Esztergom és Vidéke, 1933

1933-11-30 / 93 (94).szám

Ma közöljük a második számú rejtvény megfejtését [»TÍR(i(W

c

,/lltKE ÖTVENNEGYEDIK ßVF. 93. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 30 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10. vasárnap 20 fii. A gyermek érdekében (+) A mai társadalom, összehasonlítva a régivel, a szociális érzést illetőleg határozott, sőt nagy haladást mutat. Megsejtette, meglátta az elhagyott, a kevésbe vett társadalmi nehézségeket, feladatokat; sőt azokat igyekszik is megoldani. Ezen társadalmi probléma-megoldás közt nem utolsó — talán mondhatnám : első — helyet foglal el a gyermekvédelem, a gyermekgondozás, segítés! Valahogy érezhetőbb a mai korban, hogy a kereszténység egy Gyermek bölcsőjéből indult ki. s a legkedvesebb képek egyike a Szűzanya, karján a kis Jézussal. Bár, sajnos, manapság is van e tekintetben pogány szellem, amely tudniillik a gyermeket egyáltalán nem, vagy nagyon kevésre becsüli — nem annak kell-e tulajdonítanunk azt az eltévelyedést, amely a szülői érzést, az édesanyai szeretetet a kutyákra, a macskákra, a legkülönbözőbb állatkedvencekre fordítj i ? —, mégis el kell ismerni: a gyermekkel szemben kezdjük megerezni azokat a kötelességeket, amelyekre mindig szükség volt ugyan és mindig is hirdették, de nem volt hozzájuk kellő élet-verejtékkel, szenvedéskönnyekkel megpuhított érzék, meleg, tettekre lelkesülő szív. És ma, a „gyermek századában" — ahogy korunkat nevezik — valóban óriási az az anyagi és szellemi áldozat, amelyet a kis barbároknak, kik a civilizációt fenyegetik — amint a gyermeket egy író elnevezte — megszelídítésére, megmentésére, támogatására fordítanak. Árva házak, nyomorékgyermekek háza, patronázsok, gyermekmenhelyek, napközi otthonok, . . . mind tanúskodnak arról, hogy mennyi gondoskodás, szerető foglalatoskodás, aggódó szeretet, kiséri a jövő nemzedékét. Kötelességtudás ébredt fel a társadalomban a gyermekekkel szemben ! A vallásos meggyőződés régen vallja ugyan, hogy Isten gyermekei vagyunk; s vallotta azt is, hogy akik Isten gyermekei, azok egymásnak is testvérei; az is igaz, hogy voltak szerető lelkek, akik ezt a testvériséget érvényesítették is munkában és áldozatokban, de de igazában csak korunkban általánosabb a felfogás: hogy az anyai szeretet és édes otthon pótlása egyrészt, másrészt, ha az meg is van, de más kínos hiányok megsegítése, kipótlása: a legszebb feladat, isteni szolgálat, nemzedék-, sot nemzet megvédés ! Minden érző ember tudja már — tudnia kell! —, hogy nem szabad elpusztulnia a gyermeknek, az embernek, aki végre is legfőbb kincse a társadalomnak s az államnak, legnagyobb öröme a családnak. A magyar nemzet is élni akar! Éppen ezért minden magyarnak égjen emlékezeteben: életünk esak akkor lesz biztosítva, ha nem feledjük, hanem szeretjük, gondozzuk a fövő élet-hordozáját, a szebb, boldogabb magyarság reményét, a gyermeket! Amikor a szociális érzéknek elevenebb ébredését s a tevékeny szeretet programmjának mélyebb és lelkesebb fölértését örömmel állapítjuk meg, legyen szabad állításunk igazságának bizonyítékául a figyelmet felhívni arra a tevékenységre, amely már több éven keresztül íolyik országszerte s itt Esztergomban is a Stefánia Jlnyaés Gseesemőoédő Egyesületben. Abban az intézetben, ahol egész éven keresztül rendesen csendben, csak néha-néha — igy most Mikulás-vásárkor is! — gyermekszerető szívek, a jobb magyar jövendőért lelkesedő, azt remélő lelkek gyakorolják a legszebb, leginkább női hivatást: a szeretetgyakorlást, a szeretetben való tökéletesedést. Azok, akik ezt a hivatást elsősorban gyakorolják, összefognak ilyenkor azokkal, akik más életpályájukat itatják át a szeretetgyakorlással s önzetlen munkálkodással, de nagy áldozatokkal dolgoznak a Stefánia ügyéért, a szegény anyák és gyermekek megvédéséért, felsegíteséért. Esztergom társadalma megérti e munka fontosságát, mindig, most is felkarolja ez önzetlenség fáradozását, még akkor is, amikor lemondó lelkek, fásult, érzéketlen, megkeményedett szívek kisértenek is közöttünk, s általános szegénységről panaszkodnak*. (Bár tán éppen nekik nincs okuk erre !) Megérti, s e lelketlen ember-torzoknak oda kiáltja bátran : „hátha szegények vagyunk is, de erre áldozunk! Mert mit ér a kincs, ha az élet elvész ; inkább elállók más mű támogatásától, mert mit ér minden egyéb mű amikor e műveket teremtő nemzedék hervad el. Az utolsó garasokat is kivasaljuk magunkon, hogy azok éljenek, akik a nemzet reményei s a mi örömeink!" Odaáll Esztergom lelkes közönsége — oda kell állnia ! — a szociális munka ápolói közé, hogy az isteni irgalom küldetésében eljárjon, hogy az Irgalmas Szamaritánus segéde legyen, a nagy gyermekbarátnak, Krisztusnak, apostolaként érezze magát abban a tudatban, hogy mikor másoknak ad, másokon segít, saját maga lelkét szépíti, nemesíti, gazdagítja. S megérti Krisztus szavát: ha utánam akarsz jönni s engem megközelíteni, segíts a szegény gyermek-seregen, s megközelítettél engem! Üzenet az esztergomi fiatalokhoz! Nem én födöziem fel, hogy vannak fiatal öregek és öreg fiatalok. Régi igazság ez. Most egy fiatal öreg üzen az esztergomi fiatalságnak ; talán akad az Írásomban megszívlelni való is. Olvastam, hogy nálunk is tömörülnek az állástalan diplomások, tanult ifjak és az egyesülésben rejlő tömegerővel igyekeznek elhelyezkedésüket kivívni. Érthető és okos dolog, hogy saját sorsukon javítani igyekeznek, de én azt remélem és hiszem is, hogy nem állnak meg encél a célnál. Vannak még mélységes ethikai, szociális kérdések, amelyekkel most telítve van a levegő nemcsak Európában, de a többi világrészben is. Lassan értek évszázadokon át, de már minden jel arra mutat, hogy itt van közei a megvalósulás ideje. Lehet ezt a világébredést lassú forradalomnak is nevezni, lehet evo luciőnak, lényegében egyre megy. Az emberiség ráébredt arra, hogy szörnyű sok igazságtalanság és jogtalanság konzerválódott mind mos tanáig és a lelkiismeret szava egyre hangosabban követeli a hibás társadalmi elrendezkedések revízióját. A szovjet kezdte el de irtózató san rosszul kezdte, gyűlölködéssel, vérszomjjal, kegyetlenkedéssel, Isten elleni lázadással. Nem a kiegyenlítést akarta, hanem vakságában a régi és igazságtalan társadalmi rendet egyszerűen megfordította, mintha valaki egy fuldokló emberen úgy akarna segíteni, hogy azt kihúzza és egy parton álló másik embert taszít a vizbe helyette. Ezzel a módszerével megölte ugyan a régi zsarnokságot, de helyébe sókkal véresebbet és kegyetlenebbet ültetett. Utána, mintegy ellenhatáskép jött a fasciszta forradalom Olaszországban. Nem írok róla semmit. Fölösleges. A gyönyörű eredmények helyettem is dicsőítik. Németországban a hitlerizmus, sajnos túlzásaival és kilengéseivel, a külföld szeme előtt elhomályosítja a szépet és jót is, amiket alkotott. Ausztria is új ösvényt tor magának. Spanyolország forrong, sőt kezd forrongani a hűvös Amerika, de még japán is. Törökország is megújhodott. Magyarország egy kis sziget ma, melynek partjait egy irtózatos földrengés letördöste, és undok iszappal borította el. Körülötte a világóceán erősen hullámzik. A történelem tanúsága szerint minden világmegmoziulás, forradalom átcsapott végül hozzánk is. Most se kerülhetjük ezt, de nem is akarjuk elkerülni. Hogy az új jelszavakból, mint államszocializmus, örökölt kiváltságok Dec. 2. és 3 szombat, vasárnap 7 tűi folyt. 3, 5, 7 és 9-kor Egy aranyos szerelmes pár romantikus énekes, zenés története MOZGÓBAN mor pora&Q