Esztergom és Vidéke, 1933

1933-03-23 / 24.szám

ban végezte, melynek elvégzése után közigazgatási pályára lépett Palkovics László. Hamarosan megválasztották muzslai főszolgabírónak. A háború még mint a párkányi járás vezetőjét találta a közigazgatás helyén. Esztergomi alispánná 1917-ben választották meg, amikor Perényi Kálmán dr, alispán nyugalomba vonult. Tizenöt évig a vármegye alispánja és ez alatt az idő alatt csak egyszer vált meg székétől. A kommunizmus alatt Párkányba menekült. A bukás után öröm•mel és lelkesedéssel fogadta visszatértét Esztergom polgársága. Most ismét elhagyta helyét. Az alispáni szék üres. Nem fog soha visszatérni . . . Vécs Ottó. Palkovics László halála. Palkovics László alispán a vasárnap estét családja körében töltötte. Jókedvű volt, a rádiót hallgatta. Egyszercsak hirtelen fejéhez kapott és összeesett. A halál azonnal bekövet kezett. Halálának hire hamarosan elterjedt a városban és mindenütt őszinte részvétet keltett. Hétfőn gyászlobogók jelezték, hogy a vármegyének és a városnak mély gyásza van. A vármegye a maga halottjának tekintette Palkovics Lász lót. Azonnal megtörtént az intézkedés, hogy az elhunyt alispánt a vármegyeház közgyűlési termében ravatalozzák fel. A vármegyeháza kapualja fekete drapériákkal bevonva, ugyancsak a közgyűlési teremhez vezető lépcsőház is. Sötét feketével van bevonva az előcsarnok is. A közgyűlési terem falait fél a mennyezetig borítja a fekete drapéria. Az ablakokon csak halványan szüremlik be a világosság. Palkovics László alispán diszes katafalkon, égő villanykandeláberek, délszaki növények között, megbékélten, nyugodt arccal fekszik koporsójában. A Deák Ferenc utcai falnál állították fel a ravatalt. Lábánál két fehér koszorú, a család koszorúi. A zsámolynál nagy fenyőág-koszorú, a közepén sok ibolyacsokor. Lingauer Sándor dr. főispán koszorúja. Egyre hozzák a koszorúkat. A ravatal két oldalán diszhajdú. Az egyik vármegyei, a másik városi. Éppen felváltás van. Megállnak szemben a halott alispánnal, tisztelegnek. Kardok csörrennek ... Palkovics László alis-pán arcán mintha 1848 hamvasságát világítaná meg a gyertyaláng. Holtában jobban érezzük, igazán erezz k, hogy a Palkovicsok a haza fiai voltak. Palkovics László éle'ének munkássága, jószívűsége és népszeretete most 1848 világával olvad össze. Magyar úr volt életében, de ez a méltóság és a magyar úri vonás halott arcán átszellemültebb. Egyre jönnek az esztergomiak. Sok egyszerű ember és kendős asszony is. És valamennyien meghatódottan távoznak. Esztergom ő szintén gyászolja alispán halottját. A temetés. Szerdán délelőtt 10 órakor temet ték Palkovics Lászlót. Sok koszorú borította koporsóját. Megelőzőleg 9 órakor rekviem volt lelki üdvéért. Mind a rekviemet, mind a temetési szertartást Breyer István dr. felszentelt püspök végezte nagy papi segédlettel. A rekviemen a szemi nárium Szt. Adalbert cserkészcsapata asszisztált. A tanítóképző énekkara Demény : Requiemjét és Liszt: Liberáját énekelte gyönyörűen és meghatóan. Mise után a vármegyeházára, a ravatalhoz vonult a gyászközönség. A vármegyeház lépcsőházát rengeteg koszorú borította A gimnázium cserkészei diszőrséget álltak. Megérkezett a gyászoló család, majd egymásután jöttek az előkelőségek: Huszár Aladár dr. főpolgármester, Lingauer Sándor dr. főispán, Glatz Gyula és Alapy Gáspár polgármesterek, gróf Eszterhazy Móric, F. Szabó Géza és Zsindely Ferenc országgyűlési képviselők, Vida Jenő, Réhling Konrád, Schmidt Sándor dr. Csanády László,- gróf DegenfeldSchönburg Ottó, báró Ühlmann György, Skultéthy győri alispán, győri és fehérmegyei küldöttség, Vécsey Ede komáromi ny. altábornagy, Luc i enbacher Pál párkányi földbirtokos, Jánossy Károly miniszteri tanácsos, v. Lánghy Emil a helyőrség tisztikarának élén, a tábori zászlóalj képviseletében [a szabadságon lévő Röder alezredes helyett Gőgler Jenő őrnagy, Szédoch Károly, Műller Sándor, Lőke Károly. Az esztergoni papság élén Machovich Gyula ált. érseki helynök, számos törvényhatósági bizottsági tag jelent meg, a vármegye és a város tisztikara, vidéki jegyzők és plébánosok, az esztergomiak közül még v. Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, Etter Ödön és Gróh József dr. elnökigazgatók, Frey Vilmos, Reviczky Elemér, valamennyi esztergomi intézmény és testület vezetője és sokan mások. A vármegyeház udvarán a közönség helyezkedett el. A tanítóképző énekkara mélységes áhítattal énekelte a „Circum dederunt me"-t és a „Benedictus"-t, Pántol Márton dr. vezetésével. A szertartás után először Lingauer Sándor dr. főispán búcsúztatta PalAz Országos Frontharcos Szövetségbe tömörült esztergomi hadviseltek március 15-én szerdám megalakították az esztergomi helyi csoportot a mai viszonyok által megkövetelt szerény, de annál bensőségesebb ünnepélyes keretek között. A szabadságharc vértanúnak lelkiüdvéért mordott miséről a városháza nagytermébe vonultak a frontharcosok, ahol a helybeli főreáliskola énekkara a Magyar Hiszekegygyei nyitotta meg az ünnepélyt. Vitéz dr. Z^iga János vm. aljegyző, a helyi csoport vezetője és megszervezője a közgyűlés alattvalói hó dolatát, mély tisztelétét, tántoritha tatlan hűségét és ragaszkodását tolmácsolta a legelső és legvitézebb magyar volt frontharcos, a Kormány zó Úr Őfőméltósága iránt, mint aki a magyar baka és huszár európaszerte ismert és megcsodált alakja mellé odaállította a h s magyar tengerész legendás alakját is a dicső ség s a katonai erények piedesztál jára, aki bebizonyította Európa népei előtt azt, hogy a mi véreink nemcsak szuronyrohamokon és lovasattakokban kiválók, hanem, ha a magyarok Istene a tengerre vezérli őket, ott is a legjobbak és legelsők tudnak lenni. Ezután azon mostoha sorsot ecsetelte, amely a magyar frontharcosoknak és hozzátartozóiknak ( sztályrészül jutott s amely részben annak tulajdonítható, hogy a frontharcosok nem használtak fel. az egyesülésben rejlő erőket. E mulasztást óhajtja és fogja pótolni az Országos Frontharcos Szövetség, mely a világháború magyar hadseregének szétszéledett katonáit foglalkozásra, rangra, műveltségre és vallásfelekezetre való tekintet nélkül egy táborba, egy zászló alá gyűjti s igy kísérli meg a háborús katonai szolgálatok és érdemek elismerésének kieszközlését, a bajtársi érzés és szeretet felélesztését és ápolását, a sé kovics Lászlót. A tisztikar nevében Karcsay Miklós dr. főjegyző, a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete nevében pedig F. Szabó Géza országgyűlésií képviselő búcsúztatta a vármegye halottját. A beszédek után leemelték az érckoporsót és meginduit Palkovics László utolsó útjára. A temetést menet óriási közönséggel a Széchenyi-téren át, a Ferenc József úton, a Vár uton át haladt a Szentgyörgymezői temetőbe. A menetet a dorogi bányászzeneker nyitotta meg. Bethoven gyászindulóját játszották. Utánuk az esz tergomi cserkészek jöttek nagy cserkészjelvényes koszorúval, (a X. kerület társelnöke volt Palkovics László) ezután a levente zenekar haladt majd két nagy koszorús kocsi és a képző énekkara. A menet eleje már a Rákóczi téren volt, amikor a papság következett Breyer István püs pökkel, mögöttük a keresztvivő, az érdemrendeket vivő disznajdúval. Bizonyos távolságra a halottas kocsi jött lassan, három pár fekete ló húzta. A kocsi oldalán címerek. A kocsi után a gyászoló család haladt, majd az előkelőségek, egyesületek és a közönség. Az utcák kél oldalán szintén nagyszámú közönség búcsúzott Palkovics Lászlótól. A temetőben a szertartás után az utolsó búcsúbeszéd elhangzásával, amelyet Frey Vilmos dr. országgyűlési képviselő mondott, a képző énekkara elénekelte a gyönyörű, könynyekig megható Jézus, út, igazság, élet cimű gyászéneket. Palkovics Lászlóra lehullt a szentgyörgymezői föld és elfödte örökre . .. relmek orvoslását, a jogos igények érvényesülését, a méltányos kérések teljesítését. A kitűzött cél az, hogy az egybehívott és együtt tartott egységes tábor támaszával az arra hivatott vezetőség a törvények szerint rendelkezésre álló eszközök felhasználásával szerezze meg a frontharcosok megbecsülését s megélhetésük biztosítását. Az esztergo ni bajtársak nevében köszönetet mondott az országos vezetőségnek, mely e nehéz és alig méltányolt feladatra vállalkozott s azon fáradhatatlan és eredményes munkásságért, amelyet a szövetség az összes frontharcosok nevében eddig is kifejtett. Üdvözölte a város hazafias érzésű és nemzeti gondolkodású közönségét, az egyházi és világi hatóságok és hivatalok, kulturális és gazdasági intézmények s az egyesületek vezetőségeit s kérte őket, hogy támogassák a frontharcosokat céljaik eléréséhez. Meleg szavakkal emlékezett meg azon hasznos és értékes támogatásról, amelyben a szervezkedést a hely beli és megyebeli sajtó részesítette, amely mindig szeretettel írt a frontharcosokról, bőven beszámolt akcióiról s mindig készségesen és önzetlenül bocsájtotta rendelkezésre a lapok hasábjait a frontharcos közleményekre. Üdvözölte az országos központ kiküldöttjeit, majd a megjelent helybeli bajtársakat, annyi hiú remén) kedés és keserves csalódás dacára még mindig nem vesztették el-hitüket a szebö jövőben s bizalmukat, azonban akik mégis a szervezés szép, de nehéz feladatára vállalkoztak. Mert bármerre is tekintünk szét meggyötört hazánkon és szegény városunkon, mindenütt a mindennapi kenyérért folyó súlyos és bizony sokszor meddő küzdelem komor képe tárul élénkbe, már pedig a szegénység nem jó melegágya a szépért és nemesért folyó küzdelemnek. Akadály az is, hogy a frontharcosok különböző társadalmi osztályokhoz tartoznak, más és más foglalkozásúak mások a szellemi szükségleteik. Baj az is, hogy a bajtársi kötelékek ereje az idő múlásával egyre jobban gyengült, már pedig a szervezkedés kissé későn indult meg. Hogy azonban mindezen akadályok és nehézségek dacára mégis oly szép számban jöttek el a frontharcosok a gyűlésre, ezen tényben a frontharcosok még mindig élő hitének és bizalmának lángját lát hatjuk lobogni, amelynek világánál a szövetség megközelítheti és elérheti célját, a lelki közösség megteremtését. S végül ismertette Zsiga János a szervezés munkálatait. A megnyitóbeszéd után, a közgyűlés elnike, Engelbach Alajos ny. ezredes, az országos szövetség üdvözletét tolmácsolta, majd Ristányi József tanár mondott szép gondolatokban gazdag, igaz érzéstől á hatott s nagy tetszést aratott beszédet, amelynek hatása alatt a közgyűlés lelkes hangulatban mondotta ki a helyi c oport megalakulását s egyhangúlag megválasztotta elnökké Szlabey Imre ny. csendőrezredest, titkárrá dr. Földes Károly m. kir. erdőmérnököt, pénztárossá Kapiszlöry Ferenc ny. intézőt, ellenőrré Bauer Imre banktisztviselőt. A tisztikar és választmány fogadalomtétele után a város közönsége nevében Brenner Antal dr. városi főjegyző, a vitézek és rokkantak nevében v. Zsámbéky Pál banktisztviselő a pilismaróti frontharcosok nevében Kiss Károly gyógyszerész s az ifjúság nevében Szama Henrik főgimnáziumi tanuló üdvöz ilték a közgyűlést, amely a Hymnus hangjaival ért véget. Délután a dorogi frontharcos küldöttség jelenlétében az esztergomi frontharcosok megkoszorúzták a 48-as honvédek és a világháDorú hősi halottainak emlékoszlopát. Az Iparosleányok Mária-Kongregációjának színielőadása Az Iparosleányok Mária-Kongregációja f. hó 12-én, vasárnap délután 6 órai kezdettel színielőadást tartott a Kath. Legényegylet nagytermében, amelyen dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás is megjelent a főkáptalan tagjaival a közönség soraiban. Szinre került Buchner—Goriczky : „A harangszó" c. szép színműve. Mind maga a színmű előadása, mind a vele kapcsolatos zene, amelynek művészi előadását maga a szerző, Büchner Antal vezényelte, mély hatással volt a nagyszámú közönségre. Az előadás után a bíboros Főpásztor melegen gratulált a szerzőnek nagyszerűen sikerült kitűnő művéhez. Meszéna Jolán városi tanítónőnek, a kon^reganista leányok vezetőjének és társainak fáradhatatlan buzgóságát a sok szereplővel előadott vallásos darab előadása körül siker koronázta. Lelkesen játszottak és sok elismerést arattak a szereplők: Mojzes Ilona, Putz Ilona, Gregor Ilona, Nagy Teréz, Nagy Vilma, Bakos Manci, Czifra Olga, CÁjra Edit, Bakos Piri, Varga Bözsi, Szabó Rózsi, Garai Anci, Garai Juci, Szilveszter Matild, Szabó Erzsi, Varga hr\c\. Forró Ilona, Bakos Rózsi, Varga Anci, Szabó Erzsi, Rotmayer Jolán, Garai Ida, Pécsek Mária, Szabó Er zsi, Szabó-Czimbalmos Anna, Putz Ilona, Gahő Gizella, Bányai Ilona és Bakos Manci Ki kell emelnünk Forró Mancikát, aki Alföldi László : „Czin ka Panna" c. melodrámájának érzésteljes elszavalásával aratott nagy sikert Szkocsovszky Emmuska tanitó nő és Klotz -Nándor bencésdiák művészies zon. Megalakult a frontharcosok esztergomi csoportja