Esztergom és Vidéke, 1934

1934-07-12 / 54.szám

ESnrMWJBÉKE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 54. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1934. JULIUS 12 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Gseb nyaralás Néha az újságok hasábjain felvillanik pár keserű sor, meg­döbbentő számadat és ilyenkor szomorúság szoritja össze a torkunkat, hogy milyen élhe­tetlenek, tunyák, rövidlátók is vagyunk mi magyarok. A ma­radi Pató Pálok és mindenről lekéső Magyar Jánosok kései ivadéka még a maga kárán sem akar tanulni. Ijesztő pél­dáját mutatja ennek az alábbi jellemző statisztikai adat. A csehszlovák statisztikai hi­vatal kimutatása szerint 1932­ben 564.175 külíöldi ment Cseh­szlovákiába, akik közül az el­szakított Felvidéket 82.249 ke­reste fel. Az idegenforgalom­ban legelső helyen állanak a németek, osztrákok és magya­rok, legutolsó sorban a fran­ciák. Jugoszlávok, oláhok és franciák az idegenforgalomnak csupán 5*5 százalékát alkotják, mig németek, osztrákok és ma­gyarok 78-8 százaléknyi láto­gatót adtak a cseheknek. Meg­döbbentő adatok. Mig a puszi­pajtás és szövetséges államok­nak elenyésző hányada tartotta érdemesnek, hogy bekukantson a cimboráékhoz, addig a poli­tikailag többé-kevésbbé ellenfél­nek számító nemzetek bomlot­tul öntötték polgáraikat, vitték a pénzüket, a valutájukat kof­ferszámra a csehekhez. Megáll az „ember esze, ha a már szinte hazaárulás számba jövő divatos csehországi nyara­lás ilyen óriási arányaira gon­dol. Trianonról, revízióról, jú­nius negyediki fekete dátumról szavalunk és ugyanakkor leg­ádázabb ellenségeinknek, a Tri­anont előkészítő Beneséknek, Scotus Viatoréknak a zsebét tömjük. Ez hazafiság ez nem­zeti öntudat? Azok idegenfor­galmát növelni és háromnegyed részben fentartani, akik nap mint nap molesztáják a vendé­geiket, akiknek véres határinci­densei már a Népszövetségig kiáltanak megtorlásért! A kö­zelmúltban a csehek röpiratok­kal árasztották el Európát és hírlapi közleményeket sugalmaz­tak külföldi újságokba, hogy Ausztriában és Magyarország­ban bizonytalan a külföldi ven­dégek, nyaralók vagyona és élete. Hogy itt nálunk anar­chia van, tehát messze el kell kerülni országunkat. Ugyanak­kor kézdörzsölve nevetnek él­hetetlenségükön és ostobasá­gunkon, hiszen mi vagyunk a legjobb kuncsaftjai. A Nemzeti Bank — okulva a szomorú tapasztalatokon — erősen megnehezíti a Csehszlo­vákiába való kijutást. Helyes. De mikor fog rájönni a meg­szédült magyar közönség, hogy bűn, gyalázatos dolog ellensé­geinket akár egy fillérrel is tá­mogatni. Radócsay László dr. főispán első elnöklése a vármegye kis- és közigazgatási gyűlésén Esztergom és Komárom-vármegye kis- és közigazgatási gyűlése ked­den tartotta meg értekezleteit. Eze­ken az üléseken Radócsay László dr. főispán első izben elnökölt. Mind­két gyűlés népes volt, mindenkit ér­dekelt a főispán premierje. Érdekes és több közérdekű ügyet tárgyaltak. Radócsay László első­sorban üdvözölte a megjelenteket és arra kérte őket, hogy százszázalékos nemzeti munkát fejtsenek ki a tiszt­ségükben. Tartsák szem előtt, hogy mindenkor a nemzet javát kell szol gálni. — Nem ismerek kis vagy nagy ügyet — mondotta a főispán, a kisember ügye éppen olyan mint nagyobb kérdéseké, sőt, a kisemberek ügyét előtérbe kell helyezni, mert a kis­emberek szeme rajtunk van, tő­lünk várnak igazságot, segítséget és támogatást. Amikor kisemberek ügyében itt dolgozunk, tartsuk kezünkben zsebken­dőt is, hogy minél több könnyet letörölhessünk. A főispán szavait Kolozsváry Kál­mán köszönte meg. A kisgyűlés tá mogatásáról biztosította. Napirend előtt v. Szivós-Waldvogel József ny. tábornok szólalt fel és tiltakozott Barthou francia külügyminiszter történelem­hamisítása ellen. — Fájdalmas megállapítanunk — mondotta a kisgyűlés tüntető helyes­lése között — hogy az emberi jogok és a szabadság nemes de félreve­zetett k nemzete másfél évtizeddel a gyűlölködés atmoszférája és békét­lenség után nemcsak, hogy nem ébredt tudatára a trianoni gyaláza­tosságnak, hanem Barthou külügy­minisztere utján a trianoni kegyet­lenséget megtetézte egy rosszindu­latú, ostoba történelemhamisitással. Ez a merész történelemhamisitás talán alkalmas arra, hogy ideig-óráig bátorságot leheljen az igazság ele­mentáris erejétől megrettent oláh­ságban, azonban vérigsértette a sors csapástól amúgy is földretepert ma­gyar nemzetet. Nem méltó ez a gesztus semmiképpen a hazafias francia nemzet képviselőjéhez, akinek tudnia illenék azt az egyszerű katona törvényt, hogy a sebesült és védtelen ellenséget bántalmazni becs­telenség. A frappáns tiltakozáshoz a kis­gyűlés lelkesen csatlakozott és kimon­dotta, hogy Gömbös miniszterelnök nek táviratilag fejezze ki ragaszko­dását és bizalmát. Kolozsváry Kálmán a gazdatar sadalom sérelmeinek orvoslása érde­kében beszélt. Frey Vilmos az ország jegyzői karának sérelme ügyében szólalt fel. 1914 ben meg­jelent egy miniszteri rendelkezés, mely szerint a jegyzők az adó és becslési bizonyítványok után, mint magántevékenység díjazása cimén 2 P-t szedhettek a felektől. 1930 ban félreértésen alapuló intézkedés foly­tán ezt a jogot elvették a jegyzők­től. Kéri a kisgyűlést, hogy tegye meg a sürgős lépéseket a miniszter­nél a jegyzők erre vonatkozó jogá­nak visszaállítása érdekében. Karcsay Miklós főjegyző azt vá­laszolta, hogy a tiltó rendelkezésről hivatalosan nem tudnak, tehát a jegyzők élhetnek jogukkal. Érdekes felszólalásban Gtóh Jó­zsef dr. azt az anomáliát tette szóvá, hogy ha a fél levélben kéri a kér déses bizonyítványok kiállítását, a pénzügyőrök megleletezik a levelet. Előfordul számos esetben, hogy a levélben foglalt kérést még nem is teljesítette a jegyző, erre egy má­sodik vagy harmadik sürgetőlevél érkezik. A tiltó rendelkezés miatt a a jegyző el sem intézhette az ügyet. Most jönnek a pénzügyőrök és meg­leletezik a leveleket. 18 pengő bün­tetést kell fizetni. Számos ilyen eset furdui elő. A kisgyűlés érthető megütközés­sel fogadta ezt az anomáliát és el­határozta, hogy sürgősen közbelép a pénzügyi hatóságoknál. A vita olyan élénk volt, hogy a főispánnak csengetnie kellett. Ez volt az első csengetés. Érdekes volt még Zsiga János vármegyei aljegyző előadásában Kecskemét átirata, hogy a vármegye támogassa az adórendszer megváltoz­tatása iránti törekvését. Már-már napirendre akart térni a kisgyűlés, de Schmidt Sándor dr. megjegyezte, hogy talán illő lenne Kecskemét törekvését támogatni, már csak azért is, mert Kecskemétről jött az új főispán. A kisgyűlés erre elfogadta az átiratot. Gróh József dr. a kesztölci rendezetlen föld­területek és házhelyek ügyében szólalt fel és arra kérte a kisgyűlést, hogy sürgősen intézked­jék. A közigazgatási bizottsági ülésen Fehér Gyula dr. nagyprépost üdvö­zölte az új főispánt. Závody Albin II. főjegyző a Komárom—esztergomi vo­natközlekedés megjavítása érdekében beadott kórelmet ismer­tette. Ghyczy Elemér felsőházi tag fel­szólalásában arra kérte a bizottsá­got, hogy lépjen közbe a MÁV-nál, hogy az esztergomi vonat reggel 8 órakor érkezzék Komáromba. A jelenlegi közlekedési rend szerint a közönség későn érkezik Komáromba, piacra nem mehet és nem végezheti el dolgát, amellett egész napot Ko­máromban kell töltenie. Esztergom­ból délután két vonat indul, az egyi­ket tegyék át reggelre, úgy hogy a vonat 8 órára érjen Komáromba. A főispán megígérte, hogy támo­gatja a kérelmet. E 1 határozták, hogy az országgyűlési képviselők és a felső­házi tagok személyesen járnak el. Közérdekű és sürgős intézkedést váró előadása volt Ujszászy István műszaki főtanácsosnak. Előadta, hogy az esztergom—szentléleki-űt inségmunka keretében maginditott útépítését kénytelenek voltak meg­szakítani, mivel az építkezéshez szükséges földterületek tulajdonosai­val nem lehetett békés megegyezésre jutni, mert indokolatlanul nagy árat kérnek. (3—4 P négyszögölen kint.) Háromszáz gazda érdekelt az ügy­ben. A meg nem értés és a túlzott követelés most azt a veszedelmet vonja maga után, hogy a miniszter visszavonja a segélyt és az eddig befektetett összegeket is meg kell téríteni. A város, illetőleg a polgár­ság issza meg ennek a levét. Schmidt Sándor szólalt fel az ügyben és arra kérte a főispánt, hogy a városon keresztül keressen módot az ügy kedvező elintézésére. Harminc év óta minden évben a kis­gyűlés elé kerül a szentléleki út, a szentléleki népnek az útépítés élet­bevágó ügye, az esztergomi gazdák is minden évben panaszkodtak az ut rossz és járhatatlan volta miatt, most pedig túlzott követelésekkel álla­nak elő. Frey Vilmos is hasonlóképpen szólalt fel. A kisgyűlésnek az a véleménye, hogy nem lenne szabad az eszter­gomi gazdaérdekelteknek ilyen túl­zott követelésekkel előállniok. Hol van a megértés és a belátás ? Hiszen magukon és fiaikon segítenek, ha nem zárkóznak el. Jobb lesz, ha to­vábbra is rossz marad az út ? Hi­szen több káruk van így, mint amennyit a kisajátítandó terület ér. De nem is ok az, hogy elzárkózza­nak, mert most értéktelen a földük, mig az útépítés után nagyobb értéke lesz a földnek.

Next

/
Thumbnails
Contents