Esztergom és Vidéke, 1935

1935-08-25 / 66.szám

I KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL Szerdán reggel, folyó hó 21-én, 6 órakor szomorúan szólalt meg a vizivárosi plébánia-templom harangja. Bánatos hangját a borús reggeli szél gyorsan vitte Szenttamás-hegy felé ... A hegy tetején ott áll a kis kálváriakápolna, egy kissé tovább, a hegy lábánál pedig a Szent István-kápolna. Ezek fele röpítette a bús harangszót a szél. És a kis tornyokban felfigyeltek a kis harangocskák. Majd sirató, zokogó hangjuk belevegyült az anyaegyház harangjának panaszos szavába. Hárman sírtak tovább ... A plébánost siratták, Keményfy Kálmán Dániel, vizivárosi plébánost, Szenttamás szegény népének lelkipásztorát, aki kevéssel előbb, reggeli félötkor hagyta árván híveit, elment a dicsőséges Egyház örökkévalóságába ... az örök Főpap elé . . . Véget ért a hónapokig tartó viaskodása a halállal. Szervezete legyengült, kimerült és feladta a küzdelmet, elment pihenni ... A test felett végül is győzedelmeskedett a Mors Imperator... A lélek ugyan kész volt, de a test még bátortalan ... Vedd el uram, vedd el tőlem e keserű poharat... Ha azonban úgy^akarod, legyen meg a Te akaratod. És megy a Te szolgád, ha hívod. Az Úr pedig szólt. . . Csendes megnyugvással lépett át az örökkévalóságba Keményfy Kálmán Bániéi, aki súlyos betegségét nem hitte halálosnak még akkor sem, amikor környezetében már mindenki látta, hogy közéig a katasztrófa. Amikor szemeiből a halál bágyadt sugarai törtek elő, ő még mindig intézkedett, hol írásban, hol szóval, írása a régi, gondolatai frissek és elevenek voltak. Utóbb az irások elmaradtak. S ő, aki mindig a gyógyulást várta, megbarátkozott a halál közelségével. Két ízben lobbant fel benne a szent láng: A szenttamási fiúiskola kis növendékei, akiket ő tanított a hittanra, ' első szent áldozásra készültek. Ő akarta a mennyei vendégség részeseivé tenni. Hogy is tehette volna. Titokban tartották előtte, hogy elvégezte helyette oltártestvére: Grúsz Ede Rajmund ny. reáliskolai igazgató, aki nagy betegségében mellette volt és ellátta helyette teendőit, amíg öreg kora engedte. Loyolai Szent Ignácnak e hónap elején volt ünnepe, a templom búcsúnapja. Alig lehetett visszatartani a beteg plébánost — ő akarta az ünnepi misét mondani. Nem tehette. Ereje egyre fogyott. Maga mondotta: Érzem, most már mennem kell. És készült a nagy útra. Leszámolt földi gondjaival. Imádkozott. Imádkozott azokért, akikért még élni akart: a szegény szenttamási gyermekekért, Szenttamás szegény népéért. Ők voltak utolsó óráinak is legnagyobb gondjai. Arra kérte égi Mesterét, hogy amikor ő már nem lesz közöttük, ne hagyja el szegényeit, hanem rendeljen számukra valakit, aki legalább annyit törődik szegény gyermekeivel, mint ő tette. Más gondja nem volt. Pénze, vagyona nem maradt. Mindenét szétosztotta. Még a legszükségesebbekre sem maradt. Környezete nagy gondokkal küzdött. Betegágyánál két jóságos irgalmas nővér virrasztott és ápolta hetek óta nagy odaadással. Betegsége alatt az Úr Jézust többször vette magához, majd az utolsó kenetet. Az indulásnál útrakészen állott... Keményfy Kálmán távozása nagy veszteség nemcsak híveire, de az egész magyar katolikus társadalomra. Harcos pap volt. Szóval és tollal harcolt. Már teológus korában a tollat forgatta. Kaas Ivor báró, Bartha Miklós, Lonkay Antal és Molnár János iskolájában nevelkedett. Publicista volt ízig-vérig. Prohászka püspök megbízásából 1895-ben ő alapította meg a nemrég megszűnt „ Esztergom "-ot és sokáig szerkesztője is volt. Később (1879—1902) dolgozott a „Hitvédelmi Folyóiratában. Az „Alkotmányinak is rendes cikk írója volt. Sokfelé dolgozott. írásai mindig feltűnést keltettek. Lapunknak is munkatársa volt hosszú évekig. Folytatásos értekezései, cikkei, tanügyi fejtegetései és egyéb irányú irásai olvasóink élénk emlékezetében élnek. Nyolc éven át volt szerkesztője a „Kat. Gyermekvédelem"nek s a Kat. Gyermekvédő Egyesület titkári teendőit a megalakulástól hosszabb ideig végezte, ötvenéves írói mult áll mögötte. Több önálló művet irt. A gyermekvédelem szolgálatában negyedszázadon át műkő dött és harminc évig volt plébános. A Katolikus Autonómiának négy évtizeden keresztül volt bátor harcosa. A Kat. Tanügyi Tanácsnak már 1906-ban tagja volt, a Pázmány Egyesületnek pedig megalakulása óta. Mint plébános, híveivel szoros kapcsolatot tartott fenn. Szociális gondolkodású pap. Bátor és szókimondó. Harminc évi plébánossága alatt templomát kétszer renováltatta. A kálváriát és a kápolnát is rendbeho zatta; karbantartotta a templomi felszerelést, melyekre ha kért, mindig kapott hiveitől. Megalakította a Szivgárdát kis növendékeivel, akiket I szeretett, segített és elkísért az életbe; j elláta őket jó tanáccsal, sőt fedte, ha kellett, még felnőtt korukban is. j Elnöke volt a Vizivárosi Kat. Pol- j gári Körnek is, mely vezetése alatt példaszerűen működött. Keményfy Kálmán Dániel született Esztergomban 1866 aug. 11-én, középiskolai tanulmányait Nagyvá- » radon konviktusban és Budapesten végezte, majd belépett a szentferenc-1 rendbe s Malackán volt novicius.' majd Pozsonyba ment teológiára, s 1889-ben szentelték áldozárrá. 1895-től tagja a főegyházmegyének; előbb budaőrsi káplán s még abban az évben a vizivárosi zárda hitoktatója, 1896 ban tanítóképzőnk tanára, 1904-ben a váci egyházmegye szentszéki tanácsosa, 1906-ban vizivárosi adminisztrátor, 1907-ben fő- j egyházmegyei könyvtárőr lett, 1912 óta pedig plébánosa Vízivárosnak. Keményfy Kálmán holttestét a vizivárosi plébánia-templomban ravatalozták fel. Csütörtökön egész nap látogatták a tisztelők, jób arátok, a hivek és a szenttamási napközi otthon árván maradt szegény gyermekei a ravatalt, melyen ott feküdt megsárgult arccal, a jó plébánosuk, atyai jótevőjük. Pénteken délelőtt 9 órakor volt a gyászmise, melyet Machovich Gyula dr. érseki ált. helytartó mondott nagy papi segédlettel. A két első mellékoltárnál a rekviemmel egyidőben volt gyászmise. A templomot színültig megtöltötte a gyászoló közönség, rokonság, politikai barátok és ellenfelek, hiszen a koporsónál igazán megsemmisülnek az összes ellentétek. Az első padban ültek jobboldalon az elhunyt hozzátartozói, a baloldal elsősoraiban a megye képviseletében Reviczky Gábor dr. főjegyző és Divéky István dr. főügyész, a város képviseletében Glatz Gyula polgármester, Brenner Antal dr. főjegyző, Sáníha József dr. tanácsos foglaltak helyet, mögöttük az az egyházközség képviselői, a Vizivárosi- és Szenttamási Kat. Polgári Kör választmánya. Ott voltak a főkáptalan tagjai majdnem teljes számban, Hamvas Endre dr. primási titkár, Nádler István pápai kamarás, tanítónőképző-intézeti igazgató, Károlyi Károly dr. kőbányai plébános, a bencések, a ferencrendiek és sok paptársa, v, Szivós-Waldvogel József, v. Borókay Rudolf tábornokok, Kornhaber Samu ezredes, Harmath Oszkár, Ölveczky Pál és Bakos Jenő budaoesti kiküldöttek, a zárda, apácák, a Vasutasok Koszorúegylete zászló alatt és sokan városunkból és a környékről. A diszes ravatal a szentély előtt állott, előtte két fáklya égett. Az oltárok szószék és a bejárat gyászdrapériával voltak befödve. A ravatal mellett álltak fel a szenttamási fiúiskola tanulói, akikkel annyi jót tett, mig szive utolsót nem dobbant. Legtöbben kezükben virágcsokorral. Gyászmise után diszes gyászkocsira tették a koporsót, majd a Ferenc József-úton és Kossuth Lajosutcán át a belvárosi temetőbe felé indult a gyászmenet, ahol a családi sírboltba temették a nagy halottat. A sirnál Etter Jenő dr. mondott megható gyászbeszédet. Búcsúztatta az egyházközség alapító elnökét, a gyermekek szerető atyját, a felnőttek lelkipásztorát, a meg nem alkuvó tollforgatót s a legnemesebb szivű embert. Utána egy kisfiú beszélt a legárvábban maradt napközi otthobeliek nevében, a gyerekek pedig csokrokat dobtak a koporsóra. Machovich Gyula sírástól elcsukló hangon mondott imát paptársáért. Minden szem könnyes volt, mikor a rögök dübörögve hulltak a koporsóra. •eizfeségmenles felépítesd 2 fómpdi i rövid-, közép- éj tiosiiúhuftámolt vételént, iteldfodynomikut ho ngsló róvaí MEGÉRKEZETI elNOfn OÍIOS fioiöf MÍSKÍOŐNSí «*rtJ4tÖ A vasutas küldöttség zászlaja meghajolt, Keményfy Kálmán Dániel hetven év után megkezdte örök pihenését . .. * * * Virágok alatt pihen Keményfy Kálmán. Azok szórták tele sírját a szeretet virágaival, akiket szeretett, s akikért fáradt, dolgozott, kért s akiknek annyit adott életében. Minden szál virágot a hála, szeretet és fájdalom könnyei harmatoztak be. Minszál virág egy fohász, egy ima: Az örök élet koronája legyen jutalmad a mennyben, hová árván maradt szegény szenttamási gyerekek virága és imája kisér! Közel tízezer ember részvételével nagy sikerrel folyt le az Esztergomi Repülőnap \ Mult vasárnap elmosta az eső és tizennyolcadikán, a második terminus déli óráiban is komoly veszedelem fenyegette a repülő meetinget. Rövid déli zápor után azonban kiderült és igy gyönyörű idő kedvezett a repülésnek. Egy óra tájban kezdődött a közönség özönlése a repülőtérre. Igen sok autó, autócar, kocsi, kerékpár állt három óra körül az autóparkban. Gyalogosan is sokan mentek ki és a közeli hegyek oldalában is sok ezernyi ember gyönyörködött a pilóták bravúrjaiban. Nemcsak Esztergomban és vidékén, hanem a fővárosban is igen nagy volt az érdeklődés. Körülbelül fél négy órakor startolt a három motorosgép a kenyérmezomajori leszállóhelyről. Csakhamar előbukkantak a Strázsa mögül, alacsonyan elrepültek a közönség előtt, és a műsor első számaként rajrepülést, fordulatokat és ballonvadászatot mutattak be. Utána Bánhidy Antal vontatta Rotter Lajos világhírű gépét a „Karakánt" a tábori repülőtér fölé, amelyet ez alkalommal Steff Tibor vezetett. Körülbelül 1000 méter magasságban lekapcsolták a Karakánt, amely azután több mint egy óráig maradt a levegőben és a közönségnek alkalma nyilt a legartisztikusabb repülésben, a vitorlázó műrepülésben a vitorlázó műrepülésben gyönyörködni. A műsor következő száma moto ros műrepülés volt. Loopingok so rozata, Immelman fordulók, roolin gok, de különösen egy kiválóan sí került dugóhúzó ragadták tapsra a közönséget. Ezután került sor egyik legszebb produkcióra, a légelháritásra. Egy kerékpá ros géppuskás szakasz sorakozott fel a riadóra és géppuska tűzzel hárították el a sturcoló repülő gépeket. Majd pedig a repülők bombái ellen ködösítéssel védekeztek. A nagy motorzúgás sem akadályozta meg a közönséget, hogy a remek látványt hangos tapssal honorálja. Valóban egy stilizált miniatűr kép volt a jövendő háborújáról s a közönség meggyőződhetett a repülés nagy nemzetmentő fontosságáról. A műsor keretében az esztergom Movero új gépe is repült. Fekets Sándor mutatott be rajta vitorlázást és fordulatokat. A műsor utolsó számaként ejtőernyő dobás és a motorosok tisztelgő elvonulása szerepelt. A kiválóan sikerült repülőnap a Movero kétéves munkájának egy nagy mérföldjelző köve s a repülőnap hatalmas közönség sikere megérdemelt jutalma egy szívvel-lélekkel dolgozó egyesületnek, mert Esztergomban tízezer embert megmozgatni nem könnyű dolog. A rendezőség feladata magaslatán állott és a rendőrséggel karöltve lehetővé tette ennek a hatalmas tömegnek sima mozgását. örülünk az esztergomi Movero nagy sikerének, örülünk a tömegnek, mert igazolva látjuk Rotter Lajos mondását, hogy az esztergomi Movero az ország egyik legnagyobb reményekre jogosító egyesülete. Valóban legyen ez az egyesület Esztergom büszkesége, amely Esztergom város közönségének lelkes, megértő támogatásával biztosan és céltudatosan dolgozik a magyar jövőért. A sokgyermekes anyák . megjutalmazása F. hó 18-án d. u. 4 órakor volt a sokgyermekes anyák kitüntetése. A megható ünnepség, amelyet a Stefánia Szövetség a város vezetőségével karöltve rendezett, a városház udvarán zajlott le ünnepélyes keretek között. Dr. Csárszky István prel.-kanonok, a Stefánia Szövetség elnöke, hatásos megnyitó beszédében üdvözölte a megjelent szépszámú közönséget és rámutatott arra, hogy a nemzetnek, családnak egyaránt legnagyobb kincse a gyermek. Az ünnepi beszédet dr. Brenner Antal városi főjegyző tartotta. Szeretettel köszöntötte a magyar édesanyákat. — h kiosztásra kerülő pénz csak morzsája annak a tiszteletnek, hálának, szeretetnek, — mondotta a főjegyző — mellyel a társadalom minden tagjának a gyermekekért küzdő édesanyákat körülvenni kötelessége. A szép beszéd után kiosztotta a jutalmakat. Ki lettek tüntetve: Herr Jó-