Esztergom és Vidéke, 1935

1935-04-21 / 32.szám

Tavaszi séta Esztergom-fürdőváros utcáin A címben Esztergom fürdővárost irtunk, de ezt nem kell, sőt egyelőre nem is szabad halálos-komolyán venni. Minden esztergomi polgárnak, aki szereti városát — s ki ne szeretné ezt a kedves, dunaparti, ősi várost ? — őszinte vágya, hogy Esztergom mihamarabb frekventált fürdővárossá fejlődjék, mert ehez páratlan hévvizes forrásain felül egyéb adottságai is megvolnának, de ezeknek a fürdővendég szempontjából kívánatos kifejlesztéséig Esztergomról inkább csak mint kellemes kirándulóhelyről, wikendvárosról beszéljünk. Ám tegyük le egyelőre a merev kritika szemüvegét s nézzük Esztergomot, mint ad hoc fürdővárost, a civizmus, a polgári jószándék üveglencséin át. Tavasz van, jókedvünk van, mert — mondjuk — ezúttal melegen süt a nap, rügyeznek, sőt virágoznak a fák, énekelnek a madárkák, — gyerünk hát egy körülnéző tavaszi sétára Esztergom fürdőváros utcáin. Szives barátsággal invitáljuk erre a sétára az érdeklődőket, az érdekelteket, de kérjük a hatalmi, rendelkezési súllyal biró faktorokat is, s ezt a jószándékú sétáló társaságot tisztes szóval „illetékes tényezőkének fogjuk titulálni. Mielőtt azonban elindulnánk, — persze a vasútállomástól — tavaszi sétánkra, szeretnénk megismételni előttük a nyaraló, a fürdővendég, a kiránduló természetrajzából vett s itt már többször elmondott tudnivalókat. Mind a három kategóriának jellemző tulajdonsága az, hogy kevés pénzért, tehát olcsón, de jól, sőt lehetőleg nagyon jól akar nyaralni, szórakozni. Kevés pénzért sokat kíván, mert kinek van ma sok pénze s ki hajlandó ezt a kevés pénzt is hiába kiadni ? Tehát olcsón és jól, — ezt meg kell érteni Esztergomban is, mert ezzel a jelszóval csalogatja, édesgeti magához ma már az egyre kevesbbedő fürdővendéget s nyaralót az e téren is mindinkább jelentkező konkurrencia. Hogy ez mennyire igy van, arról könnyen meggyőződhetik bárki, ha végignézi a lapok idegenforgalmi rovatait, vagy ha végiglátogatja a húsvéti s pünkösdi ünnepek közti vasárnapokon például a balatonmelléki, vagy dunaparti, egyremásra s gombamódra szaporodó kiránduló- s nyaralótelepeket. A nyaralóvendég, a fürdővendég tehát elsősorban olcsó pénzért jó lakást, jó élelmezést, csendet, nyugalmat,' tisztaságot, higiéniát, pormentes levegőt, szórakozási és kirándulási lehetőségeket, árnyas parkot, udvariasságot, előzékenységet, mindenekfelett pedig sok és nagy kényelmet kivan, sőt megkíván, sőt majdnem követel. Mert hát ő a pénzt tudvalevőleg „nem lopja" s Eszter gomon kivül „van még más fürdőhelye is a világnak". Ezeket a szerény s disztingvált megjegyzéseket tudniillik úgy lestük el részben a strandon, részben egyebütt, idegenforgalmi alanyaink ajkáról ... Most pedig induljunk el sétánkra s hallgassuk csak meg, miről beszél leginkább az itt lorgó idegen. Először is azt panaszolják, hogy mig a Máv. más, hasonló forgalmú vonalakon termes, nagyszakaszos II. o. s kilátóablakos III. o. kocsikat járat, hol a II. osztályon is igen jól és kényelmesen lehet utazni, addig errefelé még mindig a régibb típusú, perron nélküli, szűkös, fülkés kocsikat járatja. Erre felénk III. osztályon a jobb közönség nem utazhatik a közbeeső falvak kofa, gyárimunkás s egyéb utasainak a jobban öltözött utasokkal szemben leplezetleEgészen bizonyos, hogy mindez régen máskép volna, ha meg nem öl minden szép városrendezési tervet a világháború utáni pénztelenség. Isten csodája s néhány lelkes ember önzetlen munkájának eredménye, hogy ennyire is vagyunk. Minden esztergomi polgár tudja s elismeri, hogy az utóbbi tiz év alatt többet fejlődött Esztergom városa, mint annakelőtte ötven esztendő alatt. S most, hogy végigsétáltunk a vasútállomástól a Serédi-parkig s midőn ebben a szép környezetben pihenővel kínáljuk meg mindazokat, kik városunk szépítése és fejlesztése iránti buzgóságtól áthatva velünk ez úton végigfáradni szívesek voltak, olvasóközönségünk, mint a város s környékének polgárai nevében, mint a város fejlődése-történetének több, mint félszázad óta hűséges krónikásai, mély hálával eltelten mondunk köszönetet itt mindazoknak, kik a város szépítése s fejlesztése körül minden időben oly önzetlenül fáradoztak s kérjük őket, ne lankadjanak a jövőben sem nemes buzgólkodásukban s önzetlen áldozatkészségükben s iparkodjanak ezt a ma még kedves kirándulóhelyet a csinosítás, az olcsóság, a közegészség és kényelem fokozását célzó berendezések további fejlesztésével s létesítésével: építkezéssel, csatornázással, utcaburkolással, piacrendezéssel, parkok, pihenő- s kirándulóhelyek létesítésével, a csend és nyugalom további biztosításával odasegíteni s odafejleszteni, hogy Esztergom-wikendvárosból — különösen egészséges és olcsó lakások szaporitásával — rövid néhány év alatt valóban szívesen látogatott Esztergom-fürdőváros legyen. Mindenki, aki pénzzel, munkával, jótanáccsal, buzdítással iparkodik ezt az ügyet támogatni, városának, otthonának s végső fokon saját magának tesz hasznos s becsülésre érdemes szolgálatot. Legyünk nyaralóink iránt magyar szívvel s jószándékkal s tegyünk meg tőlünk telhetőleg mindent, hogy minél többen megszeressék s minél gyakrabban s tömegesebben felkeressék a tavaszi s néhány hét múlva nyári szépségeiben pompázó Esztergom-fürdővárost. Sa. A szabadkőművesség szerepe hazánk megcsonkításában a békedelegációban, amelynek elnöke volt: „Semmi szánalom Magyarország iránt!" Benesnek a háború alatt szintén kiváló szolgálatot tettek szabadkőműves összeköttetései. A Quai d'Orsay-n Bougie, a Sorbonne szociológia tanára járta ki Benes számára a cseh nemzeti tanács hivatalos elismertetését. IV. Károly király ismeretes békeajánlatának elfogadását, amelynek közvetítésére Sixtus Bourbon herceget kérte meg, a „ Szövetséges és Semleges Szabadkőművesség Kongresszusa" formálisan ellenzi és a demokraták szent háborújának a folytatását prédikálja az autokráciák ellen. Masaryk (F.

1

.) emlékiratában felsorolja azokat a legfontosabb neveket, akik Csehszlovákia elismertetésén dolgoztak, köztük találhatók a legnotóriusabb szabadkőműves körök, Briand-dal a élükön. Tardieu mondta annakidején: „Választanunk kellett a népszavaztatás és Csehszlovákia megteremtése között. Inkább ezt választottuk!" Bouglé szociológus sem titkolja, hogy miért volt szükség Csehszlovákia megteremtésére: „Hiába beszélnek a magyarok igazukról — igy szól — nekem az a véleményem, hogy Csehszlovákia fennállására az „idée laique", a „laikus világnézetinek Középeurópában való fenntartása végett van szükség." A békekötést is a szabadkőműves szirénhang kiséri. Wilson elnök az egész világ előtt a békekötések igazságszolgáltatását a tyrannusok megbüntetésének jelenti ki, a demokráciák szent háborúját az autokráciák ellen. Németország, Ausztria, Magyarország nem tud ellenállni a szabadkőműves himnusznak, innen magyarázható a szociáldemokráciának középeurópai győzelme. Mikor aztán mindegyikük megértette, hogy felültették, undorral rázta le magáról ezeket a dekadens kormányformákat. 1917. június 29-én Meoni (F.'.), az olasz delegációk referense, Feigné tábornok (F.".) a Nagy Páholy nagymesterének javaslatára a Népszövetség szervezetének tanulmányozására gyűlt össze, elfogadásra ajánlja a következő határozatot: „.. . a kongresszus kijelenti, hogy szerencséjének tartja Wilson elnök úrral kollaborálni a nemzetközi igazságszolgáltatás és a demokratikus testvériség ezen művének nül tanúsított — tapintatosnak s udvariasnak éppen nem nevezhető — magatartása miatt. Erre a vonalra tehát külön turista — s külön kofaés munkáskocsik kellenének. Kellemesen lepi meg áz Idegent a szép és modern állomási épület s az előtte elterülő, most már rendezett tér, de kevésbbé kellemes tapasztalat számára a néha — különösen vasárnaponkint — agyonzsúfolt s —- szerintük — drága autóbusz. A pesti ember ugyanis hozzá van szokva a pompás Beszkárt és Mavart autóbuszokhoz, a villamos áraihoz s ahhoz, hogy 24— 30 fillérért másfélórahosszat akár körülutazhatja egész Budapestet. Itt ugyanennyit kérnek tőle két kilométeres, tiz percnyi útért. A pesti ember azonban nem gondol arra, hogy ilyen, — hétköznapokon bizony gyér forgalom mellett az üzem rentabilitásának veszélyeztetése nélkül a viteldijat bajos volna még lejebb szállítani. Célirányos volna az ide érkező idegennek már a vasúti állomáson egy tájékoztató röplapot a kezébe adni, melyen a város könnyen áttekinthető térképén fel volnának tüntetve a szállodák, vendéglők, korcsmák, kávéházak, cukrászdák, péküzletek, taxiállomás, jobb üzletek, posta, piac, fürdők, látnivalók, érdekességek, fásított pihenőhelyek, hajóállomás, Serédi-park, szigeti utak, ingyenes dunai strand, illemhelyek, nyilvános vízcsapok, rendőrség, idegenforgalmi iroda, persze a hátlapon minden szükséges, tömör magyarázattal, tájékoztató árakkal (ebédmenü, tej, fürdő, belépőjegyek, stb. árai) s egyéb figyelmeztetésekkel. Az út a vasútállomástól a primási palotáig s a strandig most már csakugyan kitűnő s elsőrendű \ -sz. Ezt az útat azonban mindig feltétlenül tisztán kell tartani s állandóan öntözni. Azt a lehetetlen állapotot pedig, hogy ezt a főutat rendszerint a délelőtti órákban, piac idején s mikor az idegenek éÁeznek és legtöbbször szárazon öntözzék, ez évben feltétlenül meg kell változtatni. Más városokban hajnalban söpörnek s bizony porban úszó város nem számithat idegenforgalomra. A Rákóczi-tér elejére s a Bibliotékához nagyméretű jói olvasható tájékoztató táblák kellenének, mintaztnéhány német városban még a háború előtt láttuk, a piacot pedig vagy eldugni valahová a Rákóczi-térről, vagy fölemelni a földről a piszkos kötények s egyéb gyanús külsejű ruhadarabok szintjéről legalább is az árusitóasztalok magaslatára, mert a mostani állapot igazán szörnyen falusias. A Csernoch János-út, a Serédipark s a Várhegy a közbeiktatott apró utca- és térparkositásokkal méltán megérdemlik azt a sok eleiismerést és dicséretet, mellyel a városunkat látogató idegenek honorálják e parkosítások létesítőinek, alkotóinak érdemes munkáját. A keramit-út, a topeka, a várhegyi s s dunaparti park jogos büszkeségünk, melyeknek kevés városban akad párja. Hanem itt, a Serédí-parknál aztán Esztergom-fürdővarosnaK vége is van, mert ami ezen a négy-öt úton, parkon kívül esik, az már csak Esztergom, a „fürdőváros" megkülönböztetés nélkül. Ide aztán ne is nagyon invitáljuk be az idegeneket. Ezek a részben belvárosi, a főtérhez nagyon is közeleső, részben elég forgalmas külvárosi utcák már olyanpk, mint a kivilágított, kiparádézott szinpad mögötti kulisszatér. A La Revue fiebdomadaire c. francia szemlében a napokban jelent meg egy érdemes cikk R. ValleryRadot kiváló francia publicista és regényíró tollából: „Magyarország és a békeszerződések szabadkőműves szelleme" cimen. Ez az első bátorhangú cikk a francia sajtóban, amely egy fontos és jelentős, de eddig még eléggé nem hangsúlyozott szempontot visz a francia közvélemény elé, nevezetesen a szabadkőművesség szerepét a katolikus Ausztria-Magyarország szétdarabolásában. Hogyan kezdte meg szabadkőműves támogatással a cseh propaganda az aknamunkáját ? 1916-ban jelent meg az akkor még ismeretlen Benesnek (F.\), a prágai egyetem szociológiai magántanárának brozsurája ezzel a címmel: Détruisez l'AutricheHongrie! (Pusztítsátok el AusztriaMagyarországot!) Ezt az a Benes irja, aki a dijoni egyetem szabadkőműves szociológia-tanárához, Eisemannhoz jön doktorálni. Értekezésének alcime: „Cseh-szlovák martyromság a történelem folyamán." Az emiitett brozsura a legképtelenebb történelemhamisitástól sem riad vissza: „Ha Európa ma germán-osztrák-magyar brutalitás alatt nyög — idézi Vallery-Radot —, emlékezzünk arra, hogy a cseh-szlovák nemzet 1200 éve nyög alatta." Aztán jön a propaganda során Magyarországnak és, Tiszának megrágalmazása a háborús felelősséggel. Ma már — fűzi hozzá Vallery-Radot — mindkettő rehabilitálva van. A cseh vezetőszólamot kiséri a szerb propaganda, Vesnitch szerb külügyminiszteré, aki egyenesen Tiszát vádolja meg a csehbarát Ferenc Ferdinánd meggyilkoltatásával, holott Dimitrievics Apia szerb tábor nok megírta szaloniki fogságában, hogy egyedül ő és főnökei felelősek a gyilkosságért. Ernest Denis francia egyetemi tanár, a hires csehbarát szabadkőműves, szintén Tisza vádolói közé áll. Eisemann pedig ezt irja Osusky, (F.\) Masaryk egyik tanítványa, könyvének előszavában (Magyarok és pángermánok): „Németország mellett Magyarország viseli az európai háború terhelő felelősségét. Egy Tisza imperializmusa és a pángermán imperializmus között csak hajszálnyi a különbség." Ez a vád diktálta aztán Tardieu szentenciáját