Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-26 / 42.szám

BZHRG0ODEKE ÖTVENHATODIK ÉVF. 42. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi iap. VASÁRNAP, 1935. MÁJUS 26 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Hősök napjára... Mindannyiunk előtt ismeretes tény, hogy a magyar országgyűlés május utolsó vasárnapját — emlék ünnepnappá avatta. A mindennapi rögös küzdelemmel, verejtékkel átitatott úton álljunk meg egy rövid órára. Kegyelettel rójuk le nagy nyomorúságunkban minden mulandó anyagi javak hiányában is — szegénységünktől — de becsületes élni akarásunktól megnemesitett vas-akarattal s áldozatos magyar szívvel a — megemlékezés — mindennél drágább köny-cseppjeit azok előtt, kik mindenüket, a legdrágábbat... életüket adták a megszentelt rögért, az annyi magyar vérrel áztatott rónáért az édes szülőföldért. Testvér! Ha arra visz utad, vedd le a kalapodat... Magyar nő ! fia sétád arra irányul — tekints szeretettel feléjük... Magyar fiatalság — tanuló sereg! Emeld le föveged, ott a Hősök-terén álló emlékmű előtt... Sok név, sokezer hősi halott neve van bevésve ott — a jól végzett, becsületes magyar munka után ... s szorongva várja a harsona szavát. A nagy síron tuli viszontlátásra! A diadalmas magyar feltámadásra. Huszonegy tavasz pergett le azóta ; ennyiszer zöldültek ki a fák; ennyiszer szántotta a fényes ekevas — a puha, fehér, meleg — kenyeret termő magyar ugart, hogy virágos föveggel, dalos-nótás ajakkal elmentek, s aztán... ott az Emlékoszlopnál a Hősök-szobránál láttuk viszont egymást. Ott találkoztunk! Egyszerű, fekete-kendős magyar édesanyákkal, kisirtszemű bánatos fiatal hitvesekkel, karon ülő, tipegő, járni tanuló csöppségekkel, de ma már ifjúvá, eladó-lánnyá serdült hadi árvákkal. Együtt imádkozzunk! öltsük fel ünneplő-fekete ruhánkat e napon, s áldozatos szívvel vegyünk részt ugy az Isten-házában, mint az emlékműnél s a temető kertjeinkben nyugvó hőseinknél... Száljon fohászunk érettük, a gyönyörű azuros-kék mennykárpitjai felé a legnagyobb Hadúrhoz. A mindenség igaz Istenéhez! Testvér! Vedd le a föveged ! Megérdemlik ! * * * Esztergom szab. kir. megyei város közönsége is ma, vasárnap rója le kegyeletes háláját a világháborúban elesett hősei iránt. Délelőtt 9 órakor ünnepélyes szt. mise lesz a belvárosi kegyúri plébánia-templomban. Délelőtt 11 órakor a Hősök-szobránál hazafias ünnepség lesz a következő műsorral: 1. Hiszekegy. Énekli a Turista Dalárda. 2. vitéz Veszprémy D.: „Hősök emiékére". Szavalja: Szentmiklóssy György reáliskola VIII. o. t. 3. Ábrányi-Huber: „Őseink emléke." Énekli a Turista Dalárda. 4. Ünnepi beszéd. Mondja: Szöveny-LüK Géza reáliskolai tanár. 5. Hősök szobrának megkoszorúzása. 6. Himnusz. Énekli a Turista Dalárda. Dr. MATTYASÓVSZKY KASSZIÁN A megilletődésen messzemessze túl a legnagyobb megdöbbenéssel írjuk le, hogy Matytyasóvszky Kasszián halott. Ha az Isten ki nem kutatható akarata úgy vitte volna el őt közülünk a természetes elmúlás útján, akkor isíeljajdulna eszünk és szivünk és azt mondaná: Uram, Uram, miért akartad ezt? Miért vitted el Őt, aki a Te törvényeid szerint élt, aki Neked nevelte legszebb reményeinket, az ifjúságot, aki egész életén át a jóságnak, a szeretetnek és a szerzetesi életnek volt apos; tola ? Vájjon miért éppen az 0 életét oltottad ki Uram, akinek oly gyönyörű volt a fénye, áldásos a melege, akire olyan nagy szüksége volt az ifjúság .százainak és ezreinek, akiket talán senki más nem tudott úgy megérteni, mint Ő és senki sem fog szeretni nálánál jobban ? De hogy úgy vetted el az életét Uram, hogy orgyilkos emelte reá a kezét, hogy gyilkos fejszecsapás roncsolta szét azt a glóriás főt, amelyben csak nemes gondolat fogant, hogy gyilkos szerszám apasztotta el annak a szívnek vérét, amelynek minden cseppje oly határtalanul szerette embertársait es elsősorban az ifjúságot... Oh Uram! — bocsásd meg nekünk, de oly borzasztó nehéz nekünk kimondani, hogy itt is, az ő halálában is, legyen meg a Te akaratod, és mi megnyugszunk a Te isteni végzésedben ! . . . Mattyasóvszky Kasszián elment mi tőlünk, de azért ezer kötelék fűzte hozzánk, és most is visszatért ide aszentgyörgymezői földbe haló poraiban. Örültünk neki, amikor láttuk, hogy hatalmas alkotó képessége a fővárosban nagy dimenziókhoz jutott és mindig fiatalos erővel dolgozott tanítványaiért. Nemcsak azokért, akik az iskolálájába jártak, de különösen a főiskolai ifjúságért. Száz és száz egyetemi hallgatónak nyújtott segédkezet és ugyanannyinak támogatást, tanácsot, vigasztalást, és amikor készvojt, kenyeret és munkahelyet. És mindezt úgy cselekedte, hogy a jobb kéz ne tudja, mit csinál a bal. Soha nem keresett jóságért emberi elismerést, sőt azt magától messzire elhárította. Attól az időtől, hogy Esztergomból elment, előttünk mindig úgy élt, az ő alakja, mint akinek fejét glória veszi körül. Nem búcsúzott mitőlünk, pedig oly ünnepélyes leiekkel szerettük volna ezt tenni. Elhívta magával az ő cserkész fiatal barátait Szent Endreszigetére, s mikor csónakokkal odaérkeztek, alázatos szelíd beszédet intézett hozzájuk, aztán meleg kézszorítás után gyalog elment új munkahelyére. Vájjon ki hitte volna, hogy amidőn kis barátaitól s egyben Esztergomtól, elbúcsúzott, oda fog menni, ahol gyilkos kéz ölj meg őt ? Vájjon ki merte volna gondolni, hogy az ő végtelenül nemes lelke a halálban — kezével az esztergomi öregcserkészek kis zászlajával — a legbecstelenebb gazemberrel találkozik ? Ha boldog emlékezetű édes apád koporsójánál megilletődve álltunk, mert benne kidőlt a a magyar kat. életnek közel egy évszázadot élt gyönyörű dísze, vigasztalt az az érzés, hogy a természet rendje követelte meg nála az elmúlást. Van halál, ahol tulajdonképen nincs gyásznak helye ! Ott, ahol egy élet lefolyt, elmúlt, kiégett a természetadta utolsó cseppig munkában, szeretetben, isteni félelemben. Ott a sírt körülállóknak nem könnyezni kell, de dicsérni az Istent, hogy egészen célhoz engedte egy fiát. Hanem amikor a Te sírodnál állunk kedves Kasszián,, amit megnyitott egy gyilkos baltája, amikor kiterítve látunk Téged, aki nekünk pár nap előtt még beszéltél, „hogy nem a ruha, de cselekedetei mélysége teszik emberré az embert", akkor zokogásba fúl a Miatyánk, amit Erted elimádkozunk. Egy teljességében élő hatalmas tölgy dőlt ki Tebenned. Gyönyörű fája hazánknak és a Szent Benedek-rendnek, amely valami hihetetlen bőséggel szórta kincseit és áUiásait az ifjúságra. Ezer és ezer ifjú és sok ezer szülő összetört lélekkel imára kulcsolja kezét Te érted, sírodnál, kedves Kasszián ! —/ A rablógyilkos előre megfontolt szándékkal követte el szörnyű tettét utolsó előtti napján itt volt közöttünk, pazarolta ránk gazdag szivének szivetsimogató jóságát. Kedves volt, közvetlen, csupa szelíd finomság, boldog apa nagy'családja körében. Ki merészelte volna gondolni akkor, ami másnap bekövetkezett. Ki hitte volna, hogy arany szive körül a Halál árnyéka leselkedik, órái ilyen kicsi számban vannak megállapítva..". Ezért volt olyan a város, mint a zsongó méhkas, ezért kapkodták szét az újságokat, ezért lestek a mikrofonban visszadobogó szívvel a rádióhireket, ezért gyűrődtek, kimerültek az arcok, ezért kelnek szárnyra az idegrendszer húrjain a legkülönbözőbb, hörgésszerű disszonanciák. Talán az ég is ezért szomorú, talán azért permetez néha májusi eső is, hogy a Túlvilág felülmúlja az ittmaradottak fájdalmát, nem az ottani boldogok miatt, hanem azokért, akik az ő nemes szivéhez bújtak oltalomért, s akik tragikus halálával a legárvábban maradtak balladás sorsuknak égbekiáltó keservei között.. . Esztergom gyásza leírhatatlan. A sok-sok fekete zászló, a sok kihullott könny, a sok fekete karszalag csak tünő kis szimbóluma annak a mélységes gyásznak, ami a sziveket megremegteti. A középületekre, a magánházakra egymás után kúsztak fel a fekete zászlók, az ünnepélyes gyászszertartáson megjelent az egész város, hisz mindenki szerette, mindenki a legmelegebb hangon nyilatkozott arról, aki maga volt a megtestesült Szeretet. Az ember kezében megakad a toll, a fájdalom megbénítja az agyat, mért kellett, mért igy kellett elmúlnia annak, aki a keservek oázisa volt ?! Az egyszerű szerzetesi szoba de sokat tudna mesélni! Most azonban néma, megnémult, örök hallgatásba burkolózott, csak a vérnyomokat mutogatják, mint szent, mint a legszentebb stigmákat . .. A rendőrség bámulatos gyorsasággal megoldotta a rejtélyt, elfogta a lelketlen gyilkost, akinek, vagy akiknek szivében szobát bérelt a legszörnyűbb bűn: a boszúI Miért? Ezt emberileg megindokolni nem lehet. Az állat csak akkor bánt, ha őt is bántják, ilyen szörnyű bűn elkövetésére kevés az, hogy: ember a gyilkos. A gyilkos Lesti Andor, 20 éves^ züllésnek induló rendházi belső inas volt, kit Mattyasóvszki többször meg^