Esztergom és Vidéke, 1935

1935-04-28 / 34.szám

Idegenforgalmi kérdéshez Városunk szerencsés adottságaihoz a mult évben megindított várásatás oly nagyarányú mozgató erővel csatlakozik, hogy az e réven várható számottevően nagyobb idegenforgalom ellátására jó eleve kell, hogy külön berendezkedjünk. Városunk ez új nevezetessége százával fogja ide vonzani a tudományos és művészi világ tagjait, valamint az újdonságra kíváncsi turistákat. Ennélfogva gondoskodni kell előre arról, hogy az idegenből érkező látogató itt úgy szellemiekben, mint anyagiabban kielégítő fogadtatásra találjon és mindkét irányban megelégedve, jó emlékekkel eltelve távozzon körünkből. Tehát úgy a várásatások- mint egyéb látnivalóknál hozzáértő idegenvezetőkről ezek részére történelmi és művészeti tárgykört felölelő ismeretszerző tanfolyamról kell gondoskodni, hogy az ezen kérdésekben járatlan idegen, megbízható hiteles adatok közlését kaphassa. Ugyancsak fontos tényezője e kérdésnek az is, hogy az ideérkező idegen barátságos fogadtatásban részesüljön, kérdezősködéseire határozott és kedvező választ kapjon és végül — de nem utolsóként — az, hogy jó ellátásban részesüljön. Ez utóbbi kérdést a vendéglősök saját érdekükben tegyék komoly megfontolás tárgyává, jutányos áron, jó étkezést, ügyes és gyors kiszolgálással juttassanak. Vegyék megfontolás tárgyává, hogy az idegen nem költekezni jön ide s ha költ, azon boszúságot nem akar vásárolni s főleg nem azért jött, hogy itt étkezzen, mert ez csak szükséges tartozéka a kirándulásnak. Itt említjük még meg azt a körülményt is, hogy Gerevich Tibor Rómában is ismertette már az esztergomi várásatást és az ottani tudományos körök szinte hihetetlennek találták, hogy ilyen felette értékes lelet került napvilágra nálunk abból a korból. (r.) « • ••••••••••IMIIIMIOIIHH Tizenötévi mnnka a sport szolgálatában A nagyon elfoglalt riporter igy foglalná egybe az esztergomi MOVE Sport Club eseményét a sportrovat első hirei között: „Dr. Darvas Géza az esztergomi MOVE Sport Club agilis ügyvezető elnöke a hivatásával reáháruló nagy elfoglaltságára tekintettel az elnöki tisztéről lemondott. Kiváló sportérdemeit a MOVE közgyűlése jegyzőkönyvileg fogja megörökíteni." E sportrovat közieménnyel szemben a kötelességen túl a sportszeretet és hála vezet bennünket, amikor dr. Darvas Gézától, a sportvezértől elköszönünk. Tizenöt esztendővel ezelőtt állott élére annak a munkának, melyet a MOVE esztergomi osztálya e más fél évtized alatt az országos szervezet jelszavához hiven teljesített is : Becsülettel a hazáért I Rajongó sportszeretete alakítja meg már az első év tavaszán a football, az athletika és úszószakosztályokat és fáradtságot, időt és anyagi áldozatot nem tekintve, gyűjti táborába a sport aktiv szereplőit és barátait. Kitűnő munkatársaival együtt rövidesen igen figyelemreméltó, országos viszonylatú eredményeket ér el s a nehéz munkában nincs nagyobb öröme, nem vágyik nagyobb érdemre, mint az elért sportsikerek. A MOVE szigeti sporttelepe vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok törhetetlen akarata mellett az ő fáradhatatlan és kitartó munkájának gyümölcse. Nem szegi munkakedvét az — a sportember szemében szomorú tény — hogy Egyesülete csak a nevelés területe, a tudás, a képesség csak rövid ideig csilloghat az Egyesület színeiben, mert a sportból megélni nem tudó fiatalság elhagyja az Egyesületet, városunkat és felszívódik a munkaalkalmat nyúj tani tudó vidéken, vagy a fővárosban, mint Esztergom neveltje. 1929 ben az ő irányításával alakul meg a MOVE Szent István Lövészcsapat mely hírnevet, dicsőséget szerez még ma is városunknak. A MOVÉ aratóünnep megszervezése az ő gondo lata, mely a nagyboldogasszonynapi ünnepünk kiemelkedő eseménye. A munkás sportember szervező képessége mellett az Egyesület belső életében a közvetlen szivesmodorú vezér, aki megértéssel és szeretettel támogat munkatársat, sportolót egysoránt. Amikor hivatásával járó nagy elfoglaltsága miatt sportéletünket irányító nehéz tisztjétől megválik, fájó szívvel és szorongó érzéssel köszönünk el a vezértől. Nehéz belenyugodnunk, hogy aki tizenöt esztendeig jóban, rosszban élünkön, közöttünk állott, visszavonuljon. Itthagyja a teret, melyet becsült, melyért annyit fáradt, melyet nagyon szeretett. Legyen ez az őszinte sporttisztelet és mélységes hála, — melyet ezúton küldenek munkatársai és sportfiai — a legméltóbb jutalom munkásságáért és éljen a magyar sportot szerető lelkében mindig a tudat, hogy egyesülete jelszavát tisztán adja át: „Becsülettel a hazáért!" C»l#L»i»J»jO»»Üfc»-»-» ••••• •• Aki a legtöbb tapsot kapta... Beszélgetés a búcsúzó színtársulat népszerű művészével, Siménfalvy Sándorral. „Thália papjai" felszedték „sátor fájukat", s mire e sorok az olvasó elé kerülnek, a Darvas-színtársulat már a pápai premierre készül az „Én és a kisöcsém" előadásával. Körülbelül egy hónappal ezelőtt jöttek ide, Szekszárdról, ahol kilenc hétig játszottak. Nálunk a választás előestéjén mutatkoztak be, Horváth Gyula, a társulat egyik tagjának szerzeményével, a „Tavaszi mámor"-ro\. Négy hétig voltak itt és játszottak esténkint, kedvvel, jó arcot mutatva akkor is, mikor belül fájtak az üres széksorok . . . Csütörtökön búcsúelőadás volt, zsúfolt házzal. A finálé szép volt. Lelkes volt. A társulat esztergomi emlékei ? Néhány keserű szóban az intervju folyamán . . . Az együttes legnépszerűbb tagja határozottan Siménfalvy Sándor lett, a társulat komikusa. A színpadon minden mozdulatát taps, kacagás kisérte. A szürke köznapi életben annál komolyabb, elgondolkodóbb, aki annyit mulattatta a kevés számú álladó színházlátogatót. — Mondj valamit életedről, pályádról, terveidről, a színpadról, a vidéki színészetről — kértük a búcsúzás pillanatában. — Erdélyből, Háromszék vármegyéből származom. — Vallásod? — Unitárius vagyok — Hogy lettél színész ? — Mint székelykeresztúri gimnazistának csak egy álmom volt: a színpad. Szüleim ellenezték. Hatodikos gimnazista voltam, mikor egy nagy külföldi cirkusz járta az erdélyi városokat. Brassóban is vendégszerepelt egy alkalommal, és mikor távoztak, én is velük mentem — mondja, meghatottan emlékezve vissza a pálya „kezdetére" — Voltunk egy-két városban, aztán külföldre mentünk. Galíciába, OroszLengyelországba, Oroszországba, aztán Varsóba is ellátogattunk. Félév alatt én állatszeliditő lettem. Egy oroszlánnal, két farkassal és egy hiúzzál „dolgoztam". Itt vett fordu latot az eletem. Egyik előadáson a tüzes karikát — melyen a farkasnak kellett keresztülugrania — kissé magasabbra tartottam, az állat felette ugrott el és a fejemre esett. Elterültem a földön, mire a fiatal oroszán nekem rontott, balkaromat felszaggatta és csak a berohanó segítségnek köszönhetem, hogy ma Esztergomban a színpadon játszhatom. Kórházba kerültem és ekkor irtam haza másfélév óta először. Hazahívtak, megengedték, hogy színész lehessek. Pestre mentem, ahol azonnal letettem a színészi vizsgát, igy lettem színész 1912 ben — Milyen társulatokban szere peltél ? — Legtöbbet vidéken, de sokat játszottam a fővárosban is. Legkedvesebb emlékem Hevesi Bandi társulatához fűz. Hej, azok a szép békebeli idők I . . . Jól kerestem, jól éltem, csak kedves emlékeim maradtak. A háború kitörése Szepesen ért, innét vonultam be. Mint katona játszottam hat hónapig a tábori színészeknél, is, játszottam Skutariban, azután a fronton voltam és csak akkor szerepeltem, amikor tüdő- és haslövés útán betegszabadságon voltam. A háború befejezése után új ból vidékre, majd a fővárosba és megint a vidékre kerültem. Azóta járom az országot, élek hivatásomnak, eszem a vidéki, a mai színészet nem nagyon fehér kenyerét . . . — Milyen impressziókkal hagyoá el Esztergomot? — Itt nem volt jó a szezon. Állítom, ilyen rosszul sehol sem ment a szinház. Pedig Esztergom nagyon kedves hely, szép város, nagy közönségre számítottunk. Itt még színpártoló egyesület sincs. Épen ebben rejlik a vidéki színészet nehéz helyzete. Mi csak a kultuszminisztérium tói kapunk némi támogatást, teljesen a vidékre vagyunk utalva. Esztergomban különben is nehéz a helyzet, Pest közelsége miatt. Itt majdnem minden színházlátogató ember egyszer-kétszer felruccan Pestre, és mindent ahoz viszonyít, amit ott lát. Fáj egy-két elfogult birálat, amit esztergomi urak kollégák jelenlétében tettek. No, de ez a mi sorsunk . . . — Mi az oka, hogy nincsenek jó operettek ? — Nem kapunk Pestről. A Király Szinház megbukott, az egyetlen operett színpad bukása után a színpadi írók nem dolgoznak. Talán most, hogy Sziklai Jenő Szegedről próbálkozik Pesten és eddig igen szépen indul. Vidéknek próza nem igen kell; azért bizunk, hogy Sziklai sikeres szereplése újabb operetteket hoz . .. — Jövő tervek ? — Pápa öt hét, utána Pesterzsébet, ahol mienk a nyári színpad. Négy hónapig ott játszunk. Most augusztusban lejár a szerződésem, nem tudom még hova kerülök. Er dély . .Felvidék ... — Addig pedig játszunk, járjuk az országot, mulattatjuk a közönséget, mig egyszer ajkunkra fagy a ránkerőszakolt mosoly... Ne haragudj, sietek, próbám van, este búcsú előadás, viszontlátásra, üdvözlöm az esztergomi közönséget... * * * Markáns arcán most átvibrál a mosoly. Színész, igazi művész, bohém, tudja kacagtatni a közönséget, s közben azon spekulál, miből fizeti ki a szállást, hogy podgyászát magával vihesse ... (p.) Menhely! két testvér leányka ref. nevelő szülőkhöz azonnal is elhe lyezhető. Érdeklődők jelentkezhetnek a telepfelügyelőnőnél Simor-u. 6. szám alatt. Az öregcserkész-sorsjáték hirei A húsvéti ünnepeken nagy feltűnést keltettek az öregcserkész tárgysorsjáté knak a Széchenyi-téren kiállított főnyereményei s nagyban fokozták a szorsjegyek kelendőségét. Most ujabb nyeremény érkezett a csapat parancsnokságához I kiváló művészünk, vitéz Bajor-Bayer Ágost egy pompás szenttamási rézkatcot ajánlott fel a jótékonycélú sorsolásra. A kiállított főnyereményeken kivül még kilencvenkilenc (99), összesen tehát 101 nyereményt fognak kisorsolni május hó 19 én s igy ez a sorsjáték a legnagyobb esélyű valamennyi jelenleg hirdetett országos jellegű sorsolás között s emellett a sorsjegyek ára mindössze 50 fillér, ami viszont annyit jelent, hogy nemcsak esélyben, de árban is vezet az Öregcserkész tárgy sorsjáték. Sorsjegyek a helybeli úrleányoknál, a fiatal és öregcserkészeknél és a cserkészboltban vásárolhatók. HIBEK A héten a Kerschbaummayergyógyszertár tart éjjeli szolgálatot. Főpásztorunk születésnapja és névnapja. Serédi Jusztinián dr. biboros hercegprímás születése napját és névnapját minden évben csendes visszavonultságban ülte meg esztergomi palotájában. A mostani római tartózkodása alatt a primási palotában kitett iven azért sokan fejezték ki jókívánságaikat mind Esztergomban, mind Budán, Rómában a Főpásztor tisztelői és ismerősei ezúttal örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy üdvözölhessék az ott tartózkodó kiváló magyar Egyházfejedelmet és jogtudóst. Gyászhír. Kaszás Mária f. hó 24 én életének 76-ik évében hoszszas betegeskedés után elhunyt. Temetése pénteken délután volt meleg részvét mellett a belvárosi temetőben. — Dr.. Teutsch József tóvárosi oki. gyógyszeres 49 éves korában szívszélhűdés következtében hirtelen elhunyt. Büchner Antal Ünnepi nyitánya rádióban. F. hó 27-én szombaton d. u. 5"50 kor a M. kir. Operazenekar rádióhangversenyén Büchner Antal nagyzenekarra irt „Ünnepi nyitány" át adja elő. A szerző ezen nyitányát még 1908. évben komponálta és a nagyhírű Kerner István, az ope raház v. főzeneigazgatója, a Filharmonikus Társaság v. elnök igazgatója mutatta be először a budapesti zeneakadémiai hangversenyen az operazenekar előadásában igen szép sikerrel. Azóta többször került előadásra a hatalmas mű, maga a szerző is többször vezényelte az operazenekarral úgy Budapesten, mint Esztergomban. 1933. dec. 8-án a rádióban Rajt er Lajos karnagy vezényelte, 1934 május 27-én a Zeneegylet 25. jubileumi hangversenyén opera zenekarral Berg "Ottó kiváló opera karnagytól kitűnő előadásban hallottuk. Most Friedl Frigyes rádió karnagy vezényli. Névmagyarosítás. A m. kir. belügyminiszter engedélye alapján Weisz Károly cukrász családi nevét „Fehérvári"-ra változtatta. Az Úriiányok Mária Kongregációja legközelebbi gyűlését április 27-én d. u. 6 órakor tartja a vízivárosi zárdában. Eljegyzés. Stein Kató Dorog és Halm Iván gyógyszerész Tát jegyesek. Kajakot 50 fillérért csak az Öregcserkósz sorsjátékon nyerhet.