Esztergom és Vidéke, 1934

1934-09-23 / 74.szám

2 ESZTERGOM is VIDÉKE 1984. szeptember 23 Horváth Anzelm levele Dél-Amerikából ii. A kíváncsiság — még nem lát tam tengeri hajót, s különben is — már előző nap kivitt a kikötőbe Épen akkor indult el a „Conte Sa voya". Az én hajóm „ikertestvére" Azt is megtaláltam. Mondhatom szorongó érzés fogott el, amikor a mintegy huszonötezer tonnás, 6—7 emeletes hajóóriást, a „Conte Gran de"-t megpillantottam. Még inkább fokozódott érzés-hullámzásom, ami kor belül is egy kissé megtekintet tem, kabinomba — 44 !!! — is be néztem. (Csak nem arra a sok né gyesre akart figyelmeztetni távozá somban a jó Isten, amiket hatéves tanárkodásom alatt beírtam; s tán nem e helyen akart visszafizetni azon sok keserűségért, amelyet oly sok diáknak s kedves szülőnek számokkal okoztam?! Ki tudja Lehet!) Végre elérkezett az indulás napja is! (Az utolsó európai éjjé! nem a legkellemesebb volt!) Még jó pár óra volt a hajó indulásáig, de már nagy a sürgés-forgás; lótás-futás igazoltatás, csomagszállítás, kabinkeresés ... —, majd indulás-jelzés Érzékeny búcsúzkodások, sok könynyes szem, kipirult arc — a hágcsókat felszedik ..., a hajóköteleket bevonják..., a gép zakatolni kezd .. ., a hajó lassan (alig észrevehetően !) indul..., kendőlobogtatás csókintegetés .., erősebben .., gyorsabban ..., s a hajó a nyilt tengeren halad ..., eltűnik annyi kedves szeretett rokon, ismerős ..., el a ki kötő ..., s helyette motorzúgás, hab zó hullámok, sötét-kék tenger, no meg: egy oldalon messze a francia partok. Most hosszú ideig e partok mentén haladunk. Hamarosan — még aznap este és éjjel — a „ten geri" próbát is kell állani. Már va csoránál eléggé „hullámzó" volt az étkezés. Még inkább fokozódott ez éjjel. A Honi öbölben lehettünk. Szépen — de azt hiszem nem „édes deden" — ringatóztunk. Egy helyen nem lehetett megállni. Nem tudom, hányan, de bizonyára többen az éjjel nagy „kísérleteket" tettek (Egy magyar útitársam is bevallotta másnap, hogy bár kilencedszer utazik, most kissé rosszul lett!). Reggel már alábbhagyott a tenger. Részemről szerencsésen sikerült a próbakiállás. Lassan megkezdődött a mintegy két hétig tartó „hajó-élet". Ismerke dések, barátkozások, társalgás, ren des napirend. Az utasok legtöbbje :— azt hiszem nemcsak a második osztályon, de a többiben is — olasz. Pár francia, egy-két némát, s néhány (a II.-on 3!) magyar. Az étkezés — természetes — olaszos, s igy bizony a magyar gyomornak szoknia kell hozzá. Volt azonban annyi féle-fajta, hogy a koplalástól nem kellett senkit se félteni. (Bár nem tudom, igazat irok-e teljesen, mert úgy hallottam, egy-két hölgy alig evett — tudott enni! — egész utazás alatt!) Az utasok közt a papok és apácák nem hiányoztak. — Azt mondták, most még elég kevesen voltunk —, pedig hat pap, s vagy tizennyolc apáca is* volt! Igy naponként több mise is volt. Reászorultunk ! A tenger, azt lehet mondani, egész úton nyugtalankodott. De azért nem tudta megakadályozni, hogy egy kis vidám élet is ki ne alakuljon az utasok között. A legkülönbözőbb — előttem idegen kártyajátékok voltak napirenden. De a bridge itt sem hiányzott. Ez nemzetközi játék, s láttam, tapasztaltam : nem hiába nyerték meg a megyarok a bridgeben a világbajnokságot! Volt ott: fürdő, lóverseny, zene (szalon- és tánczenei), mozi. Sőt a világeseményekről is kaptunk naponként értesítést a „Corriere de Mare"-ban, a napi hajó „Tengeri Kurir"-ban. Tehát több kevesebb szórakozás, még több unalom közt, mert komoly munkát alig lehetett végezni, oly levertté, tunya vá, álmataggá tette az embert a nehéz tengeri levegő — elhagytuk az utolsó európai kikötőt is: Barcelonát. Kezdődött a „vak tenger és ég" De egyelőre nem sokáig. Még hoszszasan érünk szárazföldet, kikötőt a kanári szigetek fővárosát (mint egy!), Las Palmas-t. S utána egy teljes hétig...: folyton hullámzó sötét-kék tenger... tenger... tenger, s felhős, majd derült kék ég... ég ..., ég! Szédületes elgondolás : kö rülöttünk, több ezer kilométeres tá volságokban nincs más élet, emberi kultúra, megnyilatkozás, mint a mi nagy — ily óriási méretekhez vi szonyítva elenyészően kicsi — úszófalunk! (Folytatjuk.) Huszonnyolcadikán lesz az alispánválasztás áz ipartestfiietek vagyonkezelésének megvizsgálása A hivatalos lap legutóbbi száma közli a kereskedelmi miniszter ren deletét mely az ipartestületek és az ipartestületek országos központjáró szóló törvény kiegészitéseképen elrendeli, hogy az ipartestület felügyelő hatósága az ipartestület ügykezelését és vagyonkezelését évenkint legalább egyszer megvizsgálni köteles Ezen felül a felügyelő hatóság a szükséghez képest bármikor tarthat felügyeleti vizsgálatot. A felügyeleti vizsgálatokat a helyszínen, az ipartestület kelyiségében kell megtar tani és az arról felvett jegyzőkönyvet a törvényhatóság első tisztviselőjéhez kell fölterjeszteni. Az iparhatósági biztosnak a felügyelő hatóság által tartott vizsgálatnál jelen lenni és az ipartestület működésével kapcsolatos felvilágosi tásokat megadni köteles. A hivatalos lap közli még az ipar testület kebelében szervezett békél tető bizottság ügyrend-mintáját, mely bizottság az ipartestület tagjai és azok alkalmazottai munkaviszonya ból kifolyóan felmerülő vitás kérdéseknek az elintézésére hivatott. A miniszterelnök a hadirokkantakért A belügyminiszter leiratban arról értesítette a HONSz országos igazgatóságát, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a szövetség hadirokkant tagjai részére formaruhát engedélyezett, hogy ezáltal is megkülönböztethetők legyenek a világháború élő hősei, másrészt pedig olcsóbbá teszi számukra a ruházkodást. A miniszterelnök egyben azt is megengedte, hogy a tiONSz tagjai, de különösen a hadiözvegyek részére megkülönböztető jelvényt rendszeresítsenek. A miniszterelnöki rendeletet a HONSz igazgatósága és a hadigondozottak örömmel vették, annál is inkább, mert a formaruhaviselés engedélyezése iránti kérelmet több izben elutasították és most a miniszterelnöki rendeletből megértő, szeretetteljes támogatást látnak megnyilvánulni. A szövetség országos igazgatósága a formaruha- és jelvényviselési szabályzatot már ki is dolgozta, jóváíagyás végett felterjesztette, igy ismét teljesítve lett a hadigondozottaknak egv régi óhaja. A formaruha és a jelvény a HONSz országos központjából lesz igényelhető. Beszámoltunk arról, hogy az alispáni széknek dr. Frey Vilmos országgyűlési képviselő a legesélyesebb jelöltje. A vármegyénél eltöltött hosszú szolgálata alatt, mint a csonkamegye főjegyzője, majd árvaszéki elnöke, értékes és eredményes munkájával nagy megbecsülést és sok barátot szerzett. Mint képviselő is hathatós munkát végzett, tudását kormánykörökben is elismerik és méltányolják. A vármegye életében is, a megyegyűléseken aktív szerepet játszott és tudását közgazdasági és pénzügyi tanulmányokkal egészítette ki. Ezek után érthető örömmel fogadták dr. Frey fellépését. Komáromból hírlik, hogy dr. Reviczky István tatai főszolgabíró is pályázik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az alispánválasztás betöltését erős küzdelmek előznék meg. A vármegye szeretete és akarata oly egységesen nyilatkozik meg dr. Frey mellett, hogy kétségtelen, ha választásra kerül a sor — bár Reviczky Istvánnak is nagy pártja van — dr. Frey Vilmos kerül az alispáni székbe. 2EEZ fai; SE •ír Pécs: a tndomány, a művészet, a muzsika, a romantika, a hangulat és a szépségek városa várja az esztergomi kirándulókat Nem túlzás mindaz, amit a címben olvasunk. Pécs, a Dunántúl metropolisa, valóban a tudomány, Í művészet, a romantika, a muzsika a hangulat és a szépségek városa Ősrégi város, a múltja, nemes patinája ott látszik régi köveken, emlékeken s a jelene modern városban él. Pestről jóidéig egyhangú tájakon robog a vonat, bár érezni, hogy más a föld itt, varázslatos a lehellete, más a rét itt, egészen új világ terpeszkedik a láthatárig. Lassan dombok, aztán hegyek bukkannak fel. Sárbogárd, Dombóvár, következik s ebben a varázslatos világban önkénytelenül is dúdolja az idegen a nótát: Sárbogárd, Dombóvár vadvirágos vidék... Dombóvár (állomása Üj-Dombóvár) vasúti gócpont. Érdekes a pályaudvari élete. A dombok megnőnek, erdők, fenyvesek, gyönyörű mély völgyek. Abaligetnél minden utasnak ki kell néznie a vonat ablakából. Két szép viadukton fut a vonat, balra mélység, rét, erdő, kis falu. Szentlőrinc az utolsó nagyobb állomás. A baloldalon kutatjuk a közeledő Pécset, feltűnik lassan a Mecsek-hegy. Először a Jakab-hegyet látjuk meg, később a kilátós Misinát. Pécs a Misina lejtőjén fekszik, de a házrengeteg eléri a jobbra lévő dombokat is. Hetvenezer lakosa van Pécsnek. Nagy város Pécs. Gyönyörű a panorámája a vonatról. A középen négy tornyával égnek mutat a zöldtetős székesegyház, mellette zöldkupolás, félholdas-keresztes templom, megint csak mellette magas torony: a Városháza. A város kezdetétől a végéig az egész város csupa torony. Távolabb ismét egy magas torony, az egyetem központi épülete. Egy perc még a főpályaudvarig. Elfut a vonat a repülőtér mellett, Szemben a hadapródiskola impozáns épülete, mögötte a jezsuiták új, kéttornyú temploma. — Ez város, ez valóban metroDOIÍS — mondja a megérkező idegen. Hatalmas, szép épület a pályaudvar. Az állomás előtti téren megállunk: jobbra az üzlet vezetőség gyönyörű épülete, park, virág; vilamos csilingel, előre széles utca nyilik: a villákkal szegélyezett Ferenc József-út. Végében a Zsolnay-emlékszobor, felette a hegyoldalban a négytornyú székesegyház, megférj ebb főlépcsők, tetején a Misina, a kilátóval. Végigmegyünk a Ferenc Józsefúton. A második balra nyiló utca a <áth-utca. Ebben találjuk Pécs szép strandját. De arról is nevezetes ez a negyed, hogy tiz évvel ezelőtt mocsáros rét volt itt, ma pedig nodern városrész emelkedik a íelyén. Az esztergomiak azonban nem illnak meg, a villamos sinek men:én, a Zsolnay-szobornál jobbra kanyarodnak a széles, körútszerű Rákóczi-útra. Az első balra nyiló utca a Deák-utca, itt emelkedik a hatalmas postapalota. A villamossínek a Rákóczi-útról az Irgalmasok-utcájába kanyarodnak. Előttünk a Városháztornya és az irgalmasok szép temploma. Jobbra nagy tér

; Pécs egyik piactere, előtérben a Kossuth-szobor, hátul az impozáns zsidótemplom. Nem állunk meg, az irgalmasok előtt a gyönyörű Zsolnay-emlékkút, a városház előtt szebnél-szebb virágágyak. Felfelé a nagy, kiképzett tér, a Széchenyi-tér, félholdas belvárosi templommal. Ez a tér Pécs szive. A templom előtt megállunk. Itt van Pécs felszabadulási emlékműve. Itt lesz az esztergomiak kis ünnepélye. Jobbra a Nádor-szálló, balra a Pécsi Takarékpénztár hatalmas palotája és a ciszterciták szép iskolaépülete. Hová menjünk ezután ? Az első út a székesegyházba kell, hogy vezessen. Gyönyörködünk a sétatér szépségeiben. A székesegyház áhítat és művészet. A templom alatt katakombák. Az alsó sétatér szépsége is elbűvöl. A lefelé vezető utcán könnyen elérhetjük a török-időkből fennmaradt Minaret-et. Innen villamossal elérhetjük a Zsolnay-gyárat, útközben áthaladunk Pécs egyetemi negyedén. A villamos végállomásán látjuk a Balokányligetet. Visszafelé jövet sétáljunk végig a Király-utcán. Itt van a Lyceum-templom, a Nemzeti Színház és a hires Pannónia-szálló, a még híresebb Pannónia-pincével. A pécsi séta csupa élmény. Ezután jöhet a szórakozás, muzsika, tánc, jó mecseki és villányi bor... Habselyem férfiingek csodaszépek Keménynél. Magánnyomozó iroda. Szabő Albert nyugalmazott detektivfelügyeló m. kir. államrendőrség által engedélyezett magánnyomozó irodája Esztergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter mészetű ügyekben nyomoz, okmányokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket felkutat, úgy bel- mint külföldön. Egy nagy tétel finom öltöny szövet alkalmi áron kerül eladásra Ülés Sándor cégnél.