Esztergom és Vidéke, 1934

1934-09-06 / 69.szám

Huszonhatosok emlékünnepe A hősök emléke örökké él. .. Nemcsak szerte a falvakban égnek meredő mécsesekben, a hősi emlékművekben, a hátramaradottak szent, arcot csatornázó könnyeiben, hanem a bajtársak, az együtt, a velük küzdők kegyeletes emlékezetében is. Ezért jönnek össze évenkint a különféle ezredünnepekre, ezért jöttek össze a huszonhatosok is, hogy meggyújtva a kegyelet fáklyáját, emlékezzenek a Hősökről. Szentmisével kezdődött a huszonhatosok ünnepe, amelyet Lakáts Dezső plébános, volt tábori lelkész mondott. Szentbeszédében visszavarázsolta a húsz év előtti idők csatazaját, hogy amint ebben a zűrzavaros időben megtanultak imádkozni magukért, most imádkozzanak az elhunyt bajtársakért. A szentmisén jelen voltak: Brenner Antal dr. főjegyző, Etter Jenő dr. főügyész a város képviseletében, Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok, vitéz Borókay Rudolf és vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornokok, Gyürke Dezső, Kornháber Samu, Krämer Antal ny. ezredesek, Makay László alezredes a helyőrség képviseletében, a volt huszonhatos tisztek igen nagy számban, Győr város tizennégy tagú küldöttsége Weisz Aladár városi tanácsos vezetésével, Budapestről negyven, a vidékről és Esztergomból igen nagy számban. Itt voltak a frontharcosok Dorogról : vitéz Sághy Antal vezetésével, Tokodról: vitéz Gyarmathy József vezetésével és az esztergomiak: vitéz Zsiga János dr. vármegyei aljegyző vezetésével. A szentmisén a levente-zenekar Haydn miséjét adta elő. Szentmise után az ünneplő közönség a dorogi és az esztergomi levente-zenekar kíséretével a Hősök-terére vonult, ahol a Turista Dalárda Hiszekegyével megkezdődött az ünnepség. Etter Jenő dr. városi főügyész gyönyörű szavakkal emlékezett meg a nap jelentőségéről és a Hősök halhatatlan érdeméről. Lakáts Dezső páter a „Gebet" és „Ich hatt einen Kamerad" katonai imát mondotta el. Azután az emlékmű megkoszorúzása következett. Az esztergomi 3. kerékpárzászlóalj koszorúja után Gyürke ezredes az ezred súlyos betegen fekvő tábornokának nevében helyez el koszorút. Brenner Antal főjegyző, polgármester-helyettes a város közönsége nevében, Weisz Aladár Győr közönsége, v. Zsiga János dr. a frontharcosok, Kornháber Samuné a Magyar Nők Szentkorona Szövetsége, Jeszenszky Kálmán prelátus-kanonok a káptalan nevében helyezi el a kegyelet koszorúját. A Turista Dalárda elénekelte a Hymnust, majd a régi 26-osok és a frontharcosok elvonulásával véget ért a felemelő ünnepség. Az ünnepséget a Fürdő-szálló színháztermében megtartott közgyűlés követte. Gyürke ezredes megnyitója után Krämer ezredes tartotta meg beszámolóját. Felolvastatta a hercegprimás, a főispán és a távollévő volt tisztek üdvözlő táv iratait és indítványt tesz a Huszonhatos emlékmű felállítására. Az indítvány általános tetszést aratott és ezzel a régi mulasztást is helyrehozták. Kornháber ezredes kéri a megjelent huszonhatos tiszteket, hogy a költségekhez járuljanak hozzá. Lukáts Dezső plébános, volt tábori lelkész szóvá teszi, hogy a város képe nem mutat ünnepi külsőt. Ha másért nem, már az idegenforgalom miatt is nagyobb érdeklődést érdemeltek volna. Brenner Antal dr. főjegyző válaszában kijelenti, hogy a hatóságok külön meghívást nem kapjak. A jövőre vonatkozólag azonban igéri, hogy az egész város kiveszi részét az ünneplésből. A közgyűlés után ebéd volt, amelyen Csárszky István dr. prelátuskanonok, Etter Ödön takarékpénztan elnok-vezerigazgato es sok tiszt vett részt. Több felköszöntő hangzott el, amelyben a kormányzót, a bíboros-hercegprimást, Esztergom város közönségét éltették és hangoztatták az összetartás szükségességét. mmmmmmmmmmm$wmmm$mmmmmmmmm^mmmmmmm megoldást nyert a szónfuvarozás ügye Nagy riadalmat s elégedetlenséget keltett a Mávnak s a szénbányáknak nemrég kötött azon megállapodása, mely eltiltotta a szénnek a kitermelő helyekről, tehát a bányák ból igás szekéren való elfuvarozását s csakis vasúti, tehát waggontételekben való szállítást engedélyezett. Ez a rendelet szimplex fordításban azt jelentette, hogy a fagyoskodó polgár nem küldhette volna többé ki megszokott rendes fuvarosát Do rogra egy kocsi szénért, sőt nem vásárolhatott volna szenet az utcai szénfuvarozóktól sem, kik pedig elég olcsó áron kínálgatják a szenet — a kisebb pénzű emberek nagy megnyugvására utcahosszat, — hanem kénytelen lett volna a fogyasztó, mondjuk a fogyasztók alkalmi szövetkezése egész waggon szenet hozatni Dorogról, vagy más közeli szénbányából. Az ilyen osztozkodásnak a bonyodalmait nem nehéz elképzelni s bizony — bár magas kalóriájú szénről van szó — az ilyen fűtőanyag-beszerzési vállalkozástól méltán fázott már jóelőre mindenki. Hátra volt még az a lehetőség, hogy szénkereskedő gyűjtött volna megrendelőket egy-egy waggontételnyi szénre, de ez meg a fogyasztóknak merev és nyűgös kiszolgál+ottságát jelentette volna a nem túlságosan galambszivű szénkereskedőknek Akkor már nemcsak a bánya, de a kereskedő is diktált volna s minden esetre ki lett volna szolgáltatva a fuvaros a szén kereskedő ármegállapitó kénye-kedvének. Szóval ott álltunk a rendelettel, hogy az amúgy is drága, bár kormányrendelettel maximált szénárak, a fuvar, a megrendelés, az utánjá rás stb. apró rejtett tehertételeivel kétségtelenül ismét drágultak volna esetleg néhány fillérrel méter mázsánkint, ami egy-egy város egész évi szénszükségleténél mégis csak igen tekintélyes összeget tett volna ki. A dolog nem maradhatott igy sem a fuvarosok, sem a fogyasztók érdekei miatt. Végtére is — bár mi készségesen elismerjük a bányatársulatok közgazdasági érdemeit, — mégsem szabad figyelmen kivül hagyni a mostani nyomorúságos és pénzszegény világban a kisemberek érdekeit sem. Az ügy szóba került a Nemzeti Egység Pártjának ülésein is s itt úgy határoztak, hogy felkeresik s közbenjárásra felkérik dr. Radócsay László főispánt, hogy eszközölje ki a kereskedelmi kormánynál e rendeletnek Esztergom város lakóira való hatálytalanítását. Kérték a régi rend visszaállítását, hogy bárki szabadon választott fuvarossal tetszés szerinti mennyiségben hozathasson szenet a közeli bányákból. Radócsay László dr. főispán megértő jóakarattal vette kezébe az ügy elintézését, eljárt az esztergomi fogyasztók és fuvarosok érdekében a kormánynál s ennek eredményéül megérkezett a vármegyéhez a ke reskedelmi miniszter hatálytalanító rendelete, mely Esztergom város lakói számára ismét lehetővé teszi a szénnek kisebb tételekben kocsifuvaronként való beszerzését is. Hálásak lehetnek a fogyasztók is, mert olcsóbban jutnak szénhez, s a fuvarosok is, mert megmaradnak kereseti lehetőségeik, a Nemzeti Egység Pártja, illetve a vármegye főispánjának jóakaratú közbenjárásáért. Közelit a tél s legfőbb ideje volt, hogy e rendelkezés megnyugtassa a nélkülözés amúgy is nehéz napjai ban a kedélyeket. A rendeletnek legfőbb érdeme pedig az, hogy még szeptemberben érkezett meg s nem márciusban, valamikori régi jó szokás szerint . . . Emlékezés Bányai Kornélról Mult számunkban röviden jelentettük, hogy Bányai Kornél volt esztergomtábori polgáriskolai tanár rövid szenvedés után Homoktelepen elhunyt. Az országszerte ismert költőről halála alkalmából a Pesti Napló az alábbi meleg sorokkal emlékezik meg az elhunytról: „Bányai Kornél költő, a háború után indult fiatal magyar irógeneráció egyik legértékesebb tagja, pénteken délután lakóhelyén, a tiszazugi homoktelepen meghalt. Mindössze harminchatéves volt s korai halálával jelentős veszteség érte irodalmunkat. Bányai Kornél a világháború során orosz fogságba esett s csak másfél évvel a • áború befejezése után került haza Szibériából. Csakhamar feltűnt az Ady nyomába lépő ifjabb nemzedék legfigyelemremél tóbb lirikusai között, érdekes, forrongó gondolatokkal telített egyéni hangú verseivel, amelyek sűrűn jelentek meg a Nyugatban, Az Estben és a Pesti Naplóban. Későbbi, for mában, tartalomban egykép lehiggadt, kitisztult költeményei könyvalakban is megjelentek s mind < közönség, mind a kritika részéről osztatlan elismerést arattak. A rokonszenves, kitűnő fiatal költő előbb Budapesten próbált elhelyezkedni, azután az esztergomi tábor ban vállalt tanári állást és itt szerkesztette a „Forrás" cimmel a legfiatalabb magyar költők első antológiáját (1927. Laiszky János könyv nyomda Esztergom.) Közben lírája egyre ódaibb pátoszban, egyre sú lyosabb gondolati szabadságban tel jesedett ki. Bányai spirituális költő volt, akinek nemes-fanyarrá érett versei egy emelkedett, hivő lélek bensőséges vallomásait szólaltatták meg. Pár év múlva a fiatal tanárköltő Esztergom mellől az iskolatestvérek homoki intézetéhez került, majd meg nősült, két gyermeke született s bár neve mindinkább ismertebb lett, sú lyos anyagi helyzete nemsokára egé szen nyomasztóvá vált. Az utóbbi időben bormintákkal járta be az or szagot a hajdani „szibériai vándor" mígnem most méltóbb sorsot érdemlő élete összeomlott. Bányai Kor nél, a tehetséges, rokonszenves költő meghalt, alig pár napos betegeskedés után. Onnan temették a homoki kis présházból, amely utolsó ott hona volt." Esztergomot, ahol első köteteivel kiindult s ahol először talált meg értő lelkekre, igen szerette. Résztvett a Balassa Bálint Társaság megalakításában és a társaság szépirodalmi osztályának ő volt az első elnöke Esztergomból való távozásáig. Távozása után ezt irta a társaság elnökségének: — Esztergomot második szülővárosomnak tartom. Patinás, gyönyörű város, gondolkodóknak, művészeknek, minden szépért és jóért lobogó szellemeknek való hely: taán egyetlen csonka hazánkban, melynek lelke is van: sajátos tradíciója és küldetése. Ezt a küldetést a szellemiség fokozott hangsúlyozásában látom s különösen fontosnak éppen máma, mikor magyar világunkat is egyre nagyobb mélységben öntik el lelketlen amerikanizmus hullámai . . . ... Most, hogy keserű sorsom ilyen messzire sodrott az én kedves Esztergomomtól, fájó honvágygyal gondolok vissza a Balassa Társaságra, arra az aránylag rövid időre, amit mégis széppé és teljessé tett Esztergom sajátos varázsa .. . Mi, esztergomiak kegyelettel gondolunk Bányai Kornélra, akinek itteni munkássága irodalmi életünk lelkesítő fejezetei közé fog tartozni. Uf 1 MM WJ* MT It A mm WA JHL A héten péntek estig a Takács gyógyszertár (Víziváros) tart éj jeli szolgálatot. A hercegprimás a jövő szombaton kezdi meg őszi bérmaútját. Dr. Serédi Jusztinián bibornok hercegprimás szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén Budaőrsön kezdi meg őszi bérmakörutját, amelyet 19-én megszakít. Ez útjában megbérmálja a nagybajcsi, alsóvámosi, bácsai, zámolyi, dunaszegi, dunaszentpáli, hédérvári, ásványi, tüskii, mosondarnói, dunakilitii, nagymarosi, szobi, zebegényi, márianoszt rai, kóspallagi, tölgyesi, börzsönyi, vámosmikolai, kemencéi, és bernecebarátii plébániához tartozókat. Ezután a jubiláris katolikus nagygyűlés miatt szünet következik az eredetileg tervezett bérmaútban, amelyet a biboros egyházfejedelem szeptember 30-án folytat és október 7-én fejez be. Nász a főispán családjában. Radócsay László dr., Komárom és Esztergom vármegyék főispánja és neje leányát, Martát, e hó 3-án vezette oltárhoz a budapesti jáki templomban Kovásznay István ny. ezredes és neje fia, Tibor. Tisztelgés a hercegprímásnál. Kenyeres Balázs dr., a m. kir. Pázmány Tudomány Egyetem új rektora hétfőn Serédi Jusztinián dr. bibornok hercegprimásnál tisztelgő látogatást tett. Lepold prelátus Veszprémben. Lepold Antal dr. prelátus-kanonok dr. Rott Nándor megyés püspök látogatására több napot Veszprémben Kilépés szerkesztőségünkből. ^Vécs Ottó, lapunk eddigi szerkesztője szeptember 3-ával kilépett szerkesztőségünk kötelékéből. Esküvő. Dómján Mancika és Tóth Gyula f. hó 8-án, szombaton délután 5 órakor tartják esküvőjüket a belvárosi plébánia-templomban. Változás az elemi iskolai beírásoknál. A mult számban közölt elemi iskolai beiratásokra vonatkozó értesítés megváltozott. Az újabb intézkedés szerint a városi elemi iskolákban a beiratás nem 7. és 8.-án, hanem /. hó 10-én reggel 8—12 óráig lesz. Az ünnepélyes Veni Sancte 11 én, a rendes előadás 12 én kezdődik.