Esztergom és Vidéke, 1934

1934-06-17 / 48.szám

ESmRGOODEKE ÖTVENÖTÖDIK ÉVF. 48. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1934. JUNIUS 17 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Dr. Lingauer Sándor főispán távozása Lingauer Sándor főispán lemondott és lemondását a kormány elfogadta. A beavatottak tudni vélik, hogy főispánunk első izben még ez év április elején felajánlotta lemondását, amit pár nappal előbb megismételt, amikor is lemondását a belügyminiszter tudomásul vette. A lemondás oka tekintetében többféle verzió van forgalomban, azonban a legvalószínűbbnek az a tény látszik, hogy egyesek és talán nem is a legilletékesebbek, nem voltak megelégedve az esztergomi egységespárt szervezése körüli eredményekkel. Főispánunknak ez a tény tudomására jutott és érzékeny és önérzetes jellemének természetes folyománya volt, hogy lemondását erre nyomban és folytatólag ismételten is felajánlotta. A főispán a kormányhatalom képviselője lévén, első sorban a kormány teljes bizalmát kell birnia. És különösen most, amikor a kormányra valóban nehéz idők igazgatása nehezedik, nem volna helyes dolog a kormány ebbeli tényeit nekünk bírálat tárgyává tenni. Azonban annyiban, amennyiben a mindenkori főispán működéséhez sikeréhez szükséges a reábízott önkormányzatok harmonikus közreműködése is, — lehetetlenség, hogy Lingauer Sándor főispán távozásával tüzetesebben ne foglalkozzunk. Mi nem vagyunk kormányos egységespártiak, csak anynyiban, amennyiben ezt nekünk az ország sorsa iránti aggódásunk pártokon kivül is kötelességünkké teszi. És ebből a szempontból mi el tudunk ítélni minden olyan cselekvést, de még közömbös viszszavonást is, mely gyöngíteni akarja a kormányt és pártját, amely sok jóakarattal és megszámlálhatatlan nehézség közepette viszi az ország ügyeit s amelynek e rendkívüli súlyos időkben minden polgár jószándékára és a „nemzeti egységre" valóban szüksége van. És a dolgokat igy vizsgálva, ki kell jelentenünk, hogy Esztergomban Lingauer Sándor rövid idő alatt valóban elismerésre méltóan szolgálta a „nemzeti egység" nagy ügyét és senki sem tudta volna szolgálni jobban. Hiszen amidőn Lingauer Sándor két és egy negyed éve idejött, — Esztergom több éves indulatos torzsalkodások feldúlt szintere volt, amelynek eseményei az egész országot foglalkoztatták. Ez a város sok-sok súlyos sebtől vérzett és a város bizonyos kicsinyes szempontok szerint széttagolt csoportjai elkeseredett ellenségként állottak egymással szemben. És Lingauer Sándor ezeket a sebeket behegesztette és Esztergomban olyan harmonikus egységet teremtett, amivel már régen nem dicsekedhettünk. Éreztük, hogy ezt nagy mértékben az ő nyugodt, megértő, embereket rangra való tekintet nélkül megbecsülő személyiségének köszönhetjük. És most ezt a helyzetet applicálva a kormányt érdeklő politikai térre, mi, akik a jövőbeli politikai kérdések megoldására is gondolunk, — tudtuk és éreztük, hogy Lingauer Sándor ha iít marad és még egy esztendő adatik számára, bármely politikai kérdésben, akár egy kép vis előválaszt ásnál is, szinte zökkenés nélkül tudta oolna egy nevezőre hozni kormányának parancsoló óhaját és Esztergom közönségének votumát és önérzetes, öntudatos hozzájárulását. Ebből a szempontból mi végtelenül sajnáljuk Lingauer Sándor távozását és azt kell mondanunk, fájlalni kell a kormánynak is. Mert ha valóban azért kell távoznia, mert nem mutatott kiemelkedő eredményeket az egységespárt kiépítése körül, úgy mi erre csak azt mondhatjuk, hogy Esztergom közönségét Lingauer Sándor hozta egységbe, Esztergom közönsége osztatlan bizalommal volt főispánja iránt és Lingauer Sándor ezt az „egységeí

u akkor, amikor ennek súlya és értéke van, bármikor tudta volna a kir. kormánynak szállítani. Hogy Esztergom egész közönsége nem lépett be a pártba, nem látogatta ennek üléseit, hát ez igaz. De ilyet Esztergom közönsége soha sem tett és nem is fog tenni. És ha tenné is, ennek nem volna jelentősége. Nyíltan megmondjuk, ha ezen a szemüvegen nézték csak Lingauer Sándor működését, akkor abból valóban nem látták meg azt az értékes részt, azt a társadalmi összeforrasztó erőt, ami Lingauer Sándor soha fel tűnni nem akaró, csendesen dolgozó személyét első sorban Esztergomban általános közbecsülés magaslatára emelte. Azonban nemcsak Esztergomról kell beszélnünk, hanem a két vármegyéről is. A két vármegyéről, amit egyesitettek, de amelyek akkor töltik be rendeltetésüket, ha szellemükben soha sem egyesülnek, hanem csorbíttatlanul megtartják évszázados, de egymástól különböző erkölcsi világukat. Amelyek egyesítés dacára is úgy élnek és kell is élniök, mint a víz és olaj egy üvegben s amely két vármegyét épen azért a legnehezebb az egész országban igazgatni. Mi az eredményekből látjuk, hogy Lingauer Sándor ugyanezen erkölcsi helyet foglalta el a vármegyében is. Utalunk az egyesitett vármegye két utolsó közgyűlésén történt egy komoly jelentőségű elhatározásra és egy választásra. Minden erőszak és kapacitálás nélkül majdnem 100% erejéig honorálta a törvényhatóság a vármegye főispánjának intencióif. Vajon miért ? A kérdésre azt a feleletet adjuk, ami az áprilisi budapesti értekezleten személyével kapcsolatosan kifejezésre jutott. Tiszteletben tartotta az önkorai ányzatot, távol tartott magától minden erőszakot, egyaránt megbecsült minden polgárt, egyenesen élt, gondolkodott és cselekedett. Ezért szinte elválaszthatlanul szegődött mellé mindenki, akivel egyszer érintkezett. Több mint sajnálat az, amivel mi búcsúzunk Lingauer Sándortól. Esztergom város közélete mohósággal és kíméletlenül eszi meg jeles polgárait és még a vasidegzettel rendelkezők is előbb vagy utóbb kénytelenek passzivitásba helyezkedni a közélet reájuk zúduló mérgező tehertételei miatt. Mi érezzük, hogy egyre fogyunk, mindig kevesebben leszünk. Ebben a sülyedő irányzatban fokozottan érezzük oly férfi távozását, ki jeles tulajdonságaival nekünk erősségünk volt. Ha nem lehet máskép, úgy ez a búcsúszavunk főispánunkhoz. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Gyűlések a az egyesített vármegyénél Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesiteít vármegyék közigazgatási bizottsága és kisgyűlése kedden délelőtt a vármegyeház kistermében ülésezett dr. Lingauer Sándor főispán elnöklete alatt. A kisgyűlés elfogadta és a közgyűlésnek elfogadásra ajánlotta a vármegye területén letelepedett állatorvosok magángyakorlatának dijazázásáról szóló vármegyei szabály rendelettervezetet. Foglalkozott Kecskemét város közönségének azon átiratával, mely a társulati adótörvény módosítását kívánja. A kisgyűlés az átirat feletti napirendre térést javasolta, mert az a vállalatokat indokolatlan kiadásokkal terhelné meg. A több mint 60 pontból álló tárgysorozat során jóváhagyta a kisgyűlés Esztergom városnak a tiszti főorvosi rendelő bérmegtéritése és özv. Bohón Lajosné temetési segélye és kegy dij a tárgyában, Komárom városnak Bachtaller János festőművész növendék segélyezése, Orbán János városházi fűtő illetményeinek rendezése, a Külügyi Társaság anyagi támogatása, Ivanovics Gyula számvevő nyugdíjazása, a róm. kath. egyház templomépítési segélye tárgyában hozott határozatait. A kisgyűlés végén dr. Reviczky Gábor vm. II. főjegyző tájékoztatta a kisgyülést a legutóbbi ülésén az esztergomi zsalazsomi állapotok orvoslása tárgyában elhangzott panaszból kifolyólag tett intézkedésekről. E bejelentéssel kapcsolatban vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok indítványára elhatározta a kisgyűlés, hogy nyomatékosan figyelmezteti a város vezetőségét azon visszás helyzetre, mely ott van és amely abból származik, hogy a város belterületén kivül fekvő részekre is adnak ki építési engedélyeket, sőt ily engedélyek nélkül is létesülnek lakóházak és kunyhók, amelynek lakói aztán később közműveket, utakat, járdákat, világítást, rendőri szolgálatot kivannak. Ezeknek létesítése és fenntartása a városnak óriási terhet és gondot okoz. Schmidt Sándor dr. arra mutatott rá, hogy az ott lakók életviszonyai nem csak kifogásolhatók, hanem sokszor egyenesen a törvénybe ütköznek. A közigazgatási bizottság ülése az alispán havi jelentésének tudomásulvétele után részletesen foglalkozott a m. kir. Államvasutak azon átiratával, mely a vármegye területén húzódó vasutvonalak személyforgalmának könnyebbététele érdekében a közig, bizottság részéről az üzletvezetőséghez intézett kérelmére azt válaszolta az igazgatóság, hogy a leg-