Esztergom és Vidéke, 1935

1935-10-03 / 77.szám

Zászlószentelés és cserkészavatás Taton Délelőtt Mogyorósbánya, délután Tát ünnepelt. Cserkészeket avatott, zászlót szentelt nagy ünnepségek között. Délután négy órakor érkeztek az esztergomi parancsnokok és cserkészek. Kijött dr. Marczell Árpád kerületi cserkészvezető vezetésével a reáliskolai cserkészcsapat, dr. Monsberger Ulrich és Legányi Norbert vezetésével a gimnázium, P. Tibor vezetésével pedig kerékpáron a ferencesgimnázium kerékpáros csapata. Az öreg Hollókat dr. Katona Gábor, Horváth Ferenc és Szölgvémy Pál képviselték egyenruhában. A vendégek a Strandvendéglőben szálltak meg, majd hamarosan megindultak a templomfelé. Útközben megállt a zenés menet a jegyzőilak előtt, ahova Szerencsés József, a táti csapat parancsnokának vezetésével két cserkész ment be, hogy üdvözöljék a zászlóanyát, Stein Katót. Szerencsés József meghatott hangon mondott köszönetet a nemesszivű leánynak, aki megértette a cserkészet nagy gondolatát és zászlóval ajándékozta meg a fiatal, életbe induló táti csapatot, örök háláról biztosította a zászlóanyát, majd egy kérést tolmácsolt: zárja szivébe ő is a táti cserkészeket. Azután tisztelegtek és átvették a zászlót, majd a zászlóanya kíséretében a templomba vonultak, ahová akkor már összegyűlt a falu lakossága is. Monsberger Ulrich áldást adott, majd felszentelte a zászlót, melyre a keresztanya, az öreg Hollók, a gimnázium, a reálgimnázium és a reáliskola emlékszalagjait tűzték fel a parancsnokok. Dr. Monsberger Ulrich a cserkészet nemes célkitűzéseiről mondott hatásos beszédet. Hangsúlyozta a zászló jelentőségét, nemes szimbotiboluniát. A cél nagy : emberebb ember, magyarabb magyar. Ezt máskép nem tudja elérni, csak ha a templomból indul el és azon az uton halad, melyet az evangélium hirdet, örömének ad kifejezést, hogy a táti „Molnár János" cserkészcsapat is a templomból indul nemes útjára. Buzdítja a cserkészeket, hogy maradjanak meg mindig ezen az úton. Egyik kezükben a zászló másikkal az oltárba kapaszkodva küzdjenek a cserkészet nemes eszméiért. A nagysikerű beszéd után lampionos menetben vonultak a csapatok és a község lakosai a Hősök terére, ahol a zenekar a himnuszt játszotta, majd egy avatandó cserkész a cserkésztizparancsolatot mondotta el. Ezután dr. Marczell Árpád kerületi cserkészvezető mondott költői szárnyalású beszédet a cserkészet idealizmusáról, életformáló nagy hivatásáról. Ezután felavatta az új cserkészeket is és buzdította a további lelkes munkára. A kedves ünnepély után az új zászló és a közönség előtt diszmenetben vonultak el a csapatok. Külön élmény volt a kerékpárral elvonuló ferences cserkészek katonás képzettsége. A hősök teréről ismét a strand fürdőre vonultak, ahol tábortűz kezdődött, előbb azonban kitűnő gulyás vacsora volt, amit a táti cserkészek főztek. A tábortűznél igen kellemesen szórakoztak, az ottmaradt reálista cserkészek nagy rutinirozottsággal nevettették meg a közönséget, de a tátiak is igen nagy elismerést vivtak ki. Majd a reálisták is hazavonultak, a tátiak pedig szerenádot adtak a zászlóanyának. A fiatal cserkészcsapat immár zászlóval a kezében kezdte meg célkitűzésének megvalósítását. Ez a kedves ünnepély azt mutatja, hogy Taton komoly munka folyik. A pap, a jegyző, az egész falu átérzi Molnár János szellemének nagy követelményeit és mindenben követi a nagy egyházférfit. De a falu vezetősége mellett meg kell emlékeznünk Szerencsés József önzetlen munkájáról, aki fáradságot, időt nem kiméivé, lelkesen foglalkozik a kis táti csapattal, az ő agilitásának is eredménye ez a kedves, bensőséges vasárnapi ünnepség ... Könnyek között felavatott hősi emiékmű Könnyek között, hajladozó jegenyefák őszi suhogásában felmagasztosult lélekkel ünnepelt egy kicsi község: Mogyorósbánya, elrejtve a hegyek közé, ahol az őszi erdők vonnak aranyló koszorút... A háború kezdetének huszonegy, a „béke" idejének tizenötödik esztendejében örök emléket kaptak a kicsi falu hősei. Vasárnap reggel, a nagy ünnepi csendben kerékpárosok várták az autón érkező főszolgabírót az úton meghúzódószerény kápolnánál. Lassú menetben érkeztek a falu határába, ahol a község lakói, a szomszéd községek jegyzői és képviselői, a nyergesújfalui lovasleventék, lovasbandérium, leventeszakasz, tűzoltók, fehérruhás leányok, frontharcosok várták a szegény falu „atyját": Reviczky Elemér központi főszolgabírót, akinek autóján érkezett az ünnepségre vitéz Barta-Pongrácz ny. ezredes, a vitézi szék elnöke is. Autón érkezett Töldezsán István is, Dr. Tőkés Zsigmond táti segédjegyző üdvözölte a főszolgabírót, majd a templomba vonult a menet, melyet zsúfolásig megtöltöttek. A falu kistemplomának a falában márvány emléktábla van a következő felirattal: „Istennek dicsősége, Hazánk szeretete újította meg e szent helyet, Revisnyei Reviczky Elemér, vm. nemes jőszolgabiráiának, jeles jótevőknek hálából. 1921. A hivek." A restaurált mogyorósbányai istenházat 1921-ben szentelte fel a boldogemlékű Kohl Medárd dr. segédpüspök. A szentmisét beszéd vezette be, melyet Koller József szalézi igazgató mondott. Idézte a hercegprímás most elmondott pesti beszédét: „Boldog az a nemzet, mely ünnepelni tud". Minden nép megünnepli a hőseinek ünnepét — mondotta. Igy volt ez a régi görögöknél, rómaiaknál, igy van ez ma is, ünneplünk mi is, ünnepeljük hőseinket, akik ezekért a halmokért, ezekért a házakért, ezért a faluért ontották vérüket. Szépek a nagy, diszes felvonulások, melyek tisztelet és hódolat nagy megnyilvánulásai, de szebbek azok a csendes ünnepek, ahol azoknak szentelnek néma megilletődéssel szerény perceket akik a szeretet parancsát teljesítették ... A nagyhatású beszéd után Bonato Antonio, az olasz származású szalézi igazgató mondott csendes misét a magyar hősökért... Mise végeztével a hősi emlékműhöz vonult az ünneplő közönség. A szépen rendezett téren megkezdődött az ünnepség, melyet a Himnusz vezetett be. Utána szavalat, ének, majd ismét szavalat következett. Azután Halm Antal táti főjegyző üdvözölte a főszolgabírót: „Elkésve, de mégsem utolsónak állunk itt a hősök emlékműve előtt A késedelem oka — mondotta — nem a kegyelet hiánya, hanem szegénységünk. Felismerte ezt Reviczky Elemér főszolgabíró úr és az ő támogatásából, utánajárásából ime mi is "emléket állíthattunk hőseinknek. Beszéde végeztével felkérte a főszolgabírót az emlékmű leleplezésére. Reviczky Elemér az alábbi nagyhatású ünnepi beszédet mondotta: Kedves magyar testvéreim! Az ünnepi istentisztelet után eljöttünk ide Hősi Halottaink emlékművéhez, hogy azt méltóképpen felavassuk és átadjuk rendeltetésének, hogy nemzedékről-nemzedékre hirdesse azok neveit, akik a világháborúban életüket áldozták a hazáért és az áldott magyar földért. Vegyük le tehát az emlékművet boritó trikolórt. Az imént Isten házában imáinkba elmélyedve kértük a Mindenhatót, hogy adjon örök üdvösséget Hősi Halottainknak, áldja meg poraikat és jutalmazza meg őket az örök boldogsággal. Szüntesse meg megpróbáltatásaink és szenvedéseink oly súlyosan ránk nehezedő napjait s adja vissza országunk régi határait. Eljöttünk ide azért is, hogy Hősi Halottaink példáján okulva erőt és kitartást merítsünk a további nehéz küzdelemre, amely még reánk vár, hogy édes Hazánk régi határait visszaszerezzük. Hős Katonáink! A Ti példáitokon kell okulnunk, mert hisz Hazánkért és érettünk Ti áldoztátok a legtöbbet. Itt hagytatok szülőt, szerető hitvest, gyermekeiteket, a meleg családi otthont és a legdrágább kincseteket, életeteket áldoztátok fel, hogy megvédelmezzétek a Hazát és bennünket. A Ti hamvaitok idegen földben pihen s szeretteitek azt nem öntözhetik könnyeikkel s nem ékíthetik fel sírjaitokat a magyar föld szines és potnpás virágaival. A Ti emléketek megörökítésére emelte Mogyorósbánya község ezen emlékművet, mely egyúttal a Ti talán ismeretlen helyen lévő sírotok helyett jelképes örök nyugvóhelyetek is. Most pedig hozzátok intézem szavaimat kedves mogyorósbányai magyar Testvéreim: A mohamedán vallásúaknak a mérhetetlen nagy arábiai síkságon fekvő Mekka városában ősidők óta van >egy szentélye, amelynek délkeleti falában el van helyezve egy nagy fekete kő, amelyet Kába kőnek hivnak. Ezt a követ a világ legtávolabbi részén élő mohamedánok is a legnagyobb tisztelet tárgyának tartják s minden mohamedán bárhol lakjék is a földön, ehhez a kőhöz elzarándokol életében legalább egyszer, hogy azt csókjával illesse. Ez a hősi emlékmű legyen a ti Kába követek. Zarándokoljatok el hozzá minél gyakrabban, hogy lerójátok Hősi Halottaitok iránt a köteles hálát és tiszteletet. Mondjatok el értük egy rövid imát, s ha elcsüggedtek, ha gyengéknek érzitek magatokat a magyar szenvedés elviselésére, ide jöjjetek erőt meríteni az Ő példájukból. Ha elhaladtok az emlékmű mellett, vessetek magatokra keresztet, emeljétek meg süvegeiteket és gyermekeiteket tanítsátok, oktassátok Hősi Halottaitok és ezen emlékmű tiszteletére és megbecsülésére. Hozzátok pedig Hősi Halottaim elhoztuk a hálás kegyelet babérkoszorúját, hogy azt jelképes sírotokra helyezzük. Ti hős katonák álmodjatok magyar álmokat, álmodjátok, hogy azon ősi föld, melyet magyar vér öntözött, teljes egészében ismét a magyaroké. Álmodjátok, hogy a Kárpátok ormain és Erdély bércein ismét magyar zászlót lenget a szél. Álmodjátok, hogy Bánát rónáin az érett arany kalász magyar nótaszó mellett dől le a kasza előtt, hogy lágy kenyeret adjon. Álmodjátok, hogy az Adria újból magyar tenger. Álmodjatok békén és nyugodtan, s hogy ne legyen fájó ébredéstek, csak akkor ébredjetek, mikor álmotok valóra válik, amikor megszűnt a magyar nemzet Golgotája s újra miénk lesz egész ezeréves Hazánk. Az emlékművön márványba vésve a hősök neve, köröskörül hatalmas jegenyefák ünnepi himnuszt zúgtak, s az ünneplést messze vitték a szellők szárnyán a jeltelen sirok felé.,. Az ünnepi beszéd után Koller páter felszentelte az emlékművet, mely után ismét szavalat és ének következett, majd pedig a koszorúkat helyezték el. Soha ennyi koszorút, virágot együtt! Gyönyörű babér, hatalmas virágkoszorúk, egyszerű papírból, ahogy a szegénység megengedte... A gyönyörű ősz minden virágát idehozta a kicsi község a szelidhajlású dombok között. Koszorút adott a megyén kivül: Tát község, a vitézi szék hatalmas babérkoszorúját v. Barta-Pongrácz ny. ezredes helyezte el, táti frontharcosok, Tokod, Bajót Mogyorósbánya községek, mogyorósbányai frontharcosok, munkások, községi ifjúsági levente egyesület, önkéntes tűzoltók, iskola, szivgárda mind hozott egy-egy koszorút. Mélyen megrendítő volt a hadiI özvegyek és árvák és az egyes csa'ládtagok koszorújának elhelyezése. Zokogva, kezüket tördelve vonultak az emlékmű elé és elcsukló hangon mondották hőseik nevét... Apám emlékére . . . Férjem és öcsém emlékére ... Szem nem maradt szárazon, mikor Halm Antal főjegyző felolvasta a hősök nevét. A falu hangos zokogásban tört ki.. . Az emlékművet a község birája vette át, kezében a koronás birói bottal. Ünnepség után diszfelvonulás következett. Kemény lépésektől döngött a föld, mikor a frontharcosok, leventék és a tűzoltók elléptek az emlékmű és az összegyűlt közönség előtt, miközben öregasszonyok térdeltek a virághalmaz tövében, sirva mondtak imát és megcsókolták a márványba vésett neveket. . . A közös ebéden Reviczky Elemér főszolgabíró a kormányzót éltette, Páter Koller szalézi lelkész „a falu régi atyját", a Salgótarjáni bányatársulatot és a község lakóit éltette. Halm Antal főjegyző felszólalását azzal kezdte: ennek a községnek azért nincsenek vitézei, mert igen sok a hőse. Azután üdvözölte a frontharcosokat, a vitézi szék, testnevelés, sajtó és a szomszéd községek képviselőit. Külön emlékezett meg a szalézi rendről és Tát község plébánosáról. Revíczly Elemér válaszában hangsúlyozta, az összetartás és megértés fontosságát. „Mindiga legszegényebben szeretek segíteni — mondotta — azért gondoltam Mogyorósbányára is. Becsüljék meg az emlékművet, gondozzák, különösen a nők a kis teret, önmagukat becsülik meg, ha hőseik emlékét tiszteletben tartják." Koch Róbert táti plébános azzal kezdi felszólalását, hogy igen szép a magyar Hiszekegy — mondotta neki egy egyetemi tanár. — Csak egy hiba van benne, mindent hinni és semmit sem tenni. Reviczky Elemért azért becsüli igen nagyra, mert azon a helyen, ahol áll, mindent elkövet mások érdekében. Helyt áll. Hitlertől csak egyet vehetünk át: Mindent a hazáért és semmit a haza nélkül. . . Délután litániára csengett a falu kicsi templomának kicsi harangja. A litániára menők először ott imádkoztak az emlékmű előtt. Ha a genfi „békecsinálók" ma egy félórára erre tévedtek volna, Mogyorósbánya nem áldozott volna hiába hőseinek ilyen gyönyörű, könnyes vasárnapot.. . Piles László.