Esztergom és Vidéke, 1935

1935-09-08 / 70.szám

illetve más módon teritékre került hasznos és ragadozó vadról, valamint a befogott élővadról lőjegyzéket, illetve kimutatást tartozik vezetni. 12. A vadásztársaság a vadászterület nagyságát, a tag és a vadőrszemélyzet létszámát, a társulat működésének megkezdése után azonnal, a hasznos v.ad téli etetéséről, szőrmés és szárnyas ragadózók pusztításáról, az eszközölt vérfelfrissitésről, valamint az elejtett és élve befogott hasznos vad mennyiségéről összeállított kimutatásait pedig minden vadászati év végén (augusztus 15-ig) az illetékes járási vadászati tudósítónak bejelenteni tartozik. Vidéki újságok az esztergomi kirándulásokról Augusztus 25-én két kiránduló csoport volt városunkban. A kecs kemétiek mintegy hatszázan jöttek filléres vonattal és este a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamara és a Győr-Mosonszigetközi gazdák Termelő és Értékesítő Szövetkezetének egy nagyobb csoportja jött hajóval városunk nevezetességeinek és szépségének megtekintésére. A kirándulásokról az ottani lapok az alábbiakban számolnak be: A „Kecskeméti Közlöny" a következőket irja: „Szokatlan élénk volt vasárnap kora reggel 5 óra tájban a nagyállomás perronja. Kis paktáskás, fényképezőgépes, mosolygó arcú emberek gyülekeztek, hogy elutazzanak a Kecskeméti Közlöny filléres gyorsvonatával a magyar Sionba, Esztergomba. A város minden részéből és társadalmi osztályából találtunk itt utasokat. Állami, városi hivatalnokok, a legkülönbözőbb foglalkozásúak csoportosultak a pompás, tiszta kocsikban, amelyek menetrendpontossággal gördültek ki az állomásról. Aki kissé még álmos is volt, Budapest után már az ablakhoz ugrott, hogy gyönyörködjön a folyton szépülő, remek tájban, amelynek koronájaként 9 óra után előbukkant Esztergom székesegyháza. Az esztergomi állomáson hivatalos fogadtatás volt. László István dr. városi tanácsnok és lécfalvi Bodor Zoltán, az Idegenforgalmi Hivatal vezetője várta a Kecskeméti Közlöny olvasóit és pár szavas üdvözlésben köszöntötte az ősi város falai között a vendégeket. Azután megindult a hosszú menet a városba, beletemetkezni a hirből, olvasmányokból közvetve már annyiszor megcsodált látnivalókba, amelyek most egészen friss szenzációkkal bővültek. Most van feltárás alatt az Árpádházi királyok egykori palotája. A palota romjainak és a székesegyháznak a megtekintése volt az első nagyszerű élmény. A helyszínen a délutáni órákig kisebb-nagyobb csoportokban, magánosan, párosával jelentek meg. Két őr adott rövid ismertetőt az ásatások eredményéről, amelyeknek egyik legnagyobb eredménye az egykori királyi hálószoba és dolgozószoba mellett lévő erkély. A legpompásabb látvány innen az ősi város és környéke, de az első pillanat örömét rögtön lerombolja az a szivettépő érzés, hogy szemben a túlsó parton, már a csehek az urak. A késő délutánig zarándokolt ide a kecskemétiek csa pata, hosszú-hosszú időkig álltak ezen az erkélyen. Kattogtak a fényképező masinák, levelezőlapokat írtak a vendégek, egy-két esztergomi „specialitást", kiskosarat, papirkalapot, mutogattak találkozáskor. Délután strandolás is volt. A székesegyházban és az egyházi emlékeknél napokat lehetne időzni. A tiszta, hangulatos, kedves kis város, remek parkjaival, a kanyargó Dunával, szigetével, természeti adottságának bájával felemelő, lelket megfogó élményt jelent. Nagyon jól sikerült, ismereteket bővítő, nagy emléket jelentő kirándulás volt. A résztvevők a legkitűnőbb hangulatban érkeztek ki az állomásra este és a szives vendéglátó esztergomiak zsebkendőlobogtatása közben indult el a vonat vissza az Alföldre." „Mosonvármegi e" pedig az alábbi sorokban emlékezik meg az esztergomi kirándulásról: „Egy órás visegrádi tartózkodás után sietve ülünk fel hajónkra, amely még ma Esztergomba szállít bennünket. Este fél 10 órakor érünk Esztergomba, ahol az Idegenforgalmi Hivatal megbízottja kisér bennünket szállásunkra a „Magyar Király" szállodába. Itt 1—1 P szállóbér mellett kapunk kitűnő éjjeli szállást. Dr. Zsiga János vármegyei aljegyző a kalauzunk és sietve megbeszéljük a másnapi programmot. Augusztus 26. Léczfalvi Bodor Zoltán ny. kapitány autóbuszvállalkozó és Idegenforgalmi Hivatal főnöke az esztergomi vezetőnk. A kedves „kapitány" úr kalauzolása mellett tekintjük meg az ásatásokat, majd a bazilikát és a kincstárt. Nagy érdeklődés nyilvánul meg az ásatások iránt. Előző napon 560 tagú kecskeméti, ceglédi gazdakiránduló volt előttünk. Az ezeréves mult került itt napfényre. Festmények, márványlapok, oszlopkövek ezeréves eredetiségükkel. A kincstár egyes darabjai megfizethetetlen értékűek. A sok száz darab történelmi, egyházi műemlék, festmény, ötvösmunka, ereklye stb. szemnek, léleknek megfizethetetlen emléke marad. Napok kellenének ahhoz, hogy maradandóbb nyomokat hagyjon a szemlélőben. Á bazilika, kincstár és az ásatások megtekintése mind egyegy külön élmény, tanulmány, amire egy fél nap feláldozása kevés. D. u. 1 óra. Dorog felé robog velünk a vonat. A délutáni programm a dorogi széntermelés, brikettkészités megtekintése. Remenyik Jenő bányászati főfelügyelő fogad bennünket és egész délután az ő vendégei vagyunk. A dorogi széntermelés 8 millió q. évenkint, 6000 munkást foglalkoztató üzem. Nehéz a bányász élete. Sietve jegyezte meg a kirándulás mindhárom birója, hogy egész Dorogért nern adnák az ő birtokukat, ha itt kellene élniök és dolgozniok. A templomuk, népházuk, fürdőjük, sporttelepük mind-mind a bányászat életéből vett freskókkal van ékesítve. Az óriási gépek napi 180 vagon brikettet és szemcsés szenet szállítanak az ország különböző részeibe. Búcsúzáskor a mi ajkainkról is önkénytelenül, a napi sablonos köszönés helyett a bányászüdvözlés hangzott : Jó szerencsét! Késő este utolsó programmunkat is megvalósíthattuk. Megfürödtünk az esztergomi strandon a hires 28 fokos kénes uszodában. A reánk rakodó dorogi szénport otthagytuk az esztergomi kristályvízben. Este 8 órakor még a Belvárosi Kath. Olvasókör látta vendégül kis csapatunkat barátságos poharazásra. Rövid volt az idő mindenre. Dr. Zsiga János vm. főjegyző kisért el bennünket a 10 óra 40 perckor induló hajóra. Nehéz volt megválni minden egyes helytől, de különösen Esztergomtól. A „viszontlátásra!" búcsúztunk el barátainktól és ismerőseinktől. Igen! Viszontlátásra!" Iparosok kerületi kongresszusa Esztergomban Az esztergomi, váci, újpesti és rákospalotai cipész, csizmadia és ruházati iparosai, a Lábbeli Készítők Or szagos Szövetsége, a budapesti cipész ipartestület, az Ipartestületek Országos Központja és a Baross Szövetség közreműködésével ma, f. hó 8 án d. e. 10 órai kezdettel az esztergomi Ipartestület székházában kerületi kongresszust tart a következő napirenddel : 1. Kötelező árszabályok életbeléptetése és szigorú eljárás az árrombolókkal szemben. 2. A munkaidő és legkisebb munkabér Országos rendezése. 3. Az 1922. évi ipartörvény 4—47 §-ának eltörlése. 4. Iparosok öregségi biztosítása. 5. Felterjesztéssel élne a kongresszus, az iparügyi miniszter úrhoz, hogy a közszállitásokat vegye ki a gyáripar kezéből és a szállításokat egyedül a kézműiparossággal készítesse el. 6. Az Országos Társadalombiztosító Intézet járulékainak csökkentése, a hátralékok elengedése és egyéb OTI sérelmek. 7. Az iparosokat pusztító kontár kérdés gyökeres és gyors megoldása. 8. Esetleges indítványok. Kongresszus után a város nevezetességeit tekintik meg. Az ipartestület elnöksége felhívja az összes érdekelt iparosokat, hogy a reájuk nézve fontos kongresszuson feltétlenül jelenjenek meg. Máriacell magyar vonatkozásai ii. A negyedik szekrényben órák, érmek. Az ereklyetartók ragyogó környezetében a bpesti Bodó István kis ezüst kápolnája fehéredik. Adományozója visszanyerte elvesztett szemevilágát. Háláját ezzel az ajándékkal akarta láthatóan is kifejezni. A szentségtartóhoz hasonló ereklyetartó Kamocsay Katalin úrnő Mária-tiszteletét hirdeti. 1876 óta gazdagítja a kincstár értékeit. A szekrény hátterében szerénykedik az úgynevezett selmeci Máriakép. Érdekes idekerülésének fennmaradt híre. A Szűz Mária-kép előtt szokta elvégezni napi ájtatosságait egy istenfélő selmeci bányamunkás. Egy alkalommal, távollétében, rosszakaratú társai meg akarták semmisíteni a vékony deszkára festett kéképet. Tervük meghiúsult. A bányász hálábói a celli Szűznek ajánlotta fel egyszerű szobája legnagyobb ékességét. Az ötödik számú szekrénynek a X. Ince pápától Pierin Benedek apátnak 1650-ben adományozott Szent Cyrill vértanú testén kívül főleg minket magyarokat érdeklő legnagyobb ékessége az 1857-ben idekerült magyar nemzeti emlék. A Patics János budapesti ötvöstől remekbe készült arany-ezüst munka. A celli Szüzet és Scitovszky Jánost, Magyarország bíboros hercegprímását ábrázolja. Ezüst oszlopon trónol az aranyból megmintázott celli Szűz. A zománcos magyar címerrel ékesített ezüst talapzaton térdel a magyar egyházfejedelein. Kezében, párnán, az esztergomi bazilika kicsinyített mása. Az ezüsttalapzat vésett írása szerint e bazilika képében felajánlja hazánk templomait a Bold. Szűznek s pártfogását kéri országunk számára. Ezt, a békevilág pénzértéke szerint enyhén 80.000 koronára becsült ötvösmunkát, fényes magyar zarándoklat vitte Máriacellbe, melynek kegytemploma 1857-ben fennállása 700 I éves jubileumát ünnepelte. A csaknem harmincezer főre tehető magyar zarándokmenetet a bíboros herceg j prímás vezette. Kíséretében huszonj hét főpap, kétszáznál több fel! szentelt pap zarándokolt. I Ferenc ! József magyar király és Erzsébet j királyné már előzőleg, július 16 án I megjelent a szent helyen. A kiegyeI zés útját kereső nemzet és király ! között a szomorú félreértések után, ; a megértés, közeledés, békülés erős 1 szavát szolgálta ez a minden résztvevő és szemlélő előtt felejthetetlen, hatásában különösen később jelentkező, magyar zarándoklat. E nemzeti emlék mellett vörös bőrkötésű evangéliumos könyv fekszik. — Scitovszky hercegprímás szokta használni ünnepi szentbeszédei alkalmával. E két neves magyar emlék társaságában ékeskedik a liliomos magyar királyfinak, Szent Imre hercegnek nagy, szép ezüstszobra, fehér márvány-alapzaton. Kisebbített mintája a budapesti szép Szent Imre-szobornak, mely a szentímrés erények követésére hívja fel a magyar ifjúságot. E szobrot 1934 júl. elején ajánlotta fel a szentévet záró magyar zarándoklat, amelyet Serédi Jusztinián dr. Őeminenciája, Magyarország bíboros hercegprímása vezetett a szent helyre, a kíséretében lévő Breyer István dr. győri megyéspüspök s nagyszámú magyar pap társaságában. A falon aranylángú ezüstszív ragyog. A nagyszombati papnevelő-intézet és gimnázium bentlakó növendékeinek őseitől örökölt Szűz Máriatiszteletét csillogtatja a kegyhely 700 éves jubileumának emlékére. Az ablakfülke bal oldalfalán érdekes faragvány hívja fel a magyar látogatók figyelmét, középen az alkotó művész arcképével. Az írás magyar nevet hoz. Az ízléses munkát Nemes Dombai István soproncenki gazda faragta 25 éves korában, aki a celli Szűz iránti tiszteletből dolgozott s mint gyalogzarándok hozta magával ügyes keze munkáját. A hatodik, szintén ereklyés szekrényben újra magyar emlék hívogat. Tömör ezüstből való szoborcsoportozat gazdag aranyozással. A vagyonnal felérő drágaságot Karácsonyi Guido gróf hagyta itt 1882-ben hálából, tiszteletből annak emlékére, hogy 1851-ben itt, a kegyoltárnál esküdött örök hűséget feleségének Marczibányi Máriának. Az adományozó gróf és családja tagjai térdrehullva mutatják be hódolatukat a celli Szűz kegyképe előtt. A nehéz ezüstből való Máriaszobor Csáky grófnő ajándéka, aki 1834-ben látogatta meg a híres kegyhelyet. A hetedik szekrényben látható babérkoszorú egykor a tulajdonos bécsi művésznő, Gallmeir Józsa hírnevéről s az adományozó pesti német szinház figyelméről beszélt. Most a celli kincstár értékei közé tartozik. A nyolcadik szekrény két ezüst koronája Erdődy grófnőnek a Bold. Szűzhöz ragaszkodó lelkéről tanúskodik, aki értékes ajándékát 1836ban hozta a szent helyre. Itt látható még egy huszártábornok gémtollas, szép csákóforgója. Neve megörökítését nem kívánta. A selyemből szőtt nagy Mária-kép Illésházy