Esztergom és Vidéke, 1934

1934-10-18 / 81.szám

ES IERfiftHc/lIf KE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 81. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. OKTÓBER 18 Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Szálljunk csak le a lóról... A biboros hercegprimás, — a Pro­hászka-emlékszobor esztergomi fel­avatásán mondott, — beszédének egyik kitétele országos figyelmet s méltó érdeklődést keltett. A bölcs Főpap a háború után elterjedt nagy­zásról és fényűzésről szólva azt mondotta, hogy ma mindenki egy fokkal nagyobbnak s többnek akar látszani, mint a mi s a mennyi, pe­dig úgy volna mostani helyzetünk ben helyénvaló, ha mindenki egy fokkal lejebb iparkodnék szállítani igényeit. A közfelfogás s az iskolapéldák eddig azt tanították, hogy a sors­csapás, a szenvedés, a nyomorúság megtöri az emberek gőgjét s a fenn­héjázó, nagyravágyó embert vissza­téríti a krisztusi alázatossághoz. A pálmafák — mondották — nem nő­hetnek az égig, nehogy a majmok fölmásszanak rajta. A háború ezernyi szenvedéseinek, megpróbáltatásainak viselése, tűrése közepette mindenki hitt és bízott egy eljövendő jobb, tisztultabb kor­ban, amikor az emberek bűnbánó meaculpával a keresztény erkölcsi törvények, a józan felfogás diktálta szabályok szerint fogják életüket be­osztani s annak szintjét a nyomo­rúság és nélkülözés-diktálta lehető­ségek határán, vagy azon alul fog­ják a maguk s hozzátartozóik ré­szére megállapítani. Milyen szép s milyen megnyug­tató is volna az a tudat, hogy mi szegényen, egyszerűen, szerény vi­szonyok között is tudunk boldogok s megelégedettek lenni s hogy az evangéliumi tanácsok megfogadásá­val standardizált életszivonalunk több nyugalmat és lelki békét biz­tosít számunkra, mint a régi, tisz­tes, józan felfogástól való eltolódás: a most általánosan s minden életvo­natkozásunkban tapasztalható szerte­len nagyzolás, hivalkodás, tüntető fényűzés és hivalkodó divatmajmo­lás. Igen, elsősorban a divatmajmolás, különösen a női ruházkodásnak a divat-diktálta szertelenségeiben való túltengése, mely folyton újabb és újabb kreációk által hihetetlenül fel­fokozza még az egyszerűbb társa­dalmi osztályok igényeit is. Nem azt mondjuk, hogy a többi társa­dalmi osztály mentes ettől a szen­vedélytől, mert a nagyzolás, a fény­űzés, a tékozlás s a divatőrület meg­található — sajnos — minden tár­sadalmi osztálynál, a magasabb kö­rökben éppúgy, mint a szegényebb néposztálynál, de míg a felsőbb tíz­ezer talán kisebb százalékban ke­rült erre a veszedelmes lejtőre, ad­dig a múltban mégiscsak takaréko­san s beosztva élő s költekező ala­csonyabb társadalmi osztály már nagyobb tömegénél fogva is kétség­telenül számottevőbb arányban hó­dol a nagyzolás, a divatutánzás, a viszonylagosan fényűző, költekező életmód zsarnoki parancsának. De ugyebár azt gondolná az em­ber, hogy ha költekezik valaki, ak­kor van is miből költekeznie s min­dennapos tünet már a földmives­leány lakkcipőben és selyemblúzban, a cselédleány selyemharisnyában és zsorzsettkompiéban, az ipari mun­kás leánya kifogástalan s legújabb divatú toalettben, vagy finom bő­rönddel a vonat második osztályán, a pincér motorbiciklin, a fodrászse­géd autón s folytathatnánk tovább is, de inkább azt kérdezzük : miből ? s mikor a választ keressük rá, csak egy megoldás jut eszünkbe: a sze­génységünkből. Minden másban le­szegényedtünk, lezüllöttünk, lerom­lottunk, csak a külső megjelenésünk­ben, a más szeme előtt, a „világ" kritikája előtt mutassunk előkelőt elegánsát, jómódot, ha mindjárt oda­haza mindennap paprikáskrumpli meg sültpaprika járja is, ha üres is a fehérneműszekrény, ha az utolsó abroszt terítik is föl az ágyra le­pedő helyett, ha be nem tartott rész­letfizetésre megy is minden, ha sza­porodik is az adósság, nem baj, majd kifizeti a nagyharang, csak az a fő, hogy ma jól éljünk, ki tudja, mit hoz a holnap r Ma az ember a nagyságos úrnál kezdődik s Markó utcában végződik, ha ugyan nem a padlásgerendán lógva rúgja ki maga alól a földet, vagy a Duna hűs habjaiban keres csillapítószert feldúlt idegeire a sze­gény, könnyelmű, exaltált fiatal lé­lek, aki azt hitte, hogy az élet csak szórakozásból, léhaságból, könnyel­mű flörtölések hétköznapjaiból áll. Igen, a tündöklés mámora, a köny­nyen-élés narkózisa, a gondtalan­ság öröme kábította el az embereket, többnek látszani, sziporkázni, szik­rázni, tündökölni, mint az oxigénbe dobott parázs, mint a lehulló me­teor, — hát ez a mai életszabály, a mai életelv s ezért akar ma minden ember egy fokkal többnek, nagyobb­nak, szebbnek látszani, mint ami, mint amennyi. Pedig ma igazán olyan rettentően szomorú világot élünk, hogy ezernyi okunk volna egy fokkal lejebb száll­ni igényeinkkel még a mai szerény lehetőségek határain alul is, lefo­kozni igényeinket a mai szörnyen rossz gazdasági viszonyok arányos szintjére, hogy megúszhassuk a nagy vizet, hogy bejárhassuk a nagy si­vatagot, melybe a világháború után jutottunk. Ki gondol ma arra, hogy öregko­runkra, mikor már munkaképtele­nek leszünk, jó volna egy kis tőke, vagy egy kis csendes otthon, egy kis saját családi ház, ahol magun­kat meghúzhatnók az élet vihará­ban? Igen, biz' ez jó volna, gondol­ják ők, — de hátha nem is leszünk öregek? — válaszol rá rögtön lel­kiismeretük ... Szálljunk hát csak le a lóról, mely fékevesztett száguldással visz ben­nünket a szakadék felé, ha elereszt­jük a józanság gyeplőjét, ha elve­szítjük önuralmunkat a száguldó életparipa fölött. Igen, lejebb egy fokkal; gyalog is mmmmwwwwmmmmmm eljutunk a mezőny végére s ha nem is fog tapsolni nekünk a tribün kö­zönsége, afelől biztosak leszünk, hogy a nyakunkat nem törjük ki a rohanásban s csendes hangtalan ballagással bár, de nyugodt lélekkel, békés megnyugvással jutunk el a derűs, szelídfényű aggkor nyitott ka­pujához. mmmm város ifjúsága kegyeleti stafétával áldozott vasárnap a Hősöknek Minden évben, október hatodika körül kegyeleti stafétát rendeznek a városok hőseink emlékezetére. Ez a kegyelet kötelesség. Külön köteles­ség most, a nehéz, a viharzó évek idején. A hősi kultusz egyik ébren ­tartója a nemzeti Öntudatnak. Ezért gyülekeztek össze az ifjak és évről­évre stafétával és emlékezéssel rój­ják le kegyeletüket a nemzet hős fiai iránt. Vasárnap délelőtt megtartott ke­gyeleti stafétán 12 csapat indult. A 3. kerékpárzászlóalj 2 csapat ta!, i „4." 1, a határőr kerület 1, a tanítóképző 2, gimnázium 1, reál 1, Izr. Sportegylet 1 és a leventék 3 csapattal. A katonaságnál I. 4. kerékpár­zászlóalj vitéz Szívós Waldvogel örö­kös vándordíj aval, II. 1/7. határőrs, III. 3. kerékpárzászlóalj. Középiskoláknál I. Tanítóképző Mátéffy Viktor örökös vándordíjával, II. Gimnázium, III. Reáliskola. Leventéknél I. 3, korosztály, II. 2. korosztály, III. az 1. korosztály volt. Az első a m. kir. honvéd tisztikar és a város vándordiját, az Izr. Sport­Egylet pedig néhai Marosi Ferenc vándordiját nyerte el. Az ünnepségen, amelyen a kato­naság, leventék és az intézetek ve­zetői és nagyszámú ünneplőközön­ség jött össze, Etter Jenő dr városi főügyész T intézett nagyhatású buz­dító beszédet az ifjúsághoz. A Hymnus eléneklésével és a résztvevő egyesületek elvonulásával ért véget a hősöknek áldozó, kegye­letes ünnepség. karácsonykor megint lesznek kineve­zések és címadományozások Miként ismeretes az általános ki nevezési tilalom felfüggesztésével a kormány júliusban egyszeri kineve­zési lehetőséget biztosított a köz­hivatalokban, azonkívül cim és jel­legadományozásokhoz is hozzájárult Az engedély ugy szólt, hogy kine­vezéseket csak a normálstáiusz ke reléin belül lehet eszközölni. Azon­ban az ilykép betölthető állások egy részét is üresen kellett hagyni, hogy a nyugdijnovella alapján végrehaj­tott létszámcsökkentés folytán az előirányzott megtakarítást elérhessék és a tényleges létszám is a normál­státuszban megállapított létszám alá süllyedjen. Ily körülmények közt a nyári ki­nevezések n^m válthatták be a hoz­ójuk fűzött reményeket. Igen sokan kimaradtak a régóta várt előlépte­tésekből s még többen csak cimet és jelieget kaptak a valóságos ki­nevezés helyett. Az is sérelem volt, hogy a kinevezések nem július else­lyétől léptek hatályba, miáltal a ki­nevezettek elvesztettek egy havi illetménykülönbözetet s az automa tik us előléptetés szempontjából is a szolgálati idejüket csak januártól számítják. Amikor e sérelmeket az egyik tisztviselői érdekeltség szóvátette, illetékes helyről az a biztató kije­lentés hangzott el, hogy a kará­csonyi kinevezésekre is kellett hagyni valamit, ami más szóval annyit je­lent, hogy karácsonykor szándékoz­nak kárpótolni azokat, akik a nyári kinevezésekből kimaradtak, vagy csak cimet és jelleget kaphattak. A biztató kijelentés alapján a KANSz máris megtette az előkészü­leteket, hogy memorandumban fog­lalja össze a tisztviselők és alkalma­zottak egyetemének a karácsonyi kinevezésekkel kapcsolatos kívánsá­gait. A memorandumot megfelelő tárgyalás után azonnal a kormány elé terjesztik, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az általános és speciális kívánságok mérlegelésére. A karácsonyi kinevezésekkel kap­csolatban megemlítjük azt is, hogy a KANSz előterjesztést készül tenni a kormánynak az általános kará­csonyi segélyezésekre vonatkozólag is. Emlékiratában, amit szintén most Október hó 18.-án csütörtökön, Pajtás úá 7 és 9 órakor Vidám filmoperett A -BAN

Next

/
Thumbnails
Contents