Esztergom és Vidéke, 1935

1935-09-15 / 72.szám

Jól bevezetett nagy gyakorlat­tal és szakis­merettel_biró helyi ügynököt keresek Esztergom és környékére textiláruk részletfizetés mellett való eladására. Cim a kiadóban' itmány oknál kötelezőleg előírt szár­mazási és szállítási igazolványok be­szerzése igen körülményes, hosszas utánjárást igényel és a szállításoknál nagy késedelmet okoz, minek foly­tán az erdőbirtokosok és fatermelők károsodnak. Bejelenti továbbá, hogy az eladásra kerülő buza minimális árára vonatkozó rendelkezéseket a vármegye több helyen nem tartották be és egyes kereskedők áron alul vásároltak, minek folytán a kisem­berek súlyosan károsodtak. Végül szóváteszi még azt, hogy az OTI szabályszerű kijelentések dacára to­vábbra is előírja és behajtja a biz tositási dijakat. Az elnöklő főispán az elhangzott panaszokra vonatkozólag kérte a fel szólalót, hogy a konkrét adatokat közölje, hogy ezeken a bajokon se­gíteni lehessen. Vitéz Szivós-Waldvogel József a nagy és nemes célokra hivatott Pi­lis-Vértes Szövetség újbóli akcióba lépéséhez fűződő érdekek fontossá­gának részletes felsorolása után kéri a vármegye vezetőségét és az első­fokú közigazgatási hatóságokat, hogy saját hatáskörükben hivatalos hatal­mukkal támogassák az egyesületet. Az elnöklő főispán örömmel hallja a felszólalást, mert fontos nemzet­gazdasági érdekek fűződnek az ide­genforgalom fellendítéséhez, amely­nek vármegyénkben egyik leghiva­tottabb társadalmi szerve és mun­kása a Pilis Vértes Szövetség. Kéri a hatóságokat és a kisgyűlés tagjait, hogy támogassák a Szövetséget köz­érdekű munkásságáért. Vitéz Szivós-Waldvogel azon kon­krét gravámenjére vonatkozólag, hogy a dobogókői út ünnepélyes megnyi­tásánál a Pilis Vértes Szövetség nem volt jelen és ezért a Szövetség ér­dekeit ott nem képviselhette, Frey Vilmos dr. alispán előadja, hogy úgy a kérdéses alkalommal, mint min­denkor és minden lehetőséget fel­használva megtette a szükséges és lehetséges lépéseket, hogy a kor­mány és az idegenforgalmi szervek figyelmét a Pilis és Vértes hegycso­portokra felhívja és az illetékei té­nyezők támogatását e hegycsoportok városai és községei számára meg­Külön szekrényben őrzik a temp­lomépítő Nagy Lajos magyar király és felesége, Erzsébet királyné nász­ruháit. Ezek mellett békésen megfér­nek a nagy király kengyelvasai, kardja s egyéb harci szerszámai. A drága nemzeti kincsek láttára megindul magyar szivünk. E ruhák fed­ték a nagy király, Európa első lovag­jának domború mellét és simultak a bosnyák bán leányának vállára, uralmuk alatt a magyar birodalom határait három tenger paskolta. Ma, a családi hármas kötelék nagy vál­ságában tetemrehívóan vagy boldog megnyugvással tekinthetnek a ma­gyar apák és anyák e két nagy lélek szent frigyére, melyből az Árpádház annyi virágának mása, az angyali jó­ságú és szépségű Hedvig sarjadt. Lengyelország koronája ékesíti fejét. Áldott lelke nyomán a pogány lit­vánok fejedelmükkel együtt kereszt­víz alá hajtják fejüket. A két nép összetestvéresül. A szentként tisz­telt királynő a trón magasságába emeli a kereszténnyé lett Jagellót, hogy a két megbékélt népet, mint királynő és király kormányozzák. A kincstári magyar emlékek el­sorolásának csaknem végére kerü­lünk. Az Erdődy grófok értékes kin­cseit a napóleoni háborúk vérziva­tarai egyéb kincsekkel pénzverdébe sodorták. Hollós Mátyás selymeit szintén hasztalan keressük egykori helyükön. Mikor még megemlítem Meszlényi Gyula szatmári püspök ragyogó rendjeleit, a magyar főpapok nyerje. A kisgyűlés a társtörvényhatósá­gok átiratainak letárgyalása után rá­tért Esztergom város képviselőtestü lete által az államtól felvett építési kölcsön visszafizetése tárgyában ho­zott határozatra, amelyből örömmel értesült a kisgyűlés arról, hogy a város közönsége a kormány konci liáns magatartása folytán az eredeti kölcsönösszeg 50%-ának visszafize­tése és a • hátralékos kamatok meg fizetésének kötelezettsége alól men­tesül és igen kedvező törlesztési és kamatfeltételeket kapott a maradvány összegre vonatkozóan. Tudomásul vette, hogy Ács köz­ség 800 pengő kisipari és kereske­delmi kölcsönt kapott a kormánytól. Jóváhagyta a kisgyűlés a kömlődi községház és jegyzői lak építése, a süttői aljegyzői lakás átalakítása, a dunaszentmiklósi községház és a ta­tai községi óvoda átépítése s a tó­városi gazdasági szakiskolai igazga­tói lakás átalakítása tárgyában ho­zott határozatokat. Az önkéntes tűzoltók közmunka kötelezettsége alóli részbeni felmen­tése tárgyában hozott konkrét kép­viselőtestületi határozattal F. Péntek Pál felvetette azt a kérdést, nem lenne-e méltányos a tüzoltótestületek tagjainak teljes felmentése. Dr. Frey Vilmos alispán tájékoz­tatta a felszólalót arról, hogy erre ezidőszerint a kisgyűlésnek nincs meg a lehetősége és hatásköre, de felesleges is, mert ezen kérdés a ké­szülő tüzoltótörvenyben nyer részle­tes szabályozást. Komárom város határozatával kap­csolatban vitéz SZÍVÓS- Waldvogel Jó­zsef indítványára elfogadta a kisgyű­lés, hogy amennyiben épités és be­rendezés cimén kér és kap valaki a közpénztárból kölcsönt, az összeget ne a kölcsönkérő, hanem az építő vállalkozó és cégek kezeihez folyó­sítsák, hogy ily módon ellenőrizhes­sék a kölcsön összegének rendelte­tésszerű felhasználását. A tárgysorozat többi pontjainak letárgyalása után a közigazgatási bi­zottság tartott ülést, melyen a hiva talos havi jelentéseket és a kisgyű­lés határozatait tudomásul vették. drágakövektől szikrázó mellkereszt­jeit, Hollós Mátyás, Szelepcsényi primás, a Batthyány, Zichy, Károlyi grófi családok ékes miseruháit, kegy­szobor ruháit, az esztergomi Mattya­sóvszky-család szépséges Szűz Má­riaöltözékét, minden alázatosságuk mellett büszkén vallhatjuk, hogy a szűzmáriás nemzet elődei és uno­kái lélekben s drága emlékekben találkoznak e szent helyen. Mária­cell történetét magyar lelkek is ír­ták drága, aranyos-gyöngyös ini­ciálékkal. A legtöbb magyar emléktől díszlő kincstár elhagyása után szemlélő kőrútunkat folytatjuk a karzaton. A karzati folyosó második szakaszának falán szemünkbe ötlik Győr városá­nak fogadalmi képe. Az 1763 iki nagy földrengéssel kapcsolatban ke­rült ide, mely a várost pusztulással fenyegette. Á kép eléggé kezdetle­ges, de így is hirdeti hálás lelkek kegyeletét. Néhány lépésre ismét magyar emlék előtt kell megállnunk. Az esz­tergomi Kamenszky Gyula dr. ny. törvényszéki bíró eredeti olajfestésű ajándékképe Szent Istvánt ábrázolja, aki Szent Gellért imádsága kísére­tében a Magyarok Nagyasszonyának ajánlja fel hazánkat: „Magyarország Nagyasszonya! Kérj áldást orszá­godra." Alatta a magyar szentkorona nemzeti szalagokkal halmozottan. E folyosórészlet jó nagy körzetben tele van magyar emlékekkel: az egy­szerűbb magyar nép ajándékai. Épp oly nemes, megtisztult lelkekre val­lók, mint a kincstár arany, ezüst drágaságai. Hisz ugyanegy lélek ál­dozta fel őket. Ezen emlékek sorá­ban különösen Vasmegye vezet. A kórus aranyban tobzódó nemes arányú orgonája I. Ferenc József magyar király királyi lelkét és bő­kezűségét örökíti meg. Tanulmányozó utunk végső állo­mása a Szent Mihály kápolna. A sekrestye mellett lévő oldalkapun kilépve, fel, balkéz felé esik a csúcs­íves kis kápolna. Alsó építménye csontkamra. A bejárat jobb oldalán aranybetűs, szürke márványtábla. Le­hetetlen előtte elfogódás nélkül meg­állani. Ide szakadt és itt elhalálo­zott magyar véreinket ajánlja imá­inkba, akik a magyar rónákról fel­kerekedve az Alpesek tövében haj­tották fáradt fejüket örök pihenőre. A tábla imádsága: Világ Megváltója, Édes Jézus 1 Légy irgalmas, kegyelmes A máriacelli temetőben nyugvó Magyar testvéreink lelkének és testérek. Báfszky Anna 42. Esztergom, f 1912. IX. 8. — Michalovics Ede 51. Nyitraegyházmegyeí áldozár, theolo­giai tanár, f 1917. VIII. 3. — Kívü­lük még négy magyar testvérünk nevét hozza az emléktábla. „Állítva 1927. VIII. 15-én." Zsibong a fej ennyi benyomástól, lankadni kezd az emlékezet. Átcsa­pok a kegytárgyárusok utcáján. El­haladok a temető mellett s meg­támaszkodom a gráct országút szer­pentinszerű végső szakaszának kő­korlátjánál. A nap halva bukik a hegyek mögé, hogy száműzött ki­rályként trónjavesztetten átadja he­lyét a gyors szállással ereszkedő sötétségnek. Fenn a hegyoldalon zínüket vesztik a zöld pázsitszala­ok. A Bürger-Alpe titokzatosan Esztergomot múltjánál és jeiené­nél fogva Magyarország egyik leg­nevezetesebb városának nevezhetjük. Van azonban városunknak egy olyan nevezetessége, amelyet a cserkész világ jobban ismer mint mi, az esz­tergomi 14-es Holló csapatot. Ha­zánk vidéki cserkészetében a Holló csapat vezető szerepet tölt be. Min­den országos megmozdulásban és versenyben részt vett és mindig di­csőséget szerzett városának. 1927­ben Dániában a pesti piarista cser­készekkel együtt a viziversenyekben első helyre kerülnek a tengerrelbiró nagyállamokkal szemben és megbe­csülést szereztek a magyar névnek. 1928- ban Tihanyban a második, 1929- ben Angliában az első helyre kerülnek. 1930-ban Pesten a máso­dik helyet nyerik, 1932-ben itthon, mint rendező csapat, versenyen ki­vül indul és az első lesz. Szép a múltja a csapatnak, mert dr. Maty­hallgatózik a kis város felé. A kö­zeli hegyek felől pásztorsíp sírását kergeti a szóhoz jutott esti szellő. Baloldalt kigyúlnak a sírkert lám­pásai. Eszméitető csend, nyugalom mindenfelé, csak jobbról a Salza egyenletesen mormoló vize csordo­gál. Hangja olyan, mintha üveglapra ezüstszemek hullanának. Felnyitja ragyogó szemét az esthajnalcsillag is. S az esti ború, a hunyó szemű csillagok, az egymás után kigyúló lámpák hangtalan játéka mellett utoljára megrohannak történelmünk e zarándok-állomásán magyar mul­tunk üszőkbe sülyedt, vérbe fulladt emlékei. Jaj! Hiszen a piros betűs, kevés ünnep mellett mennyire jaj­gatnak a panaszos, síró, halottas esztendők ? Ma újra halottas az éj­szaka a Duna táján! Zsellérek lettünk úrapáink földjén! Koldusboton, törött mankón járjuk búcsúinkat. Idege­nek megtapostak, mindenünkből ki­forgattak, népünk hegye-völgyén. Nagyasszony, csak te virrasztasz! Baráttalan, testvértelen magyaroknak halld meg imádságát: „Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál; Eleink ha hozzad sírtak. Feléjük h Joltál 1 Száz ostorral ostorozzon, Csak ez egyért, Boldogasszony A jó Krisztust kérd meg : Négy víz parton, három hegyen Mindörökké magyar legyen A máriás ének." Egyszerre csak ,megkondulnak a bazilika harangjai. Ércmellükből öm­lenek a vasszív kikongatta hymnu­sok. Zengő soraik felkúsznak a csil­lagok hónáig. Nagyasszony-dicséret, gyógyult lelkek ujjongása, kérő szí­vek imádsága szálló hullámában újra és újra megcseng a simogató ígéret: Úgy legyen ! Úgy legyen! (Vége.) Vértes Zoárd. tyasóvszky Kasszián volt a vezére Ő volt a Holló csapat megteremtője, az 0 nagy egyénisége vezette a lel­kes fiúkat, Ő volt a Hollók édesapja. A vezér elköltözött, de szellemét kö­zöttük hagyta. Megmutatták ezt a Hollók a mult héten lezajlott vizi­versenyeken. Augusztus 26-tól a párkányi szél lobogtatta a csónakház árbocának nemzeti zászlaját. A két verseny Örs — 16 izmos edzett ifjúval — meg­kezdte 10 napos kiképző táborát dr. Bády István, Benkő István, ifj. Boromissza Gyula, Magas Miklós és Michels Jenő cserkésztisztek ve­zetésével. Tiz napon át kemény mun­kával készültek a versenyekre. A versenyek egyik legfőbb követelmé­nyét, a kitartó, összeszokott evezést és a vizi táborozást már korábban begyakorolták a Hollók, amikor dr. Bády István vezetésével 300 kiló­méteres vizi-mozgótábort rendeztek Máriacell magyar vonatkozásai m á 14-es Hollók fényes szereplése az országos cserkész viziversenyen

Next

/
Thumbnails
Contents