Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-30 / 43.szám

ESZTTRfiOUc/BfKE Elhelyezték az Országzászló alapkövét Az országzászló-bizottság — noha az építési költségekhez mintegy 700 pengő hiányzik, — bízva a társadalom áldozatkész­ségében, a mű felállítását el­határozta s f. hó 28-án, ked­den délután 5 órakor a már elkészített fundamentumban el­helyezte az országzászló okmá­nyait. Az országzászló építésére két művész készített tervet: Gáthy Zoltán dorogi és ifj. Toldy Já­nos esztergomi építészmérnö­kök. Mind a két terv — a ren­delkezésre álló anyagi eszkö­zök mellett — egyaránt szép volt, de a bizottság, — miután Esztergom művéről volt szó — Esztergom szülöttének tervét fogadta el. * Amidőn ezt tette, nem mulaszthatja el őszinte köszönetét és nagyrabe­csülését kifejezni Gáthy Zoltán mérnöknek önzet­len fáradozásaiért. Ezúttal most már kétszere­sen is adósa városunk közön­sége Gáthy Zoltán mérnöknek, mert ő készítette el a Palko­vics Xászló-pad terveit is. Az országzászló-bizottság ke­vesek jelenlétében kedden dél­után, — de külön e célra meg­hívott 9—10 éves gyermekek előtt, — akik legtovább tudják majd megőrizni a látottakat, a gőzhajóállomás melletti föld­nyelven elkészült betonalapba légmentesen elzárt üvegben el­helyezte az országzászló emlék­iratát, pár köbcentiméter földet a Nagy-Magyarország földjéből, amit az Ereklyés-országzászló nagybizottsága küldött, azonki-j vül az „Esztergom és Vidéke"! és a „Magyar Sión" utolsó számát —• amelyek épen Maty­tyasóvszky Kasszián haláláról szólnak —, végül a „Nemzeti Újság keddi lapszámát. Elhe­lyezés után a üveget tartal­mazó ürt homokkal töltötték ki, felülről pedig lebetonirozták. Az elhelyezett emlékirat szö­vege a következő: EMLÉKIRAT az esztergomi Országzászló emlék­művének felállításáról. Mi alulírottak, mint az esztergomi Országzászló bizottság tagjai, alá­írásunkkal tanúságot teszünk arról, hogy a Társadalmi Egyesületek Szö­vetsége Komárom-Esztergom várme­gyei kerületének kezdeményezésére, Komárom-Esztergom k. e. egyesített vármegyék törvényhatóságának ado­mánya és Esztergom szab. kir, me­gyei város közönsége közadakozás­ból ugyan, de nem kis részben a város polgármesterének hivatali ha­táskörében nyújtott támogatás által, ifjú Toldy János mérnök tervei sze­rint és kivitelezése mellett, amit díj­talanul bocsátott rendelkezésünkre, itt a nemzetközivé lett Nagy-Duná­nak a partján, a Kis-Duna-ág beöm­lésénél adódó földnyúlványon, az egyezer éven át a magyar katolikus élet fényét hirdető esztergomi főtemplom lábainál, a magyar tör­ténelem számos dicsőséges és fáj­dalmas eseménye által megszentelt helyen, Párkány mezővárossal szem­ben, amely ezidő szerint Cseh Szlo­vák állam uralma alatt él, Ország­zászlót emeltünk, amelynek az a rendeltetése, hogy félárbocra enge­dett nemzeti zászlójával mindenkit figyelmeztessen Nagymagyarországra és különösen arra, hogy minden ma­gyar polgár — nő és férfi, ifjú és öreg — egyaránt akkép köteles élni, hogy minden cselekedetével szolgálja Nagy-Magyarország visszaállitását. Ezen emlékiratot alulírottak a Min­denhatóhoz és Magyarország Nagy­asszonyához, a Boldogságos Szűz Máriához intézett azon alázatos imád­ságunkkal helyezzük el, hogy neme­sítse meg munkásságunkat, fokozza erőinket és összetartásunkat, tegye áldozatossá életünket a Hazáért és mielőbb adja vissza nekünk szere­tett Nagy-Magyarországunkat, a Kár pátok Összes bérceit és Fiúméban parányi tengerünket. I Ezen emlékiratot az emlékmű fun­damentumában elhelyeztük az Ür 1 935 . é vének május havában._Ezen emlékirattal elhelyeztük a mű alap­kövénél a Nagy-Magyarország meg­szentelt földjének kis mennyiségét, amit az Ereklyés-országzászló Nagy­bizottság bocsátott rendelkezésünkre, végül az elhelyezés napján megje­lent egy budapesti és két esztergo­mi hírlapot. És mindez történt akkor, amidőn vitéz nagybányai Horthy Miklós volt Magyarország kormány­zója, doctor Serédi Jusztmián, a ró­mai szentegyház bibornoka az or­szág hercegprímása és Esztergom érseke, vitéz jákfai Gömbös Gyula Magyarország miniszterelnöke, doc tor Radocsay László Komárom és Esztergom egyelőre egyesített vár­megyék főispánja, doctor Frey Vil­mos alispánja és Glatz Gyula Esz­tergom szabad királyi megyei város polgármestere. Az Űr kegyelme őrizze nemzetünk minden jóakaratú fiát és adja vissza nekünk régi nagy hazánkat. Kelt ezen emlékiratunk Esztergom­ban az 1935. év május havának hu­szonnyolcadik, vagyis Szent Ágoston napján. Az országzászló felépítésé­hez még nagyobb összeg hiány­zik. A bizottság kéri Eszter­gom társadalmának azon tagjait, akik még nem adakoztak e célra, küld­jék el adományaikat e­végből akár a bizottság közismert tagjaihoz, akár bármelyik helybeli pénz­intézethez a cél megje­lölésével. Magyar vidék és kultúrája Gróf klebelsberg Kúnó hagyaté­kában, szokása ellenére, saját keze Írásában egy megkezdett cikket ta­láltak, melyet valószínűleg 1931 vé­gén, vagy 1932 elején, az 1930 évi népszámlálás adatainak közzététele után irt: „Sokszor hajlok az ország tér­képe és központi statisztikai hiva­talunk táblázatai fölé és nézem a nemzet területi megosztását; a cson­kakorában 8,683.740 lelket tevő ösz­szességünkből nem kevesebb, mint 1,420.553 fő esik Nagybudapest te­rületére, kint pedig hitbizományok­tól és más nagybirtokoktól szoron­gatott falvak, még ki nem elégítő módon fejlődő vagy éppen hanyatló városok. Törvényhatósági városaink közül az ötvenezres Győr lakossága alig szaporodott, a hatvanezres Hód­mezővásárhelyé meg éppen 746 lé­lekkel fogyott, fia pedig megyei vá­rosainkat és a 10.000-nél több la­kossal biró községeink statisztiká­ját szemléljük még sötétebb a kép, amely elénk tárul. Ezek sorában Esztergom vesztesége a lefolyt év­tizedben 603, Hajdúszoboszlóé 693, Jászberényé 2097, Kalocsáé 455, Makóé 1327, Nagykőrösé 117, Sá­toraljaújhelyé 2731, Zalaegerszegé 139, Battonyáé 1026, Dunaföldváré 383, Kunhegyesé 96, Kunszentmár­toné 20, Móré 481, Paksé 219. Va­lójában szomorú lista. Saját lelkiismeretem nyugodt. En­gem 1930 népszámlálás adatai nem értek meglepetésszerűen, én a 20-as évek folyamán az országban tett gyakori útjaim alkalmával a baj ki­alakulását közvetlenül a helyszínén láttam és a napilapok hasábjain megjelent cikkeimben és könyveim­ben ismételten vészjelet adtam. Nem hallgattak rám, sőt decentralizációs irányomért gyakori támadásban volt részem. A helyzet oly komoly, hogy a ma­gyar vidéki városi ügy Sedánjáról lehet beszélni." A nagy magyar kulturvezér, aki­nél hivebb és terem tőbb akaratú barátja nem volt a magyar vidék­nek, halálából is szól hozzánk jós szavaival. Ő volt az egyetlen ma­gyar államférfiú, aki felelős állásban először merte a „vidéki gondolatot 11 a vidéki magyarság anyagi és szel­lemi megerősítését, és a kulturális decentralizációt hirdetni. Szavai a magyar vidék felerősitésének szük­ségéről, ma igazabbak, mint valaha. Klebelsberg városfejlesztő politikát kezdeményezett e nagy cél érdeké­ben az Alföldön, buzdította a vidé­ket kultúrintézmények létesítésére, támogatta kulturegyesületeiket . és végül halála évében megalkotta a „KESz"-t, a Magyar Kulturális Egye­sületek Országos Szövetségét. Hármas célja volt ennek a szö­vetkezésnek. A vidékben rejlő hatalmas szel­lemi energiákat megmozgatni, a szerteágazó kulturmunkák egységes vonalvezetését megtalálni, a «közös nemzeti kultúrának egyes megol­dásra váró feladataira ráirányítani, állandó kapcsolatot létesíteni az egyes vidékek kulturtényezöi között. Az utóbbi években uj vidéki kul­turközpontok alakultak, melyek érté­kes munkáját nem ismerik a többi városok, nem ismeri Budapest és nem ismerik a kisebbségi magyar városok sem. Ma már minden ma­gyar ember tudja, hogy a magyar kultúra nem addig terjed, ameddig az aszfalt! Hány olyan falusi kúria, kisvá­rosi polgári ház van, ahol a ma­gyar kultúrának a magyar föld ta­lajában gyökerező, azzal eggyé vált, igazi hordozója, a művelt vidéki magyar uricsalád él, s hány ilyen kis házból gyúlt ki a magyar gé­niusz egy-egy teremtő világossága ! A „KESz" elsőrangú feladata volt tehát a vidéki kultur egyesületek tö­mörítése és a vidék feltárása. E munkájának eredménye, hogy ma 45 város, 66 kultúregyesülete mint­egy 1.5.000 taggal van a Szövet­ségbe beszervezve. Ennek a célnak szolgálatában so­rozatos illusztrált cikkekben tanul­mányokban ösmertette az egyes ha­zai városok életét, gazdasági és kul­turális viszonyait itthon folyóiratá­ban, megszállott területen több lap­ban, sőt a külföldön is, amivel ide­genforgalmi szempontból is hasz­nos munkát végzett. Kezdeményezte a vidéki kulturegyesületek csereak­cióit és a vidék szellemi életének a rádió útján bemutatását. A másik feladata a szövetségnek, hogy a magyar nemzeti kultúra egy­ségét azzal is őrizze, hogy állandó kapcsolatot teremtett és tart fenn a magyar vidék és a kisebbségi terü­letek magyarsága között. A magyar vidék kulturegyesületei közül számosan rendeztek a KESz felkérésére a kisebbségi területek magyar kulturvezetőivel kulturális estéket, ahol megismerték a tul való magyar élet minden küzdelmével, s az értékek tömörítésével mintegy kisebbségi kulturális parlamentet lé­tesített. Végül fiatal magyar vidéki tehet­ségeknek, a határokra tekintet nél­kül való támogatásával is igyeke­zett a közös nemzeti kultúra szent ügyét szolgálni. Most a vidéki városok és közsé­geknek mintegy életrajz megírására hirdet pályázatot, ugyanakkor a kis­sebbségi magyar városok portréit íratta meg elsőrangú Írókkal, hogy igy a hazai és kisebbségi magyar­ság és kivált a felnövekvő magyar ifjúság a magyar kultúra tűzhelyeit Írásban és képben megismerje. A KESz vezetősége nagyszabású programmjának Esztergomban való végrehajtása városunk kulturegye­ÖTVENHATODIK ÉVF. 43. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1935. MÁJUS 30 Szerkesztőség,kiadóhivatal:Simor-u.20 K6F6SZtény politibflí GS társadalmi l&p. Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Next

/
Thumbnails
Contents