Esztergom és Vidéke, 1934

1934-03-18 / 22.szám

ESZTERfiftH„7MKE ÖTVENÖTÖDIK EVP. 22. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. VASÁRNAP, 1934. MÁRCIUS 18 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pehgŐ 23 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A római tanácskozás Tizenötévnek kellett eltelnie, hogy az egész világ figyelme azokra a tanácskozásokra terelődjék, melyeket a magyar miniszterelnök Európa legzseniálisabb allamférftával, Mussolinivei és osztrák kollégájával néhány napon keresztül folytat. A magyar milliók pedig határokon innen és tul bizakodva és szeretettel kisérték erre a nagyjelentőségű útjára a miniszterelnököt, s valahogy mindenki érzi, hogy a nemzet sorsa fordulat előtt áll. Az elmúlt 15 esztendő alatt sohasem hatotta át gondolkozás! rendszerünket a jövővel szemben való bizalom úgy, mint a római tanácskozások alatt és attól a hitünktől, hogy a közeljövőben valaminek történie kell, a jugoszláv miniszterelnöknél hangosabb politikusok sem tántoríthatnak el bennünket. A fiatalság találkozója a mostani római konferencia, azé a fiatalságé, amelyik Szegeden elindította a magyar nemzeti újjászületést és megvetette a keresztény reneszánsz alapját, azé a fiatalságé, amelyik Milánóban néhány szerkesztőségi szobából elindulva megalapozta Itália mai nagyhatalmi állását, s amely könyörtelenül és kímélet nélkül számolt le az európai forradalmat jelentő szabadkőművességgel és szociáldemokráciával és azé az osztrák fiatalságé, amely a szemünk láttára éppen a közelmúltban tisztította meg csonka Ausztriát a legundokabb söpredéktől, a vörös fekélytől. Ezen a konferencián becsületes szándékú, egész férfiak állanak egymással szemben, akik nem törekednek egymás becsapására, olyanok, akik a békét akarják biztositani a meggyötört Európa számára. Ezekről a tanácskozásokról hiányzik a a szabadkőművesek frazeológiája, a nagyképű de kizárólag a kapitalista tőke érdekét szolgáló teóriája és hiányzik az a gonosz szövetkezés, amely eddig minden konferenciát a „győzők" érdekében igyekezett eredményessé tenni a legyőzött népek tönkretétele és szomorúsága árán is. Soha államférfit annyi bizalommal külföldi útjára még nem kisértünk, mint Gömbös Gyulát, s megvagyunk győződve arról, hogy tarsolyában nagyon értékes húsvéti pirostojást fog a magyar népnek az örök városból hozni. Hogy külpolitikai szempontból mit jelent ez az út, azt ma még felmérni nem tudjuk. Egy bizonyos: az az elszigetelés, amelyet Benessel az élén a kisantant politikusai annyira erőszakoltak, s amelyhez sokszor nagyon közel voltunk, egyszersmindenkorra megszűnt. Ma talán még csonkitottságunkban is sokkal fontosabb tényezői vagyunk Európa rendezésének, mint a múltban bármikor. Alig van nép, amely nagy nemzeti kérdésekben egészségesebb lenne, mint a magyar. Hogy katonai értékünk mit jelent, arrói beszédes bizonyítékot produkáltak az antant-államok hadvezérei, amikor memoárjaikban a magyarság harci erényeit a megtelelő színvonalra állították. Néhány külpolitikai kalandornak sikerült ezekről a tényekről a pacifista és szabadkőműves népszövetségen és kormányok előtt elterelni a figyelmet, amikor azonban a nemzeti géniusz tör mindenütt előre, a megújhodott népek olyan barátot és szövetségest keresnek, aki ezen a téren is megállja a helyét. Ha pedig ilyesmiről van szó, akkor sem Róma, sem Paris előtt nem jöhet számításba az a katonai erény, amelyet részben a csehek, részben az oláhok oldaláról a világháborúban az antant katonáinak tapasztalniuk kellett. S ha számításba vesszük, hogy a nemzeti tisztesség és becsület kérdésében toronymagasan állunk a demokráciát és más népbolonditást harsogó nációk között nem nehéz meghatározni rangsor u n k at Európa nemzeteinek együtteseben. Róma mar tudatában van ennek, s hisszük, hogy példáját a kontinens többi nagy népei is követni fogják. középiskolai reform és a helybeli középiskolák A most készülő középiskolai oktatás terén. A javaslat főszempontja az egységesítés a mai három, sőt ötféle tanterv szerint tanitó különböző iskolatípusok helyébe. A mult héten ismertettük a kultuszminiszternek az országgyűlés előtt fekvő javaslatát. Eszerint rrinden középiskola az alsó tagozatában, vagyis az alsó négy osztályban egységes tanterv szerint ugyanazt a tananyagot tanítja. A javaslat ezzel az intézkedéssel egyrészt a pályaválasztás időpontját akarja a 9—10 éves kortól a 13 — 14 éves korig kitolni, másrészt könnyíteni akar azokon a tanulókon, akik szülőik áthelyezése vagy más okból lakóhelyet változtatni kénytelenek, hogy különbözeti vizsgálat nélkül léphessenek át a másik hasonló intézetbe. A középiskola felső tagozatában aztán három irányban történne az elágazás : A) a tiszta humanisztikus gimnáziumi, B) a részben klasszikus, részben modern nyelvi reálgimnáziumi s végül C) a modern nyelvi és természettudományi realisztikus oktatás irányában. Az eredeti elgondolás szerint minden középiskolában a három felső ág közül kettőnek meg kell lennie és pedig vagy az A) és B), vagy a B) és C) ágnak. Ez lényegében azt jelenti, hogy csak kétfajta középiskola lenne. A javaslat értelmében ugyanis a mai középiskolák mindhárom tipusa lényegesen megváltozna. Megváltozna a tiszta humanisztikus gimnázium, mert felső tagozatában a gimnáziális tanterv mellett a másik tagozatban modern nyelvi oktatás folyna ; megváltozna a reálgimnázium, mert második felső tagozata vagy humanisztikus, vagy realisztikus tantervű volna; s megváltozna a tiszta reáliskola, mert eredeti felső tagozata mellett még egy reálgimnáziumi tagozatot is fel kellene állítania. Miután azonban ez a rendelkezés, hogy t. i. minden középiskolának két felső tagozata legyen, igen nagy terhet jelentett volna az iskolafenntartóknak, mert töob, újabb tantermeket és ujabb tanerőket tett volna szükségessé, a miniszter kijelentette, hogy átmenetileg és indokolt esetben megengedi, hogy a középiskoBeszélgetés Háíéffy Viktorral... A vármegyei kisgyülésen az Antóny-féle 1400 pengős munkaátalányt tárgyalják. Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő mellett ülünk. A kisgyűlés tagjai szavazásra állnak fel. — Prépost úr nem áll fel ? — kérdezzük. — Nem avatkozom ebbe az ügybe, örülök, hogy nem kell vele foglalkoznom. Bár soha nem avatkoztam volna ilyen és hasonló ügyekbe. Húsz évvel tovább élnék. Micsoda más levegő van Budapesten ! — Azt halljuk, hogy a Sziklakápolnát májusra átveszik a pálosok. Prépost úr milyen beosztást kap ? — Még nem tudom. Majd csak gondoskodik rólam az Isten. Eddig is gondoskodott rólam. Van elég hely. — Milyen munkája van Pesten ? — Misézem

; gyóntatok és prédikálok. — Van segítsége ? — A Gróf káplán van velem. — Meg van elégedve Prépost ur a pesti beosztással? — össze nem lehet hasonlítani esztergomi állásommal. — A fizetést kitől kapja ? — V sziklatemplombizottságtól. — Nincs szó róla, hogy hová helyezik, ha a pálosok visszajönnek ? Mátéffy kitérő választ ad. — Még tudok dolgozni — feleli. — Visszatérünk az Antóny-ügyre. Mátéffy észreveszi, hogy tulajdonképen interjú készül, ezért elhárító mozdulatot tesz. — Nem nyilatkozom — feleli. Nagy hallgatás. — Azt hiszem ma már másképen bírálnák* meg sok mindent az emberek Esztergomban — mondja azután. Érezzük, hogy esztergomi működé-éré gondol, — De Prépost úr is sok mindent másképpen tenne — feleljük. — Nem, mert mindent meggyőződésből cselekedtem. Ismét nagy hallgatás. — Az üzleti vállalkozásaira gondolunk —• szólunk azután. — Nem vállalkoztam én semmire. Én mindent úgy találtam. Amit tettem, meg kellett tennem. — Nem ir Prépost úr emlékiratot ? — Nem. Nekem mindenről meg vannak a feljegyzéseim. Az előadó befejezte az ügyek ismertetését, egy kis szünet áll be beszélgetésünkben. Ismét kérdezzük Mátéffyt. Egy sajtóperről esik szó. — Nem gyűlölök én senkit, nem haragszom én senkire és senkisem mondhatja rám, hogy boszuálló vagyok, vagy, hogy valakinek csak egyszer is rosszat akartam. A kisgyűlésnek vége. Vége ennek a beszélgetésnek is. Véletlenül, önkénytelenül adódott. SSSS tok lilásból ismerem 7 és 9 órakor 3, 5, 7 és 9-kor Euy gazdag leány és egy zeneszerző szerelmi regénye MOZGÓBAN