Esztergom és Vidéke, 1935

1935-06-16 / 47.szám

ÖTVENHATODIK EVh 46. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1935. JUNIUS 16 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Ballag már a vén diák... A mai nappal bezáródtak az iskolák kapui s megkezdődött a diákok ballagása és pedig a fiataloké haza, a véneké ki az életbe. A fiatalok ballagása tele van ujjongó örömmel. Hogyisne, hiszen a munka padjáról elrepülni a családi élet mellegébe s ott a szülői és testvéri szeretet becéző dédelgetésével átélni két hónap gondtalan idejét, bizony nem megvetendő valami. A vének ballagásában azonban legalább annyi az aggodalom mint amennyi az öröm. Örül a lelkük, hogy sikeresen befejezték az iskolái s mint egész emberek kerülnek ki az életbe, de az öröm mellett ott terpeszkedik az aggodalom is: mihez kezdjek, hová menjek, hol helyezkedjem el? És ezek a töprengő kérdések a mai ifjúság legsúlyosabb problémái. Az iskolát csak elvégezte, — de most mi legyen vele? Ha kopogtat a vasútnál, postánál, minisztériumokban avagy a gyárak és vállalatok irodái ajtaján, mindenhol azzal a lelketölő felelettel elégítik ki: sajnos, új munkaerőre nincs szükségünk, mert a régieket sem tudjuk tartani. És ez igy megy hétrőlhétre, hónapról-hónapra és sokszor évről-évre. Igen kevesen vannak, akik valami szerencsés véletlen vagy hatékony protekció folytán álláshoz tudnak jutni. Bizony ezen is kellene valahogyan segíteni! Látni azt az elcsüggedést, azt a saját hibáján kivül derékbatört akaratot, azt az életért folytatott eszeveszett küzdelmet — ez társadalmi életünk egyik legtragikusabb jelensége. Az ifjúság a nemzet virága; lehet-e ott illat és öröm, ahol a virág nem tud kinyílni csak valami miniszteri rokon folytán ? Pedig virág kell a nemzetnek, mert anélkül elpusztul, mint ahogyan a fákkivesznének, ha virágot nem hoznának. Szüntessük meg azt a rendszert, hogy tehetős nyugdíjast alkalmazzunk csak azért mert annak fél fizetés is elég. Tegyük lehetetlenné azt, hogy mig erős, egészséges egyéniségek nem tudnak álláshoz jutni, addig egyesek 5—10 helytől vesznek íel elsején fizetést. Morzsoljuk le a vezérigazgatók sok ezer pengős évi fizetését s juttassunk belőle kenyeret a dolgozni akaró ifjúságnak is. Aztán ne a protekció legyen az egyetlen jogcím az érvényesülésre, hanem nézzék a tehetséget és rátermettséget is. Bárhogy hümmögetnek egyesek arra, amit mondtunk, nem tehetünk róla. Elvégre a nemzet jövőjét az ifjúság alkotja, az ifjúságon tehát, ha áldozatokkal is, segíteni kell. A segítésnek pedig legelemibb módja: megadni nekik az elhelyezkedési lehetőséget. Mert jegyezzük meg: minden elhervadt ifjú, egy-egy elhervadt virág a nemzet életfáján. Turáni tüzek Esztergomban? Gödöllő és Máriabesenyő erdői mögött időközökben furcsa tüzek lobbannak fel. Zártkörű összejöveteleken áldoznak a „Hadúrnak." Ezeken a helyeken a Turáni Egyistenhívők szektája ősi áldozatot mutat be a „turáni fohász" mormolása, a tavaszi napon keltett „kőtespalacsinta" fogyasztása kíséretében. A szertartást a bonc, a főpap végzi. A szekta hívei között mindenféle rangú egyént találunk, akik Vatha és Koppány módjára pogány magyarságról, fehérlovas Hadúr tiszteletről álmodnak a gödöllői és máriabesnyői lankákon, az áldozat felszálló füstjénél .. , Valahol a történések bölcsőjénél meglazult valami. Hiba csúszott valahova, a magyarság évezredes motorjának monoton, de sohasem halkuló zúgásába disszonanciák vegyülnek. Okának kell lenni, hogy ez a ludendorfi őrület nálunk is tért hódíthat, okának keli lenni, hogy Máriabesenyőn, a híres búcsújáróhelyen áldozati tüzek éghetnek s valami egész komoly oknak kell lenni, hogy a pogány áldozat füstjei Esztergom, a magyar Róma, a magyar katolikus egyházfejedelem székvárosa, a magyar kereszténység bölcsője felé fújja, viszi a tavaszi szél... A „pogány" magyarok „turáni rohama" Esztergomban is áldozni akar. Megdöbbentő ez a jelenség, de ezzel együtt megdöbbentő az a körülmény, hogy erre a városra még csak gondolni is merészeltek. Talán, sőt bizonyos, hogy észrevettek valami lappangó bajt, amit mások nem akarnak észrevenni. Mert nem elég tudomásul venni, hogy a belvárosi plébánia-templom festésére eddig 1500, mond és olvasd ezerötszáz pengőt jegyeztek, holott legalább húszezerre van szükség. A dolgok folyásának itt mélyebb oka kell, hogy legyen. Mert tagadjuk, hogy ennek oka a gazdasági leromlás. Tagadjuk, hogy itt csak a pénztelenség játszik szerepet. A sorozatos súlyos hibák, a vezetők eltévelyedései okozzák az üres padsorokat, a vallási közönyt, a keresztényi gondolattól való lassú eltolódást és mindazt, ami Egyházunk életére tör. Bennünk, aktiv katolikusokban feljajdul valami és az elgondolkodás bús óráiban zokogva sír a lélek ... Valahol hiba van és ha az illetékesek vállrándítva elnéznek felette, gyászos idők következhetnek. Nem a mi dolgunk, hogy bíráljuk az Egyház ügyeit, nekünk csak az fáj, hogy a katoíikum gyönyörű külsőségein, a körmeneteken alig látunk embereket az iskolákon kivül. Bennünk fáj, hogy itt különféle politikai mozgalmak keletkezhetnek és virulhatnak, bennünk sebeket tép a kényszerű látása az emberek lenézésének és magárahagyatottságának, mihelyt nincs szükség rájuk önző célok elérésénél. Hibák vannak, gyors segítségre van szükség, míg nem harapódzik el a baj. Nem korholni akarunk, figyelmeztetni. Önérzettel, de gyermeki hódolattal Egyházunk iránt.. . ...Gödöllő, Máriabesenyő lankáiról, erdőiből, völgyeiből furcsa füstszag érzik Esztergom felé. Az új pogány magyarok „turáni rohamra" készülnek, a kereszténység életére törnek. Nem kétséges, hogy a támadás önmagától szenved vereséget, de hogy ilyesmi is előfordulhat, ennek okának kell lenni a dolgok folyásának elrejtett mélységeiben ... Vajda láoos Társaság vándorgyűlése Vajda János költő, (szül. 1827— megh. 1897) az első jelentékeny ma. gyar költői egyéniség, aki a népies nemzeti irány hagyományaival szakított. Modernül díferencíált érzéseivel telített költészetében a bölcselő hang és a pesszimizmus volt az uralkodó. A Balas

sa Báli

nt Irodalmi és Művészeti "TarsSg meghívására elhatározta a budapesti Vajda János Társaság, hogy folyó évi vándorgyűlését Esztergomban f. hó 22-én, szombaton este a Fürdő Szálloda színháztermében a következő neves írók közreműködésével tartja meg: dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, a Balassa Társaság elnöke üdvözli a vendégtársaságot, Kárpáti Aurél, a Vajda Társaság elnöke megnyitó értekezést olvas fel, Babits Mihály, Török Sophie, Kosztolányi Dezső legújabb verseikből, Piinkösti Andor és Laczkó Géza esszéket olvasnak fel. A Balassa Társaság által a mult évi Babits-esthez hasonló keretek között rendezendő magas, irodalmi színvonalú estre előre is felhivjuk városunk irodalomkedvelő művelt közönsége figyelmét. A vándorgyűlés részletes műsorát a közeli napokban szerte kerülő meghívók fogják ismertetni. Hajdan a magyar kultúra első ál lomása volt városunk, ezért jön a vendégtársaság az Árpádok városába, hogy itt kulturtevékenységével a nagy mult gondolatkörével újból kapcsolatot teremtsen. Fényesen sikeralt a tanítóképző tornaünnepélye Pünkösdhétfőn tartotta az érseki tanítóképző évzáró tornaünnepélyét a gimnázium sporttelepén. A nagyszámú és előkelő közönség élén ott volt Lepolá Antal dr. prel.-kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő is. Felállás után a tornászindulót énekelte az ifjúság, melynek szövegét Gyarmathy József számvevőségi tisztviselő, zenéjét Geyer Béla tanitóképző-intézeti énektanár szerezték, fúvóskarra pedig Büchner Antal hangszerelte. Majd a levente zenekar a Hiszekegyet játszotta el. Ekkor került sor a remekül kidolgozott hat zenés szabadgyakorlat bemutatására. A nehéz gyakorlatok preciz bemu'atása nagy sikert ara tott. Négy fiú talajtornája sokszor valóságos artista mutatvány volt, ügyes volt az I. és II. év labdaiskolája is. A fapuskagyakorlatok is igen nagy elismerést váltottak ki. A szertornában Palásthy Vilmos V. éves mutatott szép dolgokat. Nagyon szépek voltak a ÍV. évesek gúlái, kedves a kis gyakorlósok öt perces tornája, változatos és ezért izgalmas a 10x100 méteres staféta. Az ünnepség a Himnusszal ért véget." Az ünnepség rendezése és sikere Bárdos Béla kiváló munkájának az eredménye. Fegyelmezett komoly dolgokat láttunk. Elismerést érdemel az agilis testnevelési tanár. á vármegye kisgyüiése A vármegyei kisgyűlés tárgysorozata előtt dr. Radocsay Lásztó főispán bejelentette, hogy a vármegye gesztesi járásában a jégverés némely helyen közel százszázalékos jégkárt okozott. Ezzel kapcsolatosan tüzetesen minden egyes községre vonatkozólag a vármegye főispánja részletes kimutatásokat szerzett be arról, hogy a községben hány holdon van kár és egyben közölte, hogy máris megkapták a károsult gazdák a közig, bíróság útján az újabb lehető termeléshez szükséges vetőmagot. A főispán gondoskodása még tovább is terjedt. Még azon 10—12 pár részes arató elhelyezéséről is gondoskodott, akik a jégverés folytán aratóhelyükről kiestek és bejelentette, hogy a kárt szenvedett községek egynémelyikében a tél folyamán intenzivebb támogatásra lesz szükség, amiről gondoskodni fog. A főispán ezen legapróbb részletekig kiterjedő gondossága arról tesz tanúságot, hogy a közigazgatást valóban azon legmesszebb menő körültekintéssel, jóakarattal és szeretettel gyakorolja, amelynél többet várni a közigazgatástól még a legnagyobb idealistának sem lehet. A kisgyűlés a bejelentést megelégedéssel vette tudomásul. A főispán bejelentése valóban több értéket képviselt, mint egy közgyűlés sok szép beszéddel.