Esztergom és Vidéke, 1933

1933-12-17 / 98 (99).szám

2 ESZTERGOM ét VIBEK&. Í933. december 17. A kérdés most már, hogy milyen helyzetet teremt a közigazgatási bi­róság ítélete? Leghelyesebb, ha a szerződés ügyét a közigazgatási bi­róság döntésével a képviselőtestület elé viszik és újra letárgyalják. E tár­gyalás során arra kell törekedni, hogy új szerződés köttessék a Hun­gáriával. Az új szerződésben több előnyt kell a város részére biztosi­sitani. Rendkívül fontos és a közön­ség érdekeit szolgálja, hogy az új szerződéssel kiküszöböltessenek a kö­zönség köréből sűrűn és igen súlyo san hangzó panaszok. Ezekre már itt kívánunk rámutatni. Az első panasz, hogy állandó baj van az áramerősséggel. Károsodás ért többeket amiatt, hogy az erő­sebb áram bekapcsolódásával moto­rok, berendezések mentek tönkre. Bár nagyobb az áramerősség, mint volt, mégis gyakran panaszolják, hogy a világitás gyengébb, mint azelőtt. A nagyobb panaszok közé tartozik, hogy az árammérő órákat a Hun­gária 100%-al drágábban adja, mint más cég. Tudvalévő, hogy csak akkor le­het kikapcsolni az áramot egyes fo­gyasztóknál, ha azok nem fizetik a hátralékos számlát. Előfordult, amint bennünket értesítettek, hogy akkor is kikapcsolják az áramot, ha va­laki nem az árammal, hanem rá­dió, vagy más vásárolt tárgy után maradt el a részletfizetéssel. A motorikus üzemek részéről is panaszkodnak. Az árakat szabályozni kell és pedig olyképpen, hogy ahol nagyobb a fogyasztás, ott adják meg a nagyobb kedvezményt. A jelen­legi helyzet szerint a nagyiparos 4 fillért, a kis daráló 2*4 fillért és — például — a tortasütő 1 fillért fizet az áramért hektovattonkint. A csatlakozó vezeték munkálatai közül is állandó panaszok hangza­nak. A csatlakozó vezeték csak a ház faláig szól, azon csak a Hun­gária dolgozhat. A panaszok szerint a csatlakozó vezetéken a Hungária egészen az óráig terjeszti ki jogkö­rét és igy természetes, hogy maga­sabb számlákat kell a munka után a fogyasztóknak fizetniök. Az órabérek a Hungáriánál — ér tesülésünk szerint — 24 fillér. Ezzel szemben a Hungária a fogyasztók­nál 70 filléres órabért számit fel. A Hungária karbantartási dijat szed olyan órákért, amelyek a fo­gyasztók tulajdonai. A motorikus üzemeknél az órákért kölcsöndíj cimén 2 P-t számláznak, holott csak 1 P 60 fillért kellene fizetni. Végül arra is kell törekedni az új szerződés megkötésénél, hogy*a város a Hungáriával kötendő meg­állapodás értelmében gondoskodjék panaszirodáról, ahol a közönség esetleges panaszait meghallgatják és ahonnan intézkedhetnek is. Hová menjen panaszaival jelenleg a kö­zönség ? Más városokban a mérnöki hivatal áll a panaszosok rendelke­zésére. A városnak feltétlenül fel kell használnia a mo tani alkalmat, hogy nemcsak a saját, de a közönség ér­dekeinek is érvényt szerezzen. Felkeressük majd a Hungária helyi üzemfőnökségét és közvetlenül kí­vánjuk előadni a közönség pana­szát. A választ legközelebbi szá munkban kívánjuk hozni. A „Bácsi menyasszony"-! ma, vasárnap d. o. fél 6-kor adják a Fürdőben A mai vasárnap ismét jelentőség­teljes nap az esztergomi műkedve­lők annáleseiben: ma d. u. fél 6 órakor indulnak abban a nemes ve­télkedésben, melynek célja, hogy megállapittassék, vájjon melyik mű­kedvelő gárda a legjobb, a legelső, mondhatnók igy is: a bajnok ha­zánkban. Szándékosan nem irtuk ide, hogy a csonkahazában, mert hiszen tudvalevő, hogy az elmúlt versenyeken a megszállott Arad ki­tűnő magyar műkedvelői is részt­vettek és a második helyet foglal­ták el az ezüstkoszorus öreg Hollók előtt. A mai versenyelőadáson a „Bécsi menyasszony" kerül szinre a novemberi előadás nagyszerűen bevált szereposztásában. A verseny előadásra ezúton hív­ják meg az öreg Hollók Esztergom város közönségét és kérik, hogy minél nagyobb számú megjelené­sükkel tüntetőleg mutassák ki együtt­érzésüket a műkedvelői gárdával, akik már annyi kellemes estét sze­reztek a város közönségének. A „Bécsi menyasszony" annyira pompás vigjáték, a szerző nagy konferanszié Békefjy László humora olyan bőségessen árad benne, hogy nagy nyereség mindenkinek, aki csak megjelenik a Fürdő Szálló színháztermében és jilléres belépő­díjért végigkacagja a kellemesen fű­tött teremben az előadást. Az Öreg Hollók természetesen a legnagyobb felkészültséggel indul­nak az előadásra és remélik, hogy nagyszámú és lelkes közönség biz­tatása mellett a Műkedvelő szövet­ség zsűrije előtt megállván helyüket megvédik a legutóbbi versenyek küzdelmeiben szerzet ezüstkoszorút. A mi részünkről természetesen tiszta szívből kívánjuk is ezt a lel­kes gárdának és kérjük a város kö­zönségét, hogy ezen a közkívánatra rendezett előadáson mennél nagyobb számban jelenjen meg. Az előadás ma vasárnap d. u. jél 6 órakor lesz a Fürdő Szálló kellemesen fűtött színháztermében. Belépődijak: 100, 80 és 50 fillér. Tiszta jövedelmet az öreg Hollók „Fészek" alapja javára fordítják. mmmmmmmmmmmmmmmm Szép sikerrel végződött a Dorogi AC birkózóversenye A Dorogi Atlétikai Club legutóbbi versenyén ismét fényes tanújelét adta a sportban való felkészültsé­gének és annak, hogy derék bányá­szainkat a sport terén vezetőhely illeti meg. A DAC a mostani verseny megrendezésével bizonyította be ezt legjobban, amikor a magyar birkózó­sportnak elsőosztályú erőivel mér­hette össze erejét és amikor kitűnt, hogy nemcsak a futball terén állja meg helyét szép sikereivel, hanem az atlétika minden ágában hasonló helyet érdemelnek ki a derék doro­giak, mert kitűnő sportembereket adnak a magyar sportnak. A versenyen a dorogiak különösen nagy számban szerepeltek — mint versenyrendező házigazda — és nagy elismerést arattak. Ugyancsak kitűnő eredményt értek el a Győri AC ver­senyzői is. A verseny hatalmas nézőserege sokszor tombolva ünne­pelte az egyes párokat, kik a bir­kózó versenyben résztvettek a lég­súlytól a nehézsúlyig. Annyi bizonyos, hogy a dorogi otthon rég nem látott oly nagy­számú és annyira lelkes közönsé­get mint most. Ez a verseny kitűnő propagandája volt a birkozósport­nak. Csak az a kár, hogy több fő­városi versenyző nem várhatta meg a verseny végét a vonat indulása miatt. Az eredmények a következők: Bajnok lett a légsúlyban Gyar­mati (Testvériség). 2. Bányai (B. Vasutas). 3. Rózsaföldi (DAC). A pehelysúly bajnokságát Fábián (B Vasutas) nyerte 2. Tenkei (HAC), 3. Karsay (GyAC) lett. A könnyűsulyban Bele (DAC) nyerte a bajnokságot, 2. Szép say (GyAC) lett. A könyűsulyban Beke (Testvériség).2. Finyák (GyAC) lett 3. pedig Vincze (B Vasutas). A nagyközépsulyban Riheczky (MÁVAG) nyert bajnokságot, mö­götte Kripki (DAC) második, Tomány (DAC) harmadik helyet szerzett. A kisnehézsúly bajnoka Pető (HAC) második helyzettje Göndör (Törekvés), 3, Tarányi (MTE). A nehézsúly bajnoka Varga (BSzKRT), második helyezettje Sárdí (HAC), harmadik helyezettje Juhász (UTE) lett. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes ter­mészetű ügyekben nyomoz, okmányo kat beszerez, ismeretlen ;helyen tar­tózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel- mint külföldön. Gyermek boy-kabát, „Eszkimó" ruha Keménynél. ESZTERGOM Irta : KÜHÁR FLÓRIS 0. S. B. A kölni dóm kifejező formáiban is a germán kereszténység nemzeti emléke akar lenni, -- bár ez az aka­rás a mai kutatás világánál ugyan­csak eltévesztette eszközeit és az igazán német gótika emlékei helyett a német Rajnához a francia gótikát telepitette. Az esztergomi bazilikában a kö­zépkor stílusaiból az épületben, dí­szítő formáiban nincs semmi; a kö­zépkort csak a kincstár ruhái, öt­vös munkái és a lapidáriumban őr­zött kövek, oszlopfők, a primási kép­tár remek középkorvégi festményei képviselik. A romantikus ihletnek — az új klasszicizmus építőformái adnak testet az alaprajz központi tagozásában, a térképezés tágas, sza­bad, nagy íélekzetű méreteiben, a vonalak, ívek összhangzó monumen­talitásában, a boltozás és kupola­alapzatot záró félhenger- és gömb­szerű alakításában, a mindenen át­vonuló puritán egyszerűségében. A bazilika bensejében nincs semmi ko­morság, nincs meg a félhomályban élő misztikus lendület. Külseje pe­dig annak a művészi józanságnak benyomását kelti, mely csak addig mer emelkedni, amig biztos, szilárd talajt érez maga alatt. A szemet in­kább a tömeg, a szélesség, hosszú­ság dimenziója köti le, mint a ma­gasbatörő szárnyalás. Alulról, al Du­náról a bazilika összenő a heggyel és kupolája mintha az eget érintené, közelről ez a hatás elmarad. A víz­szintes (inkább földszintes) és me­rőleges elemek összhangban ma­radnak, összhangjukat biztosítják a méltósággal záró körvonalak. A hom­lokzat óriási oszlopai, a kupola dob­ját ölelő oszlopsor a „Sursum Corda" akkordját csendíti meg, de erre az intonálásra égbeszökő skála he­lyett (mely a gótika sajátja) nyújtózó timpanon és kuporodó fél­gömb felelnek. Az ember hajlandó volna a ro­mantikus ihletet mindenestől leta­gadni az esztergomi bazilikát épitő lelkiségből és azt gondolni, hogy benne eszményeit vesztett, elvénült sivár nemzedék akar utoljára na­gyot mondani, körülbelül olyan for­mán, mint mikor eltékozolt életnek emelnek nagy mauzóleumot. De ezek a gondolatok csak addig villannak meg az agyban, amig a bazilika mo­dell-termében rá nem talál Lepold prelátus útmutatása mellett arra a hatalmas épülettervre, melynek a most magányosan álló bazilika csak egyik része. Ez a terv a maga egé­szében a Vatikánnak Esztergomba átültetése; a bazilika mellett a pri­mási palota, előtte oszlopcsarnokkal zárt széles tér, mely a káptalani há­zakat összekötötte volna a temp­lommal és a tér hátsó oldalát fél­körívben hajló épületekkel zárta volna le. Rudnay prímásban Esztergom ge­nius loci-ja működött, ez a genius ihlette, hogy a városnak eredeti jel­legét megújítsa. A szentistváni Esz­tergom a középkori Rómának volt szellemi és művészi előőrse, vég­vára. Mintha a római halmok a Du­náig nyúlnának. Rudnay a maga idejében visszatér erre a Róma esz­mére, ennek keres művészi kialakí­tást. Lent a városban feíéppítteti a körtemplomot, a Pantheonnak Esz­tergomba kicsinyített mását; elméje az esztergomi Vatikánt rakja a he­pe-hupás, romokkal fedett hegyte­tőre. Képzelete a magyar katoliciz­mus fővárosát látja már Róma ké­pére átalakultan a vidéki fészekben, mely akkor szegényes viskókban in­kább lágykenyérről és köztehervise­lésről, mint nagystilusú művészi al­kotásokról álmodott. Rudnay nem rettent vissza attól, hogy a fantázia álmait valóra váltsa. Rendelkezésre állott még a primás anyagi ereje, jobbágyok ezreit fogta be a mun­kába. Tán nem véletlen, hogy korá­ban egész szokatlanul — egyiptomi motívumokat éleszt fel az alagút kapujának szárnyas napkerekén és a kriptát tartó oszlopokon. A fá­raókkal volt némi rokonsága ennek a főpapnak, aki a 19. század elején /I. Gyula pápának és V. Sziktusz­nak energiájával űzi-hajtja a tespedő világot a maga álmai felé. Hogy Esztergomban a magyar Va­tikán torzó maradt, hogy a nagy művészi elgondolásnak csak ennyi lett a megtestesitése, azért nem Rudnay a felelős. Nem tehet róla, hogy nem talált építőiben Michel­angelo-ra, csak Khünel-re, Packh-ra, akik a gigantikus akaratot a ma­gyar palatinus-kor formáiba öltöz­tették. Arról sem tehet, hogy ami­kor meghalt (1831), a bazilika falai álltak csak állványok erdejében és a befejezést, a kupolával való koro­názását az épületnek, a benső kia­lakítást utódai végezhették csak el - oly időben, mikor a gazdasági lehetőségek a jobbágyfelszabadítás után már nem hagytak teret a fá­raói alkotásvágynak. A bazilika azért maradt árván a várhegyen. Ha az ember összeveti az eredeti tervek­kel, úgy hat, mint egy Rodin-szobor. Simittatlan márványtömb durva alap­járól szökik ki egy villanóan remek fej, tele eszmével és formával. Tor­zónak érzed első pillantásra, csak aztán látod: ez a Gondolat. Az esz­tergomi bazilika pedig az eredeti tervhez viszonyítva, gondolattorzó. Igy is nagy, monumentális képe an­nak a nagy kornak, melynek esz­méi, Rudnayé éppúgy, mint Széche­nyié — a magyar lélek kövületéből akarták a nemzet templomát felépí­teni.

Next

/
Thumbnails
Contents