Esztergom és Vidéke, 1934

1934-10-18 / 81.szám

ES IERfiftHc/lIf KE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 81. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. OKTÓBER 18 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Szálljunk csak le a lóról... A biboros hercegprimás, — a Prohászka-emlékszobor esztergomi felavatásán mondott, — beszédének egyik kitétele országos figyelmet s méltó érdeklődést keltett. A bölcs Főpap a háború után elterjedt nagyzásról és fényűzésről szólva azt mondotta, hogy ma mindenki egy fokkal nagyobbnak s többnek akar látszani, mint a mi s a mennyi, pedig úgy volna mostani helyzetünk ben helyénvaló, ha mindenki egy fokkal lejebb iparkodnék szállítani igényeit. A közfelfogás s az iskolapéldák eddig azt tanították, hogy a sorscsapás, a szenvedés, a nyomorúság megtöri az emberek gőgjét s a fennhéjázó, nagyravágyó embert visszatéríti a krisztusi alázatossághoz. A pálmafák — mondották — nem nőhetnek az égig, nehogy a majmok fölmásszanak rajta. A háború ezernyi szenvedéseinek, megpróbáltatásainak viselése, tűrése közepette mindenki hitt és bízott egy eljövendő jobb, tisztultabb korban, amikor az emberek bűnbánó meaculpával a keresztény erkölcsi törvények, a józan felfogás diktálta szabályok szerint fogják életüket beosztani s annak szintjét a nyomorúság és nélkülözés-diktálta lehetőségek határán, vagy azon alul fogják a maguk s hozzátartozóik részére megállapítani. Milyen szép s milyen megnyugtató is volna az a tudat, hogy mi szegényen, egyszerűen, szerény viszonyok között is tudunk boldogok s megelégedettek lenni s hogy az evangéliumi tanácsok megfogadásával standardizált életszivonalunk több nyugalmat és lelki békét biztosít számunkra, mint a régi, tisztes, józan felfogástól való eltolódás: a most általánosan s minden életvonatkozásunkban tapasztalható szertelen nagyzolás, hivalkodás, tüntető fényűzés és hivalkodó divatmajmolás. Igen, elsősorban a divatmajmolás, különösen a női ruházkodásnak a divat-diktálta szertelenségeiben való túltengése, mely folyton újabb és újabb kreációk által hihetetlenül felfokozza még az egyszerűbb társadalmi osztályok igényeit is. Nem azt mondjuk, hogy a többi társadalmi osztály mentes ettől a szenvedélytől, mert a nagyzolás, a fényűzés, a tékozlás s a divatőrület megtalálható — sajnos — minden társadalmi osztálynál, a magasabb körökben éppúgy, mint a szegényebb néposztálynál, de míg a felsőbb tízezer talán kisebb százalékban került erre a veszedelmes lejtőre, addig a múltban mégiscsak takarékosan s beosztva élő s költekező alacsonyabb társadalmi osztály már nagyobb tömegénél fogva is kétségtelenül számottevőbb arányban hódol a nagyzolás, a divatutánzás, a viszonylagosan fényűző, költekező életmód zsarnoki parancsának. De ugyebár azt gondolná az ember, hogy ha költekezik valaki, akkor van is miből költekeznie s mindennapos tünet már a földmivesleány lakkcipőben és selyemblúzban, a cselédleány selyemharisnyában és zsorzsettkompiéban, az ipari munkás leánya kifogástalan s legújabb divatú toalettben, vagy finom bőrönddel a vonat második osztályán, a pincér motorbiciklin, a fodrászsegéd autón s folytathatnánk tovább is, de inkább azt kérdezzük : miből ? s mikor a választ keressük rá, csak egy megoldás jut eszünkbe: a szegénységünkből. Minden másban leszegényedtünk, lezüllöttünk, leromlottunk, csak a külső megjelenésünkben, a más szeme előtt, a „világ" kritikája előtt mutassunk előkelőt elegánsát, jómódot, ha mindjárt odahaza mindennap paprikáskrumpli meg sültpaprika járja is, ha üres is a fehérneműszekrény, ha az utolsó abroszt terítik is föl az ágyra lepedő helyett, ha be nem tartott részletfizetésre megy is minden, ha szaporodik is az adósság, nem baj, majd kifizeti a nagyharang, csak az a fő, hogy ma jól éljünk, ki tudja, mit hoz a holnap r Ma az ember a nagyságos úrnál kezdődik s Markó utcában végződik, ha ugyan nem a padlásgerendán lógva rúgja ki maga alól a földet, vagy a Duna hűs habjaiban keres csillapítószert feldúlt idegeire a szegény, könnyelmű, exaltált fiatal lélek, aki azt hitte, hogy az élet csak szórakozásból, léhaságból, könnyelmű flörtölések hétköznapjaiból áll. Igen, a tündöklés mámora, a könynyen-élés narkózisa, a gondtalanság öröme kábította el az embereket, többnek látszani, sziporkázni, szikrázni, tündökölni, mint az oxigénbe dobott parázs, mint a lehulló meteor, — hát ez a mai életszabály, a mai életelv s ezért akar ma minden ember egy fokkal többnek, nagyobbnak, szebbnek látszani, mint ami, mint amennyi. Pedig ma igazán olyan rettentően szomorú világot élünk, hogy ezernyi okunk volna egy fokkal lejebb szállni igényeinkkel még a mai szerény lehetőségek határain alul is, lefokozni igényeinket a mai szörnyen rossz gazdasági viszonyok arányos szintjére, hogy megúszhassuk a nagy vizet, hogy bejárhassuk a nagy sivatagot, melybe a világháború után jutottunk. Ki gondol ma arra, hogy öregkorunkra, mikor már munkaképtelenek leszünk, jó volna egy kis tőke, vagy egy kis csendes otthon, egy kis saját családi ház, ahol magunkat meghúzhatnók az élet viharában? Igen, biz' ez jó volna, gondolják ők, — de hátha nem is leszünk öregek? — válaszol rá rögtön lelkiismeretük ... Szálljunk hát csak le a lóról, mely fékevesztett száguldással visz bennünket a szakadék felé, ha eleresztjük a józanság gyeplőjét, ha elveszítjük önuralmunkat a száguldó életparipa fölött. Igen, lejebb egy fokkal; gyalog is mmmmwwwwmmmmmm eljutunk a mezőny végére s ha nem is fog tapsolni nekünk a tribün közönsége, afelől biztosak leszünk, hogy a nyakunkat nem törjük ki a rohanásban s csendes hangtalan ballagással bár, de nyugodt lélekkel, békés megnyugvással jutunk el a derűs, szelídfényű aggkor nyitott kapujához. mmmm város ifjúsága kegyeleti stafétával áldozott vasárnap a Hősöknek Minden évben, október hatodika körül kegyeleti stafétát rendeznek a városok hőseink emlékezetére. Ez a kegyelet kötelesség. Külön kötelesség most, a nehéz, a viharzó évek idején. A hősi kultusz egyik ébren tartója a nemzeti Öntudatnak. Ezért gyülekeztek össze az ifjak és évrőlévre stafétával és emlékezéssel rójják le kegyeletüket a nemzet hős fiai iránt. Vasárnap délelőtt megtartott kegyeleti stafétán 12 csapat indult. A 3. kerékpárzászlóalj 2 csapat ta!, i „4." 1, a határőr kerület 1, a tanítóképző 2, gimnázium 1, reál 1, Izr. Sportegylet 1 és a leventék 3 csapattal. A katonaságnál I. 4. kerékpárzászlóalj vitéz Szívós Waldvogel örökös vándordíj aval, II. 1/7. határőrs, III. 3. kerékpárzászlóalj. Középiskoláknál I. Tanítóképző Mátéffy Viktor örökös vándordíjával, II. Gimnázium, III. Reáliskola. Leventéknél I. 3, korosztály, II. 2. korosztály, III. az 1. korosztály volt. Az első a m. kir. honvéd tisztikar és a város vándordiját, az Izr. SportEgylet pedig néhai Marosi Ferenc vándordiját nyerte el. Az ünnepségen, amelyen a katonaság, leventék és az intézetek vezetői és nagyszámú ünneplőközönség jött össze, Etter Jenő dr városi főügyész T

intézett nagyhatású buzdító beszédet az ifjúsághoz. A Hymnus eléneklésével és a résztvevő egyesületek elvonulásával ért véget a hősöknek áldozó, kegyeletes ünnepség. karácsonykor megint lesznek kinevezések és címadományozások Miként ismeretes az általános ki nevezési tilalom felfüggesztésével a kormány júliusban egyszeri kinevezési lehetőséget biztosított a közhivatalokban, azonkívül cim és jellegadományozásokhoz is hozzájárult Az engedély ugy szólt, hogy kinevezéseket csak a normálstáiusz ke reléin belül lehet eszközölni. Azonban az ilykép betölthető állások egy részét is üresen kellett hagyni, hogy a nyugdijnovella alapján végrehajtott létszámcsökkentés folytán az előirányzott megtakarítást elérhessék és a tényleges létszám is a normálstátuszban megállapított létszám alá süllyedjen. Ily körülmények közt a nyári kinevezések n^m válthatták be a hozójuk fűzött reményeket. Igen sokan kimaradtak a régóta várt előléptetésekből s még többen csak cimet és jelieget kaptak a valóságos kinevezés helyett. Az is sérelem volt, hogy a kinevezések nem július elselyétől léptek hatályba, miáltal a kinevezettek elvesztettek egy havi illetménykülönbözetet s az automa tik us előléptetés szempontjából is a szolgálati idejüket csak januártól számítják. Amikor e sérelmeket az egyik tisztviselői érdekeltség szóvátette, illetékes helyről az a biztató kijelentés hangzott el, hogy a karácsonyi kinevezésekre is kellett hagyni valamit, ami más szóval annyit jelent, hogy karácsonykor szándékoznak kárpótolni azokat, akik a nyári kinevezésekből kimaradtak, vagy csak cimet és jelleget kaphattak. A biztató kijelentés alapján a KANSz máris megtette az előkészületeket, hogy memorandumban foglalja össze a tisztviselők és alkalmazottak egyetemének a karácsonyi kinevezésekkel kapcsolatos kívánságait. A memorandumot megfelelő tárgyalás után azonnal a kormány elé terjesztik, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az általános és speciális kívánságok mérlegelésére. A karácsonyi kinevezésekkel kapcsolatban megemlítjük azt is, hogy a KANSz előterjesztést készül tenni a kormánynak az általános karácsonyi segélyezésekre vonatkozólag is. Emlékiratában, amit szintén most Október hó 18.-án csütörtökön, Pajtás úá 7 és 9 órakor Vidám filmoperett A -BAN