Esztergom és Vidéke, 1934

1934-10-11 / 79.szám

miniszter nemrég megjelent rendé­lete el is tiltotta, hogy a gyógyszer­tárak a jelzett időben gyógyszere­ken kivül bármit is kiszolgáljanak. A gyógyszerészek tiltakoztak ez ellen és rámutattak arra, hogy akár­hányszor balesetnél orvos kér sür­gősen körömkefét, vagy beretválás­hoz zsilett-pengét és egyéb szük­ségleti tárgyat. Minthogy a gyógy­szertár, mint közegészségügyi intéz­mény nem is, miként az ipari üzle tek a kereskedelemügyi, hanem a belügyminiszter fennhatósága alá tar­tozik, ahhoz fordultak jogorvos­latért. A belügyminiszter rendkívül ér­dekes leiratban felelt. Hivatkozik a törvényre, amelynek értelmében a nyilvános gyógyszertárak nemcsak feljogosítva, de kötelezve vannak arra, hogy mindazokat a szereket és készítményeket, valamint egyéb tárgyakat, amelyek egészségi vonat­kozásúak, és amelyeket a kifelődött gyakorlat szerint eddig is tartani szoktak — az illatszerek kivételével — bármikor és bármely napszakban kiszolgáltassák. E tekintetben semmiféle korláto­zásnak nincsenek alávetve, mint köz­egészségügyi intézmény, minden esetben kötelesek a közönség ren delkezésére állani és a törvény ki­fejezett rendelkezése értelmében az ipari üzletek közé nem sorolhatók. Kilátásba helyezi egyébként, hogy a gyógyszertárak árusítási körét a kö­zeljövőben külön rendeletben fogja szabályozni. Nem engedik a sütőipari aranka korábbi kezdését Megírtuk, hogy a székesfehérvári Ipartestület felkérésére az ÍPOK kör­kérdést intézett az érdekeltségekhez, hogy kivánják-e a sütőipari munka korábbi kezdését. A fehérvári iparosok szerint ugyanis a vidék elmaradottabb technikai be­rendezése szükségessé teszi, hogy a székesfővárost kivéve, a sütőipari munkálatok kezdését a mostani idő pontnál egy órával előbb megen­gedjék. Az IPOK körkérdésére mindössze negyven ipartestület pártolta a szé­kesfehérvári álláspontot, száztizen­kettő ellene foglalt állast. Az IPOK a beérkezett válaszokat annakidején felküldötte a kereskede­lemügyi miniszterhez, aki most ér­kezett leiratában azt a választ adta, hogy a sütőipari munkaidő újabb szabályozásának kérdésével nem ki­van foglalkozni. Van kiadó lakásom ... Hozzáértők becslése szerint mint­egy ötszáz üres lakás van Esz­tergomban s ezzel szemben mint­egy százötven-kétszáz olyan lakás­igénylő van a városban, aki sze­retné mostani, különböző okok miatt megunt lakását egy másik jobb, megfelelőbb lakással felcserélni. Tisztázzuk mindjárt az elején a dolgot: úgy a kicsiny, egy-két szo­bás, mint a közép 2—3 szobás, va­lamint a nagyobb, 4—6 szobás la­kások közül teljes elhanyagoltsága, célszerűtlen beosztása, környezete stb. miatt összesen circa 100 lakás egyáltalán nem jöhet számításba. Vannak lakások, melyek a mennye­zetig nedvesek, melyeknek fala szom­szédos a pöcegödör falával, me­lyekhez nincs konyha, vagy élés­kamra, melyeken szimpla ablakok vannak, vagy közös konyhával bír­nak. Hát ezek ma, még a legszeré­nyebb igények mellett is, alig jö­hetnek számításba. Esztergomban azonban a legtöbb kispolgári, 2—3 szobás lakásnak, milyent ma leginkább keresnek, más olyan hibái vannak, melyek miatt a háztulajdonos kiadni nem birja, a lakó pedig kifogadni nem akarja. Ezek között az okok között legelső­sorban szerepel az esztergomi laká­sok nedves volta. Esztergomnak a Dunához közelfekvő, vagy a Petz­gyártól a Marosi-féle vaskereskedé­sig terjedő utcáiban épült földszinti lakások az utcák szintje alatt alig 4—5 méternyire rejlő melegforrások miatt nedvesek. Részben a Duna vi­zének magasabb vízállás idején való beszivárgása, részben a hévvizes források meleg párolgásának fölszi­vódása a régi építkezéseknél hasz­nált strázsahegyi kőnek szivacsos volta miatt annyira imminens, hogy ezen ma már csak alapos szigetelés­sel lehet segíteni. A nedves lakásokat tehát megbízható, kipróbált szigetelő­anyagokkal vízteleníteni kell, mert ma már a legegyszerűbb ember is ismeri a nedves lakásoknak az egészségre annyira káros voltát s igy nem lehet rajta csodálkozni, ha az ilyen nedves lakások még mini­mális lakbér mellett sem találnak bérlőre. A lakásoknak másik nagy hibája az, hogy hiányoznak belőlük azok a kényelmi berendezések, melyek nél­kül ma már kulturáltabb városban lakás el sem képzelhető. Ezek: víz­vezeték benn a lakásban, beépített mosdóval, vízöblítéses W. C. és csa­tornázás. A fürdőszobát, — jó ha van, de ha nincs, helyettesítheti egy, a hálószobához tartozó mosdófülke, hol a költséges fürdőkád és kályha helyett tuss létesítendő, de ennek előfeltétele az, hogy a ház csator­názva legyen. Nagy hibája az esztergomi laká­soknak az is, hogy célszerűtlen a beosztásuk. A jó kispolgári lakást úgy képzelem el, ahogy azt a né­metek építik: két elég tágas szoba, egyik a hálószoba esetleg kis alkov­val, a másik a nappali, ez egyúttal a fogadószoba is az udvarról külön bejárattal és a bejárat elé épített szélfogóval, tágas konyha, melynek egyik rabitzfallal elkülönített része az ebédlőfülke. Ha ehez a lakáshoz még mosdófülke W. C-vel, kis élés­kamra, fáskamra s a házban még közös mosókonyha is van, akkor ez a kispolgári igényeket teljesen ki­elégíti. Az ilyen lakásra a bérlő nem fogja azt mondani, hogy drága, mert a kényelmes és száraz, vilá­gos lakás sohasem drága. Ha a háztulajdonos még fegyel­met is tud tartani házában, hogy a lakók rádióbömböléssel, zongoranyú­zással, egyéb zajos dolgokkal egy­más nyugalmát legalább a nap bi­zonyos óráiban, különösen az esti órákban ne zavarják, ha nem tűr meg házában túlhangos és rakon­cátlan gyerekeket, csak olyanokat, kik orrbetörés és késelés nélkül is tudnak játszani, meg olyan kutyá­kat, melyek 24 óráig egyfolytában tudnak csaholni, — no ha még ehez a lakó pontosan is fizet s nem rongálja a bérbevett lakás tartozé­kait s legalább naponta egyszer szi­ves köszöntéssel üdvözli házigazdá­ját, hát akkor mindjárt apadni fog a kiadatlan lakások száma s keve­sebb panasz fog elhangzani a ház­tulajdonosok és a lakók ajkán. Nem paradicsomi gyönyörűség ma a háziurak sorsa a nyomasztó köz terhek miatt, de nem nevezhető El­dorádónak a lakók helyzete sem, de ha már a kegyetlen sors azzal bün tette meg a háztulajdonost, hogy saját kényelmes lakásán kivül még bérlakással is rendelkezzék s vi­szont ha a játszi szerencse nem jut­tatta a lakót abba a helyzetbe, hogy a saját födele alatt lakhassék, ak­kor csak az az egy megoldás kínál­kozik, ha a háztulajdonos iparkodik lakójának elfogadható lakást adni, a lakó pedig megbecsüli s méltányolja — lakbér szempontjából is — a háztulajdonos készségét és jószán­dékát. Akkor aztán ritkább lesz a pa­nasz, hogy: van kiadó lakásom, de nem kell senkinek, meg hogy: tér­dig kopik a lábam a lakáskeresés­ben, de nem találok megfelelő la­kást. Megelégedett lesz egymással háziúr és lakó, összeférnek a lakó­társak, kevesebb lesz a lakásper, — no meg a házi perpatvar, — s köny­nyíteni fogunk egymás amúgy is nehéz életsorsán. Az én házam, az én váram, — mondja az angol közmondás s bol­dog is az, aki egy békés, nyugal­mas, de nem harcos várnak lehet a koronázatlan uralkodója. Lehetetlenné akarják tenni a házi­szappan készítését Furcsa rendelet van készülőben, amelynek célját alig lehet megérteni. A tervezett kormányintézkedés a „lúgkő forgalombahoiatalát szabá­lyozza". Azonban a lúgkő a szappanké­szítéshez elengedhetetlenül szüksé­ges. A falukban és a városokban a magánháztartások gyűjtik évről évre a különböző hulladékokat és zsira­dékokat ss lúgkő hozzáadásával ma­guk készítik a háztartásukhoz szük­séges szappant vagy egészen ingyen vagy gyári áraknál sokkal olcsóbban tudják ilyenkép ellátni szappanszük­ségletüket és ha a lúgkő árusítását wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm „megnehezítik" — a megnehezítés sok esetben szigorú tilalmat is je­lent — akkor vagy teljesen lehetet­lenné teszik, vagy lényegesen meg­nehezítik a lúgkő beszerzését és igy a háziszappan elkészítését. A szakmabeli érdekeltség termé­szetesen mindent elkövet, hogy a kormányt az elkészült rendeletterve­zet kiadására serkentse. Azonban reméljük, a kormány az utolsó pil­lanatban meggondolja magát és irat­tárba teszi az elkészült tervezetet. Itt megint a legszegényebb és leg­szerényebb igényű néposztály érde­kéről van szó. Dr. Kendi perli a megszállott komáromi szocialista pártot Ismeretes olvasóközönségünk előtt dr. Kendi Zoltán, megszállott komá­romi ügyvéd szereplése, aki egy la­pot is alapított, a már megszűnt „Komáromi Hírlap"-ot, amelyben a „Magyar rádió" cimmel egy gálád tartalmú vezércikket irt s újságírói tevékenységével annyi bajt okozott a magyar kisebbségnek. A lap nem sokáig élt, mert Kendi benne állandóan személyeskedett, a polgárság minden rétegét és a val­lást is támadta, a magyar kisebbség nemzeti érzését pedig egyenesen elárálta. Sokan megvontak tehát a lap tói minden támogatásukat és az elő­fizetéstől is a legtöbben visszalép­tek. A lap kiadásait azonban a meg­szűnés után is fedezni kellett, miért is most Kendi tizenöt szociáldemok­rata pártvezetőségi tagot perel 5000 Kc. erejéig, miután állítólag szavatosságot vállaltak volna az al peresek a lappal szemben. A párt­vezetőségi tagok az obiigóból sza ba dúlni akarnak s tagadják a sza­vatossági megállapodást. A bíróság a tárgyalást elnapolta, s igy csak később derül fény a ma­gyarságot eláruló lapvállalat alapítá­sának kulisszatitkaira. F. hó 17.-én avatják fel a Palkovics-padot , Hétfőn d. u. dr. Radócsay László főispán, dr. Frey Vilmos alispán, Glatz Gyula polgármester, v. Szivós­Waldvogel József ny. tábornok, aki­nek a kedvezményezésére az em­lékmű készült, Homor Kálmán fő mérnök, dr. Jánoskuti József szol­gabíró megtekintették a munkálato­kat és elhatározták, hogy 17-én d. e. 11 órakor tartják meg a felavatást és adják át a közönségnek a padot. Utána 1 órakor baráti ebéd keretében búcsúztatják dr. Lingauer Sándor volt főispánt. Felhívjuk a hatóság figyelmét a padnál történt lealacsonyító dolgokra. Ugyiátsz'k városunknak egyes pol­gárai még a honfoglalás előtti viszo­nyok között sínylődnek műveltség szempontjából. Vagy még ott sem, mert őseink műveltek voltak. Sajnos, még ilyen emléket is őrökre kell bizni, aki aztán megfékezi a durva garázdálkodót. á német nevelésügyi miniszter és kísérete városunkban Vasárnap Budapestre érkezett Bern­hard Rust német nevelésügyi mi­niszter, felesége és két adjutánsa társaságában. A miniszter sorra lá­togatja kultúrintézményeinket, ezen útján városunkba is ellátogatott, s itt a hercegprimás vendége volt. Kedden délelőtt érkezett Eszter­gomba, a déli órákban megtekintette a bazilikát, kincstárt és bejárta az ásatásokat. Kíséretében volt felesége, két adjutánsa, Kursell miniszteri ta­nácsos, Burmeister kormánytanácsos, dr. Farkas Gyula a berlini egyetem magyar tanszékének tanára, Szily Kálmán államtitkár, Kultsár István miniszteri osztálytanácsos és dr. Ge­revich Tibor egyetemi tanár. A vendégeket dr. Lepold Antal prelátus-kanonok kalauzolta. Mindent alaposan megnézett a miniszter, be­járta az összes feltárt részeket, kí­sérete pedig elragadtatva nézte a Vár­hegyről nyiló csodás panorámát. Délben ebéden vett részt a mi­niszter és kísérete a primáspalotá­ban, ahol találkozott Hóman Bálint kultuszminiszterrel, aki dr. Gerevich Tibor és dr. Lepold Antal társasá­gában szintén megtekintette az ása­tásokat. Utána megtárgyalták a ja­vaslatokat és az előkelő vendégek a délutáni órákban visszautaztak a fő­városba. Hatóságilag engedélyezett háztartási és egyéb alkalmazott elhelyezés SZT. LÖRINC-UTCA 2. SZ.

Next

/
Thumbnails
Contents