Esztergom és Vidéke, 1935

1935-05-12 / 38.szám

avatási aktus után folytatódott a szentmise, melynek végeztével a tiymnust énekelték el a hivek. Délben százteritékű ebéd volt a Strand-vendéglőben. Az ebéden megjelent Reviczky Elemér főszolgabíró, a község díszpolgára, Koch Róbert plébános, a táti Legényegylet egyházi elnöke, Pántol Márton dr. tanitóképzőintézeti tanár, az énekkar kiváló vezetője, fiaim Antal főjegyző, Mezei Ferenc dr. főorvos, Tőkés Zsigmond dr. jegyző, Várhidi Béla malomtulajdonos, a Legényegylet világi elnöke, Czettler Ede kántortanító, igazgató, Kostyál János tanitó, Pap Ferenc s. tanitó, a tanítóképző énekkara, a legényegylet pártoló és rendes tagjai. Az ebéden több felköszöntő hangzott el. Az első pohárköszöntőt Koch Róbert plébános mondotta Reviczky Elemér főszolgabíróra, a község díszpolgárára. Várhidi elnök a főjegyzőt köszöntötte fel, Reviczky Ele mér a plébánosra és a Legényegylet felvirágzására, s Tát község la kóságára, Pap Ferenc tanitó Pántol Márton dr.-ra, az énekkar vezetőjére emelte p?harát és lelkes szavakkal szólott az énekkar tagjaihoz is, a leendő kollégákhoz, akik valamenynyien jó ismerősök, mert hisz a közelmúltban még egy intézet növendékei voltak: a szónok és az ünnepelt énekesek. Zajos éljenzés közben emelkedett szólásra Pántol Márton dr. és megköszönte Pap Ferenc szívélyes szavait : — Kész a mi szivünk énekelni a jó Isten dicsőségére és embertársaink gyönyörködtetésére — mondotta többek között. — Ma is a jó Istennek és a hiveknek énekeltünk, mert hiszen ez a mi hivatásunk. Mi is köszönjük a mai szép napot, amelynek látott gyönyörű eredménye buzdító hatással lesz a mi munkánkra is. Kitörő lelkesedéssel ünnepelték az énekkart. Hatalmas éljenzés zúgott fel. Közkívánatra a képzősök még énekeltek itt is. Szebbnél-szebb műdalokat adtak elő képzőseink, általános tetszést keltve. fiaim Antal főjegyző szólalt -még fel. örömmel látja a táti iparos ifjak tömörülését a Katolikus Legényegy létbe. Bizakodó hittel tekint a jövő felé s Isten áldását kéri a Legényegyletre. # # * j A délutáni órákban ismét összejött a falu lakossága a Strand-vendéglőben, ahol a kéthónapos kiscserkészek félórás előadását nézte végig nagy gyönyörűséggel. A csapat vezetője Szerencsés József, aki fáradhatatlanul dolgozik a latiakért. Rövid munkájának eredménye máris mégmutatkozott: a falunak, a megjelent uraknak és vendégeknek feledhetetlen perceket szerezve. A cserkész szellem gyönyörűen nyilvánult meg: az ünnepi ruhás kis diák mellett a koromfekete cigányfiú olyan szépen megfért ... A szemekből, a tiszta kis cserkészszemekből lelkesedés tüzelt. A falu kitűnő plébánosa jól tudja kötelességét. Koch Róbert plébános mondott pár lelkesítő szót, buzdította a kis cserkészeket. — Taton gyönyörű élet folyik. Szervezik a fiatalságot, a kis ember palántáktól kezdve. Molnár János szelleme lebeg a ^falu felett, él az emberek szivében. Majd ha a magyar falvakból a plébánosok vezetésével ilyen kis lelkes csapatok indulnak az élet harcterére, felfegyverkezve a kötelességteljesítés, a becsület, a testvériesség hatalmat jelentő erejével, a magyar Hazának nem kell félnie. A magyar falvak a magyar jövő humuszaivá válnak. Tát dolgozik, az Akció Katolikát valósítja meg ... Tát nagy napja befejeződött. A szürkületbe hajló nyári délutánon, a régi Eggenhoffer-villa fenyőkkel tűzdelt virágos kertjeben két férfi komoly beszélgetésbe kezdett . . . A tanév lassacskán vége felé közeledik. Uj, nyomasztó gond súlyosodik ezer meg ezer szülő homlokára. Mi váljék gyermekéből. Minő pályát válasszon részére ? A tudományos tér túlon-túlterhelt. Diplomás emberek villamos kalauznak, rendőrnek, levélhordónak mennek ; boldogok, ha havi nyolcvan pengős állásba jutnak. Mások hólapátolnak, éheznek. Minek is e kicsi, csonkaországban négy egyetem ? Zárják le azokat vagy tiz évre, nyugdíjazzák a tanárokat, avagy bocsáttassanak egyetemre csupán azok, akik tudományszomjból tanulni vágyódnak. A kereskedelmi pályán is alig érvényesülhet az ifjú, különösen nem, ha nincs meg hozzá a kellő hajlam, a tehetség, ami alig-alig fejleszthető. Marad az ipari pálya. Ma ez sem kecsegtető ugyan, de annyi előnye van, hogy nincs röghöz kötve. Egy kis ügyességgel, szorgalommal (mi elsajátítható) mégis könnyebben tehet szert önállóságra, meglelheti boldogulásai az ifjú. Valamikor nagyon lenézett volt e pálya, annak dacára, hogy közmondásossá vált a jelszó: „Mesterségnek arany a feneke!" (Mégsem csábított, sőt mumusa volt a gyermeknek. Ha nem akart tanulni, rárivalt szülője: „Pista, ha nem tanulsz, inasnak adlak!") Szerintem nem is a mesterség, mint inkább a vele járó inaskodási periódusa. Az inas mindennemű munkát végzett, csak a tulajdonképeni mesterségre nem fogták. Az pesztonkált, mosta a ruhákat, fát vágott, mosogatott, súrolt s mikor ezt bevégezte, cipelte haza a munkákat... és kapta a pofonokat: egyszer a mestertől, máskor a segédtől. Igy múlt el keservesen elszenvedett tanoncideje, felszabadult ugyan, de kezdhette mesterségét tanulni — más mesternél. Tény, az inas a legalacsonyabb néprétegből került ki, amely nem nevelte, nem oktathatta, tehát tudatlan, neveletlen, sokszor szemtelen, virtusból vásott páriává fajult. Természetes, a jobbmódú avagy jobb érzésű család óvta gyermekét az ily társaságtól és vele az ipari pályától. Ma azonban megváltozott az ipari tanonc helyzete. A törvény oltalma alatt áll. Csak a mesterséggel szorosan kapcsolatos munkákat végezhet. Legtöbbjének négy középiskolai végzettsége van. A fővárosban szakirányú tanonciskolára köteles, ami nélkül fel sem szabadulhat. Ugyancsak gondoskodott a főváros tanoncotthonokról is, oly növendékek részére, kik szülői vagy gyámi ellenőrzést nélkülöznek. Ma már érettségizetteket is találni a tanonciskolában. Sajnos ama tény, hogy felsőbb tagozatú ipariskoláink nincsenek. Technológiánk, amelybe ezren pályáznak évente, mintegy száz növendéket vesz fel. Ipari főiskolát is nélkülözünk, amiért sokan külföldön folytatják tanulmányaikat. Ez anomálián segíteni kellene; talán az új iskolai reform orvosolni fogja e bajt. Már is pedzik, hogy az ország különböző vidékein felsőfokú mezőgazdasági iskolát léptetnek életbe. Vájjon nem volna-e helyénvaló, ha egy-egy ipari főiskolát is életre hívnának ? Szükség van ilyen intézetekre, nehogy idegen országból való szakembereket kelljen importálnunk, ami ma gyakori eset. Honosítsák meg ama modern iparcikkek gyártását, melyeket nálunk nem űznek. És ezalkalommal ismét apporcipiálok. Nem volna-e időszerű, ha Esztergom városa ily irányú főiskolát kérelmezne városunk részére, mely egyúttal az egész dunántúli területnek gócpontjává válnék. Ide sereglenének az ifjak a szélrózsa minden irányából. Az intézettel kapcsolatos gyári műhelyekben elhelyezést nyerne néhány szakember, tisztviselő, munkás, napszámos, nem beszélve a tanárokról. Egy vagy több kialakuló új modern iparcikk gyártása megélénkítené iparunkat és kereskedelmünket. Hogy ily nagyszabású intézmény megteremtése óriási befektetéssel jár, az tagadhatatlan. No, de ha a tanügyet reformélni, a nép megélhetésén javítani akarunk, akkor sem az állam, sem a társadalom nem riadhat vissza az e célt szolgáló anyagi áldozatok meghozatalától, annál is inkább, mert hisz a költség nagy része megtérülne részben a befizetendő tandíjakból, részben az új iparág értékesítéséből. Hiszem, felvetett eszmém nem utópia. Esztergom város új képviselője a közelmúltban épp e lap hasábjain úgy nyilatkozott, hogy városunk jólétének előmozdításában élénk részt akar venni, kultúrintézményeinket nem csonkítani, hanem fejleszteni főtörekvése leend. Tehát az ő, valamint a főispán úr, úgyszintén a polgármester úr a kormánynál való együttes intervenciója alapján eszmémet meg lehetne valósítani. Ez esetben eltűnnének a szülők gondjai, az ifjúságot pedig boldogítaná egy jobb jövőben való remény és hit. Ss. 5. Idegenforgalmi tervek szövögetésével foglalkozik csonka hazánk majd minden számottevő helye, amelynek csak valami kis kulturértéke van és amely csak valami kis látnivalóval tudja kecsegtetni az idegeneket. Mindegyik megfeszíti minden erejét, készülődik, tervez, rendezget, tökéletesít, csinosit, hogy annál versenyképesebb legyen és hogy az odasereglő ven dégeket máskorra is visszacsalja. Amelyeknek már eddig sikerük van, azok azt fokozni törekszenek, amelyek most kezdenek, azok másoktól lesik' el a siker kulcsát és valami sajátossal, valami eredetivel akarják maguk felé terelni a közönség figyelmét. Így többek között azt olvassuk, hogy Szeged megismétli a nagysikerű szabadtéri játékokat, a tárgyalások már folynak, sőt elintézett dolog az is, hogy a jövő évben a Nemzeti Szinház kormánybiztosa fogja azokat rendezni. Miskolcon megalakult már az Avas-hegyen megtartandó szabadtéri játékokat rendező szövetkezet, az értekezleten ott volt a város társadalmának minden számottevő tényezője. Az előkészítő bizottságok rövidesen megkezdik az erőteljes előkészítést. A múltban nagysikerű miskolci hetet is megismétlik, rendezésében az ipari, kereskedelmi, kulturális szervezetek és intézmények egyaránt részt vesznek. Pécs idegenforgalmi kérdéseiről maga Fabinyi miniszter nyilatkozott. Kijelentette, hogy minÖ a Mecsek, mind pedig Pécs városa megérdemli az idegenforgalmat. Pécs tudományos, zenei művészeti és általános kulturális értékeinél fogva predesztinált arra, hogy az Alsó-Dunántúl idegenforgalmát magához vonzza. Ebben Harkány, Sikonda és a siklósi vár bekapcsolását is kívánatosnak tartja. Sőt szó van Pécs téli idegenforgalmának kifejlesztéséről is, mivel téli sportok űzésére nagyon alkalmasnak tartják. A miniszter ezért az úthálózat rövides megjavítását kilátásba helyezi. Sopron hatalmas látogatottságra számit, előkészületeit már megkezdte. A Lőver-szálló eddig szűknek bizonyult, egy másik nagy szálló építésének gondolatával foglalkoznak a közönség kényelmére. Az idegenforgalmi hivatalhoz érkező levelek oly tömegesek, hogy előreláthatóan sok *száz vendéget kell majd visszautasítaniuk a nyár folyamán. Nyári programmját már most húsvétkor megkezdte a város. Automobil versenyére ezer osztrák jelentette be részvételét, ugyancsak húsvétkor nagy jubileumi dalosversenyt rendezett, júniusban is nagyszabású hangverseny készül szabadtéri előadásban, ezen kivül nagy velencei éj a tornáimon és még egyéb nagyszabású idegenforgalmi attrakció. Sátoraljaújhely nagy szállója új gazda kezelésében készül arra, hogy az idegenforgalom fellendítésében nagy szerepet játszhassék, jelentős befektetéssel, modernül berendezve minden kívánalomnak megfelelhessen. Debrecen bele akar kapcsolódni a keletmagyarországi autókörútba, továbbá legnagyobb idegenforgalmi értékének, a Hortobágynak intenzív kihasználására törekszik. Erre már megkezdte az erélyes propagandát és a rendezési előkészületeket. Nagykanizsa régi várának feltárását tervezi s ettől várja az idegenforgalom növekedését, a város ablakait pedig felvirágozza, hogy az utca minél egészségesebb legyen és minél szebb képet nyújtson. Még Kispest is észrevette, hogy a munkásság a gyárak leállása folytán lassan kiszivárog a városból, igy a város jellegét át kell alakítania, tisztviselőknek, nyugdijasoknak kell kedvessé tennie. A város fásításával kezdik, 20.000 darab elültetése van tervbevéve. Javarészt illatos akácokat ültetnek el, ez egyúttal a méhészkedésre is alkalmas lesz. Kertészeti eseménynek tervezik a ^virágkiállításukat, ennek egyik nevezetessége az lesz, hogy a canna indicának ötvenhat válfaját, a dáhliának mintegy száz változatát mutatja be a városi kertészet a látogatóknak. Más különösebb idegenforgalmi értéke Kispestnek nincsen, mégis számit forgalmának valamelyes megnövekedésére. És Esztergom ? . . . Nos, nálunk is összeült a múltkoriban végre az idegenforgalmi bizottság — elég későn — több olyan nagyszabású terv hangzott el, amelyet már "harminc év óta hallunk s megvalósításukra egyelőre komolyan gondolni most sem lehet. Volt néhány kisebb terv is, nagyjából a multak ismétlése, amikből eddig nagyon kevés valósult meg. Tiszteletreméltó kivétel a primásszigeti vikend-telep mostanig húzódó ügye, amely, úgy látszik végre, mégis tető alá kerül. A tulajdonképeni legfontosabb dologról, az olcsó és jó lakás kérdésének és az olcsó és jó koszi ügyének alapos megoldásáról kevés szó esett, ha egyáltalán szóba került. Intézkedéseket pedig azóta szintén nem látunk, pedig ezek az idegenforgalom állandósításának legelemibb feltételei. Félő még az is, hogy amennyiben valamire mégis elhatározzuk magunkat, lassan azzal is elkésünk és a végén halmozott tennivalók, szervezetlenség, és a kellő előkészület hiánya r fogja csökkenteni a kivántsikert. Úgy érezzük, mint ha egy kicsit máris elkéstünk volna.,,