Esztergom és Vidéke, 1935
1935-01-24 / 7.szám
ESZ TERfI ftH Ö rVEiNHATODIK £VK 7. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. JANUÁR 24 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Tanuljunk a németektől. Nem hazafiságot. Az nálunk is megvan. Tanuljunk tőlük kitartást, összetartást. Tizenöt éve rabságba ejtették a franciák azt a német területet, mely iparilag legértékesebb. El lehet képzelni, mi minden történt ott az ideiglenes zsákmány véglegesítésére. S minő szégyenletes csalódás érte tizenöt év multán. Ez az, amire egykor Kossuth mondotta : leborulok a nemzet nagysága előtt! Leborulhat előttük az egész világ. Ezek a németek tudtak tűrni, szenvedni, ellenállani és összetartani. Micsoda erő van ezen összetartásban ! Megtör végre minden éllentállást. Meghozza az igazságot, így legyen ez nálunk is. De ott is a hazától elrablott területeken. Kitartani a végletekig. Magyarok! Tanuljunk kitartást és összetartást a németektől. Ez hozza meg nekünk is a világraszóló örömn^pot. Millerand, a franciák egykori elnöke, a békediktátum megnyugvást és bizalmat keltő kísérőlevelének szerzője, magyar újságíró feltett kérdésére azt felelte : akkor lesz béke KözépEurópában, ha a magyarok a revízió kérdését kikapcsolják. Hogy nem szegyei ilyet mondani, az ugyancsak az ő művét képező Siar-vidék népének tizenöt év utáni megnyilatkozása után. Ha előbb nem tette, de most, látva azt, hogy a hazug és ravasz alapon nyugvó békeszerződések mennyi bajt okoznak az egész világnak és maga mondja, hogy előbb az igazi béke lehetetlen, hát nem eltűnnie kellene, mintha sohasem lett volna a világon? Borzasztó, ha egy nemzetnek ilyen rövidlátó vezetője van, ki még a világos tapasztalatok után sem tud kijózanodni. Hiszen saját országának sem használt vele. Az is Rómába kénytelen járni, hogy egyensúlyát fenntartsa. Orosz szovjettel paktálni, hogy iparát foglalkoztathassa. Kisantantot kokott módjára kitartani, hogy Németországtól való teleimét lecsillapítsa. Olaszország kedvébe járni Ausztria függetlenségéért, csakhogy Németország megnövekedését meghiúsítsa. Amibén a legvégén ismét csak csalódás fogja érni Franciaországot. Mert német a német akkor is, ha osztráknak mondják. A franciák biztonsági politikája okozta nekünk Trianont. Trianon okozta a mi városunk súlyos veszteségét. Ezt a várost a mult századokban is sok veszteség érte. Rövid ideig tartott fénykorának boldog emléke kevés ahhoz, hogy az elszenvedetteket velünk elfelejtesse. Nem adjuk fel a reményt, hogy végre mégis csak megvirrad nekünk is. Itt is csak kitartásra és még jobban összetartásra van szükség. Megbonthatatlan összetartásra, amely egyenes úton azon célhoz vezet, hogy e város kell, hogy megtalálja jobb boldogulását a nemzet és a maga szűkebb hazájának egységében. A német péida megmutatta, hogy mire képes egy összetartó nemzet egysége. mwmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm*m Kihalt görögkeleti szerb egyházközségek vagyonáról A görögkeleti szerb egyház hívei egyházközségeket alkotnak a rendelet szerint avégett, hogy „egyházi és iskolai érdekeik és szükségleteik felől gondoskodjanak." A rendelet 2. §-a előírja, hogy egy helységben — ez valószínűleg a politikai községet jelenti, — ha több egyház és plébánia volna is benne, csak egy egyházközség lehet, ellenben több kivált kisebb helység alkothat együtt egy egyházközséget. A rendelet nem tartalmaz pozitív rendelkezéseket arra nézve, mi történjen akkor, ha valamelyik egyházközség hivei kihalnak. A 24. §-a a rendeletnek előírja, amennyiben a parochiák kevesbi tése után feleslegesen fennmaradandó papi telkek maradnának, akkor ezek egy hierarchiai alap létesítésére fognak fordíttatni, mely a gyengén javadalmazott vagy testileg és lelkileg elgyengült világi papok gyámolitására szolgáland. A végrehajtási utasítás előírja, hogy az üresen maradó papitelkek jegyzéke az egyházmegyei hatóságok útján minden évben bemutatandó a kormánynak. Egy egyházban csak egy lelkész van, azonhan, ha egy egyházközségben több egyház van, azok mindegyikébe rendeltethetik egy-egy lelkész, ellenkező esetben azok leányegyházakba vonatnak össze és a konzisztórium fog a község előterjesztése folytán az iránt határozni, melyik plébániai egyház alá történjék az ilyenek leányositása. A rendelet tehát csak arról intézkedik, ha egy politikai községben több plébánia van és ha meg akarják szüntetni, akkor leányositani lehet, de mindezt azonban csak a politikai község keretén belül. Leszögezem, hogy a rendeletben nincs intézkedés arra nézve, hogy mi történjen azokkal az egyházközségekkel, amelyek kihalnak, illetve mi történjen akkor, ha az utolsó pravoszláv hivő is kihal. Erre igen sok konkrét eset is van. Minden vitán felüli, hogy a magyarországi szerb egyházközségek sorvadnak és pusztulnak, részint kihalás, részint asszimilálás, részint legújabban a trianoni békeszerződés alapján eszközölt úgynevezett optálások útján. Vagyis a helyzet az, hogy amig az 1868. évi legfelsőbb rendelet még olyan egyházközségekről beszél, amelyek akkor még léteztek, mert még voltak hívek, azok azóta kihaltak. Pár példát akarok felhozni. A budai esperesség területén 1868-ban Adony és Perkáta együtt plébánia volt 79 hívővel, Esztergom, Párkány, Vác, Léva, Mikula és Demes (Dömös) egy plébánia 57 hívővel, Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Szolnok 128 hívővel együtt alkottak egy plébániát, majd Komárom, Győr, Szerdahely, Mosón 112 hívővel, Dunaföldvár, Bölcske (?), Mazora, Solt 70 hívővel, Pest 800 hívővel. Az óbecsei esperességhez tartozott Szeged 509 és Eger 120 hívővel. A mohácsi esperességhez tartoztak a délbaranyai falvak. Itt a lakosság arányszáma a szerbek javára 4"3 °/o. Mi történjék ezekkel a kihalt egy házközségek vagyonával ? Az 1895: XLIII. tc. a vallás szabad gyakorlatáról, a 20. §-ban előírja, hogy a vallásügyi miniszternek főfelügyeleti joga van arra nézve, hogy a vagyon valósággal egyházi célokra fordittassék. A kihalt egyházak, például konkrét eset az esztergomi görögkeleti szerb egyház esete, ahol 1918 ban kihalt az utolsó pravoszláv, azóta az ingatlanok a szentendrei pópa rendelkezése, illetve a budai püspök rendelkezése alatt állanak és hasznosittatnak. Amennyiben egy egyházközségben több egyház összevonható, akkor az 1868. évi legfelsőbb rendelet értelmében az egyházközségek is összevonhatók. Felmerül a kérdés, kié lesz a pusztán és árván maradt helyi, tehát községi .egyházi vagyon ? A telekkönyvben, mint telekkönyvi tulajdonos szerepel Esztergomban, az 1065. számú telekkönyvi beiéiben, a tényleges birtoklás alapján, az „Esztergomi görögkeleti szerb egyház". Igaz, hogy az egyház maga nem szűnhet meg, amig az ország területén egyetlen egy hivő is van, sőt a pravoszláv kánonjogi felfogás szerint az egyház három tagozatra oszlik: egy a harcos tagozat itt a földön, a másik az égben és a harmadik tagozat a halottaké a temetőben. A kánonjogi felfogás szerint az egyház, mint ilyen, örök és így utána háramlási jog nem illethetné meg az államot. Felmerül az a kérdés, hogy mi történjék Magyarországon a kihalt egyházközségek vagyonával ? Maradjon az továbbra is a görögkeleti szerb egyház tulajdonában minden megszorítás nélkül és használja annak jövedelmeit ott is, ahol már hirmondó sincs a régi egyházközségekből, vagy pedig induljon meg egy mozgalom ezeknek az ingatlanoknak hasznosítása érdekében és a legfelsőbb, nacionalista, ez egyszer magyar nacionalista, szempontok győzzenek az idegen érdekek felett. A kérdés az: beállt-e az állam javára a háramlási jog, mert veI gyük a konkrét példát: az eszterI gomi görögkeleti szerb egyház meg! szűnt, mert hivői nincsenek, így nem lehet szó helyi egyházi, iskolai érdekekről és szükségekről. Az országban igén sok görögkeleti, kvázi uratlan egyházi vagyon van, aminek értékesítése nem elvetendő vagyont jelentene. Távol áll tőlem — jelszavak után menve — tetszetős módon olyan valamit dobni a köztudatba, ami alkalmas lenne a szenvedélyek fűtésére, csak a magyar és speciáliálisan nemzeti szempontjaink figyelembevételével rá akarok mutatni egy olyan pontra, ami eddig sérthetetlen voit és amihez eddig még senki sem mert, vagy nem akart hozzányúlni. Nem szekularizációról van szó, hanem megszűnt egyházközségek vagyonáról való rendelkezésről. Nézetem szerint az államra való háramlás csak előnyös lenne a görögkeleti szerb egyházra. Tanújelét adná egyrészről, hogy simulni akar a magyar állameszméhez, hogy örömmel venné a magyar állami vagyon gyarapodását, mert a felszabaduló vagyont telepítésre lehetne felhasználni, földnélküli, mezőgazdasággal foglalkozó elemeket — akik föld után sóvárognak —jó földhöz lehetne juttatni, a templomokat más, élő felekezetek vásárolhatnák meg, az épületeket a városban szintén lehetne jól értékesíteni. Össze kellene irni országszerte, hol szűntek meg hivatalosan is és valóságban a görögkeleti szerb egyházközségek és törvényhozási úton szabályozni lehetne a háramlási jog kérdését. Precizirozni lehetne a megváltási jog kérdését. (Vége köu.} dr. Csdnyi Tibor. Hóc pő, sárcipő, házicipő legolcsóbban Kemény né ! .
