Esztergom és Vidéke, 1935

1935-06-06 / 45.szám

[STIRfiftl/KKE ÖTVENHATODIK ÉVP. 45. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1935. JUNIUS 6 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A vidéki városok helyzete rendkívül nehéz. Az utóbbi évtizedben az állam pénzügyeit úgy-ahogy rendbehozták, a városokra azonban egyre újabb terheket raktak. A Városok Országos kongresszusának pénzügyi előadója, dr. Stbestyén Lajos, igen érdékesen fejtegeti a vidéki városok pénzügyi leromlásának okait és rámutat a városok szanálásainak módozataira. Az ő gondolatmenetét ismertetjük az alábbiakban. 1927 óta az állam saját háztartásának rendezése érdekében bevételeinek fokozására és kiadásainak csökkentésére számos olyan intézkedést tett, amely végeredményben a városok bevételeit apasztotta és kiadásait emelte. Rendszerré vált egyfelől az állami feladatoknak megvalósításával járó egyes kiadásoknak az önkormányzatokra való áthárítása, másfelől pedig az önkormányzatok némely bevételi forrásainak megvonása és másoknak csökkentése. Ilyen áthárított terhek : az állami rendőrség kiadásához való hozzájárulás, a szegény betegek gyógyszerrel való ellátása, a ragályos betegségek elleni védekezés, az iskolán kivüli népművelés és testnevelés, az állami anyakönyvezés ellátása, az inségenyhítés, a népjóléti igazgatás, iskolai terhek stb. Az állam által elvont városi jövedelmek: a forgalmiadó részesedés csökkentése, a borfogyasztási adó felére való leszállítása, az állami nyugdíjasok után levont kereseti adó elvonása és egyéb adóleszállítások. Két út vezet a vidéki városok anyagi helyzetének javításához. Az első az önsegítés útja, elsősorban a bevételek fokozása. Természetesen nem lehet gondolni új bevételi forrásra, vagy adókulcsok növelésére. Azonban a bevételi források helyes statisztikai kimunkálásával és összehasonlításával meg lehet találni azokat a hiányokat, amelyek egyes bevételi [források helytelen kiaknázásával a városokban előfordulnak. Emellett érvényesíteni kell a legszigorúbb takarékosságot. Fontos eszköze az önsegítésnek a magángazdasági tevékenységnek versenyt nem támasztó közérdekű, hasznothajtó üzemek létesítése és fejlesztése. A másik út — Sebestyén szerint — a városok háztartásának javítására ; az állami segítés. Ez első sorban új bevételi források átengedésével valósulhat meg, de ugyanakkor meg kell szüntetni az államnak a további teheráthárításokat is, Katolikus nap Esztergomban és a vidéken Áldozócsütörtökön volt az esztergomi katolikus egyházközségek és főegyházmegye Katolikus Napja, amikor az Actio Catholica Országos Központjának kiküldöttei, mint valamikor az Apostolok, szétoszoltak a főegyházmegye területén, hogy bátor szóval hirdessék a kíméletlen igazságokat, az örök isteni igazságokat, a minden — Isten által teremtett — emberre kötelező és megmásíthatatlan igazságot. Egy és örök az Isten, egy és örök az Igazság is. Ha az Isteni Igazságot csak szájjal hirdetjük és másokra tartjuk csak kötelezőnek, magunk pedig kényelmesen kibúvunk alóla, avagy új, „modern igazságokat" hirdetünk, megtagadjuk az örök Istent, megtagadjuk az örök Igazságot és a Mindenható bölcs világrendje helyett egy gyarló, emberi világrendet állítunk, amely folytonos kizökkenésekkel halad a lüktető életben; a kizökkenésekből súrlódások, súrlódásokból összeütközések, gyűlölet, harag, jogtalanság fakad. A végkifejlődésben egyik oldalon fény, gazdagság és hatalom, a másik oldalon nyomor és mérhetetlen szenvedés. A lelkek üresek. Sötétség és hidegség lakozik bennük. Az isteni Igazság fénye nem tud áthatolni ezen a sötétségen. A szeretet melege sem hevíti fel a fagyos dermedtséget, mert a hitetlenség közönyének sűrű köde takarja el a fényt és meleget árasztó Napot. Hitetlenség fent és lent. Fent a gőg, lent a reménytelen kétségbeesés. Fent nem „akarnak" hinni, lent már nem „tudnak" hinni. Mégis az egész világ emberisége keresi a kiutat, a Világosságot, a Meleget... az Igazságot... Az Actio Catholica apostolai azért járják az országot: városokat és falvakat, hogy a közöny ködét eloszlassák. Kezükben a fáklya, ajkukon az igazság, szivükben a szeretet. És bevilágítanak a sötétségbe... És kiáltják az igazságot, hirdetik a szeretetet. Nem új utakat mutogatnak, hanem a régit, amelyről letért az emberiség, nem pünkösdi királyságot hirdetnek, kalandokkal, hanem békét, szeretetet, Igazságon felépülő örök boldogságot, amelyhez azonban nem kényelmes út, de göröngyös, keskeny és tövises vezet... A Fürdő Szálló színházterme délelőtt 11 órára megtelt az érdeklődőkkel. Képviselve volt a teremben a katolikus társadalom minden rétege. Kovács Sándor püspöki tanácsos, az A. C. országos főtitkára volt az első szónok. — Ma az egész esztergomi főegyházmegyében propaganda gyűlést tart az Actio Catholika — kezdte beszédét Kovács Sándor. — Nagyon sokan még nem ismerik mi is az a Katolikus Akció? Mit akar minden katolikus hívőtől ? Először is azt akarja, hogy egyházát megismerje, megszeresse . . . Nagyon sok a jó, templomi katolikus, de kevés ezek közül, aki az életben is megállja a helyét . . . Olyan katolikusokra van szükség, akik dolgozni akarnak és tudnak is a katolikus eszmékért. A kiváló szónok már beszéde elején megragadta a hallgatóság figyelmét. Csendben, nagy érdeklődéssel hallgatták szavait és bizony sokszor szakította félbe hatalmas beszédét a a zúgó taps. Minden jelenvolt érezte szavaiban a megdönthetetlen igazságot. — Kilenc hónap alatt 135 gyűlésen beszéltem — mondotta többek között. — 4—5000 lelket számláló községekben sokkal impozánsabb tömegek jöttek el a gyűlésekre, mint a jelen alkalommal e teremben megjelentek . . . A közönyről beszélt. A mostoha helyzet, a szociális és gazdasági bajok, ha nagyok is nem indokolják a közönyt. Ellenkezőleg. Harcos, bátor, hitvalló katolikusokra épp most van szükség. Fölényes túlsúlyunk (67 %) ellenére a legnagyobb mellőzést vagyunk kénytelenek tűrni. Az aktiv hivatalnok legtöbbször nem tud aktiv katolikus életet élni. Csak nyugdíjas korában kezd azzá lenni. Hol vannak a kiváló katolikus intézetekből és hittanárok kezei alól kikerült intelligens urak? Meglapulnak. Hasonlítanak a „döglött gránátokéhoz, melyeket kilőttek, de nem robbantak fel. Befúltak. Ezek a lapuló katolikusok is ily „döglött gránátok". Nem ilyenekre van szükség, hanem érzékeny, felszisszenő, tetterős bátor katolikusokra. Beszélt arról is, hogy ma Magyarország az ígéretek földje. Az éhező tömegeket mások vagyonának odaígérésével akarják elhallgattatni. Odaígérik az egyház vagyonát, amely pedig még a protestáns Tisza István gróf, néhai kormányelnök szerint is : „elidegenithetetíenül katolikus vagyon, amely nemzeti célokat szolgált mindig. Állam és Egyház parallel úton haladnak, mindkettő az emberiség boldogulásán, a haza felvirágzásán munkálkodik s egyiknek sem lehet hű szolgája, aki a másikkal szemben nem teljesiti kötelességét. Nem lehet igazán vallásos ember, aki nem áldozatkész hazafi s nem szereti hazáját igazán, aki az egyházát munkája kifejtésében gátolja, vagy hátraszorítja." (Nagyvárad, 1911. V. 30. Gróf Széchenyi Miklós püspök beiktatáson mondott Tisza-beszédből.) A kapitalizmus túlhajtásairól, a drága kölcsonökről stb. is szólt. A szegény adós sokszor háromszorosan is túlfizeti a kölcsönét, amelyet évekkel ezelőtt, jobb viszonyok között vett fel s ma talán csak a kamatokat tudja fizetni. Az adósságrendezésről történt is valamelyes intézkedés a gazdák javára, de mi lesz az iparos-, kereskedő- és egyéb adósok adósságrendezésével? A terhek elviselhetetlenek. A kis ember nem tud kibújni alóluk, mert kis házát, földecskéjét nem bírja elrejteni. A munkás kereseti adóját is í közvetlenül vonják le. A bankok ' azonban el tudják rejteni nyereséi get, a kettős könyvvitel bűvészetéj vei elrejtik a tekintélyes jövedelmet és könnyen kibújnak a nagyobb adó alól. A munkanélküliség következtében olcsó a munkás kéz. Aki dolgozik, sokszor a létminimumot is alig keresi meg. A jelen szomorú, a jövő kilátástalan. Felszólította a jelenvoltakat a Katolikus Akcióban való részvételre a lelkipásztorokkal karöltve. Szűnni nem akaró taps honorálta a lelkes beszédet. Margó György gimn. tanuló szavalt egy hatásos Mindszenty-költeményt, utána pedig br. Zichy-Czikann Móric tartott előadást a család válságának gazdasági okairól. Este fél 7 órakor a nők részére tartottak előadást Kovács Sándor a családi élet tisztaságáról és dr. Ottó Ilona gimn. tanárnő a családi válság anyagi és erkölcsi okairól. A kiváló előadóknak Felber Gyula dr. plébános mondott köszönetet. Az előadást szép élőképek követték. Minden élőképhez volt egy szavalat, ének vagy hegedűjáték. A bájos élőképek főalakjai és a szavalók; Szűz Mária: Mészáros Gizi. Élőképnél szavalt: Nóvák Juliska. Szent Imelda: Énekeltek a Szent Margit elemi leányiskola növendékei. Szent Ágnes: Herka Anna. Szavalt: Czifra Olga. Kis Jézus: Dallos Zsuzsi. Szent Ágota: Varga Bözsi. Szavalt: Drexler Joli. Szent Julia: Etter Sári. Szavalt: Sánthallus. Szent Cecília: Makk Judith. Hegedült: Bérczy László. Római katona : Vass Irmus. Szent Margit: Bábszky Boriska. Szavalt: Fleischer Manci. Szent Erzsébet: Kiffer Bözsi. Szavalt: Nagy Gabi. Hellebrandt Gizike a képek közötti szünetek alatt kellemes zongorajátékával szórakoztatta a közönséget. A rendezésben Horváth Sarolta OTI tisztviselőnő, Meszéna Jolán és Vezér Mária tanítónők, és Estéli Mária buzgólkodtak. * * * Gyűlések voltak e napon még a következő községekben: Bajna, Bajót, Csév, Csolnok, Dág, Dorog, Dömös, Héreg, Kisoroszi, Péliföldszentkereszt, Pilismarót, Pilisszentlélek, Somor, Tardos, Tarján, Tát és Visegrád. (—) Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön,