Esztergom és Vidéke, 1933

1933-10-15 / 81.szám

Elkészült a város 1934. évi költségvetése — piros ceruza nélkül A héten megjelent Esztergom város 1934. évi költségvetése. Nagy figyelemmel lapozgattuk át és különösen az érdekelt bennünket, hogy milyen csökkentések történtek, mennyivel lett kisebb a pótadó és vannak-e olyan számok, amelyek reményt adnak a város közönségének, hogy Esztergom anyagi ügyei a ja vulás felé közelednek. Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy az 1934. évi költségvetés igen vérszegény. Ez a vérszegénység azonban nem lenne a legfőbb hiba, mert hiszen rosszak a gazdasági viszonyok, helyzetünk tavaly óta súlyosbodott és igy nem lehet reményünk arra, hogy valamilyen megtakarításokkal, valamilyen segítséggel egy kis vérkeringést vigyünk a város életébe. A vérszegénységet azonban azzal lehetett volna felfrissíteni, hogy számadatokróljszámadatokra, ott ahol kell, törléseket végeznek a költségvetés összeállítói. Nem használtak piros ceruzát ! Itt a nagy hiba, mert ha már nem is tudunk befektetéssel egy kis lendületet adni a város háztartásának, ha már szigorúan kellett ragaszkodni az eddigi rideg keretekhez, akkor a vérszegénységből eredő erőtlenségünket azzal kellett volna feljavítani, friss vérrel lüktetőbbé tenni, hogy szigorúan és kíméletlenül kihúzzuk azokat a tételeket, amelyek a mai idők követelése szerint törölhetők. Ez elkerülhetetlen, ennek meg kell történnie, hiszen 98%-os a pótadó. Most nem részletezzük azokat a tételeket, amelyeket lehet sőt kell törölni. Ugy tudjuk a pénzügyi bizottság szombaton kezdte meg tárgyalásait az új költségvetés fölött. Arról is értesültünk, hogy az idén nem küldenek ki szűkebbkörű bizottságot a költségvetés átvizsgálására, hanem azt az egész pénzügyi bizottság tárgyalja le. Ezt a ma gunk részéről helyeseljük. A tárgyalások után a költségvetésre visszatérünk. Esztergom tiltakozása a felvidéki magyarság elnyomatása ellen A csehek ismét gálád módot eszeltek ki a Felvidék magyar lakosságának elnyomatására. A legutóbbi népszámlálás adatait most tették közzé és kimondották, hogy ezentúl, tekintettel arra, hogy a magyar lakosság száma nem éri el a kivánt százalékot, megtiltja Pozsonyban,ÍKassán, Ungvárott, hogy a hivatalokban ezentúl nem szabad magyarul beszélni, felszólalni, a beadványokat magyar nyelven megírni, mert csak egy hivatalos nyelv van: a cseh nyelv. Ez azt is maga után vonja, hogy az értesítéseket, idézéseket stb. szintén cseh nyelven kapják kézhez a felek. A cseheknek ez az újabb merénylete a legnagyobb elkeseredést váltotta ki mind a megszállt területeken, mind itt a csonka országban. Azonnal tisztába lehetünk, hogy ez a rendelkezés csak azután történhetett meg, hogy a csehek meghamisították a népszámlálás adatait, mert Pozsonyban, Kassán, Ungvárott de a többi felvidéki városban is mindig a magyar volt túlsúlyban és, ha Halálos szerencsétlenség történt a táti autó- és motorversenyen egyik-másik városban nem is ve gyar volt túlsúlyban, akkor is előbb szlovák, (tót), német és rutén lakos ságról kell beszélnünk. Ezek a népek az igazi benszülöttek, a csehek csak jövevények, erőszakos idegenek. Éppen azért kétszeresen és teljes erővel kell tiltakoznunk a cseheknek a magyarokkal és más testvemé pünkkel szemben tanúsított erőszakossága ellen. Pozsony, Kassa, Ungvár mindig magyar volt és magyar lesz. Mi velük szenvedünk — mondotta Preszly főispán — és velük győzedelmeskedünk is. Budapesten már tiltakoztak a csehek gálád támadása ellen, tiltakozik minden magyar város, igy ehhez a tiltakozáshoz Esztergom, Szent István szülővárosa is csatlakozik. Október 22-ére tervezzük a tiltakozó nagygyűlést, a részletekről a következő számainkban irunk. Addig is készüljön minden esztergomi polgár felvidéki magyar testvéreink megvédésére és az erőszakosságok elleni tiltakozásra. F. hó 11-én, szerdán rendezte a Királyi Magyar Automobil Club az évente szokásos őszi autó- és motorversenyét a táti betonirozott műúton. Reggel 9 órakor, gyönyörű napsütéses időben kezdődött meg a verseny nagy érdeklődés mellett s rövidesen négy rekordot döntöttek meg. A sebességi verseny azonban, amelyen külföldi versenyzők jelenlétében több rekord született, borzalmas, halálosvégű szerencsétlenség miatt azonban félbeszakadt. A német Kosrausch 750 köbcentiméteres „Austin" versenykocsiján, továbbá Burggaller másfél literes „Bugatti"-ján két-két magyar rekordot állított fel. A többi német versenyző számaira, továbbá Hartmann László és más kitűnő magyar versenyzők szereplésére délután került volna a sor, amikor a déli órákban bekövetkezett a halálos szerencsétlenség. Somariva István szerelő, a MTK fiatal versenyzője egyes, úgynevezett szóló motorkerékpáron állt ki indulásra. Somariva új versenyző, a vasárnapi gugger-hegyi versenyen tünt fel, ahol még oldalkocsis gépen indult. A fiatalember gépe bukdácsolva száguldott el az indulási helytől, úgyhogy a rendezők észrevették, hogy baja lehet a motornak. Delmár Walter, a hírneves bajnok nyomban telefonált a kilométeres pálya túlsó végén lévő rendezőkhöz, hogy Somarivát intsék le és küldjék vissza, mert gépe hibája miatt nem engedik meg, hogy a sebességi kilométerversenyen résztvegyen. A gépet erre vissza is fordították, a fiatal szerelő azonban az utasítás ellenére megint teljes sebességet kapcsolt, és 100 kilométernél nagyobb gyorsasággal rohant visszafelé az úton. A gép megint bukdácsolni kezdett és mint utólag megállapították, 65 méteres területen ide-oda ingadozott, azután nekivágódott egy kilométer oszlopnak. A szerencsétlen versenyző messze repült a nyeregből, gépe pedig egy fának zuhant és összetört. A mentőkülönítmény orvosai segítségére siettek, de már holtan ta lálták. Megállapították, hogy koponyatörést szenvedett és azonnal meghalt. A gép megvizsgálásánál kitűnt, hogy annak első villája meglazult és valószínűleg ez a hiba okozhatta a szerencsétlenséget. A rendezőség a gyász jeléül a versenyt azonnal beszüntette. A külföldi versenyzők egyelőre még Budapesten maradnak, mert valószínű, hogy hétfőn megtartják a kilométerverseny elmaradt részét. A tanítóképző szegedi hangversenye A mult vasárnapi szegedi kirándulás legszebb élménye a Fogadalmi templomban rögtönzött egyházzenei hangverseny volt. Már a fél 12 ős misén elbűvölt mindenkit az orgona hangja, már ott megragadta lelkünket derék tanítóképzőseink éneke, ami a templom remek akusztikájában nagyszerűen érvényesült. A legnagyobb várakozással néztünk a d. u. 4-re hirdetett hangverseny elé. Ennek rendezői ott sétálgatnak a templom előtt: Antos Kálmán orgonaművész, Csornák, a Fogadalmi templom karnagya, Kapossy Gyula és dr. Pántol Márton a szegedi, illetve esztergomi tanítóképző tanárai. Most állítják össze a rögtönzött hangverseny programmját, melynek konferálását Imrédy László Szt. Imre koll. prefektus vállalja. Az októberi nap arany sugarai szinte dicsfénnyel veszik körül a kis társaságot, mintha a jó Isten mosolyogna le ideális lelkű, önzetlen, lelkes muzsikusaira, akik a legszebb, legnemesebb munkára készülnek: a templomi muzsika hangjaival kiemelni lelkünket mindennapi élet zajos, szennyes világából és fölemelni tisztultabb régiókba, föl az Istenhez. Négy óra. A templom megtelik hallgatósággal. A filléres gyors résztvevői teljes számmal ott vannak, de sok szegedi is eljött. Kezdődik a hangverseny. Megszólal az orgona. Guilmont Gót szvitjét játssza Antos. A gótikus templom középkori áhítatát kelti életre bennünk. Oly kornak a lelkét érezzük, amely tudott imádkozni és lassan a mi kezünk is imára kulcsolódik. Az esztergomi képzősök éneklik azután Victoria „Domine non sum dignus

a-ät. Drámai erővel szólaltatják meg a bűntudatos lélek vergődését, mig el nem hangzik az isteni irgalom szava, mely lelkünket meggyógyítja, hogy az Istennel való egyesülés boldog ujjongásával végződjék az ének. Majd Witt Ave Maria-\dX éneklik. Finom átérzéssel köszöntik a Boldogságost (gyönyörű pianók), egetostromlón kérik közbenjárását (elragadó crescendók és forték) ... És csak azt kérdezzük magunktól : Hát Szegedre kellett eljönnünk, hogy igazán tudjuk értékelni városunk büszkeségét, a tanítóképző énekkarát? Ismét Antos játszik az orgonán. Saját orgona-átirásában Liszt: Szt. Ferenc prédikál a madaraknak c. művét. A világhírű orgona gazdagsága teljes fényében ragyog. A kóruson elhelyezett főműből hangzik szt. Ferenc kedves szava, melyre a madarak válaszolnak ; csicsergésük a kupolában és szentélyben elhelyezett távműből hangzik, mintha itt röpködnének a fejünk fölött. A szegedi képzősök következnek. Szólistájuk csengő hangon, meleg átérzéssel énekli Gounod Ave Maria-\át, majd énekkaruk Halmos —Sík: 79. zsoltárt énekli. Erő, lelkesedés, igazi zsoltáros lelkület szólal meg énekükben. A konferáló szavaira külön fel kell figyelnünk. Ismét az esztergomi képzőt jelenti be. Kersch XII. zsoltárát éneklik. Csak most vesszük észre, hogy hiszen itt nemes vetélkedés folyik a két képző ifjúsága között! Nemes verseny, melyen nem egymás legyőzésére törekszenek, hanem arra, ki tudja szebben, lélekemelőbben dicsérni az Urat. Elhangzott a zsoltár. Az esztergomiak büszkén tekintenek egymásra : fiaink megálltak helyüket. A szegediek énekkarának talán jobb a hanganyaga, de mintha itt több lenne a lélek, átérzés. A székesegyház énekkara ad elő két számot. Precíz, szépen kidolgozott előadás. És felhangzik ismét az orgona. Antos repertoirjának egyik legvirtuózabb számát adja elő: Liszt: B. A. C. H. prelúdium és fuga. Nem tudjuk, mit csodáljunk: a brilliáns technikát, vagy azt a föltétlen biztosságot, ahogy az ötmanuálos, hatalmas orgonán uralkodik a regiszterek útvesztőjében, vagy talán leginkább azt a lelki elmélyülést, amellyel Liszt grandiózus alkotását úgy megértette, hogy annak minden szépségét érzékeltetni tudja. Az bizonyos, hogy Antos Kálmán legkiválóbb orgonaművészeink közé tartozik. A hanverseny véget ért. Az esztergomi intézetek levonulnak a kriptába gróf Klebelsberg Kunó sírjához. Itt Nádler István pápai kamarás, tanítónőképző intézeti igazgató emlékezik meg a kultuszminiszterről, a szegedi nagy alkotások elgondolójáról és megvalósítójáról, akinek az esztergomiak is sok hálával tartoznak. Elhelyezi a sírra a szeretet és kegyelet koszorúját, miközben ismét felhangzik az ének képzőseink ajkán : „

Absolve Domine..." (Demény). Sötét este van, mire a kriptából feljövünk. A templom terét bágyadt fénnyel világítják meg a sorban kigyúló villanykörték. De sötétség csak a külvilágban van. Mindnyájunk lelkében, kik a hangversenyt végighallgattuk, új fények, ki nem alvó lángok égnek. Hiszen lelkünk elragadtatott a hangok szárnyán és — ha csak néhány percre is — megsejtettük azt a jobb, szebb, igazabb világot, melynek napja soha le nem nyugszik, hol örök fény ragyog és a megdicsőültek szüntelen istendicsérő éneke hangzik. És aki ezt megsejtette, itt a földön sem jár sötétségben. E sorok pedig csak azért Íródtak meg, hogy a hála szerény kifejezői legyenek mindazoknak, kik a hangversenyen közreműködtek és ilyen szép élményben részesítettek bennünket, elsősorban Antos Kálmánnak és dr. Pántol Mártonnak, kik a hangversenyt megrendezték. Isten áldja meg őket a feledhetetlen szép percekért. Egy filléres utas. Fogtechnikai értesítés. Fercsel Lajos fogtechnikus betegségéből felgyógyult és laboratóriumát újból tovább folytatja Horánszky-utca 10. szám alatt.