Esztergom és Vidéke, 1935

1935-09-19 / 73.szám

vétségünk hivatalos lapját, amely havonkint részletesen tájékoztat minden megmozdulásunkról, szer­vezkedésünk haladásáról, az elért eredményekről és minden oly szak­dolgokról, amely a magánalkalma­zottakat érdekli, — tagok tagdíj elle­nében kapják. Ezenkívül vidéki szer­vezeteink tagjai informálására a helyi lapokban is feltárjuk a ma­gánalkalmazottak ügyeit. Természete­sen mindazokat az előnyöket és kedvezményeket is nyújtja, amit más egyesületek nyújtanak tagjaik­nak. A tagdijak a mai súlyos gaz­dasági viszonyokhoz mérten oly minimális összegben vannak meg­állapítva, hogy azt a legszerényebb fizetésű magánalkalmazott is köny­nyen megfizetheti és igy hozzájá­rulhat fillérjeivel a kitűzött közös nagy cél mielőbbi megvalósításá­hoz. A Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetsége sok vidéki városban megalakította már helyi szervezetét és most Eszergomban, a magyar nemzet nagymultú és szép jövőt igérő városában is életre kívánja hívni a helyi szervezetet. Mi nem az osztályharc útján való rombolást hirdetjük, hanem fel akarjuk épí­teni Esztergomban is a „Magán­alkalmazottak Mentsvárát", Le akar­juk rakni Esztergomban is a munka templomának alapköveit és annak továbbépítésével az esztergomi Kar­társainkat kívánjuk megbízni. Magyar Magánalkalmazottak! Ismeretes, hogy a nagyrészt nem­törődömségben szunnyadozó magán­alkalmazottak a mai napig sem töl tötték be a nemzet egyetemében megillető helyüket és pedig azért nem, mert társadalmi osztályunk­ban nincsen eléggé kifejlődve a kar­társi szolidaritás. Pedig, hogy az összefogás, a szolidaritás milyen erőt jelent, elég ha visszagondo lünk az iskolai egy szál vessző és kéve elméletére, azaz arra, hogy a leggyengébb ember is képes több száz vesszőt egyenkint darabokra törni, de ha csak száz vesszőt kö tünk egy kévébe, azt a legerősebb ember sem tudja eltörni. Itt "az összefogás utolsó órája mert manapság is az a helyzet, hogy a feltalálók áldásos munkája ered menyeként fokozottan fejlődő tech nikával szemben, a szociálpolitika csúfosan visszamaradt és a szociál­politikának ez a visszamaradása számos érdemes kartársunkat ki­emelte hivatalából és proletariátus fertőjén keresztül a hajléktalanok menhelyére gardírozta. Mi vagyunk hivatva a köztudatba vinni és az elméleti szélkakasok fülébe kiabálni, hogy kizárólag a hitelélet megindításával, munkaalkal mak teremtésével, a produktumok értékesítésének lehetőségével és a nemzet munka jövedelmének ará­nyos elosztásával lehet Csonka­magyarország gazdasági válságán segíteni. Ha tehát a magyar magánalkal­mazottak hosszú, csillagtalan, sötét éjszakájuk után most az új magyar hajnal pirkadásakor. összefognak, akkor rövidesen betölthetik a tár sadalomban megillető helyüket. Isten adja, hogy úgy legyen! megjelent a kormány „Kék könyv"-e A házaló kereskedelem visszaélései Napról-napra újabb keserves pa­naszok érkeznek be a Kereskedelmi Társulat és Ipartestület elnökségé­hez, hogy budapesti, sőt vidéki vá­rosokból származó utazók és ügy­nökök elárasztják vármegyénket és látszat szerint kedvező áron és fel­tételek mellett adják el árúikat. Különösen Esztergomban, Doro­gon és Tokodon jelentkeznek töme­gesen a házaló ügynökök és sajnos, a mi jóhiszemű közönségünk köny­nyen bedől a hangzatos ígéretek­nek és mindig csak utólagosan — vagyis elkésve — veszi észre, hogy póruljárt. Hatóságaink túlzásba vitt jószívű­séggel kezelik ezt a kérdést, már pedig a mi iparosaink és kereske­dőink joggal elvárhatják, hogy ér­dekeiket minden irányban megvéd­jék. Az 1900: XXV. tc. úgy rendel­kezik, hogy iparos, kereskedő, vagy ezek megbízottja lakhelyén kivül csak olyan kereskedőt, vagy iparost kereshet fel, aki üzletkörében az illető árú eladásával vagy fel­használásával foglalkozik. Közvet­lenül a fogyasztóhoz gyáros vagy kereskedő lakhelyén kivül csakis előzetes felhívásra mehet el meg­rendelés átvétele végett. Irodalmi és művészeti termékekre vagy a kereskedelmi miniszter által engedé­lyezett kivételekre a rendelet nem terjed ki. Azonban ruhákat, ingeket, bútorokat, élelmicikkeket a cégnek lakhelyén kivül eladni szigorúan tilos. És mégis tömegesen jönnek az utazók, hogy a mi megyénkből el­vigyék a pénzeket és az amúgy is küzdelmek között tengődő kereske­delemtől és iparosságtól elvonják az életlehetőséget. Fentiek szerint nyilvánvaló, hogy a törvény szelleme elvben megvéd bennünket a visszaélések ellen. Mégis a közönség könnyen hajlik a hang­zatos frázisokra, bedől az idegennek és mi itt hiába törekszünk a leg­szolidabb módon kielégíteni a leg­kényesebb igényeket is, törekvésünk meddő marad, mert a hatóságok puszta jószívűségből szabad teret engednek az illetéktelen utazók grasszálásának. Egyelőre ezúton fordulunk a vár megye megértő közönségéhez, hogy ne álljon szóba idegen ügynökökkel, mert a mi kereskedőink is meg tud ják csinálni azt a kunsztot, amelyet mások csinálnak. A hatóság szer­veit pedig arra kérjük, szerezzenek vaseréllyel érvénvt a törvénynek és akadályozzák meg, hogy visszaélé­sek révén a jóhiszemű közönséget anyagi veszteség érjél Még arra is felhivjuk a vásárlók figyelmét, hogy a házalást tilalom ellenére létrejött ügylet a megrendelővel szemben ha­tálytalan, azt birói úton érvényesí­teni nem lehet. Ha pedig konkrét panasz merül fel valamelyik esztergomi cég ellen, közöljék azt a testület elnökségével, és talán ilyen módon lesz alkalom és lehetőség arra, hogy a hibát kor­rigáljuk és a jövőre nézve a vevő­ket idevaló cégekhez szoktathas­suk. Azt tartja a régi közmondás, hogy „Senki sem lehet próféta saját ha­zájában." A mi kereskedőink és iparosaink meg akarják mutatni, be­akarják bizonyítani, hogy ez a mon­dás rájuk nem vonatkozik, hogy igenis, rászolgálnak a bizalomra és nincsen semmi szükség arra, hogy idegenbe járjon a közönségünk, ami­kor előzékenységgel, megértéssel és reklamálási lehetőséggel csakis ná­lunk találhatja meg számítását. Lenkei Emil. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detaktivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezeit magánnyomozó iroáája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmá­nyokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel mint külföldön. Az egész ország közvéleményé nek érdeklődése fogadja a sajtóban ismeretlenül is oly sokszor pertrak tált „Kék könyv"-et, amely „1932— 1935 a Gömbös-kormány háromévi munkássága* cimmel most jelent meg. A könyv rendkivül értékes do kumentuma annak a történelmi je­lentőségű nemzetépítő munkának amelyet a vitéz Gömbös Gyula ve zetése alatt álló kormány 1932 óta a legnehezebb körülmények között teljes eredményességgel végzett el A „Kék könyv" bevezetésében vázolja a világkrizis kulminálása foly tán a Gömbös-kormány uralomra jutásakor Magyarországra nehezedő állapotokat; gazdasági elszigeteltsé günket, külpolitikai izoláltságunkat, a mezőgazdasági termelés válságát, pénzügyi bajainkat, amit súlyosbí­tott a jövőbe vetett bizalom teljes hiánya is A három esztendei belső politikai munka, amely vitéz Gömbös Gyula históriai jelentőségű rádiószózatával a Nemzeti Egység és nemzed ön­célúság szellemében indult meg, biz­tosította az országban a rend, nyu­galom és biztonság uralmát, amikor egész Európát pártharcok, sőt pol­gárháborúk dúlták fel. Államháztar­tásunk rendbejött s fokozatosan ha­lad a teljes kiegyensúlyozás felé. A pengő vásárlóereje csorbítatlan ma­radt. A gazdasági élet vérkeringése nagyméretű közmunkák, kedvező külkereskedelmi kapcsolatok és a helyes devizagazdálkodás következ­tében újból megindult. A védettség­gel a gazdatartozások súlyos terhei alól szabadult fel az agrárius terme­lőréteg, amelynek a római szerződés az exportfelesleg világpiaci árakon felül való elhelyezésével megfelelő gabonaárakat biztosított. A Kék Könyvnek a külpolitikára vonatkozó része különösen kiemeli a Gömbös-kormány legnagyobb ered menyét, amely nemcsak csonkaor­szágunk, de az egyetemes magyar­ság legszentebb törekvését emelte többé el nem mellőzhető nemzetközi kérdéssé : a revízió gondolatának ha­tározott hangoztatását. Ezt a célt szolgálta vitéz Gömbös Gyula a régi barátságok megerősítésével: olaszor­szági, ausztriai, németországi, len­gyelországi és bulgáriai tárgyalásai­val, amelyek által sikerült külpolitikai elszigeteltségünket megszüntetni. Részletesen foglalkozik a könyv a gazdaságpolitika háromesztendei ered menyeivel, külön tárgyalva a kor mány pénzügyi politikai, agrárpoliti­kai, kereskedelmi- és ipari politikai intézkedéseit. A gazdasági élet egész ségtelen korlátozása nélkül a kor­mányzati ellenőrzés és felügyelet 115 millió pengővel csökkentette a lakos ság közterheit. Lényegesen csökkentette a kor mány a kamatterheket s célszerű intézkedései következtében a transz lapban gyümölcsözetlenül hevert pénz ismét visszaáramlott gazdasági vérkeringésünkbe. Legfőbb gondját képezte a kor­mánynak a magyar gazdatársadalom nehéz helyzetének orvoslása. A gaz davédelem nyugalmi állapotot terem­tett a gazdaadósok javára, úgy, hogy elérkezett az idő és a lehetőség a kérdés végleges rendezésére. A kormány kereskedelempolitikai aktivitásának eredménye mutatkozik abban, hogy kereskedelmi mérlegünk ismét kedvezően alakul. Mig három év előtt csak 6 millió pengő volt a kiviteli többlet, 1933-ban már 78.7, 1934-ben pedig 60.5 millió. De nö vekedett külforgalmunk volumenje is 1932 óta közel 100 millió pengővel. Közlekedési politikáját a kormány teljesen a gazdasági élét szolgálatába állította. Örvendetesen fellendült ide­genforgalmunk, erőteljesen fejlődött gyáriparunk, amit az iparban foglal­koztatottak számának 20—25 %-os emelkedése bizonyít. A kormány hároméves tanügyi politikája a nemzeti művelődés és az iskolai nevelés egységének alap­elvéből indult ki, a királyi főigaz­gatóságok felállításával megteremtette a közoktatásügyi igazgatás egysze­rűsítését, a nemzetismereti oktatás szellemében uj alapokra fektette az egységes középiskolai oktatást. Az igazságügyminisztérium három­éves reformmunkájának a főfelügye­leti jogkörből eredő, valamint a jog­szabályalkotás terén végzett sokol­dalú eredményeit ismertetve, igen érdekes számszerű összefoglalásokat közöl a Kék Könyv a háromeszten­dei kormányzás teljesítményeiről. Három év alatt az állami kiadások 1388 millió pengőről 1176 millió pengőre csökkentek. A deficit 1931 1932-ben 179.7 millió pengő volt, 1934—35-ben a kormány gondos takarékossága következtében már csak 58.8 millió. 175.9 millió pen­gőt fordított a kormány állami beru­házásokra és közmunkákra. A folyó költségvetési évben a beruházások összege meghaladja a 80 millió pen­gőt, az autonómiák háztartásában pedig sikerült 100 millió pengős meg­takarítást elérni. Az általános hitel­kamat az 1932. évi 12—14 %-ról 8 %-ra, a 11 %-os birói kamatmaxi­mum ugyancsak 8 %-ra, az általá­nos gazdakamat 8 és fél százalékról 5 és fél százalékra, a védett gazdák kamata 4 % ra csökkent. Mindezek, és a Kék Könyvben közölt többi adatok cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a háromévi kor­mányzati tevékenység a katasztrofá­lisan nehéz viszonyok között is olyan eredményeket produkált, amelyek a legszélesebo néprétegek megélhetési terheinek könnyítését, nagyobb kul­túráját és szociális helyzetének ja­vulásat segítették elő s megterem­tették az alapot arra, hogy a Göm­bös-kormánynak a revízióért meg­indított külpolitikai tevékenységét és belső újjáépítésre irányuló reform ­munkáját az egész nemzet bizalom­mal támogassa. Több szem — több vélemény Főtanácsos Űr 1 E lap egyik számában olvastam azon rendelkezését, melyben értesiti a közönséget, hogy megbünteti mind­azokat, akik helytelenül kellnek át a Kossuth utca elején és á Rákóczi­téren. Főtanácsos Úr I Ön csodálkozik azon, hogy több mint egy hónapja kiadott és azóta életbelépett rendeletét igen sokan nem veszik figyelembe. Ne csodálkozzék ezen, mert Esztergomban vagyunk. Ez a szó nagyon sokat kifejez és mégis oly kevés a tartalma. Ide nagy türelem kell, a türelemhez pedig idő, mert itt az emberek csukott szem­mel járnak, semmit sem vesznek fi gyelembe, az Ön által kiadott ebbeli rendeletét sem, sőt zúgolódnak ak­kor, midőn a rendelet értelmében el­járó szolgálatot teljesítő egyén fi­gyelmezteti : Tessék a járdára föl­menni I Itt előbb az embereket fel kell rázni. Ezen új rendelkezésével, hogy ezentúl mindazokat figyelmez­tetés nélkül megbünteti, akik helyte lenül járnak az úttesten, úgy hiszem kissé felébresztette. Én azonban még többet kérek Fő­tanácsos Úrtól, mert e közönyben szenvedő város lakóssainak még job­ban fel kell nyitni a szemhéját, hogy lásson. Másfél hónappal ezelőtt fehérre festett vonalak jelezték a helyes át­kelés irányát, de bizony ez azóta le­kopott. Arra kérem Főtanácsos Urat,

Next

/
Thumbnails
Contents