Esztergom és Vidéke, 1933

1933-02-09 / 12.szám

Hét megyére osztják fel az országot EGYRŐL-MÁSRÓL A belügyminiszter törvényjavaslata a közigazgatás egyszerűsítéséről az első lépés azon az uton, amelyek során a Gömbös-kormány a magyar állam szervezetét a modern kor kö­vetelményeinek megfelelően épiti át. Miután a közigazgatás ilyen rendkí­vüli méretű átszervezése sokfajta változatatással jár, nem történhetik egy törvény keretén belül, hanem különböző gyors egymásutánban meg­hozott törvényes rendelkezések útján. A közigazgatás átszervezésének legnagyobb jelentőségű része a vár­megyék új beosztása. Az eddigi tervek szerint az or­szágot hét nagy kerületre osztják A rádiószűrő Kedves kép az életben, mikor az édesanya esténkint megkérdezi, ki mit szeretne holnap ? Van élénkség, igény bőven — talán kissé túlzottan is. A választást befolyásolja egyéni érdek, Ínyenc, válogatós szem és száj. És az édesanya ? . . . Átnézi a kivánt dolgokat, leegyszerűsíti a család anyagi helyzetéhez, a többi családtag Ízléséhez méri. Mily finom leleményesség, a család igényeinek jóságos érvényrejuttatása van e munkában. Hasonló történt most a nemzet nagy családjában. A Magyar Rádió Igazgatóság kör­levelében szintén megkérdezi : Ki mit szeretne hallgatni a Rádió mű­sorában ? A nemzet fiainak nemcsak testi, táplálkozási, de szellemi, kulturális igényei is vannak. Régen az ifjúság számára a finomlelkű édesanya, apa, majd a tanítók, nevelők — a fel­nőttek számára a könyvtárak, ösz­szejövetelek voltak a szellemi, kul­turális források. Napjainkban azon ban a szellemi élet előbbrelenditésé­ben a ráhatást, a vezetőpoziciót nagyrészt a rádió, és a Technika egyéb vívmányai vették át. A hely­zetnek azonban nem szabad meg­változni : a gép csak eszköz lehet a jó, a nemes szolgálatában s a mö­götte álló vezetőség, szellemi irányító megőrizheti kapcsolatát a régi, ne­mes forrásokkal. Ez történik most: kapcsolatfelvevés. A rádió vezető­sége a kibocsátott kérdőivekkel újra vezéri pozícióba kéri a szülőket, neve­lőket, minden nemes gondolkodású rádió-előfizetőt! írjuk meg őszintén óhajunkat, de igényeink ne legye­nek pusztán az érzékek (emberi szempontok), de Isten-, lélek-, Haza­szerinti kívánságok. Őh a hangrezgés, a gép elvisel mindenféle szellemet, az közvetít, továbbit bűnös, szemérmetlen elgon­dolásokat is, de hatásuk nyomán a lélek felnyög, beteggé lesz. Ez a ve­szedelme a gép kultúrájának: mö­götte állhat a nemzetet, lelket bontó szellem is. A nemzet nagy család­jában is vannak Ínyenc, beteg fel­fogásúak, kik majd az egész nem­zet érdekeivel, jövőjével össze nem egyeztethető kívánságokkal lépnek fel. Nemzetünk megromlott fiainak szellemi tápláléka, legyen az zene (sok jazz-darab!), színmű (alantas témájú, megromlott lelkű szinházi közönség számára üzletszerűleg gyár­tott termékek stb.), vagy novella — vehet részt hivatalosan a nemzet kulturális gyarapításában. A gép ugyan eltűri őket — de nem tűrjük el mi: a nemzet nemes tábora. A beadott feleletekből kicsengő kíván­ság legyen erkölcsi „szűrő", mely megakadályoz mindent, ami szem­telen, rejtetten, szellemesen, burkol­tan aljas. A hangszűrő megtisztítja a han­got a recsegéstől, ropogástól, ide gen behatásoktól. A Rádió Iga7ga tóság műsorszűrő munkája pedig a felénk áramló szellemet a „hang", fel. A kerületi beosztás és a kerület központjának kiválasztásánál egyes országrészek gazdasági kulturális szükséglete, közlekedési és társadalmi viszonyai az irányadók. A kerületi központ lesz a közigazgatási, politikai hatóságok, a MÁV üzletigazgatóság, a postaigazgatóság, az Ítélőtábla, a társadalombiztosító körzet, a pénz ügyigazgatóság, a kereskedelmi és iparkamara székhelye. A vegyesdan­dárparancsnokság, mint kerületi ka­tonai hatóság, ugyancsak a közigaz­gatási kerület székhelyén lesz. Ez a reform igen nagymérvű anyagi és munkamegtakarítással fog járni. a technika nj omán finomítsa meg. Sokan sietve zárják el készülé­keiket, félve a hang nyomán ottho naikba, családi békébe, a gyermek tiszta világába rontó rossz hatások­tól .. . Nem nekünk kellene elzárni az ilyen megnyilatkozások útját, de ott a forrásnál, a kiindulásnál, a Vezetőségnél. A Rádió Igazgatóság — megkapva az előfizető tábor feleleteit — nem hagyatkozhatik pusztán azokra, ösz­sze kell egyeztetnie — de tegyük ezt mi is, az előfizetők — az Isten erkölcsi törvényeivel, nemzetünk tiszta múltjával, szomorú jelenével eljövendő szebb jövőjével. E nemes vezető munkának, a szűrőnek, nem a hang, de a szel­lem, a nemzeti élet tisztaságában lesz csodás hatása és ezzel a rádió igazi vezető helyre lép a nemzeti élet szolgálatában. Ekker yenő. Törzskönyvezés és ellenőrzés jelentősége a tehenészetben Még csak második éve áll fenn a „ Komárom-Esztergom vármegyei Szarvasmarha tenyésztő Egyesület", már is nagyon szép eredménnyel lepi meg a nyilvánosságot. Az egye sületnek a jelentősége abban dom­borodik ki, hogy a kiváló szaktu­dással rendelkező ellenőrök útmuta­tása alapján a mult évi egyesületi átlag 420 kg-al 3524 kg-ra emelke dett és ugyanakkor az állományok minőségi fejlődése is nagy mérték­ben javult, ami a mai nehéz gazda­sági viszonyok mellett, kétszeresen értékelhető. Legmagasabb termelési eredményt a kisbéri állami birtok mutat fel 4868 kg-os átlagot, de nem sokkal marad mögötte a magánbirtokok ter­melésében, a mult évben még har madik helyen álló Csobán Testvé­rek annavölgyi tehenészete, amely közel 600 kg-mal megjavítva a mult évi hozamot és 4533 kg-os átlagos tejhozammal maga mögött hagyva tizenöt tehenészetet, az első helyet foglalja el. Ugyancsak itt van az egyesület rekord tehene 7072 kg-os évi tejhozammal, amely közel napi 20 liternek felel meg, pedig ez a tehén előző évben csak ötezer liter körüli tej hozammal tünt ki, de a megfelelő előkészítés és okszerű takarmányozás mellett 2000 literrel „multa felül önmagát." Oly szép eredmények ezek a mai sivár világban, hogy országos ismer tetésre kívánkoznak. Köszönheti pe­dig ezt az Egyesület elsősorban tag­jai kiváló szaktudásának és buzgal­mának, nem kevésbbé az egyesületi vezetőség élén álló Palkovics László alispán, elnök megértő és nagy össze­tartó erejének, valamint a gazdasági felügyelőség vezetőjének, Jeziersky Mihály és Mátyássy Gyula egyesü­leti igazgató szakszerű támogatásá­nak. Tiltakoznia kell minden jó ízlésű és ép idegzetű embernek az ellen a rút sivítás, recsegés, hörtyögés, makogás, nyi­vákolás és pummogás ellen, amit a modern zene jelszava alatt a fü­lünkbe ordítanak, rikoltanak, hápog­nak, fütyülnek és brummolnak a különböző saxofonok, oboák, furu lyák, okarinák, violák, cintányér ok, hawai-gitárok és üstdobok a jazz­zenekarok életrevalóságának és kor­szerűségének nagyobb bizonyítékául. De tiltakoznia kel minden jóizlésű és normális gondolkozású magyar embernek az ellen a modern zene­szerzés ellen is, melyet erőszakosan népszerűsített „modern" magyar zene­szerzők rá szeretnének erőszakolni a józan magyar fülre, jóllehet „egy­egy kompozíciójuk hallatára nemcsak értetlenül áll a hallgató, hanem a legjobb akarata mellett sem talál benne szépet, gyönyörködtetőt", bár ezeket a zeneműveket rajongóik úgy aposztrofálják, hogy a zeneköltő „örökbecsű muzsikába rögzített kü­lönlegesen magyaros zenéje a nagy­világ akármelyik hangversenypódiu­mán mint abszolút becsű, sugárzó magyar érték* szerepelhet. Nos erről a művészetről a közel­múlt napokban egyik előkelő fővá­rosi lapban a következő ktitikát ol­vastuk : „a művész remekművét szeretnénk egyszer egy kongeniális karmester elgondolásában hallani, mert a közönség is csak akkor fog­hatja fel ennek a műnek horderejét és értékeit. Ezek az értékek sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugta lanitó szépségek . . ., hiszen a forma tökély, amelyben kitombolja magát a művész, földalatti mélységeket megtáncoltató vad szenvedélye fel­oldódik a tökéletes, egységesen meg­valósított forma harmóniájában. Aki ezt megérti, az szeretni is fogja ze nejét, amely távolról sem harmonikus lélek kivetítése, hanem egy hipokon­der, fiziológiai gátlásoktól gyötört csodálatos alkotótehetség zenei meg­nyilatkozása." A nagy német zeneszerzőről Wagnerről mondották, hogy neki kétféle hivei voltak: olyanok, akik nem bírták megérteni zenéjét, de ezt restellették bevallani s olyanok, akik szintén nem birták őt megér­teni, de ezt becsületesen be is val­lották. Hát igy vagyunk a mi mo­dern magyar zeneköltőinkkel is: vannak, akik egyáltalán nem bírják őket megérteni s ezt velem együtt becsületesen be is ismerik s van­nak, akik szintén nem birják őket megérteni, de ezt olyan szertartásos és gyanúsan hangsúlyozott tisztelet­tel fejezik ki, mint a fenn idézett fővárosi zenekritikus, aki beismeri, hogy ezeknek ar. új magyar zene­műveknek értékei sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugtalan tó szépsé­gek s hogy egy hipokonder, fizioló­giai gátlásoktól gyötört csodálatos alkotótehetség zenei megnyilatko­zásai . . . A szegedi filharmonikusok 1928. március 27 én tartott diszhangver* senyén néhai Klebeisberg Kunó gróf kultuszminiszter ezeket mondotta: „A zene nagy inspirációkat ad. A történelemből a legtöbb elvész a nemzedék kihalásával, csak a zene mentheti át a kor hangulatát. A rokokó korszaka éppen úgy elvá laszthatatlan a menüettől és Mozart muzsikájától, mint a klasszicizmus kora Beethovenétől, a romanticiz­mus korszaka Schubert muzsikájá­tól, a naturalizmus korszaka Wag­nerétől s mint ahogy a magyar fel­lendülés korszaka sem képzelhető el Erkel muzsikája, Hymnus-a nél­kül. Ilyen inspiráló magyar muzsi­kát várunk mi — az újjáépítés em­berei — a magyar zenészektől. Az a remény éltet, hogy rövidesen meg­születik ez a muzsika." Hát ha csakugyan a zene ment­hetné át a kor hangulatát, — ahogy Klebelsberg mondotta — akkor a recsegés, hörtyögés, makogás, ri­koltozás, a saxafon, az oboa, az üstdob, az egész jazz-őrület s azok a sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugtalanitó szépségek, egy hipo­konder, fiziológiai gátlásoktól gyö­tört csodálatos alkotótehetség zenei megnyilatkozásai talán megközelí­tően festenék ennek a mai idegbe­teg, leromlott, jazz-rajongó kornak a hangulatát, de az újjáépítés em­berei — ahogy Klebelsberg mon­dotta — a Hymnus-hoz hasonló inspiráló muzsikát várnak a magyar zenészektől s nem sötét, vigasztalan, kiábrándító és nyugtalanitó szépsé­geket, mindenekfölött pedig nem jazz-őrület. Igen, jóra, nemesre, szépre inspi­1 ráló muzsikát várunk a magyar ze neszektől, ami vigasztalja, megnyug­tatja, kibékíti, megértésre, alkotásra,/ összetartásra hangolja a magyaf lelkeket. Ezért kell tiltakoznia minden jó­ízlésű és ép idegzetű embernek a modern zene jelszava alatt fülünkbei nyivákolt, sivított, krákogott és brum­molt — a magyar léleknek annyira idegen — zenei lehetetlenségek ellen . . . HIREK A gyógyszertárak éjjeli szolgálata. F. hó 4—10-lg Kerschbaummayer Ká­roly „Megváltó"-hoz címzett gyógy­szertára tartja az éjjeli szolgálatot. A hercegprímás Budapesten. Serédi Jusztinián dr. biboros-herceg­primás szombaton Budapestre uta­zik. Apponyi Albertet Őeminenciája fogja temetni, de a temetés időpont­járól még nem történt intézkedés. Janits Imre dr. meghalt. Feb­ruár 3-án rövid szenvedés után el­hunyt Budapesten klopodiai Janits Imre dr. kormányfőtanácsos, köz­jegyző 76 éves korában. Janits Imre nagy tiszteletnek és szeretetnek ör­vendett, amit bizonyít, hogy a Bu­dapesti Közjegyzői Kamara elnöké­vé választották meg s mint ilyen a felsőház tagja is volt. Janits Imre sokáig volt Nyitra vármegyének fő­jegyzője, majd ugyanott megválasz. tották országgyűlési képviselőnek­Később Esztergomba került mint közjegyző, majd innen hason minő­ségben Budapestre kérte áthelyezé­zését. A politikai életben nagy sze­repet vitt, utóbb már csak a fővá­ros ügyeivel foglalkozott. Temetése hátfőn volt óriási részvét mellett a kerepesi-úti temetőben. A főváros díszsírhelyet adományozott az el­hunytnak. Konduljanak meg az észter gomi harangok. Kedden délután közölte a rádió, hogy Apponyi Al­bert gróf Genfben meghalt. Apponyi Albert influenzában betegedett meg és tüdőgyulladás végzett az ősz ál­lamférfi aval. Holttestét hazahozzák és óriási gyászünnepséggel fogják eltemetni, j^pponyi Albert Esztergom díszpolgára volt, többször jírt váro­sunkban, igy Esztergom városa két­szeres gyásszal hódol Apponyi em­lékének. Gyászunk nem lehet elég mélységes, mert csak halála után, de még jobban ezután tudjuk meg, hogy ki volt Magyarországnak Ap­ponyi. Indítványozzuk, hogy szólal­janak meg az esztergomi harangok is és zúgjanak nagyságának és em­lékének. Szóljanak a Magyar Sión, Szent István szülővárosának harang­jai is a nagy magyar államférfiú, a magyar katholicizmus nagy vezér­alakjának temetése napján. Halálozás. Tóth János volt vá­rosi kéviselő f. hó 4-én, 71 éves ko­rában elhunyt. Temetése hétfőn dél-

Next

/
Thumbnails
Contents