Esztergom és Vidéke, 1934

1934-10-07 / 78.szám

pirosbetűs ünneppé tétele érdekében fogadalom tétetett az elnökség részéről. A máriaremetei kultuszórán pedig határozatot hoztak, hogy olcsó füzetekben népszerűsitik a kat. nagygyűlési beszédeket, továbbá Prohászka püspök születése (okt 10.) és halála (ápr. 2.) napján szentmisét szolgáltatnak boldoggáavatásáért. — Itt emiitjük meg, hogy az esztergomi Osztge kultuszórái alkalmával felkeresi otthona falában lévő Prohászka-emlék táblát, esztergomi szobrát és a szemináriumi Prohászka-szobát. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A vármegyei közgyűlés a társvárme gyék javaslataival foglalkozóit A vármegyei kisgyűlés szept. 28-án megtartott ülésén a MOVE Esztergomi Sportrepülő Osztály részére 100 P-t, az alispáni lakás rendezésére 3500 P-t szavazott meg. A törvényhatósági bizottsági közgyűlés a közegészségügyi bizottságban Jamriszka Sándor lemondása folytán megüresedett tagsági helyre dr. Hamza József főorvost választotta meg. A közgyűlés foglalkozott Fehérmegyének a lúgkő szabadkereskedelmi árusításának betiltását óhajtó átiratával és úgy határozott, hogy a betiltást nem kívánja, de a korlátozó rendelkezések szigorú és pontos megtartását követeli. Somogy-vármegye azon javaslatát, hogy a vármegyék együttesen fejezzék ki részvétüket Dolfuss kancellár elhunyta felett, egyhangúan elfogadták és érdemleges elintézés végett a külügyminisztériumba terjesztették fel. A közgyűlés elhatározta, hogy Vasmegye javaslatára szorgalmazni fogja a sajtójog reformját és különösen az újságírói kamara felállítását. Feliratilag kérte a közgyűlés az elsőrendű közszükségleti cikkek, mint cukor, petróleum, benzin, gyufa stb. kincstári haszonrészesedésének oly arányú leszállítását, hogy azt a fa lusi lakosság is fizetni tudja. Kívánatosnak tartják, hogy az érdekeit kartelek és vállalatok csökkentsék előállítási áraikat. Heves vármegye közönségének átirata kapcsán a vármegyei közgyűlés felirt a kormányhoz, hogy a vámőrlő malmok részéről szedhető vámokat (búzánál 17 %, kétszeresnél 18%, rozsnál 20%) szállítsa le 12 % ra, a kártalanításról pedig másúton gondoskodjék. Kecskemét város közönségének átirata kapcsán a közgyűlés azt kéri a kormánytól, hogy az adózás terén mutatkozó aránytalanságokat szüntesse meg, vagy legalább is torn pitsa le. Szatmár vármegye közönségének javaslatára a közgyűlés kéri a kormányt, hogy a közadók kezeléséről szóló rendeletben a gazdaközönségre vonatkozó végrehajtási előnyöket terjesszék ki, hogy sem adóhátralék, ssm magántartozás miatt el rendelt végrehajtás esetén sem gazdasági felszerelés, továbbá a meg élhetéshez szükséges eszközök, vető mag igavonó stb. elárverezhető ne legyen. A közgyűlés elfogadta a vármegye területén letelepedett állatorvosok magángyakorlatának díjazásáról szóló a vármegye területén kiadható há zalási, ószeres és zsibárus engedé lyek számát megállapító szabályrendeletet, melynek értelmében 21 ósze res, ugyanannyi zsibárus és 43 há zalási engedély adható ki. Vitéz Szivós-Waldvogel József ja vaslatára a közgyűlés feliratilag tiltakozott Barthou történelemhamisitó beszédei ellen. A közgyűlés a tárgysorozatba vett előadói javaslatokat egyhangúlag elfogadta. A piac és a vágóhíd Két nehéz kérdés, ami sürgős megoldás után kiabál. Az a harminc esztendő, mely a régi, Hévviz-utcai vágóhíd kimúlta s a mostani állapot között, no meg az a száz esztendő, mely a régi, meg a mostani piac dicstelenkedése között elmúlott, számbavehető javulást csak annyiban hozott, hogy a régi vágóhíd helyén ma egy csinos parkocska áll, a vágóhidunk azonban éppen olyan primitiv, mint volt valaha. A vágóhíd ügye közegészségügyi kérdés, a piacé azonban nemcsak egészségügyi, hanem városrendezési, szépészeti, idegenforgalmi s kényelmi kérdés is. A vágóhid jól el van dugva, ott künn a határszélen, de a piacunk a maga primitívségével, mucsaiasságával ott terpeszkedik a város köztpén, a legforgalmasabb útvonalon, direkte az idegenforgalmi attrakciók páholyában. Már pedig akkor, mikor a francia tőke egymillió frank kinálgatásával udvariaskodik és kurizál Esztergom körül, hogy városunkból európai hirű kulturközpontot teremtsen, mikor messzi, idegen államok tudósai jönnek Esztergomba, hogy 700 év előtti kultúránkat csodálják meg ott a Várhegyen, hát akkor — ugy-e ? — nem lehet a pattogatott kukoricát, meg a sült csemegetököt a folyókába terített piszkos lajblidarabokon árulgatni a város főterén s legforgalmasabb útvonalán, ahol fényes és drága luxusautók gázolnak bele a mi szomorú elmaradottságunkba. Elnézzük a karjukon kosárral, markukban kopott pénztárcával, arcú kon aggódással s homlokukon gond redőkkel ide-oda járkáló asszony mártírokat, kik hallgatag megadás sal kutatnak a Heischmanntól < Schrankig, onnét meg vissza, szoros emberfolyó árjában, a közép korból itt maradt járdán, helye sebb magyarsággal : flaszteron, a szálkamentes zöldbab, meg a két fillérrel olcsóbb takarmánykrumpli után és kenik össze egymás ruháját, tapossák le egymás sarkát a vegy tisztító és cipészipar legnagyobb örö mére. Nem tudjuk, hallotta-e más is ; nyáron itt üdülő fővárosi s külföldi nyaralóvendégek dicsérő énekét diszkrét bókjait, melyekkel piacunk szépségeit elhalmozták, de ha nem hallották, nem baj, hiszen nem is az a fontos, ugyebár, hogy a vidéki pasas, aki végtére is nem benszülött, nekünk szépeket mondjon, hanem az, hogy a pénzét itt költse el, de ne beszéljen bele a mi legbensőbb ügyeinkbe. Mert a piac, itt a város gyomrában, a főtér közepén igazán a mi „legbensőbb" ügyünk. Sokkal bensőbb, mint a vágóhid, ami nálunk, tekintettel geográfiai elhelyezésére, csakugyan „külügy". De akár belügyi, akár külügyi vonatkozásában nézzük ezt a két dolgot, ezek igy soká, — mondjuk ujabb harminc esztendeig — nem maradhatnak. Mi annak idején, mikor még pénzünk is volt, meg idegenforgalmunk sem volt, lapunkban szorgalmaztuk az akkor eladó Bruckner-féle háznak (ma Kultur-mozi), majd más alkalommal a Három Szerecsen telkének vásárcsarnok céljaira való megvételét, gondoltunk már a „ Központi "-ra is, bár ez kicsiny lenne, s most a Boronkay-féle házra (Schwach-üzlet) gondolunk, (— no ez meg drága lenne —), de mi hiába gondolunk, hiába tervezünk s ajánlunk megoldást, mert itt a pénz beszél, pénz pedig nincs. No jó — mondjuk mi is alanyi költőnkkel — ha pénz nincs is, csak jóakarat legyen. Sok, ennél nagyobb dolgot is megoldottak már Esztergomban pénz nélkül, egy kis jóakarattal. Hogy többet ne mondjak, ott van a kisdunaparti topekakorzónk, ami ritkaszép s nagy koncepciójú dolog, városunknak büszkesége, s ezt pénz nélkül, mondjuk kevés pénzzel, ellenben sok jóakaAz őstehetség és mecénása rattal csinálta meg a lelkes buzgóság. Nem is gondolunk mi pompás betoncsarnokra üvegtetővel és hűtőpincékkel, csak egy zárt udvarra árusítóasztalokkal s néhány boxszal a hentesek részére, vagy valami hasonló megoldásra, csak el azzal a piaccal az utcáról, az árúval a földről, csak egy kis felülemelkedést kivánnánk, legalább 80 centiméternyit az utca poráíól, ha nem is a mai kulturigények nívójára, de legalább Mucsa fölé 70—80 centiméternyire. A vágóhid és a piac kérdése elsősorban közegészségügyi, másodsorban városrendezési kérdés. Mindkét ressortban elsőrangú szakemberei vannak Esztergomnak, kik jó tanácsaikkal, esetleg terveikkel megoldásra segíthetnék ezt a két elaggott, ásatag ügyet. Találkoztam Nyergesi Jánossal itt Esztergomban. Boldogság mosolyog le sovány arcáról és szinte várja kérdésemet: — Adtunk-e el sok képet ? — Nem is álmodtam soha, hogy ilyen sikerem legyen — válaszolta. Miniszter urak jöttek egymásután és gratuláltak képeimhez. Igen sok képem elkelt már. Igaz, hogy az őstehetségek kiállításán az én képeim a legolcsóbbak. Benedek Péter kollégámnak 1000—4000 pengős képei is vannak, a többi sem igen adja 100 pengőn alul. Én már 35—40-ért is adok. Nem csoda hát, ha a mai szűkös világban enyém az eladási rekord. Engem azonban nem ez örvendeztet, hanem az a hir, hogy kiállításunkat külföldre is elviszik. Bécs ulán Svájc, majd Hollandia következik . . . Melegen szorítom a kezét. Az istenadta magyar művésztehetségek virágbaszökkenésének ünnepét üli immár másfél hónapja Magyarország a Nemzeti Szalon kiállításán. Nincs egy disszonáns hang a magyar saj tóban. Cikkek százai jelennek meg és még mindig újabb és újabb meglátások örvendeztetik meg a műkritikusokat. Ugy érzik magukat e képek előtt, mint a réten a virágot szedő gyermek. Nem tudnak betelni a kiállítás őseredeti szépségeivel. Nyergesi János e kiállításnak Benedek Péter mellett egyik leg ismertebb neve. Kivüle még két nyergesuj falusi őstehetség vett részt a kiállításon. Öccse, Maul (Nyergesi)'i tos kezevonása. Érdeklődtem körülményei iránt. Láttam, hogy milyen rongyos papirosra rajzol. Ceruzáját is már csak az ujjahegye érinti, annyira kicsi. Megtudtam, hogy egyszerű munkásember^ akinek kenyérre is alig telik, nemhogy papírra, rajzszerekre. Gondoltam egyet, vettem neki vagy harminc darab rendes rajzpapirost, meg alkalmas ceruzát a nyergesi szövetkezetben. Egy-kettőre elfogytak. Azóta sokszor leptem meg hasonló ajándékkal. A szövetkezet már ismer és százával hozatja a papirost Nyergesi részére. De beajánlottam Selényi Vilmos cementgyári igazgató úrnak, meg több mérnök úrnak is, akik ma szintén szeretik és megbecsülik Nyergesi művészetét. Amikor meghallottam, hogy a palagyárban nincs munka, meghívtam hozzánk. Könnyebb famunkára szerződtettem, de nem bántam, ha olykor egy-egy neki tetsző rajztéma kedvéért félrevonult művészkedni. Lerajzolt engem is már. Most, hogy elkerült tőlem, megígérte hogy egy szép képpel kedveskedik. Adott volna ő többst is, de én nem akarom ezektől megfosztani, mert tudom, hogy tőlem nem fogad el értük pénzt. Ezt az egy kepét azonban, ha megkapom, be fogó n rámáztatni, azután hazaviszem Szegedre. Ott megfelelőítással kirakatba tétetem a legforgalmasabb helyen, azután pedig odaajándékozom a szegedi Kultúrpalota képtárának. Tudom, hogy szivesen elfogadják, ha már Budapesten is olyan szép sikere István, aki szines agyagkerámiákkall van Nyergesi képeinek. állott ki és Bakos József cipész, aki nek fetünéstkeltő faszobrai ragadják! el a szemlélőt. Nyergesi ezután elmondja, hogy nemrégen került vissza a palagyárba, ahol mint napszámos dolgozik. Mikor teljesen munka nélkül volt, egy jólelkű pallér szerzett munkát részére Lábatlanon, de ide naponkint gyalog kellett ki és visszajárnia. Napszámosi fizetéséből kell feleségét és gyermekét eltartania, bizony papirra, ceruzára, ecsetre, festékre, szénre nem jut már. — Örök hálával tartozom Katona György pallér úrnak — mondja —> aki ezeket a gondokat már igen sokszor levette vállamról. Alkalmunk nyilt Katona Györgygyei is beszélgetni. Szegedi születés, már csak pár napig van munkája a megyében. Tipusa a becsületes, egyenes gondolkozású, dolgos magyar embernek. Nyergesi urat már vagy tíz év óta ismerem — mondja szerényen. — Amikor annakidején a a nyergesűjfalusi országút cementoszlopait állítottam, észrevettem, amint rajzolgat az útszélen. Megnéztem mit rajzol. Tetszett gyors, bizIgy beszélt a derék Katona György s boldog mosollyal könyvelte el ama megjegyzésemet, hogy az ő sziyjósága és megértő áldozatkészsége sem kisebb Nyergesi művészeténél. Az őstehetség művészetével is együttjár tehát az őseredeti Mecénás bőkezűsége. Katona György bizony sok gazdag nagyurat megszégyenít müvészetpártolásával I Adjon Isten sok ilyen derék, áldozatkész mecénást a magyar művé szetnek 1 —r —e. Magánnyomozó iroda. Szabd Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyénekel felkutat, úgy bel- mint külföldön. Kötött kabátok, harisnyák, keztyük nagy választékban Illés divatüzletében (Takarék épület). Habselyem férfiingek csodaszép pek Keménynél.