Esztergom és Vidéke, 1935

1935-04-21 / 32.szám

megvalósitásában, amely éppen a szabdkőműves eszményt képviseli." Az egyes békeszerződések azután ennek a szellemében létre is jöttek! Ezek után a száraz adatok után is sok mindent megérthetünk, amit eddig másként gondoltunk, vagy egyáltalán nem értettünk ... M. Kétszáz éves az Einczinger-sütöház 1735-1935 Esztergom történelmében ha kétszáz évre visszalapozunk, a ma élő családok nevei közül igen kevés nevet találunk. A török uralom alatt elnéptelenedett város abban az időben még a török és osztrák dúlás romjait eltakarítva, lassan indult az újjáépülés felé, a külföldről beszivárgó települők fészekrakásával. A nyugatról irányuló település, meg az osztrák befolyás, a város és környéke népét jórészben elnémetesitette, igy kerültek a ma is élő német nevű földmivelő családok, meg a rácok a városba, de a polgárság kereskedői és iparosai kevés kivétellel németek voltak. Esztergom városára vonatkozó történelmi adatok főleg a mai úgynevezett királyi városra vonatkoznak, mert Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgymező, bár egybeépülve, akkor még mint önálló községek élték külön életüket. A város I. József császártól 1708 február 18-án nyert kiváltságlevelét és szabad királyi rangját, az 1715. évi törvény kiváltságjogaival együtt elismerte, bár megjegyzi, hogy a város régi törzslakósága majdnem teljesen kiveszett. Igaz is, mert alig 2000 lélek alkotta a nemes várost. 1735-ben az egész vármegyének annyi lakosa volt csak, mint ma az egyesitett Esztergom városnak. Az iparosság térfoglalása az államhatalmat is foglalkoztatta s több rendszabályt léptetett életbe, igy az iparcikkek árának és munkabérviszonyoknak szabályozását az 1723. évi 66. tc. állapította meg, ezt az árszabályt 1735ben újabb rendelettel módosították. Az 1712. évi összeírás alkalmával még csak 300 család élt Esztergom városában, mert a török hódoltság alatt annyira elnéptelenedett. Rákócziszabadságharc óta aztán már Esztergom nem volt kitéve több pusztításnak, természetes fejlődése sem ütközött volna akadályokba, de sajnos, vagyonilag nem tudott lábraállni. XVIII. századbeli élete tengődés volt, a város polgársága vajmi keveset törődhetett a haladással s puritán egyszerűségben élt. Mégis a közállapotok fokozódó rendeződése mellett a XVIII. század elején Szenttamás község jobbára idegenből beszármazott iparossága mindinkább jobb nevet vívott ki magának. A nyugatról, nevezetesen Ausztriából irányult beköltözés áramlata hozta Esztergomba az Einczingercsalád tagjait is, kik az Esztergommal szomszédos Szenttamás községben telepedtek le, megszerezték a volt Káptalan- és Határ-utcák sarkán ma is álló családi házat és abban péküzletet nyitottak. E család régi történetének szár mázasát a bajor krónikák 1240-ig tudják visszavezetni, ekkor hagyta el Burghausen várát Gerold von Eynzing. A hajdanában nagy szerepet játszott család tagjai voltak: Einzinger ülrik, ki 1437-ben V. Albert kincstárnoka, 1440-ben Erzsébet özvegy magyar királynénak jelentékeny összeget kölcsönzött, öszszeköttetése volt Hunyadi János és Czillei gróffal; Enzinger Zsigmond, Mátyás király szövetségese az 1472ben Bécsnek megüzent háborúban; Enzinger Mihály 1519-ben az osztrák rendi alkotmány tartományi tanácsosa volt; gróf Eynzinger Úrik magyaróvári várkapitány és főispán, 1561-ben saját nevével és címerével pénzt veretett; báró Eynzing Mihály 1563-ban résztvett a tridenti zsinaton, mint V. Pius pápa mathematikusa; Einzinger Márton Miksa 1762-ben Münchenben kiadta Bayerischer Löw c. könyveit. Jókai Mór a „Feketesereg" cimű novellájában megemlékezik Eyzinger osztrák generálisról, ki Mátyás király halála után a szertezüllött és rablásra kapott feketesereg maradványaiból alakult és Ausztriába átvonult bandák tagjait 1493-ban válogatott kegyetlenséggel, Németújvár új erődéihez készült mészégető kemencékbe dobatta, hogy hadd vegyüljenek a vakolatba, mellyel a maguk vívta várat újra fogják építeni. Itt a mészkemencék szikrájától felrobbant a lőszerkamra s a keletkezett zűrzavarban Dóczy Sándor hadnagyuk, a feketesereg kis csapatával megmenekült a tűzhaláltól. Az Einzinger von Buchholz ónémet eredetű család, a Rajna-vidékéről, Burghauson-Ried kerületből származott, címerét I. Miksa császár 1501-ben adományozta. merült ágain. Kétszáz évet fordult az idő kereke 1735-től 1935-ig, e kétszáz év leforgása alatt jóban, rosszban hét generáció tartott ki apáról-fiúra szállt kitartással a hetedik ős nyomdokában. Munkájuk nem hagyott maradandó emléket, életük a tiszta, nyugodt lelkiismeretet adó munka volt. (-) Bleszl—Perger—Szivós-Waldvogel Három név, melyet a nekik kijáró tisztelettel s megbecsüléssel jegyzünk fel ide, cikkünk elejére, húsvétvasárnapján, az ébredő, virágos, napsugaras tavasz szép és szent ünnepén. Hogy Esztergomban szép a tavasz, hogy a téli homálytól fáradt szemünk szebbnél-szebb virágágyak színpompájában gyönyörködhetik, hogy a nyár heve ellen lombos fák százai nyújtanak enyhetadó árnyat, hogy a napi munkában fáradt tagjainknak kényelmes padok kínálnak pihenést, hogy Esztergom szépségeiről meleg és elismerő dicsérettel emlékeznek meg az itt megfordult idegenek, az ennek a három érdemes és páratlanul ügybuzgó esztergomi polgárnak az érdeme. Néhai Bleszl Ferenc takarékpénztári elnökigazgató, Perger Kálmán dr, ny. államrendőrségi főtanácsos és vitéz Szivós-Waldvogel József ny. honvédtábornok nevét nem azért jegyezzük fel lapunk húsvétvasárnapi számában ünnepi cikk keretében, mintha Esztergom polgársága nem ismerné az ő, szinte páratlanul lelkes munkásságukat, melyet Esztergom utcáinak s köztereinek szépítése körül a legutóbbi tizenöt-húsz év alatt kifejtettek, hanem azért, hogy érdemeiknek ismerését átvigyük s feljegyezzük az utódok érdeklődése és tisztelete számára is. •Esztergomban is, mint a többi magyar vidéki városban, a háború előtti évek zavartalan jólétében a városi polgárság s annak vezetői inkább az egyéni vagyonosodás és gyarapodás terén buzgólkodtak, míg a köz- s általános érdek háttérbe szorult a magánérdek kultusza mellett. Építettek jó tágas családi házakat, vásároltak jó szőllőket, borpincékkel, alakítottak baráti köröket s alapítottak társadalmi egyesületeket, de városszépítésre, városfejlesztésre nemhogy magánadakozásból, de még közpénzekből sem igen áldoztak. De elhanyagolt ügy volt még a háború előtt is az idegenforgalom, az intenzivebb sportélet, az utazás s a nyaralás kérdése is. Utazni, nyaralni csak a mágnás- és birtokososztály járt, a városi polgárság pedig megelégedett a kávéházak, jobbik esetben a szőlőhegyek nyújtotta szórakozásokkal. Esztergomban a Fári-kút, a Cserepes, meg a Fenyves-erdő voltak a nyári családias jellegű kirándulások célpontjai, inig csak a természetkedvelő emberek létre nem hozták a boldogemlékű Kovácspatakot. De Kovácspatak is ma már a múlté s a dunai vashídon csak rendőrhatósági engedéllyel lehet átkelni... Esztergom városra is ráborult volna a lassú haldoklás, a teljes mellőzöttség sorsa, ha nem akadcsak utolsó levelei csüngnek ki- r^hak olyan polgárai, kik városuk sorEsztergomban, illetve Szenttamáson a Polgauban született Einzinger (I.) János György (1690 f 1759) a XVIII. század elején telepedett le és ő alapította 1735-ben a jelenleg is azonos helyen álló sütőüzletet. Egy időben Szenttamás község birája volt. Ennek az Einzinger János Györgynek apja Einzinger János, a nemzetes császári és királyi lőporfelügyelő, Rudolf császár katonája, mint első magyarrá lett leszármazottja a családnak, a magyar törvénytár 1715. évi 136. cikke alapján nyerte honosságát. Utóda Eínziniger Ferenc (1719 — 1762) lett, majd Einzinger (II.) János György (1747—1805) Einzinger János (1778—1816), Einzinger György Antal (1806- 1862), Einczinger György (1831—1901) s végül a hetedik s utolsó generációként Einczinger Sándor (1887), ki az üzemet mai magas szintjére emelte. Esztergomi sütőiparosok céhe 1772-ig csupán a királyi város iparosaiból állott s csupán a városban lakó szaktársak lehettek annak tagjai, innét kezdve kapcsolták be a várost környező községek sütőipa rosait a céh tagjai közé. Ekkor került be Einzinger (II.) János György 1772 augusztus 6-án az esztergomi érdemes sütőcéh társmesterei sorába. A mai tulajdonos atyja, Einczinger György, még a céh-rendszer alatt szabadult fel, elvégezte és vándorszakkönyvvel igazolta felvétele előtt szakmájában eltöltött köteles 3 évi vándoridőt, mely alkalommal Bécs, Baden, Salzburg, Brixen, Pozen osztrák városokban tanulta tovább iparát. Mint társmester tagja volt az esztergomi sütők és molnárok céhének annak feloszlatásáig. A családi név korok és nemzetek szerint többféle változáson ment át, az Einczinger nevet hajdanta Eyzing, Eizing, Eitzing, Enzing vagy időközönkint Einzig-nek irták, az „Ob és unter der Enns" ágra oszlott családcsoportok szerint. Utóbb az „Ob der Enns" ágbeliek nevüket már Enzinger és Einzingernek irták. Hullatja levelét az idő vén fája... A kétszáz lefutott év multával már sát szivükön viselve, új célok s lehetőségek felé irányították a polgárság figyelmét. „Esztergomot Budapest Badenjévé kell tenni" — hirdették törhetetlen meggyőződéssel s e célkitűzésük elérésében munkát, fáradságot, áldozatot nem kímélve, sokszor kíméletlen s igazságtalan kritikát tűrve két évtized alatt elérték azt, hogy például a mult évben hetvenezer idegen fordult meg városunk falai között. Bleszl, Perger és Szivós-Waldvogel volt az a három érdemes polgára városunknak, kik megindították s erősítették azt a lelki folyamatot, mely megteremtette az Esztergomi Sétahelyszépitő Egyesületet s a Virágos Esztergom akciót. Ma már Esztergom mértföldjáró csizmákban halad a városrendezés útján s szinte értelmetlenül áll az ember a fejlődés láttára, kikében a gondolat nagyszerűségével: íme, hogyan győz le az emberi erős akarat s elhatározás sokszor leküzdhetetlennek látszó akadályokat, köztük nem utolsó helyen a rosszindulatú közönyt s hogyan teremt úgyszólván semmiből nagyszerű eredményeket. S tegyük még hozzá: reklám nélkül s teljesen önzetlenül. Esztergom minden fája, lombkoronája, virágos bokra, parkosított utcája, virágágya, rendezett terei, pihenőpadjai, sétaútjai, mind ennek a három érdemes polgárnak minden elismerést érdemlő, munkáját s gondosságát hirdeti. Ők tették Esztergomot a budapestiek s messze vidékek legvonzóbb s legkeresettebb kirándulóhelyévé. A gondokban fáradt esztergomi polgár s a keliemes kirándulás örömeit élvező idegen, ha csak egy percnyi gyönyörűséget találnak is a szép és virágos Esztergom tavaszi pompájában s nyári üdeségében, gondoljanak hálásan e három érdemes polgártársunkra s az ő derék, jószándékú munkásságukra, mellyel a régi, színtelen, szürke Esztergomot a mai kedves és vonzó Esztergommá alakították. Ezért jegyeztük fel az ő nevüket a nekik kijáró tisztelettel s megbecsüléssel ünnepi cikkünk elejére húsvétvasárnapján, az ébredő, virágos, napsugaras tavasz szép és szent ünnepén. Ss. R. A Magyar Nemzeti Szocialista Párt esztergomi szervezetének hivatalos órái: Rendes tagok részére : minden csütörtökön este 7—10-ig és vasárnap d. e. 10—12-ig. Ifjúsági tagok részére: minden szombaton este 7—9-ig. Női tagok részére: minden pénteken este 7—9-ig. Pártiroda Kölesei-u. 3. Varga kerületvezető.