Esztergom és Vidéke, 1934

1934-12-06 / 95.szám

ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 95. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK. 1934. DECEMBER 6 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. ISI Katolikus ébredés Irta: KOVÁCS SÁNDOR, tb. kanonok, az Actio Catholica orsz. titkára Manapság inkább találó, mint bármikor, az apostol intelme: ideje már, hogy az álomból fel­keljünk ! A mai kor katolikus társadalmára különösen ráillik az a megállapítás, hogy túlsá­gosan belefeledkezett a semmi­tevésbe s a régi, úgynevezett jó időkből megszokott ama tu­lajdonságát, hogy helyette a hi­vatalos felsőbbség mindent meg­csinált, áthozta a mai életbe is. A katolikus tömegeknél az ak­tivitás hiánya jórészt azzal ma­gyarázható, hogy a vezetőség a múltban soha sem kivánt a hivőseregtől egyebet, mint szor­galmas templombajárást, szent­gyónást, szentáldozást, egyszó­val a katolikus élet megnyilvá­nulásának az okvetlenül szük­séges kellékeit. Ezért nem ne­velődött ki a mi embereinknél olyan szellem, amely a katoli­kus lelkiség kiáradását és má­sokra való erős ráhatását ered­ményezte volna. Benne lévén az adventi szent időben, önkéntelenül felmerül az a gondolat, hogy az annyira óhajtott katolikus ébredésnek milyen irányban kell sikerekért harcolnia ? Minden vitán felül áll, hogy a mostani idők cent­rális gondolata az Actio Catho­lica elgondolásainak népszerűsí­tése. HÍ arra a kérdésre akar­nék megtelelni, hogy voltaké­pen az Actio Catholica célki­tűzéseiről minő meggondolá­soknak jut döntő befolyás, azt a választ kell adnom : a kato­likus ació a lelkipásztorkodás és a katolikus társadalmi tevé­kenység minden-vonalán irányí­tást és tempódiklálást akar vé­gezni. Ma divatos jelszó az irá­nyított mezőgazdálkodás s nincs a magyar földön ember, aki meg nem értené, hogy az új idők új szellemet követeinek mindenben. Ennek az új szel­lemnek a lelkiekben való gaz­dagodás elérését célzó tevé­kenységében is meg kell nyil­vánulnia, azért dolgozik az Ac­tio Catholica azon, hogy még oly kiváló és ötletszerű mun­kája helyett, országos tervszerű­séggel, előre kiszabott meder­ben haladjon a katolikus munka. Ez a munka első sorban a hitélet fellendítését és kimélyí­tését célozza. Sem szavaló, sem melldöngető katolikusokra nin­csen szükség, mert kétségtelen, hogy a magyar katolicizmusnak mostani sok-sok baja jórészt abból származik, hogy a múlt­ban túlságosan nagy szerep ju­tott a profi katolikusoknak és dilettáns katolikusoknak. Ideje a szerepcserének, ki kell nyitni a katolicizmus ablakait, hogy áradjon be friss és üde le­vegő és jöjjenek az élre az imádkozó, hitvalló, az áldoza­toslelkű, a hitből élő katoliku­sok. Imádkozó emberek kelle­nek, akik otthonosak az Ur há­zában is és műveltek a kato­likus szent hitnek az ismereté­ben s akiknek katolikus mun­kájánál nemcsak rábeszélő te­hetség és a meggyőzni tudás arathat döntő sikert, de legel­sősorban életüknek ragyogó pél­dája. A tömegmanifcsztáció nagyon sokszor még felelős tényezőket is félrevezet. Egy-egy nagygyű­lés, egy-eM;y körmenet, egy-egy tüntető demonstráció hatalmas tömegei könnyen azt a hiedel­met kelteitek sokakban, hogy a magyar földön frissen és üdén párázik a katolikus élet megvallásának tiszta levegője. Túlságos m szemünk előtt vol­tak a templomok áldoztató rá­csainak egyre növekvő számú napi áldozói s elfelejtettük, hogy nemcsak a minden­napi áldozók sokasodtak, de ugyanakkor igen sokan el is maradtak az Ur házából. Nem mertünk jó orvos módjára a való tényekkel számot vetni s egy-egy egyházközség igazi ké­pének, tényleges helyzetének megismerésétől húzódoztunk. Az a cél vezetett bennünket állandóan, hogy a tények meg­szépítésével inkább lelkesedést és bizalmat keltsünk ahelyett, hogy bátran szembe mertünk volna nézni a tényekkel s a realitások iránti fogékonyságból akartunk volna meríteni lendü­letet a katolikus élet felvirá­goztatásához. Amikor tehát ar­ról van szó, hogy hitéleti re­neszánszot akarunk látni, leg­első teendőnknek ezt ismerjük : lássunk tisztán minden egyház­község benső életében s min­den lelkipásztor s a lelkipász­torok minden segítő társa, ez a lelkes és derék civil gárda, ad­jon őszinte választ arra a kér­désre, milyen is az egyházköz­ség lelki képe ? Hányan járnak ténylegesen szentmisére, azok közül, akiknek kötelességük vol­na szentmisén lenniök, hányan végzik el a szentgyónást és a szentáldozást s egyáltalán há­nyan vannak átitatva az igazi katolikus lelkülettől ? Ezekre a kérdésekre nem is lesz olyan nehéz megfelelni, hiszen egy­két megbízható és buzgó em­ber az ellenőrzés feladatát köny­nyű szerrel és szívesen elvégzi s h i egyszer a való helyzettel tisztába jöttünk, önként adódik egyrészt a helyzeten való se gítésnek vágya, másrészt az a minden akadályt legyőzni tudó szorgos kutatás érzete, amely keresi a megfelelő eszközöket a bajok kiküszöbölésére. Az adventi szentidő ezt a lendítést adja meg a klérusnak és a világi katolikus vezetők­nek egyaránt, hogy a hitélet komoly és igaz megismerésé­ből fakadó tennivágyással lás­sunk neki a helyzet feljavítá­sának. S ha sikerül csak egy hajszállal is előbbre jutni a hit­elet mélyítése terén, jönni fog a katolikus aktivitás elevensége, amely magával hozza, hogy a katolikus lelkiség valósággal ki­árad és akarva, nemakarva megteremti azt az egészséges katolikus közszellemet, amely előbb-utóbb elsodorja a ma két­színű és kétarcú, inkább szí­nészkedő, mint valóságot adó kereszténykedést, s helyébe ül­teti a katolicizmus, az erős és mély vallásosság komoly és ma­radandó uralmát. tmwtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A Stefánia Szövetség szombaton és vasárnap tartotta Mikulás- és karácsonyi-vásárját fényes sikerrel a Fürdőben Szombaton este teaestély vezette be a Stefánia Szövetség Mikulás­és Karácsonyi-vásárral Összekötött ünnepségét. A Fürdő-szálló színház­terme kicsinek bizonyult a hatalmas és előkelő közönség befogadására. Csak pár nevet emiitünk meg abból a hatalmas névsorból, melynek le­közlése hasábokat igényelne. Ott volt Radócsay László főispán feleségével, Frey Vilmos dr. alispán családjával, Glatz Gyula polgármester feleségé­vel, a megye és a város számos elő­kelősége, díszegyenruhák, estélyi toalettek tették festőivé a termet. Csárszky István dr. prelátus­kanonok, az egyesület elnöke mon­dott gondolatokban gazdag, tartal­mas ünnepi beszédet, magyarruhás kislány bájosan köszöntötte fel az elnököt, az esztergomi uri jazz pedig Paczolay Imre karnagy kiváló diri­gálása mellett hatalmas sikert ara­tott. A közönségnek itt újból alkalma volt a város szülöttének zenei te­hetségében gyönyörködni. A vasárnapi ünnepség ismét ha­talmas közönséget vonzott. Ott volt Frey Vilmos dr. alispán családjával, Glatz Gyula polgármester feleségé­vel, Brenner Antal dr. főjegyző csa­ládjával, Machovich Gyula dr. és Csárszky István dr. prelátus-kano­nokok és a termet zsúfolásig meg­töltő közönség. Az ünnepséget régi magyar egyházi ének vezette be, majd élőképek következtek, melyek finomságukkal, kedvességükkel el­bájolták a közönséget. Nagy részük van a sikerben a kiváló szavalók­nak: Michailic Erna, Szatzlauer Kató, fíeincz Éva és Frey Kató ked­ves előadásának. Buchner Icu, Büchner Antal nagy­szerű zongorakisérete mellett mű­dalokkal szintén nagy sikert aratott. Sokáig lelkesen tapsolta a közön­ség a Meseképeket, melyeknek ki­váló szereplői mellett Kornháber Samunéé a főérdem. A kedves dalo­kat Laping Luci kisérte zongorán. Az ünnepség méltó befejezése volt Orbán Klára Farkas Imre: Ma­gyar dal c. melodrámájának előadása Bérczy László hegedűkisérete mel­lett. A kiváló rendezés a Stefánia Szö­vetség vezetőségét dicséri. A nagy December bő 6.-án csütörtökön 5, 7 és 9-kor vörös kocsi" Izgalmas cir&uszdráma BAN

Next

/
Thumbnails
Contents