Esztergom és Vidéke, 1935

1935-08-15 / 64.szám

Megnyílt az ünnepi hét Esztergomban országos eső asszisztálásával Nagy esemény egy város életében az ünnepi hét, amikor produkálni akarunk az idegenek tömegei előtt. Amikor be akarjuk mutatni városunk kulturális élet-megnyilvánulásait, „élniakarásunkat". Szombaton este ünnepi harangzúgásnak kellett volna jelezni a hét kezdetét s délben felülről gondoskodtak áldásos megnyitásról. Két óra tájban szemetelni kezdett az eső, egész délután gazdagon szórta az életelixirt a kiszáradt földbe. Este kilencóratájban a prima aszfalton villanyfénysávok pompáztak ... Ennél szebb, gazdagabb, áldásosabb nyitányt el sem tudtunk volna képzelni. Azért programja is volt az estnek. Garden Party a Fürdőben, táncvizsga a Magyar Királyban. A vizikabarét elmosta a kiadós júliusi eső. A tánc vigan folyt, a Fürdő társadalmi esemény színhelye volt. Éjféltájban a tombola játék váltott ki nagy izgalmakat, a Magyar Király tánctermében pedig a redi vivus francianégyest járták. A premier szép volt... Vasárnap délelőtt esőre állt az idő, mikor Széchenyi-téren hatalmas tömeg gyülekezett és figyelte a kiszántott vitorlázó összeállítási munkálatait. Ott volt az egész város, megyei és városi vezetőség, a környék filléres utasai. Hiszekegy után Frey Vilmos dr. alispán bejelentette, hogy fíóman Bálint kultuszminiszter megbetegedett, helyettesítéssel őt és feleségét bízták meg. Nagy örömének magyar szive melegével ad kifejezést — mondotta — mikor a magyar élniakarás tanújelét látja. Felkéri Lepold Antal dr. prelátuskanonokot a gép felszentelésére, hogy az Isten áldása kisérje a gépet, vele és általa a haza ügyét szolgálhassa. A felszentelés után Rotter Lajos a kiváló vitorlázó repülő mond pár lelkes szót. — Az esztergomiak lelkesedése eljut az ország minden részébe, ösztönzően hat a többi vitorlázó repülőre is. Kéri a közönség támogatását, a gép szárnyalására pedig az Isten áldását kivánja. A MOVE kiküldött az országos elnökség üdvözletét tolmácsolja. Kijelenti, hogy büszkék az esztergomi alakulatra, azt kivánja, hogy dolgozzanak ezután is, békében és háborúban becsülettel a hazáért. Dr. Frey Vilmosné a kultuszmi1882. aug. 18. Első napja pásztorkodásomnak; tegnap délután jöttem Esztergomba a királyi városi plébániához. 1882. aug. 20. Megkezdtem a gyóntatást. Féltem, de nem voltam megelégedve. Kevéssé veszik szívökre a legfontosabb dolgot — minden még előtérben van, az üdv ügye, az élénken áll szemeik előtt; kevés a lelkiismeret gyengédsége, az a kedves töprengő félelem, mely oly közel vezeti Jézus szent Szivéhez a lelket; s azért: kalapálni a vasat. 1882. aug. 22. Ma három olaszt gyóntattam ; eső szakadt, de szakadt a kegyelem is reám. Szeretem Jézust mindenek fölött, vigaszom örömöm ő Figyelek nehogy nagyon elvonult legyek ; beszélek a tárgyhoz, melyről szólnak, de szerényen és fitogtatás nélkül. niszter feleségének képviseleteben jelmondattal felavatja a repülőgépet, melyet Madaras Aurél plébános vett át, ünnepi beszéd kíséretében. Köszönetet mondott azoknak, akik támogatják az egyesületet. Kegyeletes szándékkal emlékezett meg a napokban elhunyt Rákosi Károly tábornokról, az egyesület legnagyobb jótevőjéről. Hálásan emlékezett meg Rotter Lajos és Rubik Ernő pilótákról, az esztergomi repülők nagy barátairól, akik tanácsukkal, útmutatásukkal mindig közöttünk voltak. Végül a pilótákhoz intézett buzdító szavakat. Az ünnepséget a Himnusz zárta be. Mialatt a Széchenyi-téren zászlódisz alatt folyt a felszentelési ünnepség, a repülőtér állandó telefonöszszeköttetésben volt Mátyásfölddel. A meteorológiai intézet jelentései percről percre valónak bizonyultak, igy máris a déli órákban nyilvánvalóvá vált, hogy a délutáni program az eső miatt elmarad. Valóban egész délután zuhogott az eső, s igy a hónapokig tartó előkészület egyenlőre hiábavalónak bizonyult, az eső mindent elmosott. A repülőnapot ezidőszerint a jövő vasárnap, augusztus 18-án tartják meg, amikor fővárosi vendégek nagyobb részvételére is számithatunk. A verseny fél 3-kor kezdődik, a jegyeket ajánlatos előre megváltani. A rendezőség jutalmazni óhajtja a közönség lelkes támogatását, sikerült elérni, hogy az, aki az 500 ik állóhelyet váltja meg, az egy esztergom feletti körrepülésben, aki a 300-dik egypengős jegy tulajdonosa, az Budapest feletti körrepülésben részesül. A 200-dik kettő (2) pengős jegy birtokosa ingyen repülhet Bécsbe és vissza. A repülőtéren nagy sorsjáték lesz. Gerle öt méterre ereszkedik le, egy számozott cédulát dob le, és aki az előre kihirdetett számot kapja, ingyen utazhat repülőn Velencébe és vissza. A repülőnapon autóbuszjárat közlekedik fél 8-tól a motoros repülőtérre, délután 2 motoros gépen utasszállítás is lesz. Részletek iránt érdeklődni lehet a MOVERO Szt. Lőrinc-utcai irodájában. Az ünnepi hét nyitánya áldásos volt. Országos eső verte a határokat, melyek hónapok óta teljesen kiszáradtak. Ebből az esőből gazdagság fakad és igy a hét valóban ünnepi hete Esztergomnak. 1882. aug. 25. A szentmise után indultam az első beteghez ... Jézust tartva keblemen, készen őt bevallani mindenütt, mindenkor; mily bizalmas vagyok Jézusommal. 1882. aug. 26. Az első keresztelést végeztem; látva a hitben ténykedésemet, nem gondolhatok fönségesebb végzést, eget nyitni, a lélekbe drágábbnál drágább keneteket önteni. Mi egy arany korona, drágakövi fényében ez ékszer mellett, melyet e kisded fejére tűztem! Mi a kincs, a tudomány és természetes erény a teológiai erényekkel és a Szentlélek ajándékaival szemben. Nagy és megérdemelten adományokat nyújtottam annak kincstárából, ki vérével fizetett meg a menybéli atyának. 1882. aug. 27. Először prédikáltam. Először mint Isten fölkentje intéztem szavaimat a néphez; szavaimat kisérte a kegye-lem, mely a szivekbe vezeti, mi a fülekben cseng és minél szentebb az ajak, minél lángolóbb a sziv, annál mélyebre fog lehatni a lelkekbe. Ó Jézusom, milyen volt a te prédikációd ? Én téged hirdetlek, minden szó és hang, amely ajkaimról ellebben, csakis feléd, dicsőségre tör. 1912. máj. 15. Tele van áldással esztergomi életem, s mondhatom, hogy lelkem ve tületeivel, fényeivel és színeivel van tele az a vidék,: nekem szent föld, s ha a földet nézem, ez a darab föld az a termőföld, melybe lelkem gyökerei mélyedtek. Minden vonal, domborulat, minden szin és árnyalat, a hegyek foltjai, az erdők fodrai a lelkembe vannak örökre rögzítve. Az a bazilika áhítatommal van tele; falain, aranyos boltjain, zúgó, zenélő kupolája fényes vonalain kúszott föl könnyes szemem tekintete s az egyházi zene hősies fuvalma, vagy lágy elomlása lelkemnek tenA Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet vasárnap tartotta évi vándorgyűlését Esztergomban. Rossz idő ellenére kb. 40en jöttek össze a magyar Sión városába, hogy bajtársi szeretetüket és érdeklődésüket kimutassák az Egyesület iránt. A találkozó 11 órakor volta Magyar Király szállodában, ahonnét Dviróczy Márton ügyv. elnök vezetésével a Kisduna-parton a Bazilikába mentek, hogy ott megtekitsék a gyönyörű templomot és a kincstárat. Az úton a gesztenyefás sziget a kékvizű strandfürdő, a Kisdunapart, mind csodálkozásukat növelte, amely csak a székesegyház megpillantásakor kulminálódott. Nem is kell külön megjegyezni, hogy a templom bizar belseje, a kincsár megpatinásodott remek értékei, képei, ereklyéi mind a megtekintők csodálkozását és elismerését váltották ki. A szép látványosságtól megilledten kimentek a bástyafalra, honnét látni lehet a Csonkaország elszakadt testének végtelenbe elhaló múlhatatlan szépségű képét, a hajlotthátú dunai hidat és a szürkésen hömpölygő, méltóságos, hosszútestű királyi folyamot. Elkeseredés egy percre úrálett a lelkeken s a harcokat viselt férfiak kemény ajakkal visszagondoltak a múltra,: „Hát érdemes volt, ezért..." de megbékéltek midűn rátekintettek a kupolán ülő keresztre, és belenyugodtak az Isten akaratába, aki midőn a legroszabbat adja, hátha a legjobbat akarja. Közben megered az eső. Kis várás után a Bibliothéka sarkához érkeztek az autóbuszok, kivitték őket Búbánat-völgybe, ahová a gyűlés helye volt kitűzve. Negyvenkét pirosarcú, jól konzervált, üdelelkű, bajuszos erdész gyűlt össze a vándorgyűlés alkalmára. Az állandóan zuhogó eső ellenére saját fogatán érkezett meg bőrig ázva, de mosolygó arccal Brandt Vilmos ny. főispán, orszgy. képviselő, az Egyesület elnöke. Lelkes éljenzés és taps fogadta a nemeslelkű nagyurat, aki jóétvággyal fogott az Ízletesen elkészült ebéd elfogyasztásához. Ebéd végeztével Brandt Vilmos megnyitotta a vándorgyűlést. — Üdvözlöm a vándorgyűlés jelenlévő tagjait, — kezdte — üdvözI löm a távollévőket is, akik nem tudtak eljönni e családias összejövetelünkre. Mi mindenkor együtt éreztünk és együtt fogunk érezni a jövőben is, mert nálunk mindenkor meg volt a bajtársi szeretet, mely egybekapcsolt minket a távolságok és a nehézségek ellenére is. Ez a gerhullám volt; vitt, emelt, felüdített, megtisztított. Mily érzésekkel sétáltam én a bazilika propileumában, nappal, vagy este, holdfénynél; s ah, mily égbetörő lelkesülés feszítette szét lelkemet, s mint Sámson álltam ott a fölséges oszlopok alatt, nem hogy ledöntsem, hanem hogy erejükből erős legyek. Szimbólum volt nekem az az oszlopsor s győzelmi diadalkapu! Az a szikla, melyen a templom áll, az a nagy ház, ott a hegyoldalon, otthonom, „starrender Fels mein Aufenhalt"; az a folyó a maga méltóságos őserejével, kultúra-magvetésével, megszentséghetetlen tisztaságával szimbóluma volt az erős, tiszta életnek, mely ha kloakkákkal érintkezik is, folyton megy előre ... hegyekről jön, tengerbe ömlik. Nem, nem lehet azt mind elmondani; de ami van bennem, az ott bimbózott bele az életbe, a piszkos világba! Mily vigasz nekem, hogy dolgozhattam, járhattam, prédikálhaitam, gyóntathattam, írhattam és nevelhettem sok fiatal embert! szeretet és együttérzés akkora volt, hogy dacára a fondorkodóknak, nem voltak képesek szétbontani a tagtársakat, mert ime, itt az Isten szabad ege alatt tanújelét adták a nagy együttérzésüknek. A továbbiakban az elnök becsületbeli fogadalmat tett, hogy kitartóan fogja vezetni az Egyesületet és a rábízott követelményeknek más súlyos dolgainak tömege mellett is eleget fog tenni. Közben kitért, hogy előadását megvilágosítsa, tüzoltóparancsnoksági tevékenységére, ahol mint elnök volt jelen a legutóbbi összejövetelen. — Sokan azt mondják, — zárta be szavait az elnök, — hogy az erdészek istentelenek. Nem! Mi nem vagyunk azok, mert midőn a lombkoronás rengeteget járjuk, lelkünk felszáll az Isten magasságbeli trónusához és egy öreg tölgy alatt imádságra nyilik ajkunk. Mi ott imádkozunk az Isten legnagyobb templomában, mi nem vagyunk istentelenek, a mi imádságunk ott hangzik el. Hölgyek, Urak az Isten éltesse az egész kart. Zúgó éljen és taps honorálta a magasstilű beszédet, melyre Daróczy Márton ügyvezető elnök válaszolt és szeretetteljes bizalmáról biztosította az elnököt, majd szivbőljövő köszönetet mondott az ebéd folyamán megérkező Komán Béla erdőmérnöknek. Köszöntötte a megjelent hölgyeket és kartársakat, akik mindenkor lelkes és odaadó hivei voltak az egyesületnek. Ezután négy pontot emelt ki kellőképen beszédében az erdészeti és vadőri iskolára vonatkozólag: 1. Az uj alerdész-szakiskolába való bejutás IV. középiskola elvégzéséhez köttessék. 2. Az alerdész-szakiskola tanulói sorában elsősorban is a kartársak gyermekei részesüljenek felvételben. Továbbá az ellátási dij mérsékeltessék és a jobb tanulókat kedvezményben részesítsék. 3. A földmivelésügyi miniszter az idén beszüntetett erdőőri magánvizsgákat még négy évvel meghosszabbítsa. 4. Az uj erdőtörvény a magánúton vizsgázott kartársakat teljesen kizárja és még a lehetőségét sem adja meg annak, hogy az alerdészi rangsorba sorakozhatok legyenek. A továbbiakban a tagdíj befizetések kerültek felemlitésre, majd pedig a kintlévőségek, amely tetemes összegre rúgnak. — Majd ha a Garam, az Ipoly újra a magyar erdők fáit hozza, — Esztergomi emlékezések Prohászka püspök memoárjaiból A Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet vándorgyűlése