Esztergom és Vidéke, 1934

1934-07-05 / 52.szám

fSTTRfilWc/mtKE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 52. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1934. JULIUS 5 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap. Előfizetési ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. pÄnS beiktatás utam Két és fél éves szép, békés és minden társadalmi réteg elismerése mellett megnyilvánult főispáni működés után új főispánt iktatott a vármegye törvényhatosága. Mi, esztergomiak, mindig megszoktunk állani a főispáni beiktatásnál. Esztergomban, a magyar Sión székhelyén mindig fordulópontot jelent a főispáni beiktatás. Ha csak az utóbbi évek főispáni beiktatásait tekintjük, a fordulópont különösképpen jelentkezett. Amikor az újság megelégedését fejezi ki, ez a megelégedés nem más, mint tolmácsolás: a közvélemény megelégedését továbbítjuk. Dr. Lingauer Sándor főispán két és fél éves működésével a legteljesebb mértékben meg voltunk elégedve, mondhatjuk azt, hogy a szentgyörgymezői kis földmives vagy a nagyvárosi polgár éppen olyan jó véleménnyel nyilatkozott Lingauer Sándorról, mint az egész város bármelyik vezetőembere. Amikor Lingauer Sándor mármár belemelegedett esztergomi működésébe, amikor a mult évek sötét felhőinek szétoszlatása után már-már termékeny munkába foghatott volna, hirtelen, váratlanul jött a hir, hogy távoznia kell. Amikor ennek érthetetlen okát kerestük, azt a választ kaptuk, hogy Lingauer Sándor távozása egyszerű kormányintézkedés következménye. Elfogadjuk ezt az intézkedést, mert azt szokás mondani, hogy a kormány bölcsen intézkedik. Ez alkalommal különösen szeretnők, hogy bölcs intézkedés legyen a kormány intézkedése, a logikus gondolkozás azonban azt mondja, hogy ha itt a legkisebb embertől a legtekintélyesebb és a legbefolyásosabb emberig mindenki meg volt elégedve Lingauer Sándor ral és mindenki dicsérte azt a csodát, hogy ebben a kettős vármegyében békesség van, akkor igazán nem nevezhetjük a kormány intézkedését, Lingauer Sándorra vonatkoztatva, bölcs intézkedésnek. Meg kell kérdeznünk : mire való volt ez ? Ugyebár különösnek tetszik, hogy a főispáni beiktatásról szóló cikk nem a beiktatással foglalkozik. Ezt azért tesszük, mert egyrészt nem vagyunk azok, akik ilyen alkalmakkor — szokás szerint — a főispáni beiktatásról nem tudnak mást irni, mint dicsérő himnuszokat és azzal gondolnak eleget tenni kötelességüknek, hogy az új főispánról minden jót és szépet el kell mondani és fő az — gondolják —, hogy az új főispán ezzel meg lesz elégedve. Más aztán igazán nem fontos. Ők nem gondolnak arra, hogy a főispán is ember, a főispán is gondolkozik és érez és talán nemcsak szavakat akar hallani, hanem egy kis lelkiséget akar kapni. Éppen ezért kezdtük ezt a cikket Lingauer Sándor működésével. Ehhez a működéshez fűzött gondolatokkal és érzelmekkel szólunk a főispáni beiktatás után az új főispánhoz, Radócsay Lászlóhoz. Az új főispánnak fel kell ismernie elsősorban azt, hogy kikre támaszkodhat. Ez a legfontosabb tétel, ezen fordul meg minden. Tudnia kell az új főispánnak, hogy kikben bizhat meg száz százalékban, tudnia kell azt, hogy kik azok, akik önzetlenül állanak melléje és önzetlenül ajánlják fel szolgálataikat. Hogy miért fontos ez, azt nem is kell mondani. Ezt az erkölcsi alapot kell elsősorban megteremteni és ha ez biztosítva van, csak akkor lehet folytatni azt a munkát, amit már Lingauer Sándor főispán nem tudott befejezni. A mi véleményünk szerint tehát semmi máson nem fordul meg az új főispán sikere, minthogy olyanokra támaszkodjék, akikben bízhat, ha úgy válogatja meg környezetét, munkatársait, hogy azokban nem fog csalódni. Ha ezt eltalálja Radócsay László, akkor eredménye lesz főispáni működésének. Kívánjuk, hogy a legjobban válasszon. Esztergomban kétszeres éberséggel, kétszeres óvatossággal kell körültekintenünk, mert ez a város arról hires az utóbbi időben, hogy a jót nem veszi észre, a legkisebb rosszból pedig máglyát rak. Szemet huny a jócselekedetek előtt, nem veszi észre az erényeket és közömbös. Ha azt várnók, hogy erkölcsi vagy társadalmi kötelesség valakinek a védelmére kelni, ehelyett azt látjuk, hogy senkinek sincs bátorsága. Mert akiknek legfőbb kötelessége a segítés, a kezdeményezés és a bátor cselekvés a köz érdekében, az általános bajok gyökeres enyhítésére és megszüntetésére, azok nem keresik, nem akarják megismerni az okokat, a bajok forrását. Félnek tőle. A hajlongok serege pedig nem mutatja meg az élet árnyékait, csak a fényes oldalakra enged tekinteni, sőt gyáván elfordul azoktól, akiket védelmeznie kellene, mert csak énjét tolja előtérbe, hisz érvényesülni akar, ezért kapaszkodik. Szívünkből kívánjuk, hogy Radócsay László megtalálja a helyes utat és találja meg azokat, akikben bizhat és akik dicséretes munkához segítik. Reméljük, hogy igy lesz. Ezzel az érzéssel távoztunk a beiktatásról. Mi nem dicsérünk előre, most csak annyit, hogy bizalommal vagyunk az új főispán iránt. Kedden délelőtt iktatták be új állásába Radócsay László főispánt. Esztergom városa igen mozgalmas képet mutatott. A házakat fellobogózták, hosszú autósor állott a vármegyeháza előtt. Egy negyed 10 órakor a vármegyeház elé nagy autó gördült, Kánya Kálmán külügyminiszter érkezett meg több országgyűlési képviselő kíséretében. A külügyminiszter megjelenése különös súlyt és jelentőséget adott az installációnak. Fél tiz órakor ünnepélyes szentmise volt a belvárosi plébániatemplomban, majd fél tizenegy órakor a beiktatás szép aktusa kezdődött meg a vármegyeház nagytermében. Sűrű csoportok érkeztek. A törvényhatósági tagokon kivül megjelentek a papság, a katonaság, a társadalmi intézmények és egyesületek képviselői. Ott láttuk Fehér Gyula dr. nagyprépostot, Meszlényi Zoltán dr. primási irodaigazgatót, Jeszenszky Kálmán és Lepold Antal dr. prelátus-kanonokokat, Számord Ignác c. kanonokot, vitéz Lánghy Emil esztergomi és Röder Ervin tábori zászíóaljparancsnokot, v. Szivós-Waldvogel József és v. Borókay Rudolf ny. tábornokokat, Bartha-Pongrácz Ede ezredest, Makay Gyula ny. ezredest, Réhling Konrád bányafőtanácsost, Frey Vilmos dr. orszgy. képviselőt,