Esztergom és Vidéke, 1935

1935-08-25 / 66.szám

zsefné 10, Urbán Istvánné 9, Horváth Gál Józsefné 9 élő gyermek anyja 20—20 P, Holdampf Sándorné 8, Pécs­földi Józsefné 8, Pándi Ferencné 8 élő gyermek anyja 10—10 P, ruha, illetve cipő adománnyal. Hétfőn délután öt óra tájban nagy élénkség verte fel a Nemzeti Egy ség Szent Lőrinc-utcai párthelyisé­gének környékét., A nyaraltatási ak­ció résztvevőinek szülei, testvérei, többen a Nemzeti Egység vezetősé­géből és az érdeklődők gyülekeztek hogy fogadják a négy heti pilisma­róti nyaralásból visszatérő gyerme­keket. Hat óra előtt gördült oda a tégla­gyár hatalmas teherautója, rajta a vidáman nótázó gyermekekkel és a nyaraltatási akció vezetőségével. A boldog szülők örömmel szemlélték a piros-pozsgás gyermekeket és a su­gárzó arcokat, amint egymásután szökkentek le és álltak katonás sorba. A város részéről Glatz Gyula pol­gármester üdvözölte a megérkezette­ket, a nyaraltatási akció megterem­tőit és lebonyolítóit, hangoztatva az akció jelentőségét és teljes sike­rét. Majd dr. Marczell Árpád a N. E. helybeli szervezetének elnöke kö­szönte meg mindazok fáradozását, akik önzetlen és Önfeláldozó mun­kájukkal és áldozatkészségükkel a sikerhez hozzájárultak. Utalt arra, hogy ott a gyermekek nemcsak jó ellátást kaptak, hanem szeretetet, jó­ságot, gondoskodást is és meleg emberi bánásmódban részesültek, a gyermekekben és szüléikben is fel­ébred ennek nyomán a szeretet és a hálaérzés. A megjelent szülők egytől-egyig a legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak az akció sikeréről, részben az abban résztvett gyermekek nyilatkozatai, részben pedig személyes tapasztalataik alapján és őszinte hálával mondtak köszönetet mindazért, amiben gyer­mekeiket ott részesítették. A Nemzeti Egység gyermeknya­raltatási akciójának befejeztével ta­lán nem lesz érdektelen néhány be­szédes adat felsorakoztatása, ami mindennél jobban világot vet az ak­ció kereteire és sikerére. ötvenhárom gyermek vett benne részt, 26 teljes napott töltöttek el Egy édes óra Édes teher. Sok apróság, sok semmiség, liget, lomb, csillogó utak hol, ez, hol az, szürke gondok és hivatal után kecses ékei a hétköznapoknak Délután, vagy egy esti óra a dunaparton, füzesben, vagy itt vagy ott, a fák aranyszárnyú legyezői alatt, hol nincs rumkacella, etikett, robot • • • 0 Elsétálni komoly, édes hangulat között, élvezni a szellőt, illatot, időt, a vizek hullámzását, az alkonyát, kékjét s lélekben visszabongó csenáes levegőt • • • A virágláncok és lombfüggönyök selyme erre eltakarja a várost, a gond nyomát • • • És boldo? kacajok ismeretlen neszével csókolják őrömmel lelkünk, a szánk a megszokott, de mindig új, sikolyos csodák... Édes teher Sok apróság, sok semmiség, liget, lomb, csillogó utak, hol ez, hol az, szürke gondok és hivatal után kecses ékei a hétköznapoknak • • • Váy Lajos Egy újsághír mögött A pályaudvar csarnokában nagy a zaj: tolongás, málhakocsik zaja, kia­bálás, zakatolás, bőröndök, a gőz sziszegése, vonatok jönnek-mennek, búcsúzás, sírás, sípolás...: élet. A kedves ünnepséget szavalatok, énekszámok, gyermekjelenetek és két élőkép tették még szebbé. Az anyák között még egy kocsi fa lett kiosztva. ••••• 9 9 9 &99 9 0 ft 9 ^••••••••••^ Pilismaróton. Testi gyarapodásukra jellemző, hogy odaérkezésükkor a legkönnyebb 19 kilogramm, a leg súlyosabb 31 kilogram volt. A gya­rapodás átlagosan három kilogramm­nak vehető, volt azonban, aki öt és fél kg-t hizott. Jellemző a vezetőség súlybeli elváltozása is. A nehéz és felelősségteljes munka bizonyítására elég annak felemlítése, hogy a ve­zetők mindnyájan fogytak 3 kg-t, a rekordot a parancsnok, a gyerme­kek melegszívű, népszerű Horváth Zoli bácsija érte el, aki pontosan kilenc kilogrammot fogyott a négy heti nyaralás alatt. Nem lehet csodálkoznunk a gyerme­kek tetemes súlygyarapodásán, ha az élelmezési adatokat tekintjük. Szól­jon itt is néhány szám. Kenyér el­fogyott 494 kg, hus 186.5 kg, tej 63^ liter, zsir 48.80 kg. konzervká­vé 800 kocka, füstölt szalonna 8.30 kg, tojás 333 drb, burgonya 240 kg, méz 10 kg, gyümölcsíz 10 kg, friss gyümölcs 177 kg, fűszer 20.57 kg, csokoládépor 5.58 kg, főzéshez és tésztának való liszt 110 kg, cukor és cukorka 49 kg, zöldség 110 cso­mó, hagyma 20.70 kg, uborka 28.5 kg, kelkáposzta 10 kg, lencse 3 kg, bab (zöld és száraz) 45.5 kg, zöld­paprika 33.80 kg, paradicsom 37.50 kg, rizs, dara és morzsa 39.5 kg. Nem csoda, ha ezek után másfél mázsa testsúllyal gyarapodva tértek vissza a nyaraló gyermekek. Süteményféle is bőven jutott az ál­dozatos lelkek bőkezűségéből. 8 al­kalommal kaptak a gyermekek sü­teményt, összesen 1000 darabot, 5 kg cukorka került szétosztásra és a Stühmer-cég helybeii fiókjának ado­mányából 2 csomag finom cu­korka. A jókedv mindvégig nagyszerű volt, betegség, baj nem fordult elő. A játékon kivül több kirándulást tet­tek a gyermekek, Miklósdeák völ­gye, Kádár-kut, Moser-kert, Aranka­forrás volt a színhely, volt fürdés a Dunában és a felduzzasztott patak­ban. . .. Ő mindebből nem lát, nem hall semmit. Mereven ül a padon. Sze­mei befelé néznek. Arca koránöre­gedett, szomorú arc. A tolongó élet ezerszínű játéka nem hatol be a szemébe. A valóság számára most valami, — nem lé tező valami. Görnyedten Ül. Arcán leírhatatlan szomorúság fájdalma tükröződik. Messzenéző tekintete egy üresen maradt sinpár összefutó vonalain té velyeg. Mintha követné a vonatot hosszú útján. Félórája elment már. A való világ képe helyett előtte egy másik kép lebeg : annak a képe, akit a vonat elvitt. A kép imbolyog előtte. Látszik a tekintetén. Hol közelebb, hol távo­labb áll tőle. Ajka meg-megvonaglik, mintha be­szélne azzal, aki előtte lebeg. Most lassan benyúl a zsebébe. Gyűrött, agyonnézett fényképet vesz elő. Feje ráhanyatlik a képre. Nézi, fá­radt, szomorú nézéssel nézi. Nagy, meleg könnycsepp bújik ki szemé­ből és végig gördül szomorúan sá­padt arcán. Ajka sírásra görbül és mély remegő hangon mondja, de in­kább csak akarja mondani: ... örökre ... elment... Hosszút gondol még a szavak Tábortűzet is tartott a kis társa­ság igazi cserkész módra, ezen a falu is részt vett. Nóta, tábori móka, csatakiáltás, szavalat, no meg Zoli bácsi meséje és a népszerű tábori mozi szerepelt műsoron. Nagyon tetszett mindenkinek a fiuk figyelme és lelkessége. A gyermekek nagyon jól érezték magukat, az ezek után érthető. Leg népszerűbb játékaik egyike a Tarzan volt. Teljes buzgalommal kúsztak, másztak a fák tetején és ugráltak moziban látott igazi dzsungel bátor sággal. A vége felé már ugy is érint­keztek és a jeladásokat is ugy csi­nálták, mint azt a film mutatta. Hogy ezt a kis ruhácska is megsinylette, bármily viharálló volt is egyébként, az nyilvánvaló. A nyaralás végén valami hat olyan nadrágocska akadt, amely valóságos torzképe volt ere deti-önmagának, ugy hogy a szabó kereken megtagadott minden javítá­si kísérletet. Végül is egy megértőbb szívű varrónő vette pártfogásba az elnyűtt kis ruhadarabokat és pró­bálta némi sikerrel megint elfogad* ható állapotba helyezni őket. Ért­hető hát, hogy az egyik fiú az ott­honi állapotokat összehasonlítva igy nyilatkozott, hogy „ő otthon csak ágyban alszik" és nem ilyen jól, mint itt a pompás szalmán. Pilismarót uri társadalma a legtel­jesebb megértéssel és szeretettel sie­tett á nyaraltatási akció vezetőségé­nek segi:ségére. Bády Ferenc fő jegyző mindenben támogatott, Pol­lák Miklós plébános és Nyirő Ká­roly ref. lelkész a vendégszerető há­A rádió bömbölt. A tömeg mo­rajlott. A hatalmas úszóverseny al­kalmával a Szent István artézi für­dőtelepen a kabinok lapos tetején és külön e célra fenntartott helye­ken hosszú, végnélküli sorokban kí­gyózott a közönség. Röpke neveté­sek, tréfás szavak és találgatások hangzottak a hosszú morajban. A kabinsorok tetején illusztris alakok ültek: városunk szép, elit hölgyei, tanárok, előkelőségek. Azután fiúk, diákok, lengeruhás bakfisok és ide­genek beláthatatlan izgatott, lármás türelmetlen raja következett. A höl­gyek és urak az izgalomteli vára­kozásban csoportokba verődtek. A műugrásoknak és kisebb verseny­számoknak vége volt. Mindenki az után. Mintha emlékek rohanták vol­na meg. Most a képet hirtelen a zsebébe gyűri... gyorsan feláll... megigazítja kabátját... tart a kijárat felé ... sem­mi sem látszik 'többé előbbi merev­ségéből. Kapkodóvá, idegessé vált. A kijárat előtt torpanásszerűen meg áll. Papírdarabot vesz elő. Idegesen ráír néhány szót, majd a papirt be­gyűri zsebébe­Megfordul. Végignéz hosszan az üresen maradt sinpár végtelen vona ­Ián. Most tétova mosolyra görbül ajka, majd mosolyába lassan lekicsinylő gúny vegyül. Látszik rajta, hogy e pillanatban veszti el lelki egyensú­lyát. Nem ura többé cselekedeteinek. Előrántja revolverét, homlokához szorítja ... elsüti... A dörrenés hátaim is csattanással visszhangzik a pályaudvar üvegcsar­nokaban. Az emberek megtorpannak. De a következő pillanatban már min den ki rohan szenzációéhesen a kijá­rat felé, ahol vérbeborult arccal fek szik a földön egy fiatalember. Nagy lárma ... zúgás ... kérdések: ki ez ?, mit csinált ? . . . rendőr ... tülkölés ... sivítás... mentők .. . * zigazda gondosságával érdeklődtek és nyújtottak mindent, amit csak lehe­tett, Pöcs Rezső kat. igazgató-tanító és neje állandó figyelemmel kisérte a kat. iskolában nyaraló kis család életét, Virágh Jenő ref. tanító Ipedig a lakását ajánlotta fel: konyháját főzésre, egyik szobáját a parancs­nokság számára. Büttner Károly dr. nemes lelkének szerető gondoskodá­sa nem nézte az éjjelt és a nappalt, hanem egyforma készséggel sietett a kis gyengélkedők kezelésére és ellátására, ha mindjárt csak egy kis gyomorrontás, vagy hurutos köhö­gés volt is a baj. Büttner Károlyné is mindig megtalálta a módját, hogy melegséggel, gyengédséggel, segitő kézzel tegye kedvessé a nyaralás résztvevőinek életét és kötelezze le az akció egész vezetőségét. Sporny Károly erdőtanácsos a tüzelő kérdé­sét segített eredményesen megoldani, a helybeli intelligencia minden tagja pedig szerető figyelemmel és támo­gatással mozdította elő a szép siker elérését. Külön kell megemlíteni Bandó Sándor Hangya-üzletvezető és neje figyelmes előzékenységét, akik a háztartási holmik készséges kölcsönadásával és készséges támo­gatásukkal nagyon megkönnyítették a vezetők munkáját. Hamar eltelt ez a négy hét, sok­sok szines emléket hagyott a részt­vevők lelkében, fiúkéban, felnőtteké­ben egyaránt, és ezek az emlékek az idők múlásával csak még szeb­bek, színesebbek, értékesebbeké lesz­nek ... • utolsó „nagy számot" várta, a ver­seny tetőpontját a 200 méteres gyorsúszást, amelyben az öt város legkiválóbb uszóexponensei, közöt­tük az egri kitűnő Borsos többszö­rös magyar bajnok és Esztergom sztárja fián, vesznek részt és mérik össze erejüket. Mindenki érezte, hogy tomboló küzdelem remek élményé­ben lesz része. A versenyzők frissen, kicsit izga­tottan gyülekeztek kék és fekete melegítő ruhákban a medence szé­lén. Egy részük csak az utolsó per­cekben bújt ki a kabinok homályá­ból, ahol ügyeskezű masszőrök izzadva készítették ki őket az egye­düH, döntő erőpróbához. Voltak kö ­zöttük hatalmas Carnera típusok A mentőorvos felemeli a fiatalem­ber kezét. Megfogja pulzusát és oda se néző, közömbös tekintettel álla­pítja meg: — Meghalt. A rendőr benyúl a halott zsebébe. Iratokat keres. Gyűrött papirt húz elő. Ez áll rajta: „Nem birok élni nélküle." Tovább kutat. Megtalálja tárcáját és megállapítja személyazo­nosságát. Addigra már nem áll ott senki a nézők közül. Már nem érdekli őket. * Másnap az újságban a következő­ket olvassuk : Öngyilkosság. Pusztay Gábor 27 éves magántisztviselő sze­relmi bánatában agyonlőtte magát. * * Tulajdonképen mi történt ? Meghalt egy ember. Közönbösen vesszük tudomásul. Pedig ha tudnánk, hogy mennyi minden történt azalatt, mig ez a gyűrött ember eldobta magától meg­tépett életét... talán megállnánk egy pillanatra mellette. K. László Endre Hazaérkezett a Nemzeti Egység nyaraló gyermekcsoportja Hatalmas érdeklődéssel zajlott le az országos és az északi kerület válogatott űszömérkőzése

Next

/
Thumbnails
Contents