Esztergom és Vidéke, 1935

1935-06-29 / 51.szám

töííRfilWo/lltKE A haladás védőbástyája Gömbös Gyula, mint honvédelmi miniszter, törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé a légvédelem megszervezéséről. Oly lépés ez, amit az ország minden lakosa nagy megnyugvással és nagy megértéssel fogad. A trianoni szerződés a Kárpátok medencéjének brutális feldarabolásán kivül három irányban akarta Magyarországot a porba sújtani, kulturális, gazdasági és katonai téren. Már az első években világossá vált, hogy az első cél, Magyarország kulturális megsemmisítése nem sikerült. A magyar kultúra sokkal mélyebben megalapozott és tartalma sabb, semhogy megsemmisíteni lehetett volna. Magyarország továbbra is a szellemi haladás védőbástyája maradt, megcsonkított intézményeit helyreállította és ujakkal pótolta s ezzel szemben a körülöttünk lévő államok megmaradtak továbbra is azon a kulturális színvonalon, amit nemcsak földrajzi, hanem szellemi értelemben is Balkánnak szokás nevezni. Több sikerrel járt, de nem ért célt a gazdasági elnyomás sem. A magyar nemzet példátlanul hősies kitartása a gazdasági fojtogató kezek és az egész világot végigsöprő válság ellenére, sok gonddal és kínlódással, de mégis töretlenül megállotta helyét a gazdasági világháborúban. Fejlesztette mezőgazdaságát, előre vitte iparát s ha izmait nem is tudja teljes mértékben kifeszíteni, készen áll azokkal az eszközökkel, amelyek a jobb jövőt biztosítják. A legtöbbet katonai téren .értek el azok, akik teljesen leszorítani igyekeztek ezt az országot. Kicsinyre szabták hadseregünket, eltiltották a modern fegyver használatát s ugyanakkor ők maguk, bár leszerelést ígértek a trianoni megállapodásban, eszeveszett tempóban fegyverkeztek. De itt is maradt Magyarország számára egy biztató jelenség, amivel nem számoltak: a kicsiny magyar hadsereg páratlan fegyelmezettsége, a nemzettel való összeforrása s a haza iránti mélységes kötelességteljesítése. Természetes azonban, hogy ez egymagában nem megnyugtató. Az illetékeseknek meg kell tenniök mindent, ami' az adott keretek között lehetséges, az ország védelmének biztosítására. Ilyen intézkedés a polgári légvédelem megszervezése. Európa valamennyi országa úgyszólván naprólnapra óriási áldozatokat hoz, hogy esetleges, senki által sem kivánt, de mégis bekövetkezhető háborúban az ország lakossága ne legyen kiszolgáltatva ellenséges légi támadások pusztításának. Mindenütt meg szervezték a légi védelmet, csak mi álltunk mindmáig védtelenül. Ezt a hiányt pótolja a honvédelmi miniszter törvényjavaslata. Olyan ez, mint például a tűzbiztosítás. A jó gazda egész életén keresztül fizeti, talán nem is veszi közvetlen hasznát egyszer sem, de meg van a nyugodt lelkiismerete, hogy nem kivánt, de mégis bekövetkezhető veszély esetén védett legyen. A magyar társadalom régen sürgette s örömmel üdvözli ezt az intézkedést. Nyugodtabban hajtjuk le álomra fejünket, ha tudjuk, hogy ezen a téren sem leszünk kiszolgáltatva tehetetlenül a reménytelen pusztulásnak. Kettős megyénk tűzvédelme A legutóbb Nyergesujfalun tartott tűzoltó altiszti tanfolyam eredmé nyessége késztet arra, hogy tűzoltóságunk kérdésével a nyilt szinen is foglalkozunk. Nem szabad csakúgy egyszerűen elhaladnunk a dolog mellett azzal, hogy megint volt egy tanfolyam, sikerült is és ezzel vége. Az a tény, hogy a hivatalos vármegye minden további nélkül magáévá tette a szövetség előterjesztését az egy hetes tanfolyam szervezetére, a tettrekészség, amellyel csaknem valamennyi község azonnal vállalta az ügy anyagi alátámasztását, végül pedig önkéntes tűzoltóink ambiciózus jelentkezése a részvételre, lehetetlen, hogy el ne ismertesse az igazságát annak, hogy vármegyénkben minden adottsága megvan a tűzoltóság legmagasabbfokú fejlesztési lehető ségének. Megvan a megértés az illetékes hatósági körökben, kézenfekvő az áldozatkészség a községek s váró sok közületeiben és elismerésre méltó önkénteseink odaadása, törekvési kedve az előrejutásra. Ezeken a különböző összetevő erőkön haladóan ott állunk félreismerhetetlenül az útkeresztezőnél, amelyen most már megállnunk nem lehet, hanem ha idáig felküzdöttük magunkat, most már előre kell törtetnünk addig, hogy országos viszonylatban is az élére jussunk a tűzvédelem szolgálatának. Mi volt tűzoltóságunk a húszas évek elején ? Megfogyatkozott, vénhedő testületek tarkasága mindkét vármegyében. Megtorpantak ott, ahol a háború kitörésekor állottak és a forradalmi idők megtépázták őket alapjukban. Ahány egyesület, annyiféle egyenruha s rangjelzés, tagjaik úgyszólván kivétel nélkül a régebbi generációból rekrutálódtak, nem is igen akadt negyven éven aluli tűzoltó kebelükben. Mintha csak a keret maradt volna meg a jószándékkal, a tartalmat, a lendületet elapasz totta az idő, felmorzsolta a háborús végzet. Álltak ugyan a szertárak, de hámló vakolattal, még megvolt a szerelvény, de rozsdásodóan, mintha csak elöregedett volna az eszme is, miként harcosa, az öregedő tűzoltó idejét mult ruhájával. Ilyen viszonyok mellett nyúlt bele a Vármegyei Tűzoltó Szövetség a tűzvédelem ügyébe. Egyszerre, mintha láz kapta volna el az embereket. A régi csapatok felfrissülnek fiatalabb legénységgel. A megrendezett tiszti tanfolyamok uj vezetőket adnak az egyesületeknek, úgyhogy a nemrég még reprezentatív alakulatok mű ködő csapatokká válnak és az egymásközti versenyek tréningje után nemsokára ott látjuk őket Komáromban, Esztergomban, Tatán, ahol tf dijakért vívott küzdelem mellett kibontakozik a kétmegyés verseny is, ami a megindult fejlődésnek mindkét megyében még nagyobb lendületet, eredményességet biztosit. Ettől kezdve úgyszólván minden évi verseny ujabb és ujabb versenyreképes csapatok feltűnését jelentette a küzdőtéren, mert a példa ragadós volt és szinte gombamódra alakultak meg minden községben az új csapatok. Valahogy igy volt rövidre fogva, de ha arra is felelni akarunk, hogy mikép történt ez, nem adhatunk rá más választ, minthogy a helyes vezetés, a jó irányítás és a testületek példás ügybuzgósága eredményezte mindezt. Az első elismerő szó nem illethet mást, mint a Vármegyei Szövetség és a hivatalos vármegye vezetőségét, mert a megértés ott székelt a vármegyeházán, a kezdeményezés, a támogatás innen indult Útjára. Sem a hivatalos vármegye, sem a Szövetség nem elégedhet meg azonban a tegnapnak és a mának az eredményeivel, a jövőt, a holnapot kell munkálnia. Szinte rohanunk minden téren a technikai haladásban, á tűzvédelem szervezettsége sem vonhatja ki magát technikai s erkölcsi készenlétének a felelőssége alól, amikor olyan veszedelmes tüzek előárnyéka rajzolódik a magyar égboltra, amely Paris, Prága, Moszkva bázisával, repülőgépek ezreivel akar minden jel szerint operálni, hogy gyújtó és gázbomöák füstjébe fojtsa a megmaradt magyar akarást a meghagyott országban. Mi lesz vájjon, ha ütni fog az óra, amelynek ördögi tervszerűséggel történő előkészítése oly elevenen él és dolgozik azok agyában, akik nem akarnak mást ismerni, mint beteges francia biztonságot és cseh zsákmányvédelmet. Igen, mi történik velünk, a kettős vármegye városaival, községeivel s lakosságával, ha ilyen tűzveszély fenyegető árnyékában megelégszünk a helyi tüzek ellen való felvértezettséggel s nem készülünk fel arra a rettenetes lángbaborulásra, amely megmaradt Dunapartunkat mindjobban és világosabban fenyegeti. Ki lesz a felelős, ha egy új Sarajevo vagy Marseille inszcénálásával egyszerre csak lángbaboritják mindenünket ? Nem lehet megelégednünk a mának élő ember bizonytalan holnapjával, magunkévá kell tennünk a helyzet és a fejlődés által megadott eszmei célkitűzést, amely a vármegye tűzvédelmét odáig fejleszti, hogy országos veszély esetére is teljes felkészültséggel várhassa a harcot és nem téveszti szeme elől kocsifecskendős szertárai mellől az igazi veszedelmet, amely a Duna partjának viruló életét azzal fenyegeti, bngy rombadöntheti, felperzselheti. Vagyon és életbiztonságunk, du nameüéki fajtánk összes emberi é« anyagi értékei forognak a kockán a látszatbékék, az izzó indulatok, érdekek elfojtott parazsa alatt. Saját biztonságunk minél intenzivebb, minél szakszerűbb megszervezéséről van tehát szó, alapjában véve, mert mindent a katonaságra bizni lehet tetszetős és kényelmes álláspont, de nem célravezető. A katonaság véd, vagy támad, előrenyomul vagy hátrál is ha kell, de a nép ide van kötve életével, vagyonával a Duna partjához, védelméről tehát hatóságainak kell gondoskodnia elsősorban. Ha ugyanolyan rutinnal fogjuk meg a dolgot, mint ezelőtt tizenötévvel tettük, akkor a programm máris világosan rajzolódik elénk és nem lehet más, mint a vármegyei tűzvédelem szakszerű továbbfejlesztése a gáz, bomba és légvédelem azonnali megszervezésével. Most jártak az orosz tiszti bizottságok Pozsonyban. A szláv és francia imperializmus ime elérte, amit a világháborúban nem tudott kiverekedni magának : átlépett a Kárpátokon, leereszkedett a Duna balpartjára. A világ legnagyobb és legmodernebb légiflottája az orosz, ez készíti magának és ennek készítik a csehek az ellenünk való bázist közvetlen szomszédságunkban. De ha Nyitra nemcsak a cseh, hanem az orosz flottának is a kiindulási pontjává válhat, van-e magyar ember ideát, aki nem tudná, hogy kettős vármegyénk 24 óra alatt az egész bécs—budapesti vonallal együtt láng és füst tengerré alakulhat az idült francia szekürité és a beteges cseh zsákmányvédelem folyományaképen ? A legutóbbi tanfolyamon megfigyeltük : a hallgatók figyelmét a legjobban a gáz és légvédelem kapta meg s kötötte le. És nemcsak a dolog újszerűsége miatt. Megérezték, egészséges ösztönük súgta nekik minden bizonnyal, hogy ez olyan téma, amelyre felfigyelni érdemes mindnyájuknak. Ugy tudjuk a vármegye tűzrendészeti felügyelője már volt is ilyen irányú tanfolyamon, de ez csak az első lépés lehet, a többineJc ezután kell jönnie. És mondjuk ki nyíltan, a mai viszonyok mellett nem lesz már elég ha más munkákkal agyonhalmozott férfiakat még ezzel is megterhelünk, mert az ügy annyira fontos és olyan terhesen komoly, hogy semmiesetre sem tartjuk elegendőnek rábízását másirányban amugyis eléggé lekötött emberekre, olyan férfiak kellenek, akik tökéletesen rátermett szakemberek, akik tisztára a tűzvédelemnek élhessenek és ennek meg is van a maga megpldása, ha megszervezzük végre Komáromban és Esztergomban a hivatásos tűzoltótiszti állásokat. Minden indító okunk megvan erre a lépésre, mert mig egyrészről a tűzoltás mai fejlettsége már maga is arravaló szakembert kíván, tovább fejlesztését műkedvelő önkéntesekkel egyedül nem is kívánhatjuk már. Ha fejlődést akarunk és nem megállást, ha modern tűzvédelmet és nem falusi tűzoltást, akkor ennek a lépésnek minél előbb meg ÖTVENHATODIK EVF. 51. SZÁM SZOMBAT, Í935. JUNIUS 29 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai ÓS tárSadalSDÍ lap. Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.