Esztergom és Vidéke, 1933

1933-01-05 / 2.szám

ESZTDtöOODfKE ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 2. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK JANUÁR 5 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. Kormány és ellenzék Irta: Hunyady Ferenc gróf orszgy. képviselő Meddő közjogi viták, a jólét testvéreivódásai most már a a mult érthetetlen emlékei közé tartoznak. De ma oly szomorú időket élünk, hogy az élet rea­litása, közgazdasági és pénz­ügyi kérdései sem indokolhat­ják az elkeseredett ellenzéki har­cot önmagukban. Támadásra nem lehet indok az, hogy egy kormány máról-holnapra nem tudja gazdasági helyzetünket jobbra fordítani. Az egész vi­lág válságban van és Magyar­országon a ma minden kormá­nya súlyos örökséggel terhel­ten áll az ügyek intézésének élén. Hogy mily súlyos ez az örökség, annak tudatára csak a zárszámadási vita alkalmával ébredt a magyar közvélemény. Ezek a körülmények parancso­lóan irják elő az objektiv, tár­gyi kritika kötelességét. De ilyen kritikával élnie kell vi­szont az ellenzéknek, ha: 1. a kormán}' a súlyos helyzetet tűrni és abba passzív belenyu­godni látszik, 2. ha intézkedé­seivel a jelenlegi helyzet sú­lyosságát fokozza, 3. ha ígére­tei és biztatásai a lehetőséget felülmúlják. A jelenlegi kormány vélemé­nyem szerint mind a három szempontból rászolgált a kriti­kára. Az 1. pontra nézve, mert a földteherrendezés kérdésében kiadott rendelete semmivei sem jobb, az elődje által kibocsáj­tott, mindenki által kritizált és az élet által rossznak bizonyult rendeletnél; a 2. pontra nézve, mert adóvégrehajtási intézke­dései tizezrek tönkremenetelét idézték elő és az ország han­gulatára rendkívül kedvezőtlen hatást gyakoroltak; a 3. pontra nézve pedig a miniszterelnök úr számos beszédjében egy ki­csit sokat mondott ahhoz, hogy cselekedeteiben ehhez hasonló tempót tartani tudna. De ha ezek a felismerések komoly kritika gyakorlását pa­rancsoló szükséggé is teszik, a felelős ellenzék a kritika alkal­mazásában is bizonyos fo­kozatot ismer. Elsősorban a figyelmeztetést, ha ez nem hasz­nál, a gáncsot, ezt követi a fe­lelősségrevonás és csak ha min­den panasz, minden érvelés és minden tiltakozás hiábavaló, csak akkor következik el a harc. A harc a magán és po­litikai életben egyaránt öncél nem lehet. Nem lehet más, mint keserű kénytelenség, ame­lyet az ellenfél merev elzárkó­zása kényszeríthet ránk. Re­méljük, hogy Gömbös Gyula becsületes magyarsága és nyil­vánvaló jóakarata lehetővé fog­ja részünkre tenni, hogy a jó­akaratú figyelmeztetés és ál­landó ösztökélés eszközeinél maradjunk. Hisz véleményem szerint minden alkotmányos or­szágban a kormány és az el­lenzék nem lehet ellenség, ha­nem ellenkezőleg egymást ki­egészítő munkatársak. Hiszen céljuk egy: a nemzet szolgá­lata, csak az eszközökben és taktikában van különbség. Ezt különbséget okos érveléssel át lehet hidalni; ha nem, alkot­mányos eszközzel el lehet dön­teni, hogy mely utat kövesse a nemzet. De véleménykülönb­ség harcot önmagában még nem indokol. Ha azonban en­nek a kormánynak, vagy bár­milyen kormánynak intézkedé­sei a nemzet érdekeit súlyosan sértenék, ha minden érvelés és tiltakozás dacára néma egyked­vűséggel haladna tovább a ma­ga útján, ahogy azt Bethlen Ist­ván tette, akkor végre is bekövet­keznék a harc ; mert ha harcot könnyelműen vállalni bűn, a szükséges előttkitérni gyávaság. De ez a harc a Független Kisgazda Párt felfogása szerint nem lehetne más, mint becsü­letes harc. Becsületes célkitű­zéseiben, becsületes eszközei­ben. Dé amikor az ellenzéknek legerősebb pártja* lelkiismereté­nek parancsára tartózkodik és tartózkodni is fog az ellenzék ter­rorjától, a demagógiától, ugyan­akkor követelnie kell, hogy a kormány is tartózkodjék a ha­talmon lévők demagógiájától, azaz a terrortól. Beszélgetés az új városi képviselőkkel Nagy örömmel és megelégedéssel vette tudomásul Esztergom polgár­sága a városi képviselőválasztás ered­ményét. Általános örömet keltett, hogy a titkos szavazással megnyil­vánulhatott a polgárság akarata, a megelégedés pedig abban jutott ki­fejezésre, hogy a polgárság szívesen, nagyrabecsüléssel fogadta az új kép viselőket. Új szint, új alapot, politi­tikai váltógazdaságot, nagyobb érté­ket kapott az új képviselőtestület a megválasztott képviselőkkel. Amint már legutóbbi számunkban megírtuk, nagyban emelkedett a kép­viselőtestület nivója. Minden bizony­nyal új szellem és új irány is fog érvényesülni. Vegyük csak sorba a megválasz­tott képviselőket, akikről büszkén el­mondhatjuk, hogy nemcsak személyi értéket jelentenek Esztergomnak, ha­nem a polgárság bizalma is elkíséri őket a városházára. A megválasztott képviselők közül kétségtelenül Meszlényi Zoltán dr. primási irodaigazgató és prelátus­kanonok a legértékesebb. Nagy tu­dása, széles látóköre és pozíciójának jelentősége emelik őt az első helyre. Szenttamási és vízivárosi mandátu­mával nemcsak Esztergom város, hanem különösen az aula képviselője. Bár az esztergomi főpapságnak több képviselője van a városházán, mégis helyénvaló, sőt kívánatos, hogy az aulának külön és hivatott képvise­lője legyen. Meszlényi Zoltán dr.-ban százszá­zalékig megtaláljuk a szükséges fel­tételt, mert személyileg nemcsak arra hivatott, de mint primási irodaigaz gató, a legilletékesebb, hogy az aulát képviselje. Ebben a minőségé­ben érvényt tud szerezni a bíboros hercegprímás, általában -a katholikus Esztergom intencióinak, másrészt a város érdekeinek, különösen és szű­kebb vonatkozásban, kerületének : Szenttamásnak és Vízivárosnak. Hiszen ha csak annyit emiitünk meg, hogy a primácia minden év­ben segítségére siet a szenttamási szegényeknek, Meszlényi Zoltán dr. képviselőségével ez a segítség csak közvetlenebb és nagyobb lesz. Szenttamás és Vízivároson Re­viczky Elemér főszolgabíró is kapott képviselőséget. Bár Reviczky Elemér vármegyei tisztviselő, mégis hisszük, hogy nem mint tisztviselő fog meg­jelenni a közgyűlésen, hanem mint a polgárság bizalmasa, képviselője, aki akar és fog is tudni segíteni, különösen azon a városrészen, amely a legnagyobb segítségre szorul. A képviselőtestülei nívóját a határozott, a kritikai és önálló munkálkodás szempontjából legjobban Nádler Ist­ván pápai kamarás, tanitónőképző­intézeti igazgató emeli. Nádler is'vánt már régebbi képviselői működéséből ismerjük, sajnos, egy évig nélkülöz­nünk kellett őt. Az ő képviselősége, de elsősorban személye feltétlen ga­rancia arra, hogy a közügyek csak közérdek szempontjából jönnek nála számításba. Erős küzdelme volt a belvárosban Jármy Istvánnak, aki Jakobek Jenő fölött győzött. Ez a választás azért érdemel figyelmet, mert Jármy Ist­vánt eddig pártatlan és független embernek ismertük. Már volt városi képviselő és már akkor megállapíthat­tuk róla, hogy mindig a közérdek és a kisemberek védelme vezeti. Be­jutása a képviselőtestületbe azt is je­lenti, hogy a személyekhez kötött kép­viselőség csak időleges. A mostani választás fényesen iga­zolja ezt. Érdemes kereskedő képviselője lesz a városnak Kovancsek Jenő. Mindig kívánatos, sőt szükséges, hogy a várost olyan kereskedő emberek képviseljék, akik az elsők közül valók. Kovancsek Jenő az elsők közül való és hisszük, hogy az esztergomi kereskedők nehéz sorsa főgondja lesz és amint alkalom lesz, segíteni fog, vagy legalább is szószólója, sürge­tője lesz a kereskedő-ügyeknek. Amikor Kovancsek Jenő a keres­kedők érdekeit képviseli elsősorban, Schweitzer Vilmos az iparosság ér­dekeire fog őrködni. A komoly ipa­rosok közé tartozik és igy elvárjuk, hogy az iparosság érdekeit komolyan is fogja képviselni. Nagyvároson, mint megírtuk, a független polgári lista győzött. Számord Ignác tb. kanonok, Kiffer Ferenc, Sebők Ferences Fodor­Tóth János választattak meg. Számord Ignác megválasztása soha sem volt kétséges, ezt igazolja, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot az egész városban. Óriási bizalom jele ez, Számord Ignác erre feltétlenül érde­mes is. Kiffer Ferenc a Független Kis­gazda Párt elnöke. Vele és társaival Sebők Ferenccel és Fodor-Tóth Já­csütörtök és péntek 7 és 9 kor 3, 5, 7 és 9-kor MOZGÓBAN

Next

/
Thumbnails
Contents