Esztergom és Vidéke, 1933

1933-12-24 / 99 (100).szám

annyira, hogy a közgyűléseken és bizottsági üléseken alig vesz részt valaki. Férfiak, akiknek tiszta a múltjuk, akiket azelőtt a dolgozók első soraiban láttunk, nem mutatkoznak sehol. Olyan szennyes sebeket kaptak a közéletben, hogy úgy találják, azzal többet nem jelenhetnek meg a fórumon. Amikor ilyen a magyar katolicizmus első városának közélete, akkor a karácsonyi készülődések óráiban, amidőn e sorokat irjuk, szenvedő^ érzések lepik el e lelkünket. Érezzük, hogy sekélyesek és kicsinyméretűek készülődéseink, amelylyel várjuk a Megváltót. Hiába akarnók lélekkel kiáltani: „Dicsőség mennyben az Istennek — mert érezzük, hogy utánna elfogul a hangunk e szóra „békesség földön az embereknek". A mi földünkön, a mi kis hazánkban, Esztergom városban nem tudunk békét, harmóniát, szeretetet teremteni. Hiába fog felgyúlni a karácsonyfa gyertyája, hiába fog elhangzani a karácsonyi ének, ennek melódiáján s a tömjén felemelő íüstjén keresztül is mint sötét árnyék kell, hogy csak megzavarja karácsonyunk békéjét Esztergom békétlensége és közéletének meddősége. Nagy férfiú lesz az a ki a szeretet karácsonyfáját Esztergom közzönségének fel tudja állítani. * * * mmmmmmmmimmmmmmm^mmmtfmmmmmm Hungária Villamoí gégének válasza a A volt Közüzemi Rt. feloszlatásával kapcsolatban közölt Közigazgatási Biróság döntése általános érdeklődést váltott ki Esztergomban, különösen pedig annak eshetősége foglalkoztatta leginkább a polgárságot, hogy szerződésmódosítás lehetséges-e a Hungáriával, mint a Közüzeminek utódjával. A szerződés módosításra már csak azért is gondoltak önkéntelenül, mert több panasz hangzik el állandóan a villamosvilágitásra vonatkozólag. A panaszokat legutóbbi számunkban közöltük. Mind a panaszok, mind a Közigazgatási Biróság döntése ügyében megkérdeztük a Hungária helyi üzemfőnökét, Gyarmathy Lajos főmérnököt. Kérdésünkre a következő választ kaptuk: — A Közigazgatási Biróság döntése nem érinti a Hungária szerződését, mert azt teljesen érdektelenek szavazták meg a közgyűlésen. Egyébként sem érinti a Közigazgatási Biróság ítélete a képviselőtestület határozatát és azt nem szüntette meg. Igy ssági Bt. üzemfönökig panaszára szó sem lehet új szerződésről, mert az itélet csak a Közüzemire vonatkozik, A panaszokra vonatkozólag közölt állitások nem felelnek meg a való ságnak — mondotta Gyarmathy üzemfőnök. Az első panasz, hogy állandóan baj van a feszültséggel, azt válaszolhatom, hogy a Közüzemi hálózata igen rossz állapotban volt és annak átépítését azonnal meg kellett kezdenünk. Ez a munka fokozatosan történik. Két év alatt a hálózatnak több mint egyharmadát építettük át Azelőtt 98—100 Voltos feszültségű világítást kapott a közönség, tekintettel arra, hogy a cca 30 évvel ezelőtt épített hálózat a mai fogyasztási igényeknek nem felel meg. Ha valaki a Közüzemi alatt például 60 wattos égőt használt, az említett 100 Volt feszültség mellett, az izzólámpa nem adott ki kellő fényerőt és igy természetesen a fogyasztása sem tehetett ki 60 watt teljesítménynek megfelelő fogyasztást. Most az átépített részben mindenütt fennáll a 120 Voltos világítási feszültség, és igy a 60 wattos égő tényleg 60 wattot fogyaszt A világitás ennél fogva jobb és szebb. Az átépített részben a hosszú évek óta üzemben volt körték, melyek a rossz feszültség következtében eddig el sem használódhattak, a most meglévő rendes feszültségnél hamar tönkrementek. Ugyanis az izzó élettartama cca 800 óra, amennyiben az bolygatva nincs. A feszültség megváltoztatásával károsodás senkit sem ért. Felhívjuk a közönséget, hogy az átépített részben 120 Voltos égőket használjon. Az árammérő órákra vonatkozó panasz sem helytálló. Senkisem köteles árammérő órát vásárolni, mert havi 64 filléres bér mellett kölcsön kaphat. A motorikus árammérőt szintén nem kell megvenni, az is kölcsönképpen használható havi 2 pengős díj ellenében. Ami az áram kikapcsolását illeti, abban az esetben, ha valaki nem fizet, a szabályrendelet szerint az áram kikapcsolható, ha valaki bármiféle okból fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. Itt meg kell jegyezni, hogy pl. az októberi számlát december 24-éig lehet fizetni, tehát a Hungária Rt. két havi hitelt ad. A motorikus üzemek áramfogyasztására vonatkozó pariasz sem alapos, mert a nagy fogyasztókkal küiön megállapodás van, Fűtés és takaréktűzheíyek céljára külön árammérővel mérve 1*5 fillért számítunk hektovattonkint. Akinek vasalója, villamos főzőlapja van, az kéttarifás árammérő óra bérlete mellett 3.5 fillért fizet a nagyobb villanyfogyasztásért. Ezeket a kedvezményeket a Hungária vezette be. A csatlakozó vezetékkel kapcsolatos munkálatok ugyancsak a szabályrendelet szerint a vállalatot illetik. Az árammérő óráig van joga a Hungáriának dolgozni. mert addig méretlen a vezeték. Ez mindenütt igy van és azt a Közüzemi-féle szabályrendelet is előírta. Az órabérekre vonatkozó panasz sem igaz. Nálunk a napszámos 3 pengőt kap egy napra, minden szerelő pedig havi 120 -150 pengő fizetést. Végül a panaszirodára vonatkozó óhajtásra közlöm, hogy a panasziroda fennáll. A városi mérnöki hivatal meghallgatja a panaszokat. De mi is rendelkezésre állunk és bárkinek teljesítjük kérését ha az jogos. Tájékoztatás végett kell még közölnöm — mondotta Gyarmathy üzemfőnök —, hogy a nagyobb áramfogyasztásnak az az oka, mert még sok helyen nem cserélték ki a régi és rossz zsinórvezetéket A közönség érdeke, hogy a rossz vezetékét, amellyel a falak útján levezetett áramfogyasztás megszűnik — amennyiben módjában áll — átszereltessel. Közli még a Hungária Vili. Rt üzemfőnöke, hogy az átépítés nem történt meg a kórháztól a postaközön és a városház melletti kis közön keresztül képzelt vonalon túl a vasútig. Nincs átépítve a Sziget sem és a Ferenc József-útnak a Fürdőtől a primási palotáig terjedő szakasza. Az átépítés fokozatosan történik. Eddig mintegy ezer oszlopot cseréltünk ki óriási javitásí és más építési munkák mellett. A város hálózatának modernizálására vonatkozólag alkalomadtán készséggel állunk a szerkesztőség rendelkezésére egy helyszini bemutatás kapcsán. OS pecsétje .innak valódiságai bizonyítja. $ Az MJÍ^^^^M^M vMlltvaló- /TV © diságuk jsíéf: pAYEf^-^r^ a ösyerke resztet. Meghűlés ©Iso jelsiné? és fájdalmaknál ASPiRlN-TABLETTÁK Gyógyszertárban kapható. hóban, szélben állunk és félelmesen csikorognak a fák .. . hogy eltévedhetünk a zúzmarás rengetegben. Éhesek vagyunk. A padról lekotorjuk a hóvánkost, lerakjuk hátizsákjainkat és szalonnázni kezdünk, Bort is hoztunk magunkkal, az üveget jó meghúzzuk. Nagy bizakodással folytatjuk utunkat. Még mindig látjuk a lábnyomokat. Tiz perces nehéz gyaloglás után az út négyfelé nyílik. A keresztezésnél hófúvás. Lábnyomok sehol, csak egy vaddisznó futása látszik a hóban. Merre forduljunk most? Sorban megnézzük a fákat, az egyik fán, elég magasan, nagy örömünkre, táblát találunk. Elő a villanylámpát! Megnyomjuk a gombot. .. mindjárt megtudjuk, hogy merre kell mennünk ... de a lámpa nem gyúl ki. Nyomkodjuk tovább, de hiábavaló az erőlködés. Idegesen kivesszük az elemet, visszarakjuk ... a lámpa nem ég ... Kicsavarjuk a körtét... sikos a kezünk ... a körte a hóba esik. Gyufát gyújtunk ... fúj a szél ... újságpapírt gyújtunk meg . .. nem találjuk a körtét. Hamar az égő újsággal a tábla elé .. . vihog a szél, csikorog rekedten egy vén fa . .. a táblán három nyilat pillantunk meg, de az írást elolvasni nem tudjuk. Fél skatulya gyufa elfogy. Ujabb ujságlapot gyújtunk.. . sivít a szél, havat csap arcunkba ... az újság a körmünkre ég. Ujjaink dermedtek. Jean Schott elkiáltja magát: — Tájóó ... ó, tájóóó . .. Csak a visszhang felel. Nem erőlködünk tovább. Balra meredek, széles út vezet a hegyre. Úgyis a hegy tetejére kell mennünk, hát vágjunk neki! Térdig érő hóban gázolunk. Fatörzsek heverednek keresztbe. Káprázik a szemünk, sok nyomot látunk, de valamennyi állat nyoma. Megállunk, mintha más dolgunk sem lenne és vizsgáljuk az egyes nyomokat Ez itt nyúl nyoma, itt őz futott át, ez a széles nyom szarvastól való. Sziklakövekbe botlunk minduntalan, A közelben ágat tör le a szél, kísérteties a recsegése. Félóráig tart míg felérünk. Kánikulában nem lehet jobban izzadni. A hideget csak az arcunkon keresztül érezzük, a hideg deret csap le orrunk szőrszálain. A tetőn megállunk. Fellélegzünk, balra a nagymarosi villanylámpák ragyognak át a ködön. Amíg ezeket a lámpákat látjuk, nem tévedhetünk el. Amint állunk, az egyik fán megpillantjuk a piros gyűrűt, a dobogói út jelzését. A nagy örömre francia barátunk ujjongva énekli a vadász-; dalt: — Tájóó ... ó ... Tájóó! .. . Szerencsénk növekszik. Meglátjuk a lábnyomokat is. Már igen halványak, de biztos vezetők. A hegytetőn vezet az út kisebb emelkedésekkel. Egy óra hosszat biztos irányban haladunk. Lassan érezzük, hogy közeledünk a dobogókői menedékházhoz. Csak most ne hagyjon el minket a szerencse. Attól félünk, hogy elmegyünk mellette. Körülöttünk csak bokrok és annyi sok nyilas. El kell hagynunk a meredek oldalt, amely felé a villanylámpákat láttuk. A deres és havas ágak földig érnek. Sokszor megállunk, nem hallunk-e kutyaugatást . . . Semmi hang. Ismét olyan helyre érünk, ahol több felé nyílik" az út Legalább is útnak látszanak a nyílások. Egész valónkat, tájékozódási érzékünk uralja. Csak most ne hagyjon cserben .. . A lábnyomokat keressük, de olyan nagy hófúvás fekszik a három nyílás előtt, hogy hiába is hajlunk le. Az egyik nyílás végén, száz lépésnyire, világosságot látunk. Mintha ház ablakából lámpa vetné fényét az útra. Mintha alakok is imbolyognának ott Egy darabig feléje tartunk. A fény eltűnik. A hó csalóka játéka volt Vissza. Most más helyen látjuk a fényességet Tájékozódási érzésünk olyan, mintha ringlispilben ülnénk. Ha most eltévedünk, órák hosszat bolyonghatunk az erdőben. És aztán ... mi lesz, ha kimerülünk?... Gyufát gyújtunk, oly szép, puha, csillogó a vastag hó. Tisztább a gyolcsnál, puhább a selymes, tollas ágynál . .. Forróság, bágyadtság szalad a lábunkba. Az egyik nyílás elején kőszikla sötétlik elő a hó alól. Ráülünk. De nyomban leugrunk. Most nem szabad pihenni. Az üléstől lepergett a kőről a hó és alatta . . . nem káprázik a szemünk? ... fehér alapon piros jelzés. Megtapogatjuk. Festék. Valóban a jelzés. Derékig ér a hó. Többször elesünk. Végre vékonyodik a hófúvás és nagy megkönnyebbülésünkre ismét nyomon vagyunk. Az egyik bokor mögül előtűnik a menedékház. Ablakából lámpafény szüremlik ki. Francia barátunk kitörő örömmel kiáltja a vadászdal első két szavát: — Tájóó ... ó .., tájóó! Bezörgetünk. Csodálkozva néznek ránk odabenn. Nyolc óra. A vacsoránál megtudtuk, hogy délután itt járt az erdőkerülő. Az ő nyomán jöttünk ide.