Esztergom és Vidéke, 1933

1933-11-26 / 92 (93).szám

a Nemzeti Egységben, — amelynek a terjeszkedése egyik nagy feladata kell hogy legyen újságodnak — akkor aztán előjöhetsz a gondolataiddal, amelyekkel javítani, segíteni, felvilágosítani, helyes útra téríteni akarsz. Hidd el, Kedves Barátom, egy fiatal sem mondja, hogy nem szorul tanításra, felvilágosításra, helyes út megmutatásra, helyes politikai gondolkozásra. A szervezkedésre azért is szükség volt, hogy egy kis közéleti, politikai iskolázottságra tegyenek szert. Nevelni kell az ifjúságot új politikai élet megteremtésére. Nevelni kell az ifjúságot a Nemzeti Egység igazi jelentőségének megértésére. A fiatalságot nem elkedvetleníteni, hanem segíteni kell. Te, Kedves Barátom, ahelyett, hogy szeretettel és megértéssel fogadtad volna a jelentkezésüket, majdnem, hogy azt kérdezted tőlük, hogy mit akarnak egyáltalában, hiszen jogtalan, méltánytalan kéréssel jönnek. Lehet, hogy egy-két esetben méltánytalan és jogtalan lehet egy állástalan kérelme, de ezen az egy-két eseten keresztül nem szabad és nem lehet általánosítani. Ismétlem tehát, hogy nem találtam meg itt a 80 °/o os pedagógiát, de a 20°/o-os újságírást sem. Micsoda újságírói érzéked volt akkor, amikor a főispán, a polgármester és a Nemzeti Egység^ helyi pártelnökségével szemben egyéni véleményt nyilvánítasz és az egyéni vélemény bizony nagyon elriasztotta Tőled az ifjúságot. Te ezeknek már hiába beszélnél, imái. Arról nem is szólok, hogy milyen véleménnyel vannak lapodról. Most cikkednek arra a sorára felelek, amelyben azt irod, hogy „a különféle pártok tudták meg tőlük, hogy mindnek miért rossz a politikája és miért nem értek el semmi eredményt — pedig talán azt a politikát sem egészen semmi emberek csinálták. Ejnye, hát Te régi, lejárt politikát védesz? Nem éppen kapnod kellene-e a mi kijelentésünkön és helyeselned, hogy ezzel is hirdesd a Nemzeti Egységet, hogy minél több hivei nyerjél meg?! Nem elriasztod-e az ifjúságot, amikor azt írod, hogy „mi szükség volt nagyhangú „politikai" kijelentésükre", hogy „ezek után még csak a Németi Egységnek kenik oda egy nyiatkozatban, hogy szelleme nem léggé magasabb értelemben vett". Ezekre vonatkozólag azt válaszolom, hogy mi fiatalok nem közönséges pártot látunk a „Nemzeti Egység"-ben és ezért irtuk, hogy a magasabb értelemben vett Nemzeti Egység hivei vagyunk. Dehogy gondoltunk mi arra, hogy a Nemzeti Egység szelleme nekünk nem eléggé magasabb értelemben vett. Igen nagy jelentősége van [annak, amikor azt irtuk, hogy a magasabb értelemben vett nemzeti egységnek vagyunk a hivei. Ebben a nyilatkozatban önérzet és sok meggyőződés rejlik. Ez alatt a magasabb értelemben vett Nemzeti Egység alatt nem kis pártot és pártmunkát értünk, hanem egy új politikai áramlatot, amely hasonló ahhoz az áramlathoz, amely űj országot teremtett Törökországban, Olaszországban és Németországban. Nagyon csodálkoztam azután, hogy miképpen került bele a cikkedbe az én tanítói ügyem. Mi köze az ifjúságnak ahhoz, hogy „engem a felsőbb hatóságokkal szemben való okvetetlenkedés miatt kitettek." Nem személyeskedés akar ez lenni ? Én nem csináltam magamból önmártirt, soha az ügyemről nem irtam, soha se hercegprímásnak, se főispánnak, se polgármesternek és senki másnak ügyemet nem hoztam elő. Kedves] Barátom, én mint tanitó és akkori Az adósságrendezés kérdése or szagos viszonylatban és általánosságban az érdeklődés középpontjába került. A kormány kénytelen volt foglalkozni ezzel a kérdéssel és az első lépést a gazdaadósságok rendezésével megtenni. Ennél a lépés nél nincs megállás. A kereskedők, kik a legcsendesebbek voltak eddig, megelőzték az iparosságot, már interveniáltak a kormánynál a keres kedő adósságok liqüidálásáért. Az iparosság jogosan, országos akcióval sürgeti az iparosadósságok rendezését. El kell jönnie hamarosan a napnak, amikor számot vesznek arról, hogy ki mióta és mennyire adósodott el, ebből az adósságból menynyit törlesztett tőkében és kamatban s hová enyészett egy évtizednek egyben újságíró azt tettem, ami kötelességem volt. Számoltam akkor azzal, hogy ha bírálok, annak következményei is lesz. Hiszen kijelentettem az akkori főispán előtt, hogy, ha mulasztást követtem el, vagy vétettem mint tanitó, indítsanak fegyelmit ellenem, ha pedig a sajtótörvény ellen vétettem, indítsanak sajtópört. Egyiket sem tették, hanem — kineveztek a nógrádi he gyek közé tanítónak. Megköszöntem ezt és itt maradtam. Aztán mire való volt előhozni, hogy én néhányszáz katolikust „odacsődített a hercegprímás elé." (Pardon két három ezren voltak.) Nagyon könnyen meg tudom magyarázni, hogy miért történt ez, de nincs arra szükség. Miért ?. .. Azok, akik miatt a felvonulás történt, már nincsenek Esztergomban. Ezt akartuk akkor is. A kitérést kár feszegetni, azt én elintéztem a Legilletékesebbel. Kedves Barátom, ne pár év előtti eseményekkel foglalkozz, hanem a mai dolgokkal és problémákkal. Ha azt nem teszed, akkor én ís csak azt tanácsolom, hogy inkább tedd le a tollat. Ha ezt nem teszed, nekem lesz könnyebb a dolgom. Egyebekben őszinte tisztelő híved vagyok Vécs Ottó veritékes munkája amely csak nyomort és adósságot halmozott. A gazdaadósságok rendezésénél nemcsak, hogy nem lehet megállani, sőt nagyon sietve tovább kell menni : rendezni kell az összes magánadósságokat. Tőkét teremteni, hogy a befagyott kölcsönön munka révén mobilak legyenek. A gazdák eladósodottsága nem kétséges. Nem kétséges azonban az iparnak a teljes eladósodottsága sem, mert ez jóval meg haladja a gazdák eladósodásának lényegét; az adós gazdának van fedezete a földben, mely munkája után Isten segélyével teremt. De a műhelyes iparosnak egyedüli fedezete a szaktudása, a munkája, mely utóbbi nélkül semmi fedezet nem marad. Kisipari hitelak ciót vezetett le á kormány, amellyel a legcsunyább csávába vitte bele a kisiparosságot. Régi tartozásokat csak I. helyi bekebelezésre, az ingatlan egyharmad-egynegyed értékére konvertált az IOKSz s azokat az adósságokat, amelyeket jobb időkben éveken át halmozott az iparosság, most a gazdamoratóriummal egyidejűleg 2 év alatt akar visszakényszeríteni a kormány szerve, az IOKSz. Milyen gazdasági érzék az, mig az egyik oldalon 10—20 esztendős fizetési terminusokat szabnak meg 2 esztendős teljes moratóriummal, a másikoldalon a kisiparosoknál 2 év alatt akarnak vissza tőkét és kamatot. Feje tetejére állított gazdasági rend ez, melyet, ugy látszik, az életnek kell rendezni. Az élni akaró életnek. A magyar egyetemi ifjúság memoranduma a nnmerns clausnsért Hétfőn délelőtt az ország valamennyi egyetemén és főiskoláján, memorandumot adott át az ifjúság a rektornak. A memorandum igen érdekes indokolással három kívánságot tár a rektor elé. Először is azt kívánják, hogy a numerus clausus törvényt oly módon hajtsák végre, hogy minden fakultáson a keresztény ifjúság megfelelő arányszámát biztosítsák. Másodszor azt kivánja az ifjúság, hogy az idegen állampolgárok munkavállalási engedélyét vonják vissza, továbbá harmadszor, hogy az idegen fajú bevándorlókat szigorúan ellenőrizzék. Az ifjúság memorandumának átnyujtásával kapcsolatban Szegeden és Debrecenben tüntettek az egyetemi hallgatók. Szegeden a bölcsészkar nagy előadótermében tartott nagygyűlést az ifjúság, amely erélyesen követelte a numerus clausus betartását. Debrecenben a gazdasági akadémia mintegy 200 főnyi csoportja a belvárosban rendezett antiszemita tüntetést. Az utcai felvonuláson több inzultus is történt. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Adósságrendezési a kereskedők és iparosok részérő is ESZTERGOM Irta : KÜHÁR FLÓRIS O ,S. B 3. Esztergom külső képe évszázadokig alig változik. A hegyen várfalakból felszökő tornyok, magasnyergű dóm, zeg-zúgos házak serege zsúfoltan. A dómot többször átépítik, mellette más templomok is épülnek, a körivek mellett csúcsivek nyílnak. Benső élete jobban átalakul. A királyi udvar is elköltözik belőle Budára, Visegrádra. Esztergom, a királyság fővárosa veszít jelentőségéből. A pannóniai királyságnak jó központ volt, a magyarság zöme az ország nyugati felére esett. Budáról az Alföld tárult az uralkodók szeme elé. Az érsek-pri? más és környezete megőrzik s falak közt a középkori életformát és a világias szellemnek hódoló királyokat, II. Endrét, Kún Lászlót éppúgy kényszerítik vissza a Krisztus igájába, mint a pápák a császárokat. Az antik Rómának a középkori átalakító renaissance-a utat talál a a primási székhelyre éppúgy, mint a pápák otthonába. Vitéz János, Bakócz Tamás a humanista főpapok életét élik és Bakócz odavarázsolja a régi dóm mellé az új művészetnek legszebb gyöngyét, melynek az itáliai egykorú alkotásokban is ritkán lehet párját találni: a Bakóczkápolnát. Hamarosan a Kelet tör fel a Dunán Nyugat ellen; hódításának állomásai Buda (1541) és Esztergom (1543). Másfél évszázadig török ül benn az esztergomi várban, melynek középkori arca éppúgy eltávozik most, mint római alakja a népvándorlás korában. Prímásai, káptalanja Nagyszombatba menekülnek. Amikor Bécset épp Szelepcsényi prímásnak elkobzott pénzén fölszabadítják, Esztergomból is kiűzik a törököt (1683). Ha a primás pénze akkor arra szolgált volna, amire gyűjtötte : székhelyének újraépítésére, Esztergom ma bizonyára bárok város volna. A prímás és a káptalan távolléte visszavetette fejlődésében annyira, hogy középkorát teljesen elvesztve, a nagy bárok lendületnek is csak vidéki lengéseit érzi. A szentistváni Magyarország fővárosa kis mezővárossá vedlett; kuruczok és labancok portyáztak ott, ahol még nemrég imperiumok sorsa dőlt el. Az öreg Duna is meglepődhetett az omló párfalakon, elpusztult székesegyházon. Ezek a romok nem vonzották a pozsonyi és nagyszombati palotákban székelő prímásokat. Az országgyűlések is hiába biztatgatták őket. Néha tárgyalnak, terveznek, — és 1820-ig megszokott helyükön maradnak. 4. Sok víz folyt el a Dunán, mig Európa lelke visszafordult a „sötét" középkorhoz, amelytől humanizmus, protestantizmus, felvilágosultság rémisztgette. Alig takarította el a francia forradalom a középkor utolsó romjait, máris megérezte a világ, mit vesztett el a középkorral. A forradalmak és a háborúk alatt kiéhezett európai lélek a romantikával tért vissza múltjához. Irodalma emlékezés lett a szent hajdanra, művészete pedig a dómok és kathedrálisok másolója és megújítója. A germán világ a Rajnának adta meg a középkort lehelő ékét a kölni dóm újraépítésével, melyben ugyancsak ráhibázott a francia gótika szalonjára. A Duna mellett ott álltak őrt, mint magasba nyújtott kő-nyárfák az ulmi dóm és a bécsi Szent István-templom égbevesző tornyai. A későbbi századokat partjai mentén várkastélyok és bárok monostorok képviselték. Szerencséje volt a Dunának, hogy a 19. század is megadta neki, pályájának művészi díszét — az esztergomi bazilika nemes és méltóságos épületében, Sokszor vontak már párhuzamot a magyar és külföldi romantika közt. Lehet, hogy e párhuzamok nem vették észre a német (és francia) és a magyar romantika közt azt a különbséget, amit a jóformán egyszerre épülő kölni és esztergomi egyházak jelképeznek. Mind a kettő a romantika ihletéből fakadt A szent hajdan keresett bennük monumentális kifejezést. Ezt is, azt is a nagy nemzeti folyók: a Rajna és a Duna mellé építették oly helyekre, melyekhez a két nép ősi hagyományai fűződtek. A kölni dóm a romantika ihletét, szellemét átvitte a testbe, a kőbe, a középkori germánság lelkét akarja a jelenbe vetíteni, ha nem sikerül is neki. Az esztergomi „bazilika" ma is a magyar romantika szellemét leheli, bár kifejező formáiban semmi sincs a középkori stílusokból. Maga a hely, amelyen épült, várhegy, az ősi magyar történelem színhelye. Az új templomnak, ha helyét nem ősi hagyomány szabja meg, a régi dicsőség ihlete, alkalmasabb teret is találtak volna lenn a városban, annak határában és — az építkezés is könnyebb lett volna. De ez volt az elv: Isten szabja meg az imádság helyeit: a várhegyet a középkor imádsága szentelte meg és tette magyar Sionná. Rudnay Sándor primás ezért ragaszkodott káptalanával szemben a bazálikának a hegyre való építéséhez. +++