Esztergom és Vidéke, 1935

1935-01-27 / 8.szám

ESZTE Rf. (W ,/lfttKE ÖTVENHATODIK EVf 8. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1935. JANUÁR 27 Erőfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Gyermek- és családvédelem mint kormányzati program Köztudomású, hogy Gömbös Gyula kormányzati programjá­ban nagy szerepet játszik a család és a gyermekvédelem kérdése. Semmi kétség, hogy az államhatalom csak ugy tud megbirkózni az elébe tornyo­suló nagy nehézségekkel, s csak ugy tudja a család- és gyermek­védelem súlyos kérdését megol­dani, ha ebben a nemescélu munkájában minden magyar ember, az egész magyar társa­dalom egyakaratúlag támogatja. Vájjon nem volna-e foko­zottabb az itjúság elhelyezke­désének eredménye, ha egy ön­tudatos és megszervezett társa­dalom állana őrt, s töltené be a szükséges ellenőri szerepet, vizsgálva vajon melyik vállalat az, amelyik ki akar bújni köte­lessége alól, hogy igy nemcsak az állam, hanem maga a nagy közület is kényszerítő erőül lép­jen fel olyan esetekben, amikor az uj nemzedék sorsáról van szó. A német és angol példák ezen a téren igazán megszívle­lendők volnának, ahol a kor­mány csak az irányítást adja, hogy maga a társadalom öntu­data, ébersége legyen a szociá­lis elgondolások tettéválásának a legbiztosabb záloga. Semmi kétségünk, hogy e té­ren a magyar társadalom is tudni fogja a kötelességét, az­zal az odaadó megértéssel íogja támogatni a kormány a család és* gyermekvédelem intézkedé­seit, amellyel a nagyfontosságú kérdésnek tartozunk. Az előké­születek már megtörténtek. Az egyes minisztériumokban most folyik a munka, amely arra szolgál, hogy ezt a nagy kér­dést igazságosan, minden szo­ciális szempont figyelembevéte­lével ugy oldhassák meg, aho­gyan azt a család és gyermek­védelem magasabb szempontjai követelik. Ha a régi Nagymagyarország megengedhette magának, hogy e kérdést ne tartsa időszerűnek, érthető és megbocsátható. Hisz a régi Magyarország még a gyermek szaporulat kérdésében Európa összes államai között az első helyen állott, aminek horderejét még az a fájdalmas valóság sem tudta semlegesíteni, hogy viszont gyermekhalandó­ság tekintetében is az első he­lyeken szerepeltünk. A háború, de főként a háború utáni idők gazdasági harcai, az élet nehéz­sége, a körül szabdalt trianoni ország elapadt életlehetőségei, mind együttesen megnyilatkoz­nak abban a szomorú adatban, amely a vezető magyarországot a hatodik helyre szorítja a gyer­mekszaporulat területén, hogy vezetőhelyét Romániának legyen kénytelen átengedni. És sajnos, hogy még a hatodik helyet is csak ugy tudjuk biztosítani és megtartani, hogy a gyermekha­landóság számát csökkentettük. Egy ilyen összeműködő, együttes munkásságára van szük­ség most már a család- és a gyermekvédelem területén is. A kormány megteszi a kezdő lépéseket. Olaszország és Né­metország e téren radikális fegy­verekkel él: Mussolini parancs­szava minden harminc évet be­töltő olasz hivatalnok részére kötelezővé teszi a házasságot is, a gyermeknevelést is. Ugyan­csak ezt az ösvényt járja Hit­ler fajvédelmi politikája. Pe­dig az előbbinél 40, az utóbbi­nal 65 milliós néptenger tenné indokolttá a közönyt, a nemtö­rődést és a kérdés elhanyago­lását. De nem, ők még mindig ugy érzik, hogy uj életekre van szükségük a maguk nagy nem­zeti elhivatottságuk igazolására és védelmére. Mennyivel több indok köve­teli a magyar család- és gyer­mekvédelmet, amikor Széchenyi szomorú megállapítása szerint olyan kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kel­lene kegyelmezni, ha magyar. Hát még Trianon után. A gyermekvédelmi törvény­javaslat a magyar jövendőnek biztosítása. Éppen ezért kell megértő szeretettel fogadnunk azt, s mindent elkövetnünk si­keres megvalósítására. „Mindnyájunk meggyőződését hirdetem: akkor szolgáljak igazán hazánk javát, ha ebből a teremből a pártpolitikát kizárjak..." mondotta a főispán a törvényhatósági bizottság alakuló közgyűlésén. — Dr. Lepold Antal hatalmas beszédet mondott. — Igen nagy meglepetést keltett dr. Pákh János éles ellenzéki beszéde. — Megválasztották a bizottságokat. Ujabb ötéves ciklus kezdő­dött a csütörtöki közgyűlésen. A nagy reformok keresztülvi­telének, eljövendő nagy idők, súlyos öt év törvényhatósági bizottsága alakult meg. Nem mindegy, hogy milyen összeté­telben. Az elhangzott három beszéd mindegyikéből kiérző­dik, hogy nagy átalakulások, nagy események előtt állunk, fontos tehát, hogy az a bizott­ság, amely e reformokat van hivatva keresztülvinni, a kettős­vármegyén keresztül az össz­magyarság legszentebb érdekeit szolgálja. Előlegezzük a bizal­mat. Ez a bizalom hatalmat je­lent ; hatalmat a kettősvárme­gye helyes, vagy helytelen irá­nyítására. Bízunk abban, hogy az el­jövendő ciklusban a bizottság mindig hivatása magaslatán fog állani; nehéz, komoly munká­jával a politikai és gazdasági jobbuiás útját egyengeti majd... * * * A csütörtökre összehívott rend­kívüli alakuló közgyűlésen csaknem teljes számban jelentek meg a megye­bizottsági tagok, régiek és újak egy­aránt. Ünnepélyes várakozással tekin­tettek az eljövendő órák elé, különö­sen a főispán beszédét várták nagy érdeklődéssel. Tízkor lépett a terembe Radocsay László dr. főispán és ha­talmas éljenzés fogadta. Hiszegegy után megnyitotta a közgyűlést és a következő szavakkal üdvözölte a mint bármikor, szükség van az egy­törvényhatósági bizottságot: — Különös megilletődéssel nyi­tom meg e gyűlést — kezdte a főispán. Az 1929. XXX. tc. értelmében az első ötéves ciklus lezárult, ma újra kezdő­dik. A bizottság tagjai nagyobb rész­ben újak, kisebb részben régiek, de mindenképen nemes tradícióktól eltelve, összefogva és így egy em­berként kívánják szolgálni az egye­sitett vármegyék érdekeit és ezen keresztül a hazát. — Istenbe vetett mély bizalom­mal — folytatta a főispán —, ha­zánk ezeréves múltjába vetett tör­ténelmi hittel indulunk az új cik­lusba. Egyetértés, béke van, nem zavarták meg ezt a megyebizottsági tagválasztások sem. Rendben, nyu­galomban folyt le a választás, és ha voltak is küzdelmek, ezek alkot­mányosak voltak; nem volt erőszak, ez a harc nem fajult el. Két eset­ben kellett megsemmisíteni a vá­lasztást. Kötelességem innen, az el­nöki székből kijelenteni, ha az iga­zolóválasztmány az iparos-csoport választását is megsemmisítené, az új választás rendben, csendben, min­őén presszió nélkül jog lefolyni. Ez természetes is, de megnyugtatásul kijelentem, a lefolyt választásban sem volt a pártpolitikának semmi­féle szerepe, azt hiszem, mindnyá­junk közös meggyőződését hirdetem, hogy akkor szolgáljuk igazán ha­zánk javát, ha ebből a teremből ki­zárjuk a pártpolitikát. Nem a poli­tikát, mert hiszen a kettős várme­gye politikai életet is él, hanem a pártpolitikát, különösen azt a min­denáron való pártoskodást, amely sohasem épít, hanem mindig ^rom­bol és meddő. Ma ezerszer inkább, ségre, a nagy magyar összefogásra, ha nemzetünket fenn akarjuk tartani. Ez a szolidaritás a nemzeti össze­jogást kívánja megvalósítani, ez pe­dig nem pártpolitika. Minden ma­gyarnak egyformán ki kell vennie részét a nemzeti cél elérésében, és ebben egyetért minden keresztény alapon álló párt. Aki ma aláássa a nemzeti összefogás kialakulását, az a nemzet létét ássa alá. Nem ké­nyelmi szempontból, hanem ezért kívánjuk távoltartani a pártpolitikát. Békességgel, összefogással és test­vériességgel szolgáljuk a hazát. — Tisztelettel és szeretettel kö­szöntöm a régi tagokat, de ugyan­olyan tisztelettel és szeretettel az újakat is, akiket ma van szeren­csém ebben a teremben először üd­vözölni, arra kérem, hogy ugyan­olyan szeretettel és odaadással vé­gezzék nehéz munkájukat, mint az előző törvényhatósági bizottság. Bi­zalmukba ajánlom a vármegye tisz­tikarát, az alispánt, aki már rövid működésével is bebizonyította rá­termettségét, ajándékozzák meg tel­jes bizalmukkal. Erre szükség van, együttműködéssel szolgáljuk hazánk érdekeit isten bőséges áldását kí­vánom, szivem egész melegével óhajtom, hogy ez a munka ered­ményes legyen... A nagy tetszéssessel fogadott be­széd után Lepold Antal dr. prelátus­kanonok emelkedett szólásra és nagy beszédben mutatott rá a jövő út­jaira. — A kettős vármegye törvény­hatósága tisztelettudó komolyság­gal áll meg azon feladatok előtt, melyek reáhárulnak, a felelősség­érzés súlya alatt elszunnyad min-

Next

/
Thumbnails
Contents