Esztergom és Vidéke, 1934

1934-07-08 / 53.szám

énekét. Az idő szép volt, a nap gaz­dagon ontotta aranyos sugarait a kék égből. *. Ünnep volt, nagy ünnep .. . Amikor a toronyban megszólaltak a harangok, jelezve a szentmise kez­detét, a plébániáról megindult a jubiláns plébános az asszisztenciá­val, mellette haladt manuduktora, Schwartz nagyfalui esperes-plébá­nos, aki első szentmiséjénél is kéz­vezetője volt. A jubilánson ezüst kazula, a diakónusokon fehér dal­matika (jubileumi ajándékok), útjukat iskolás gyermek hintették tele vi­rággal egészen az oltárig, amelyet szintén pazar virágdíszbe öltöztettek a hivők. Meghatottan lépett a feldíszített oltárhoz Trinkt Kálmán dr., hogy ezüstmiséjét bemutassa a Minden­hatónak. Az ünnepi szentbeszédet Szomszély Antal bányalelkész mon­dotta. Könnyekig meghatotta a hí­vőket gyönyörű beszédével, melyben a negyedszázados lelkipásztori mű­ködés önfeláldozó küzdelmeire mu­tatott rá. A kórus szép ünnepi mi­sét adott elő. Offertoriumra Kamarás (Kürschner) Lily Gounod: Ave Maria­ját énekelte el mély átérzéssel. Szent mise végén a jubiláns áldást osz­tott. Délben százhuszteritékes díszebéd Aki a Kisduna-parton lévő Komá­romy-féle faüzem és ipartelep előtt elmegy és látja ott a rengeteg gömb­fát, azt hinné, hogy ipari fellendü­lés korszaka következik az eszter­gomi faüzemekre. Már jeleztük, hogy igen nagy faszállitmányok érkeztek Ausztriából a Komáromy-féle fa­telepre, örvendetes tényként állapí­tottuk ezt meg és ki is látogattunk a fatelepre, hogy bővebb felvilágo­sítást kapjunk a nagy faszállitásokra vonatkozólag. Mindenki tudja Esztergomban, hogy a Komáromy Ferenc és Fia cég milyen régi. Nemcsak itt és a vármegyében, de a fővárosban és messze vidéken jó neve van a cégnek. A régi világ­ból származó patinás, tisztes üzleti nevet tartanak Komáromy Ferenc és Fiai a mai súlyos időkben. 1890-ban vette át birtokába a fa­telepet és rögtön hozzáfogott az ipar­telep fejlesztéséhez. 1914-ben új fű­részgépet állit be és külön asztalos­és famegmunkáló műhelyt létesít. Nagyon jelentős munka folyt, de a háború csapásai Komáromyékat sem kímélték. A pénz állandó ingado­zása és zuhanása nagy veszteséget okozott. Komáromy Ferenc karakter volt mindig. Üzleti szerződéseinek teljesítéseiben is az volt. Szerződé­seiben ugyanis fix összegek voltak lerögzítve, mire azonban a szállítás megtörtént, az árú értéke már emel­kedett és ebből nagy veszteségek származtak és ennek kárát Komá­romy Ferenc szenvedte. Nagy hadi­kölcsönt jegyzett. Mind elveszett. Csekély ellenszolgáltatás volt az állam részéről, hogy Komáromy Fe­rencnek adta az esztergomi fogoly­tábor felépítését. Óriási munka volt ez. De ami megerősödött, ami erő­höz jutott, annak is vissza kellett esnie. Jött a forradalom, a kommu* nizmus, a fehérpénz stb. A fehér pénzért minden árút elvittek és semmi sem maradt. A nemzeti munka megindulásával Komáromy Ferencnek is újra kellett mindent kezdenie. 1924-ben a minisztérium nagyobb szállítással bízta meg. Az egy keretfűrész kevés lett, egy má­sik és nagyobb keretfűrészt kellett beállítani. Az üzem több éven ke­resztül szépen dolgozott, de a háború által ütött seb csak nem tudott be­hegedni. 1933-ban szinte szünetelt volt, amelyen a meghívott előkelő­ségek sorában megjelentek Lepold Antal dr. és Drahos János dr. pre­látus-kanonokok, Schmiát Sándor dr. bányaügyi főtanácsos, Frey Vilmos dr. orszgy. képviselő, Reviczky Ele­mér- főszolgabíró, Metzker József c. apát, esperes-plébános és sokan mások. Az első pohárköszöntőt Schmidt Sándor dr. főtanácsos mon­dotta. A község és a hívek nevében Morva Izidor főjegyző, a másvallá­súak nevében Mosonyi Albert dr. tb. tisztifőorvos, a tanítóság nevé­ben Salamon Imre igazgató-tanító köszöntötték a plébánost. Még több pohárköszöntő hangzott el s az ebéden résztvevő előkelő vendégek a bánya-kaszinó nagytermében so­káig voltak együtt, a legmelegebb hangulatban ünnepelve az ezüst­misés lelkipásztort. Trinkt Kálmán dr. plébánost a köz­ség és a bánya ezüst miseruhával és két fehér dalmatikával ajándé­kozta meg, de szép ajándékkal lep­ték meg a községi és a bányatársu­lati tanítók is. A minden részletében szép és megható ünnepség sokáig feledhe­tetlen lesz nemcsak a dorogiak, de résztvevő környékbeliek és a bányász­nép emlékezetében is. a fűrészüzem. 1934 elején ifj. Ko­máromy Ferencnek sikerült egy ér­dekeltséget összehozni egy nagyobb munka lebonyolítására. Ez év tava­szán indult meg a munka és ma­guk az esztergomiak is jóleső érzés­sel látták, hogy nagyobb lüktetés érezhető a Komáromy-féle fatelepen. Valóban, mert amig ezelőtt három­négy ember dolgozott a teleperi, most egyszerre negyven ember ka­pott foglalkozást. Negyven családos ember, negyven család talált kenye­ret. Ez akkor történt, amikor Ausztriá­ból a nagy faszállitmányt a Komá­romy-fatelepen kirakták. Mindenki felfigyelt a meginduló munkára. A szakemberek a legna­gyobb elismeréssel nyilatkoztak a Komáromy-fatelepről kikerült faáruk­ról. Belföldi szükségletre dolgoztak. Épület- és asztalos árú képezi a te­lep raktárát. Egy napon azonban nagy meg­lepetés érte a faipartelep tulajdono­sát. Ausztriából csak egy bizonyos mennyiségű gömbfát szabad behozni. A szükségletet a faipartelepek és üzemek engedély alapján láthatják el. A Komáromy-cégnek nyolcszáz vágón gömbfa behozatalára lenne szüksége ez évre, de miután az em­iitett okból a fabehozatalt is mono­polizálták, a cégnek csak százhetven­három vágón áll rendelkezésére. Ennyi érkezett eddig. Ha ezt fel­dolgozzák, megáll a munka, mert nincs újabb behozatali engedélyük. Az engedélyeket más cégek nagy tételekben kiváltották, természetesen szabályszerűen, ezzel kimerítették az engedélyezett mennyiséget, illetőleg a szállítás legnagyobb részét a ma­guk javára biztosították. Komáromyék — akik vidéken laknak — nem vol­tak informálva a fővárosban történ­tekről, mert azt hitték, hogy a gömb­fa-engedélyeket is havonta fogják kiosztani, mint ahogy ez a kész fűrészárúval történik és igy meg lépetve látják, hogy nagy előkészü­letük mellett nem lesz mivel foglal­koztatni a munkásokat Már pedig közérdek, hogy harminc-negyen esz­tergomi családfő foglalkoztatva le­gyen. Az igazság az lenne, hogy fűrész­keret szerint osszák el azt a fa­mennyiséget, amelyet a külföldről behoznak. A hatóságnak lenne a fel­adata ebbe beleavatkozni. Itt nem­csak egy régi és becsületes, a ha­záért áldozatot hozott cégről van szó, hanem Esztergom ipari életéről is,harminc-negyven család,nyolcvan­száz ember mindennapi kenyeréről, öröm nézni a lüktető munkát oda­kint a Komáromy-fatelepen, szinte boldoggá tesz a nagy sürgés-forgás, a gépek zakatolása és zúgása. Erre az iparra büszke lehetne Esztergom és reménye lehetne, hogy a jelen­legi munkateljesítmény még fokozó­dik és hogy a negyven ember fog­lalkoztatása emelkedni fog. Vannak, akik már kezdetben felismerték ezt a célt és segítségükre siettek Ko­máromyéknak. Nagyon nagy szolgálatot tenne a hatóság, ha maga sietne a fatelepi munkások segítségére. A város polgármestere már eddig i is bizonyítékát adta jóindulatának,! A magyar tanoncoktatás félszáza­dos évfordulójának emlékére június 16—24-ig a városligeti Iparcsarnok­ban Budapesten rendezett kiállítás rendkivüi érdekes, a maga nemében páratlan és igen sikerült volt. Az ország minden részéből 82 na­gyobb iskola, sok tanonc cserkész­csapat és levente egyesület ezer fő­nél is nagyobb számú kiállítója mu­tatta be tudásának javát. Szebbnél­szebb szabadkézi, mértani és sok­féle szakrajz, könyviteli-, levelezési és árszámítási írásbeli dolgozat kö­tötte le a figyelmet az óriási terem egyik részében. Ezek mögött láttuk a műhelyekben remekbe készült ta­nonc kézimunkákat. A főbejárat két oldalán voltak a levente-csapatok igen érdekes látnivalókkal telt fül­kéi. A helyiség északi oldalán épí­tették fel őrsi otthonaikat a cser­készek, kik egyúttal bemutatták tá­bori életüket is valamint nagy kéz­ügyességről tanúskodó, igen válto­zatos kézimunka gyűjteményüket. Külön csoportban mutatta be saját munkáját az iparos- és kereskedő­tanonciskolák tanítótestülete. Végül ugyancsak az északi oldalon foglalt helyet a kereskedő-tanulók kiállítása. A kiállításon természetesen részt­vettek az esztergomi szakirányú ipa­ros- és kereskedő tancnciskolának mind a fiú-, mind leánynövendékei. A kiállítók közt szerepelt elsősorban az iskola szakrajzokkal stb. Az egyes kiállítók közt szerepel­tek a következők : Stiffmayer József (kuglibáb, billiárdgolyók, disz-srap­nel felszolgáló tálcán). Velmóvszky Lajos (lópatkó). Páncél Imre (patkó lókörömre szerelve és kipárnázva). Tóth Mihály (miniatűr „Bazilika" mángorló). Szász Ferenc (tűzhely­ajtó, puskakakas és csavarmetsző). Bartos István (villamos öngyújtó). Kiss Mihály (kerekes targonca). Bé­lik Ferenc (beteg lólábra való patkó). A cserkészek több öntvény-repro­dukciót mutattak be. Igy Dobci Ká­roly „Mater dolorosa", Reni Guidó „Ecce homo" és Lionardo de Vinci „Utolsó vacsora "-ját. Volt többféle álló és függő feszület, végül egy fe­hérmárványra szerelt oroszlán levél­nehezék. Volt két kutyaalaku kulcs­tartó, fokos, ólomkatona, hintaló, szemétlapát, rádióasztal, zsámoly stb. Láttunk még egy Morse-féle távíró­gép modellt, melyet Steiner M., egy villamos rezsót és egy elektromág­neses patkót, valamint egy Ívlámpa modellt, melyeket Jellinek N. készí­tett. Derék leventéink közül Jerusse Ferenc és Szklacsányi Pál egy dr. Ursini-féle vitorlázó repülőgép mo­dellel, Lakos Sándor egy gummi motoros repülőgép modellel Debná­tekintettel a munkásokra. Nem kétel­kedünk abban, hogy az új főispán is segítségére lesz a munkásságnak azzal, hogy a munkások továbbra is dolgozhassanak, mert itt másutt elhelyezkedni nem tudnak. Reméljük, hamarosan hirt adha­tunk, hogy nem forognak veszély­ben a fatelep munkásai és nem ke­rül sor elbocsátásokra. Még csak egy közérdekű körül­ményre hívjuk fel a város figyel­mét. A fatelepen zuhogó esőben vol­tunk és egy órai eső után csak elő­fogattal lehetett a megrakott fuva­rokat a jó útig elvinni. Ez most, júliusban, zápor után tapasztalható, mi lesz novemberben ? Kő van még Esztergom határában, felkérjük az illetékeseket, szíveskedjenek egy köz­munka keretén belül valamelyik, a fatelephez vezető utat járhatóvá tenni. rik János egy siklórepülő modellé és Jerusse Ferenc egy 60 x 40 cm területű tanyaház és udvarral sze­repeltek, élénk érdeklődést keltve készítményeikkel. Kitettek magukért a tanulóleányok is. Némely munkájukról a bírálók alig hitték el, hogy az tanoncmunka. A tér szűke miatt csak a legkivá­lóbb dolgokat említjük fel. Stubnya Mária selyem oltárterítője, Béres Má­ria és Formanek Etel egy-egy cibo­rium köpenye, Zámbó Katalin mise­ruha tervezése méltán álltak a szak­értők érdeklődésének középpontjá­ban. Szépek voltak és sokan nézeget­ték Pittner Mária és Nagy Mária menyasszonybabáját, Andruska Mar­git és Péchy Rózsi magyar babáit és Schweiczer Rózsi mezőkövesdi babáját. Érdekesek voltak továbbá a tiroli, Marci és Miska babák, vala­mint számos kötény és kisruha is. Pazar volt a rajzok kiállítása és stíl­szerűsége is. A bírálók egyhangú véleménye az volt, hogy csak jó és még jobb munka volt kiállítva, gyenge nem akadt. Látszott, hogy az intézetek is csak a munkák legjavát mutatták be s igy bizonyult be, hogy a ta­noncoktatás mekkorát haladt a le­telt 50 év alatt. Érettségi találkozók 30 év után Julius 3-án 11 órakor a ference­sek templomában 16 deresedő hajú férfi térdelt a főoltár előtt. Hálát ad­tak a Teremtőnek, aki megengedte, hogy 30 év után osztályfőnökük Wohlmuth József bencés tanár mu­tatta fel előttük az Urat. Az élet delének hálás pillantásá­val kisérték az ifjúság örök moso­lyával megáldott atyjukat a régi VIII. osztály tantermébe. Fenkölt szellemű, érdemes tanáraik hangján szőlittattak fel egymás után felelésre: Ágotái Ede, Biró Dezső, Buzalka Mihály, Darvas Géza, Fenyves Kálmán, Gróh Gyula, Ke ve János, Kégly György, Kuzmich Gábor, Margó István, Meng Pál, Pallós József, Pomothy Gábor, Szuchány János, Weisz Ignác és ők a 30 év óta nem látott osztályfő­nökük ragyogó arcát rajongó pillan­tással simogatták. Bár 30 év alatt uj határoknak, ne­vezett vonalak keletkeztek a fali térképen és a megjelentek ennek kö­vetkeztében uj nemzetek tagjai is lettek, az összetartozásnak, a test­véri szeretetnek politikummentes, oly hatalmas, egységes hála érzete nyi­latkozott meg a bencés rend fárad­Negyven esztergomi család megélhe­tése forog ismét veszélyben nm*m¥mwwmmmmmmwmmiwmmmvmi»wmm»mmmm Áz esztergomiak szereplése a buda­pesti orsz. tanoncügyi kiállításon

Next

/
Thumbnails
Contents