöki hivatal 205 építési és 298 tatarozási engedélyt adott ki. Épült összesen 34 új lakóház. A községi biróság 847 kisebb polgári peres ügyet tárgyalt. „Bár a levéltárnoki állás — olvassuk másutt — meg van szervezve és be is van töltve, a tulajdonképeni levéltári munkák, kutatás, tudományos búvárkodás a város még meglévő régi irataiban a létszámcsökkentés miatt lehetetlen. A levéltáros az iktató hivatalban teljesít szolgálatot." Bárcsak lehetne a levéltárost eredeti hivatásának teljesítésére oly módon alkalmazni, hogy az iktatóhivatal kisegítő munkaerővel látná el nehéz munkáját, — bizonyára igen értékes tudományos működést fejthetne ki a levéltáros a levéltári kutatások terén. A számvevőség munkateljesítményéről szólva, bizonyos megnyugvással állapítja meg a jelentés, hogy : „költségvetésünk 1931 óta az elrendelt takarékosság és a gazdasági helyzet rosszabbodása folytán mélypontját érte el úgy, hogy a zárszámadásban az előirányzattal szemben 6716 pengő csökkenést mutat, míg az előző években az eltolódás száz-ezreket tett ki" a kiadás és bevétel közti egyensúly szempontjából. „A pénztári helyzet súlyos volt és az előző évihez viszonyítva nehezedett, mert a város künnlévőségei emelkedtek ... Különösen nagy öszszeget tesznek ki a vízdíjhátralékok... de minden kötelezettségünknek eleget tudnánk tenni, ha künnlevőségeinknek csak nagyobb fele befolyna. A hátralékok rendezésével a városi háztartási egyensúly érdekében halaszthatatlanul foglalkoznunk kell." A tűzrendészet fejlesztése szempontjából : „a modern tűzoltóeszközök beszerzése ezek megfelelő raktározását követeli s igy időszerű lett