Esztergom és Vidéke, 1934

1934-05-24 / 41.szám

Dr. Lingauer főispán nyilatkozata a gesztesi főszolgabíró választásáról Mindeddig ugy látszott, hogy a gesztesi járás főbírói állásának be­töltése közmegelégedésre egyhangú választással fog megtörténni. Leg­alább erre engedett következtetni az a csend és az a nyugalom, amely eddig ebben a kérdésben tapasztal­ható és indokolt is volt, mert hiszen a gesztesi járás jelenlegi főbírája, aki ezen állását behelyettesítés utján tölti be, teljes megelégedésre műkö­dött és működik. Legutóbb azonban körlevelekből értesültünk, hogy erre az állásra többen pályáznak és ezek között Prikkel Mihály gesztesi tb. főszolga­bíró is, aki különösen Esztergomban és az esztergomi járásban igyekezett magának híveket szerezni és pedig egyebek között azzal a kijelentéssel, hogy az állás elnyerésére vonatko­zólag a főispán igéretét is birja. Minthogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy az a főispán, aki Mihályi Gézát helyettesitette be, az az állás végle­ges betöltésénél kifejezetten Prikkel Mihály mellett foglaljon állást, erre­vonatkozólag megkérdeztük a főis­pán úr őméltóságát, aki a követke­zőkben volt szives kérdésünkre vá­laszolni : — Teljesen osztom a Szerkesztő úr nézetét és abban az esetben, ha a gesztesi járás főbírói állásának betöltésére befolyást akartam volna gyakorolni, úgy akkor azt termé­szetesen csakis Mihályi Géza érde­kében érvényesíthettem, és érvénye­Nemcsak az építkezési iparágak, hanem az egész gazdasági világ ér­deklődéssel várta a rendkívüli ház­adómentesség kérdésének pénzügy­miniszteri rendezését. Az építkezé­sek fellendülése erőteljesen fokozná egész gazdasági életünk vérkeringé­sét. Át is érzi az országban mindenki ennek a kérdésnek fontosságát és egyedül) csak a háztulajdonosoknak egy elfogult rétege mozdult meg, hogy az új építkezések megindulá­sával szemben akadályokat gördít­sen. Természetes, hogy ez a meg­mozdulás a gazdasági élet egyhangú megnyilvánulásával szemben célt el A legutóbbi városi közgyűlésen olyan dolgokat tapasztaltunk, ame­lyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. A közgyűlés délután 4 órakor kezdődött és 8 órára járt az idő, amikor végződött. A tárgysorozat­ban két fontos pont szerepelt: a Hungária-ügy és a városi gazdaság kérdése. A Hungáriával kapcsolat­ban azt kellett eldönteni, hogy ér­vényben tartsuk-e a megkötött szer­ződést vagy sem. Ha nem tartjuk érvényben és felbontjuk, számolni kell azzal, hogy a Hungária vissza­kéri a kölcsönt és követelni fogja a beruházások megtérítését. Három milliót tesz ez ki összesen. A józan ész azt mondja erre, egy pillanatig sem szabad tétovázni, előnyösebb szerződést kötni nem lehet, a Hun­gáriánál jobb bérbevevő nincs, tehát érvényben kell tartani a szerződést. A képviselőtestület jó része is igy fogta fel a helyzetet és eszerint is szavazott. Ilyen körülmények között ez a tárgypont öt percen át kellett volna, hogy tárgyalási anyagot ké­sitettem volna, mert magam is azon a nézeten vagyok, hogy azoknak, akik Mihályi Géza behelyettesítését felfogásom szerint is teljesen helyt­álló és méltánylandó indokokból szorgalmazták és annak a főispán­nak, aki ezt a behelyettesítést foga­natosította, Mihályi Gézával szembe fordulni és vele szemben mást tá­mogatni, különösen akkor, midőn Mihályi működése ellen semmi ki­fogás nem támasztható, legalább is a nehezen elképzelhető dolgok közé tartozik. Ebből világos, hogy Prik­kel Mihálynak a jelenleg üresedés­ben lévő főbírói állás tekintetében Ígéretet nem tehettem és nem is tettem. — Minthogy azonban az állások betöltésénél — ha ezt egyéb komoly okok nem teszik lehetetlenné — respektálni szoktam és kívánom most is a kifogástalan működés és rátermettség mellett a hosszabb szol­gálati időt, Prikkel Mihálynak még az őszi közgyűlés előtt, amidőn a gesz­tesi főbírói állás betöltésére az en­gedélyt megkaptuk, a fentebb ismer­tetett álláspontom közlése mellett kilátásba helyeztem jóindulatomat a legközelebb megnyíló előmeneteli lehetőség esetére. — Ezt a biztató megnyilatkozá­somat tehát az akkor már behelyet­tesített és jelenleg betöltésre kerülő gesztesi főbírói állásra vonatkoztatni semmikép sem volt lehetséges, még félreértésből sem. j nem érhetett. A rendkívüli házadómentességről szóló pénzügyminiszteri rendelet ter­vezete legilletékesebb helyről nyert értesülésünk szerint teljesen elké szült. Ismeretes, hogy ez a rendelet csupán a főváros területére fog vo natkozni és a lényege a rendeletnek, hogy a miniszter az egész intézke­dést a főváros fejlesztésének szolgá­latába állítja. Az új rendelet három kategóriába osztja azokat a területeket, amelyek rendkívüli házadómentességet fog­nak kapni. pezzen. Mi történik azonban? Ez a tárgypont nem öt percig, hanem másfélóra hosszat tart. Tart pedig azért, mert a képviselők felszólal­nak és nem a szerződésről beszél­nek, hanem panaszokról. Több fel­szólalás igen messze járt az ügy­től. Igen csodálkozunk azon, hogy az elnöklő polgármesternek van türelme végighallgatni olyan felszó lalásokat, amelyek nem is tartoznak az ügyhöz, önkénytelenül is fel­merül a kérdés, vájjon nem lehetne a városházán is felállítani egy ház­szabályt, mely szerint korlátoznák a felszólalások idejét. Lehetetlen, hogy egy felszólalás közel egy óra hosszát vegyen igénybe. Lehetetlen helyzetet teremt, hogy olyan felszólalásokat is végighall­gassunk, amelyek semmiképpen sem függenek össze a tárggyal. Nem igaz az, hogy a panaszok odavalók vol­tak, hogy a „konkrétumokat 11 el kel­lett mondani. A panaszokat meg­felelő formában az illetékes helyre : vagy a polgármesterhez, de inkább a Hungáriához kell juttatni. Villamos­bizottság régóta van, tessék ehhez fordulni. Majd intézkedik a polgár­mester. A magunk részéről igen könnyen kimondanánk: nem enge­dünk meg olyan felszólalást, amely nem tartozik a tárgyhoz, vagy nem engedjük meg a hosszú felszólalást. A közgyűlés komolysága követeli ezt meg, de a város érdeke is ezt kívánja. Most lássuk a városi gazdaság ügyét. Valóban tengeri kigyó már ez az ügy. Hisszük, hogy a mostani közgyűlésen levágták a farkát. Egy­két ember szereplési alkalomnak használja fel a gazdaság ügyét, no, meg ellenzékieskedni is lehet mel­lette. Ez nem a város érdeke, elő­ször az érdemi rész, csak aztán jö­het számításba a személy. Igen he­lyesen mondták a közgyűlésen, hogy a gazdaság az egész közönségéé, nem pedig egy társadalmi osztályé, és nem egy városrészé, hanem az egész városé. Nem lehet úgy kibé­relni a városi földeket, hogy aztán nem fizetjük meg a bért. Hol itt a közérdek, hol itt a polgárság igaz képviselete? Aztán kellő felkészültséget is ké­rünk a közgyűlésen egyes képvi­Az egész országban Madách­ünnepségek láza heviti a társadal­mat, irodalmi és kulturális köröket. Madách Imre, a halhatatlan költők közé sorakozott és „Az ember tra­gédiája" a világművek között fog­lal helyet. Nem célunk, hogy itt irói arcképet fessünk Madáchról, vagy művének, „Az ember tragédiája"-nak irodalmi értékét kihangsúlyozzuk, e sorokkal csak azt akarjuk elérni, hogy Esztergom, a primási város is csatlakozzék azokhoz a városokhoz, \ |.Nem remélt nagy érdeklődés nyil­vánult meg a frontharcosok moz galma iránt Ácson, ahol a világhá­ború alatt az első tűzvonalban küz­dött mintegy 800 lelket számláló frontharcosok főcsoportja tartotta alakuló gyűlését folyó hó 10-én. A gyűlésen az Országos Frontharcos Szövetség elnökségét vitéz Zsiga János dr., tb. főszolgabíró, várme gyei vezetőtiszt képviselte, aki egy­ben mint közgyűlési elnök is szere­pelt. A kora reggel 7 órakor zsúfolásig megtelt teremben az ünnepies aktus a Nemzeti Hiszekeggyel kezdődött, melynek elhangzása után a közgyű­lési elnök magasszárnyalású beszéd­ben a Kormányzóról, mint a legelső frontharcosról emlékezett meg, mél­tatva annak elévülhetetlen érdemeit. Eddig méltánytalanság jutott osz­tályrészül a frontharcosoknak — mondotta a kitűnő szónok —, mos­toha gyermekei voltunK a társada­lomnak, a munka nem volt bizto­sítva számunkra. Zárt ajtókra talál­tunk, hiába kopogtattunk, hiába vár­tunk ígéretet. De mindezeknek a magunk szervezetlensége volt az egyedüli oka, mert egyénenkint és más-más úton haladva kerestük a jogos követeléseik érvényesülését. Pár évvel ezelőtt néhány lelkes front­harcos indított mozgalmat az iránt, hogy a poklok kapujából visszatért frontharcosok egységbe tömörülve követeljük sérelmeink orvoslását. A mai összejövetel is ezt célozza, hogy Ácson is szerveztessék meg az or­szágos szervnek egyik alakulata, amely impozáns taglétszámánál fogva méltó és oszlopos tagja lesz az or szág összes frontharcosaiból kiépí­tett hatalmas tábornak. seloktől. Ne vénasszony-mesékkel jöjjünk. Mert vénasszony-mese az, amint hallottuk a közgyűlésen, hogy Vak Bottyán hétszáz lánc földet hagyott legelő céljára. — Ki mondja ezt? — kérdezték. — Az öregek — felelte a felszólaló. Ezen csak ne­vetni kell. Nem válik előnyére a felszólalónak az ilyen szereplés. Ha valaki történelmi kérdésekről beszél, akkor történelmet is kell tudnia. A történelmet pedig tanulni kell, még pedig történelemből, könyvekből, és nem vénasszonyoktól. Nem mond­juk, hogy alapos tudás szerezzen mindenki a történelemből, elég a tájékozódás is. Nem lehet mindenki Lepold Antal vagy Körösi László. Ugyancsak ezzel kapcsolatban eszünkbe jut, hogy nem is kell minden kérdéshez hozzászólni. Már többször tapasztaltuk, hogy egyesek olyan kérdésekhez is hozzászóltak, amihez nem értenek. Több szerény­séget ajánlunk. Végül az is a szerénységhez tar­tozik, hogy tanúsítsunk nagyobb tiszteletet. A legutóbbi közgyűlésen a kellő tisztelet és a méltó maga­tartás bizony hiányzott. amelyek Madách-ünnepséget rendez­nek, amelyek Madách-centennáriu­mot tartanak. Esztergomban a Balassa Bálint irodalmi társaságra vár a feladat, hogy a Madách-centennárium meg­rendeztessék. Mondanunk sem kell, hogy a Balassa Bálint társaság a leghivatottabb az ünnepség megren­dezésére, de különben is, a Balassa­társaság nyújtja a legtöbb garanciát arra, hogy az esztergomi ünnepség méltó lesz a nagy író emlékéhez. Vitéz Zsiga János dr. elragadó beszéde után kitörő lelkesedéssel határozták el a jelenvoltak a meg­alakulást, sőt tekintettel nagy szá­mukra, az alapszabályokban biztosí­tott jogaiknál fogva közvetlenül az országos elnökség irányítása alatt működő főcsoportot alakították meg. Ugyanekkor egyhangú felkiáltással megalakították a tisztikart a követ­kezőkben: elnök Kutas János gazd. tanár, frontharcos szkv. százados, társelnök vitéz Bokréta János, Máv. elő munkás, Kelemen Béla ref. lel­kész, Halzl József dr. cukorgyári titkár, emléklapos hadnagy, vezető­tiszt Fieber Alfréd cukorgyári üzem­vezető, emléklapos hadnagy, titkárok Dzbis Antal dr. községi orvos és Grecsó János községi végrehajtó, pénztáros Tóth József gyári portás, ellenőrök Práger Sándor dr. orvos és fepéci Péntek Pál országgyűlési képviselő. Számvizsgáló bizottsági tagok Alföldi János gazdálkodó, Fischer Ferenc gyári üzemtiszt és Kellner Ferenc gabonakereskedő, póttagok Neimaier Ferenc asztalos és Dedinszki Kálmán. A megválasztott tisztikart harsány éljenzés fogadta, amelynek minden egyes tagjától vitéz Zsiga János dr. vezetőtiszt kivette a fogadalmat, majd átadta az elnöki széket Kutas János százados megválasztott elnöknek. Az új alakulat elnöke elsősorban is kö­szönetet mondott a tisztikar nevé­ben a megnyilvánult bizalomért, továbbá összetartásra buzdítva a tagokat. Jelszavunk legyen „Mind­nyájan egyért, egy mindnyájáért." Üdvözölte továbbá a komáromi cso­port megjelent képviselőit, m ígérve, hogy kölcsönösen fogják egymást támogatni. Elkészült az űj házadómentességi rendelet de csak Budapestre vonatkozik Néhány szó a legutóbbi városi közgyűléshez mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Lesz-e Madách-centennáriami ünnep­ség Esztergomban? Uj frontharcos alakulás vármegyénkben

Next

/
Thumbnails
Contents