Esztergom és Vidéke, 1935

1935-03-31 / 26.szám

tette az egyesületi Dalárdának s ecse­telte a két budapesti, a debreceni országos, a kispesti és győri kerü­leti versenyeken szerzett 5 ezüst ser­leg és 2 plakett megszerzése érde kében kifejtett munkát. Most a Gál: „Balatoni nóta" után dr. Boldis Dezső kir. győri főtan­felügyelő, a győri daloskerület ügy­vezető elnöke az Országos Dalos Szövetség nevében üdvözölte a ju­bilálókat, kiemelve a dalnak művelő és Összetartó erejét, s az egységes működésre nevelő hatását. Ujabb, sikerekkel teli jubileum kivánása mellett átnyújtotta a Szövetség elis­merő okleveleit Ammer József kar­nagynak, Bar ti János, Bánkúti (Ba­janó) József, Csincsuta Jenő Csuka József, Csányi Ferenc, Deés József, Erős János, Juhász Béla, Nánai Lajos, Nagy Károly, Pézsa Mihály, Szentgyörgyi Lajos, Szedmer József Szekota János, Székely Gyula, Szabd Gyula, Török József, Tóth Lajos, Varga József és Vass István egyleti tagoknak, a 10 évi kitartó munka és dalszeretet jutalmául. Dr. Török: „Hargita" nagy irre denta dala után Homor Imer, a Tu­rista Dalárda elnöke köszöntötte a da­losokat igaz magyaros testvéri sze retettel és együttes további munkára serkentette őket az egységes szel­lemben. Végül Hoppe Rezső: „Nem ma­rad a piros rózsa..." dalegyveleg és Himnusz eléneklése után a jelen voltak szerény, de kedélyes társva­csorán ünnepelték tovább a jubilán­sokat és hallgatták a dalosok szebb nél-szebb nótáit, dr. Kőhalmy László lelkesítő költeményét a dalról, ugyan annak a 1938. évi dalos kongresszus és kisipari kiállítás szervezésére buz­dító szavait, és Slang Lajosnak, az Egyesület házi költőjének a dalosok­hoz irt versét. Jakobek Jenő emléke, a dalosok jubileuma és az ismertetett kultur­munka legyen buzdító erő az Egye­sület érdekében s ezen keresztül a helyi iparosiíjuság jövőjének, szellemi és erkölcsi megmentése érdekében minden iparos és polgár összefogó munkájára 1 A meghosszabbított nagy vakáció Nem egészen aktuális téma, de azért érdemes már ma hozzászólni, tekintettel arra, hogy nemrégiben statisztikai adatokkal alátámasztott közlemény jelent meg egy helybeli lapban, amely a vakáció meghosz­szabbitása létjogosultságát kétségbe vonja azon cimen, hogy a Balaton felkarolását célzó intézkedésének értéké, sehogysem áll arányban az ifjúság tanulmányi haladásában a tanév megcsonkítása által okozta felbecsülhetetlen károsodásával. Szerintem téves e megállapítás. Egyrészt azért, ha a meghosszabbí­tás a Balaton rentabilitását még nem fokozta fel a megfelelő mérték­ben, akl*or azt csak a vakáció elren­dezési módja gátolta meg. Ugyanis augusztusban a megszokott nyári meleg hosszabb idő óta már nem stabilis, ingadozó, az időjárás sze­szélyes, az esték már hosszabbak, amiket a városi közönség falun nem szeret és vagy fel sem keresi a fürdőhelyet, vagy idő előtt csoma­gol és visszatódul a városba. Helyes tehát a vakációt június 15-ére, de még előnyösebb azt június hó 1-ére kitűzni. Meg aztán: a Balaton felkarolását célzó intézkedés nem csupán önző, nyerészkedési vágyat szolgál, hanem jelenti egyúttal gyermekeinknek egészségi állapota mielőbbi helyre­állítását, idegeinek felfrissítését, iz­mainak edzését, szóval testi és szel­lemi képességeinek megerősödését. Nincsen veszteségi, csak nyereségi számlánk! Másrészt nem szenved az ifjúság tanulmányi előhaladása azért sem, mert nemcsak a technika, a gyógyá­szat, a gazdaság, hanem a pedagó­gia terén is vannak korszakalkotó újítások, találmányok, melyek révén megoldhatunk problémákat hónapok alatt, amikhez régente évek kellet­tek. Igy pl. az írás-olvasás nehéz technikáját még mintegy harmincöt évvel ezelőtt csak egy-két év alatt sajátította el a gyermek, ma már három hónap folyamában ir-olvas a növendék. És e kiváló metodika be­vált a népiskola mindegyik disz­ciplínáján. A középiskola szintén óriási lép­tekkel haladt előre. Különösen a fő­városban, hol a gyermek kvázi a levegővel szivja a tudományt. Az állat- és növénykert, a akvárium, a laboratórium, a múzeum, a könyv­tár, a film és a rádió, mind meg annyi kitűnő szemléltetési segéd­eszköz, mely gyönyörködtetve, kel­lemesen és érdekesen megrögzíti a fogalmakat a gyermeki lélekben. El­nyeri ezek révén a földrajz, a ter­mészetrajz, természettan, történelem, sőt fogalmazási tudáshoz szükséges alapismereteket; tanárok és diákok könnyebben és gyorsabban végez­hetik munkáikat. De a mai nyelvoktatás is sokkal praktikusabb. Ma már nem gram­matizálnak, nem terhelik meg a növendéket absztrakt, bonyolult és idegölő nyelvtani szabályokkal, ha nem már az első órától kezdve a direkt módszer alapján az élő nyelv­ben való társalgással valósítják meg a kitűzött célt. Már most, ha még a könyvek megjavításával kiküszöbölnék a sal­langokat, amelyeknek a gyermek a gyakorlati életben soha hasznát nern veszi, ha az osztályok túlzsú­foltságát sikerülne eliminálni, hogy az egyéni oktatás jobban kidombo­rodjék, akkor teljes nyugodtsággal állandósíthatjuk akár a három havi vakációt is. Végül, ha pl. a berlini tehetségesek iskolájában a növendé­kek két osztályt is végezhetnek egy tanévben, akkor a mi normálisan gondolkodó gyermekeink könnyen elsajátíthatják az egy évre kiszabott tananyagot kilenc hónap alatt. A vakációról lévén szó, lehetetlen meg nem emlékezni a diákok részé­ről, az évzáró vizsgákról. Minek ezekkel felzaklatnunk az amúgy is gyönge idegzetű diáknak felkorbá­csolt lelkiállapotát. Aki egész éven nem tanult, úgysem javíthat. A szülők időközönkint tudomást sze­reztek gyermekük haladásáról. Avagy a tanárt, a tanítót ellenőrizze az ő sáfárkodásában ? Azt az igazgató, a főigazgató, a tan- és szakfelügyelő, no meg az iskolaszék elvégzi. Szün­tessék be tehát egy napon az elő­adásokat, azután egy Te Deummal és egy évzáró ünnepéllyel bocsás­sák útra diákjainkat, hadd élvezzék mielőbb jól megérdemelt szabad­ságukat ! > Van azonban a diákéletben, bár nem oly gyakori, egy sötét pont. Utóbbi években lábrakapott a diák­eltünés, a diáköngyilkosság. Mi okozza e tragédiát ? Nem egyéb, mint a félelem a szülőktől a rossz bizonyítvány miatt. Szerintem e je­lenség is orvosolható. Honosítsak meg minden rendű és rangú iskolá­ban intézményesen a Szülők Iskolá­ját I Ez intézmény szorosabb kap­csolatot teremt az iskola és szülő közt, szemben a két faktor közötti ma be nem vált érintkezési rend­szerrel. A Szülők Iskolája havonta egy­szer, az esti órákban az őt érdeklő MIMIM IMIIM MIM MMIIIt Az ácsi Frontharcos főcso­port tisztújító közgyűlése Alig egy éve, hogy Ácson meg alakult a frontharcosok csoportja s máris ott tartanak, hogy számbelileg is kettős vármegyénk egyik legha talmasabb egyesületévé fejlődött. Több mint 600 ra tehető a tagok száma s ha figyelembe vesszük a banai bajtársak elhatározását, akik megfelelő vezetőség hiányában szük ségesnek és célirányosnak tartották -kz ácsi főcsoportba való beolvadá­sukat, úgy ebből kifolyólag az ácsi tanintézetben tartassék meg ; a tanár és szülő mindannyiszor referálnak egymásnak gyermekeik testi és lelki előnyeiről és hátrányairól. A szülő ily módon egész éven át lépésről­lépésre teljes képet nyer gyermeké­nek tehetségéről, tanulmányi hala­dásáról, meglepetés tehát nem ér­heti ; kialakul a szülő és gyermek közt bizonyos baráti és bizalmasabb légkör, a gyermek nem fél, nem retteg, nem támad sötét gondolat agyában. Azonban a napisajtó is felkérendő, h°gv gyermektragédiákról szóló hí­reket ne közöljön, hisz azok nem oktatók, nem szórakoztatók, inkább idegrontók. íme, ily elgondolással javul az iskola reformja, szolgálja a családi élet védelmi felfokozását; az esz­mét Őeminenciája, a hercagprimás is szívesen fogadta. Ámde a Szülők Iskolájával Tneg­terheljü2 a tanár amúgy is keser­ves munkáját. Nem kívánhatjuk, hogy drága idejét, melyet neki úgyis értékesítenie kell a társadalom ja­vára, igénybe vegyük anélkül, hogy őt óratöbletéért honorálnók. Hiszem, állam és társadalom nem marad neki adósa! Ss. S. főcsoport majd 1000 tagot szám­lálhat. Éz az igen erős testület f. hó'24­én tartotta tisztújító közgyűlését az ácsi mozi óriási termében. Az or­szágos szövetséget Budapestről Zá­mory Imre ny. ezredes, osztályve­zető képviselte, a vármegyei szerve­zetek nevében pedig vitéz dr. Zsiga János tb főszo'gabiró, vármegyei szervezőtiszt jelent meg. Az évi beszámoló után a jelölő bizottság elnöke zárt borítékban nyúj­totta át az egyes tisztségekre kije­lölt és érdemeket szerzett bajtársak névsorát, akiket a közgyűlés elfo­gadott. Egyhangú határozattal és óriási lelkesedéssel ismét Kutas János gaz­dasági tanár, szkv. századost vá­lasztották meg elnökké, alelnökökké pedig Kelemen Béla ref. lelkészt, mint volt tábori lelkészt és Schmelka Leó cukorgyári tisztviselőt, fronthar­cos zászlóst. Vezetőtiszt lett Fieber Alfréd cukorgyári üzemvezető, front­harcos hadnagy, titkárok Fischer Fe­renc és Pusztay Ferenc bajtársak, pénztáros Tóth József bajtárs. Ezen­felül megválasztottak 3 számvizs­gáló és 12 intézőbizottsági tagot. A tisztikar nevében Kutas János elnök mondott eszmékben gazdag beszéd keretében köszönetet a biza­lomért, majd Zámory Imre ezredes és vitéz dr. Zsiga János tb. főszol gabtró mondottak hazafias szellemtől áthatott, megragadó szép beszédet s végül a közgyűlést a himnusz akkord­jai fejezték be. Még aznap este fél 8 órai kez­dettel a zászló alap javára színielő­adást is rendezett a főcsoport. Be­mutatásra került Csike Károly „Kis Erzsikém" cimű 3 felvonásos nép színműve, amelynek során kitűnő felkészültségűknek és rendkívüli ügyességüknek adták tanújelét a sze­replők, akiket az igen nagy szám­ban megjelent közönség szűnni nem akaró tapsorkánnal jutalma­zott. Április 7-én lesz a szentévi búcsúkörmenet A katolikus világ Krisztus Urunk halálának ezerkilencszázadik évfor­dulója alkalmából, XI. Pius pápa által az egész világra • kiterjesztett jubileumi évet folyó évi április 28 án fényes ünnepségek közepette fejezi be. Esztergom város katolikus lakó­sága is méltó módon készül búcsút venni a jubileumi Szentévtől. Április 7-én, jövő vasárnap lesz az esztergomi Szentévi búcsúájtatos­ság, melyet a biboros Főpásztor és a Székesfőkáptalan tart, a követ­kező programmal: I. Délelőtt 9 órakor szentmise a bazilikában. Végződik kb. féltízkor, mely után a búcsúájtatosság veszi kezdetét a főoltár, majd a kereszt­oltár és a Bakács-kápolna kégyoltá­ránál. Végül a főoltárnál, ahonnan elindulva, az ájtatosság második része veszi kezdetét. II. Elől a kereszt. Nyomában ha­ladnak: a tanuló ifjúság, a papság, a hatósági személyek, Belváros, Vízi­város és Szentgyörgymező hivei. A belvárosi plébánia templomba mennek. Útirány: A bazilikából lea szerpentin úton, Ferenc József-út, Széchenyi-tér, Deák Ferenc-utca. (Templomi és egyesületi zászlók szigorúan mellőzendők.) A templomhoz megérkezve a me­net csendben megáll. Az ifjúság kint marad és a tűzoltó-laktanya olda­lán helyezkedik el. A papság, a ha­tósági személyek és a hivők bevo­nulnak a templomba; akik kfnt re­kednek, a templom előtt és a Deák Ferenc-utcában, a templomtól balra helyezkednek el. Á templomban megkezdődik az ájtatosság, ugyanúgy, mint a bazili­kában, három oltárnál. A kint lévők számára a templom ajtajában Szent­györgymező plébánosa vezeti az imát és éneket. III. Az ájtatosság befejezővel a menet az előbbi rendben, mégis az­zal a változással, hogy a vízivárosi és szentgyörgymezői hivek most megelőzik a belvárosiakat, a Kis­duna-parton a vízivárosi plébánia­templomba vonul, ahol mégegyszer megismétlődik az ájtatosság, majd Te Deum és áldásai befejezdik. A Te Deumot és a Tantum ergo-t, a kispapok és a tanítóképzősök énekkara, az ájtatosság népénekeit a hivők éneklik. A hivek ezután szétoszlanak. A fenségesen szépnek ígérkező búcsú­ájtatosság a katolikus hivők mély­séges megnyilatkozása lesz Krisztus halálának ezerkilencszázadik évfor­dulójának jubileumi Szentévét be­záró búcsúájtatosságon és bizonyára sokaknak szolgál lelki megújulására és épülésére. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányo­kat beszerez, ismeretlen helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. Lelkigyakorlatok nők részére. A belvárosi plébániatemplomban f. évi április hó 4, 5- és 6-án este 8 órai kezdettel lelkigyakorlatos szent­beszédek lesznek. A szentbeszóde­ket Szomszély Antal dorogi bánya­lelkész, a kiváló egyházi szónok mondja.

Next

/
Thumbnails
Contents