Esztergom és Vidéke, 1935

1935-10-10 / 79.szám

ES7TI RfilWc/DfKE ÖTVENHATODIK ÉVF. 79. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. OKTÓBER 10 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. m Bírtokegysőg és ottbonvédelem Amikor a kormány a nem­zeti munkatervben olyan hit­bizományi reformot igért, amely megtartja ebből a birtoklási rendszerből azt, ami nemzeti szempontból helyes és kívá­natos, de kiírtja mindazt, amit a mult időkben Bécs magyar föld­be plántált, akkor az agrártársa­dalom egyik legrégibb kívánsá­gának teljesítéséi igérte : a vé­delmet a kisbirtok szétporlása és a mezőgazdasági proletari­átus ellen. Azt mondja ugya­nis a- nemzeti munkaterv, hogy túltengő nagy hitbizományok kötöttségét fel kell oldani, a földet a nép számára hozzá­férhetővé kell tenni, viszont azonban a nép kezén okkal­móddal rögzíteni kell a íöldet. Több, mint negyven eszten­deje, vagyis amióta Magyaror­szágon komoly értelemben vett agrárpolitikáról beszélni lehet, egyik legnagyobb problémája a gazdaságpolitikának az, hogy miként lehetne a reálöröklési rendszer káros t következmé­nyeit elhárítani. Állandóan na­pirenden van ez a probléma. Ezerszer elmondották már az arra valóban illetékesek, a leg­kiválóbb agrarpolitikusok, hogy a mai öröklési rendszer mellett a hatvanholdas kisbirtok két­harom generáció kezén nadrág­szijparcellákra bomlik, aminek következménye az elproletaro­sodás, a városokba tódulás, az ipari munkanélküliek számának növekedése és — sajnos — a falusi iskolák elnéptelenedésé­ben jelentkező egyke. Mar aíöldreformtörvény igye­kezett a íöldmivelő családok számára szilárd kis szigeteket t remteni a családi birtokok ki­elégítőnek vélt rendszerével. Az ország minden részében alakí­tani kell olyan kis mezőgazda­sági üzemeket, amelyeket nem semmisít meg két-három évtized alatt a reálöröklés rendszere. Ez az elgondolás vezette a kormányt arra, hogy a telepí­téssel kapcsolatban kishitbizo­mányok létesítésére kell módot nyújtani mindazoknak, akik erre érdemesek. Vagyis a kis­hitbizomány legyen az az uj birtoklási tipus, amely a földet az azt megművelő néppel mara­dandó etikai szálakkal összefűzi. Jellemző a mi viszonyainkra, hogy ezt a tervet és elgondo­lást, még mielőtt annak lénye­gét megismerhették volna, ugy állítják be a szélső baloldali radikálisok, mintha a kormány legalább is valami súlyos me­rényletet tervezne a földmive­lők ellen. De hol vannak ma már ezek az idők és hol vannak azok a veszedelmek, amelyeket a bécsi kamarilla magyarországi birtok­politikája jelentett! A kormány egyébként éppen ezeket a la­tifundiumos hitbizományokat akarja a kor szellemében meg­reformálni és kötött földjeik tekintélyes részét a szabadfor­galomnak visszaadni, hogy ne állják útját a földmivelő nép terjeszkedésének és a falusi kis porták növekedésének. Nem akarják megérteni, hogy a kis­hitbizomány nem a reakció csökevénye, hanem éppen ellen­kezőleg, ez lesz a jövő Ma­gyarország uj birtok megoszlási térképének alapja. A kishitbizományok sziklák­ként állják útját a nagy lati­fundiumok terjeszkedésének, olyan nemzetvédelmi szolgála­tot fognak tehát teljesíteni, amilyenre éppen a demokrati­kus föld birtokpolitikának van legnagyobb szüksége. Fényes külsőségek között, az esztergomi ifjúság je­lenlétében avatták fel az Országzászlót Lelkes és kitartó munkának az eredménye az a nemzeti szinű lo­bogó, melyet vasárnap húztak elő­ször a rúdra a sziget nyúlványán a város közönsége és az esztergomi ifjúság jelenlétében. Tiz órakor gyülekezett a közön­ség a hajóállomás melletti szépen rendezett téren. Az elsők között volt Lieber Endre Budapest alpolgár­mestere feleségével, dr. Radocsav László főispán, Frey Vilmos dr. al­ispán, Glatz Gyula polgármester ve­zetésével a város tisztikara, vitéz Szivós-Waldvogel József és vitéz Borókay Rudolf ny. tábornokok, vitéz Barta-Pongrácz ny. ezredes a vitézi szék küldöttsége élén, Kornháber Samu ny. ezredes, Gácser dános bányaigazgató, Vigh Ferenc bánya­főfelügyelő, Makkay László alezre­des vezetésével a helyőrség tiszti­kara, Gróh József dr. bankigazgató Túri Béla országgyűlési képviselő, Jeszenszky Kálmán, prel.-kanonokok, Nádler István pápai kamarás, tanító­nőképző-intézeti igazgató, dr. Balogh Albin bencésgimnáziumi igazgató, P. Weiss Richárd szentferencrendi reálgimnáziumi igazgató, Obermüller Ferenc reálgimnáziumi igazgató, Bar­tal Alajos tanitóképző-intézeti igaz­gató, dr. Zachár Gusztáv vezetésé­vel az OTI tisztviselői kara, vitéz Leidenfrost Pál és neje, dr. Eggen­hoffer Béla, dr. fíoreczky Géza, dr. Darvas Géza, dr. Berényi Zsigmond főorvosok, Gyürke Dezső ny. ezre­des, dr. Zwillinger Ferenc, Kersch­baummayer Károly és Ödön, dr. He­gedűs Zoltán rendőrkapitány, dr. Radnay Zoltán rendőrfogalmazó, a Polgári Egyesület, az Ipartestület, a Kat. Legényegylet küldöttsége, a kis­papok, az iskolák a tanári karokkal, frontharcosok, egyenruhás bányá­szok, cserkészek, leventék és igen sokan mások. A közönség jórésze a primási palota előtt kapott helyet, a rendet dr. Székely Ernő felü­gyelő vezetése mellett rendőrség tartotta fenn. Hangszórókat is sze reltek fel, hogy a hangok a túlsó partra is eljussanak. Tiz óra után néhány perccel ér­kezett dr. Serédi Jusztinián biboros­hercegprimás dr. Hamvas Endre titkár kíséretében, akiket a főispán, alispán, polgármester, vitéz Szivós­Waldvogel József és Gróh József dr. fogadtak a diszkapunál. J^. ^ Az emlékmű előtt vizicserkészek álltak őrt, mikor a Turista Dalárda Hiszekegyével megkezdődött az ün­nepség. Utána dr. Kőhalmy László szavalta el nagy hatást keltve a Gyula diáknak erre az alkalomra irt gyönyörű költeményét. A szavalat után a Dalárda a Himnuszt énekelte, miközben a zászló lassan felkúszott az árboc közepéig, ahol elkapta a szél, meglobogtatta Párkány felé. Ezután került sor dr. Lieber Endre ünnepi beszédére. — Tengerészeknél — kezdte ma­gasszárnyalású beszédét — szép és mélyértelmű szokás, hogy ha a hajó gyászol, nem a fekete, hanem a nemzeti zászlajának félárbocra eresz­tésével jelzi gyászát, igy hajtja meg fejét a kérlelhetetlen sors előtt... — Az Országzászló a legszebb és legszimbólikusabb kifejezője a ma­gyar gyásznak. De a gyász mellett jelzi az erőt, elszántságot, hirdeti, h°gy gyász van, de ez a gyász a magyarság gyásza, emellett hirdet aktiv cselekedetet, bizó hitvallást a magyar élet mellett. A szinek is ezt fejezik ki, a lemondás, a fekete szin hiányzik erről a • zászlóról. A ma­gyarnak ünnepi köntöse a gyász­ruha. — Az Országzászló — az eszter­gomi közel a 200-ik — halad végig az országon, titkos fonállal köti össze a falvakat és városokat, ha­lad tova és ma eljutott Esztergom partfokára, nemzeti gyásznapon, ok­tóber 6.-án, hogy hatványozott le­gyen a mi gyászunk, de a bizako­dásunk is. — Itt ez a hatalmas folyam, or­szágút volt, összekötő kapocs ide­gen nemzetek között. Ma a túlsó oldalon idegen • nemzet partjait mossa. Itt van ez a «-hid, melynek utolsó ive nemrég leszakítva fúró­dott bele a part fövényébe. Ez a hid ma sem ép, el van zárva csak olyan messze, ahova egy kendővel el tudunk inteni. Itt van helye az Országzászlónak. Itt hömpölyög a Duna árja, itt meg hegy szökell a magasba. — Helyes, még inkább helyes, hogy a magyar Sión tövében áll ez az emlékmű. Esztergom kilencév­százados állami és nemzeti életnek, a művelődésnek bölcsője. Szájról­szájra szálló hagyományok szerint itt született az első magyar király. * Nemrég tárult elénk a régi királyi vár választékos szépsége, a feltárt ré ­szek az Árpádok lakát engedik meg­tekintenünk, hogy ezt a szellemet érezzük ki a földtömegben megőr­zött királyi várból. — Mikor csendes éjjeken Szent István lelke letekint a vár párká­nyáról, s ha lelke meg is telik szo­morúsággal, itt látja az ő zászlaját, az ő címerét a törhetetlenség jele­képpen. A magyar katolicizmus köz­pontja, a hitélet 900 éves védőbás­tyája, a magyar főpap székhelye méltó arra, hogy itt emelkedjék az Országzászló. — Itt van a hatalmas bazilika, mely az új értékekkel egyre több idegent vonz a városba, akik el­magyaráztatják majd, mit jelent az örökös gyász. Itt áll a Várhegy, mindig ellenállhatatlanul dacol a vi­harokkal. Ma megerősödött, pedig csak egy zászlórudat emeltek a tö­vébe. Az Ereklyés Országzászló Nag bizottság nevében ezzel a gon lattal avatom fel az Országzászlót. Hirdesse a mi régi fájdalmunkat, a magyar nép, a Szent István szel­lem élniakarását, bizakodó remény­ségét. A zászló ma felfutott az út közepéig, ez az út felvezet a csú­csig, a diadalmas, örömteli, boldog feltámadásig. Esztergom vendégei, Esztergom népe, Esztergom ifjúsága ne feledjétek ezt soha ! A költői szárnyalású beszéd után a Turista Dalárda Huber „Fohász" c gyönyörű irredenta dalát énekelte el a tőle megszokott művészies elő­adásban Hajnali Kálmán karnagy ki­váló vezetésével. A szólókat Kemény Miklós és Zelenyák Ferenc énekelték. Majd vitéz Szivós-U/aldvogel József ny. tábornok a bizottság nevében lendületes szavakkal átadta az Or­szágzászlót a város közönségét kép­viselő polgármesternek, kérte, hogy őrizzék meg és gondozzák az em­lékművet, hogy kőbemeredt néma szóval hirdesse a tiltakozást a tria­noni határon, melyet soha sem is­merhetünk el, melyről beszélni sem szabad, de mindig arra kell gondol­nunk. Glatz Gyula emelkedett szavak kí­séretében vette át az emlékművet, fogadalmat téve, hogy az ifjúság ne­velésére minden erejével ápolni fogja az Országzászlót. Végül a Turista Dalárda elénekelte

Next

/
Thumbnails
Contents