Esztergom és Vidéke, 1933

1933-01-29 / 9.szám

NAGY LELTÁRI VÁSÁR! NAGY MARADÉK VÁSÁR VIRÁG és M.M'TOYIL február havában <wauam Olcsó árainkról kirakataink tájékoztatják Önt. 9. törvény és ők ehhez a törvény­hez ragaszkodnak és kérnek minden cserkészbarátot, hogy ezt normául fogadják el ők is Nem a diszes ru­hák, a hideg selymek, hanem a meg­gyötört emberek szeretnének egy gondtalan éjszakát átmulatni üditő vidámsággal öltözzön fel február elsején mindenki abba a ruhájába, amelyik éppen kéznél van, de éke­sítse fel magát a mosolygás simo gató és finom selymével, az öröm piros virágaival, a megértő szeretet puha bársonyával és jól fog mulatni az egész vendégsereg. A lapunkban már említett meg­lepetésről részben fellibbentették a fátylat a rendezők, amikor a Szé­chenyi téri cserkész és szőttes bolt kirakatában kiállították a titokzatos verseny művészi szép dijait. Magá­ról a versenyről csak annak kez­dete előtt a bálon fognak nyilatkoz­ni. Három dijat láttunk a hölgyek és hármat az urak számára. KülÖ nősen a hölgyek első diját kell meg­említenünk, mely Teván Margit bu­dapesti ötvösiparművésznő kis re­meke, igen szépek az urak díjai, melyek Fodor Margit iparművésznő művészetét dicsérik. Igazán kedves ötlet volt ilyen művészi becsű dija­kat kitűzni, melyek örökké kedves emlékei maradnak majd a győzte seknek. Itt említjük meg az Öreg Hollók­nak a táncosokhoz intézett azon fel­hívását, hogy a bálrajövet trónt ok­vetlenül hozzanak magukkal, mert a versenynél erre minden úrnak szük­sége lesz. Az öreg Hollóknak és vendégeik­nek őszinte szívvel jó mulatást kí­vánunk. fflátéffy Viktornak le kellett mondania plóbánosi állásárái ! Hol is kezdjük, hogy Mátéffy Vik­tor belvárosi prépost-plébános lemon­dott állásáról. Hullámzanak bennünk a gondolatok, hullámzik tennünk a lélek érzelme ... hol is kezdjük az írást ? Visszagondoljunk-e a múltra, előre nézzünk-e a jövőbe, vagy tán következtetéseket vezessünk le ?... Végig lapozzuk-e az eseményeket, átnézzük-e rvégegyszer az utóbbi évek harcát és hangulatát ?.. • Azt irjuk-e meg, hogy valaki csatát vesz­tett, irjuk le ennek a csatavesztés­a harcosait és színhelyét ?. . . Irjunk­e borús felhőkről, amelyek nagy go­molyokban úsznak nehezen felet lünk ?... Vagy tán a tragikus sors elemzésével végezzük el — meg­valljuk — nehéz feladatunkat és életrajzot írjunk-e ? Nem, egyiket sem tesszük. Ilyen gondolatoktól, ilyen érzelmektől nem vezettetjük magunkat. Megürült a nagy Pór Antal plé­bánosi széke, sorompóval zárták le azt az utat, amelyen Csáky Károly gróf és Fehér Gyula dr. a belvárosi öreg templomtól a bazilika-kanonoki stallumai' oz jutott. .. Mátéffy Viktor lemondott, le kellett mondania, mert igy akaita ura és parancsolója. Már napokkal ezelőtt beszélték, hogy Mátéffy lemondott. A hírt csak most erősitefék meg. A lemondás január 17-én történt. Január 17-e óta üres Pór Antal, Csáky Károly és Fehér Gyula öröke. Az ember mindég ember marad. Mátéffy Viktor is ember volt és em­ber marad. Élete javarésze itt folyt le előttünk, abban semmit kutatnunk nem kell. Embersége mellett pap is volt, plébános. Álljunk először a plébános elé. Mátéffy Viktor jó plébános volt, lelkipásztor volt a szó igaz értelmé­ben, paptársai, ellenfelei is elismerik ezt és meghajtják előtte az érdem zászlóját. Volt idő — mondják — amikor Mátéffy pasztorizációs mun­kásságát, plébánosi- ténykedését min­taképnek lehetett venni. Mátéffy Vik­tor egyre emelkedett ebben a ren­deltetésében, pályája egyre iveit, mindig magasabbra kellett rá fel­nézni. De a háború után rálépett a politika és az üzleteskedés terére. És amikor a legnagyobb volt, ami­kor munkájának és hivatásának fá­radhatatlanságában a delelőhöz kö­zeledett — Mátéffy Viktor találko­zott emberi énjével és találkozott az ember árnyékával. Mátéffy Viktor megállt és megállt a plébános is. A kettő eddig külön haladt, most egybe­olvadt. És ott, ahol az ember megy, az ember útja szeles, viharok szánt­ják végig, eső veri, kiálló kövek sebzik meg lábát és meredek oldal is próbára teszi erejét. Az élet útja ez, amelyet az ember árnyéka is végigsúrol. És most erről az egyről beszél­jünk, az ember árnyékáról. Kísértet is lehet az embernek ez az árnyéka. Nemrég hallottuk itt Esztergom­ban, hogy a papságnak ott a helye, ahol a nép van. Kérdezzük-e, hogy Mátéffy Viktor mindenkor ott volt e, ahol a nép volt ? . . . Mátéffy Viktor, a plébános kilé­pett egyszer hivatásának lelkiisme­rettel elvégzett magasztos munka­körének fénysugárzásából. A poli­tika útjára lépett, azt hitte, hogy az előző útnak a folytatása a politika útja És ment ezen az úton. És ki­sérték őt többen ezen az úton. Egy­szer csak észrevette, magábadöbbe­néssel nézett körül és látta, hogy nem annyian kisérik őt az útfolyta­táson, mint azelőtt. Megállt, vissza­akart fordulni, de nem talált vissza. Tovább ment, most már akarással, daccal, több és több kő került út­jába, mind meredekebb lett az út a borús ég alatt. És mind kevesebben kisérték tovább. Ujabb meredekhez ért, az utolsó meredeknek látszott. Csak még oda fel, felérni ismét a hegyre, aminőt már többször meg­járt. És utolsó erejének megfeszíté­sével feljutott a hegyre. Fellélegzett fáradságának, kitartásának, akarásá­nak napsütését akarta látni. De köd ülte meg a völgyet, felhők sűrűsöd­tek odafönn és szél fütyült futva ... Merre vezessen innen az ú ? Merre és hova menjen ? Se előre, se hátra. Jobb lett volna, ha nem erőszakolja ezt az utat ide föl . . . Köröskörül rideg, sivár valóság. Mélységes csönd. Ez a mélységes csönd felel Má­téffy Viktornak. Messze mögötte vibráló fény .. . Prohászka isko­iskoláia, a prohászkai szellem vi­lágossága. Valamikor ennek a fény­nek erőssége melegítette és hatotta át. Hogy lehet, hogy ennyire eltávolo­dott ettől a fénysugárzástól ? Hogy lehet, hogy ilyen ellentétes iránybave­zette őt az élet ? Talán nem is az élet... Önmagát vetette oda, ahová elju­tott. Önmagától indult meg és az az erő, amely haladási irányt adott pályájának és téritette el a prohászkai szellemtől, az utolsó tizen­két év politikai rendszere és légköre volt. Ez a politikai rendszer és lég­kör nem volt Prohászka tanítási rendszere és szellemi légköre. És ennek a nemprohászkai rendszernek meg volt a maga nemprohászkai had­serege, amely magával sodorta mind­azokat, akik, ha egy pillanatig is, Pro­hászka tanításában megingottak. És akik megingtak, meginogtak azért, mert a politikai rendszer és légkör Ígérete fényesebb volt Prohászka ajándéka­kánál. Sokakat megszédített már a hatalom, sokakat megszédített már az alkotásvágy, sokakat megszedi tett már az a gondolat, hogy ők a népet akarják vezetni, hogy ők a nép bálványai . . . Jaj azoknak, akik nem tudnak bánni a hatalommal, az alkotásvággyal, a néppel és a gazdagsággal 1 De a megtántorodásnál, a meg­szédülésnél nagyobb bűn a megtán­torit'S és a megszédités. Jóbarátok nem azért kellenek, hogy a hatalom köppenyébe kapaszkodva tömjénezni, és dicsőíteni segítsenek, hogy ünnep­napokon részt vegyenek a lakomá­kon, hanem, hogy veszély, fénye gető baj esetén figyelmeztessenek és megfogják a karunkat és mondják: ne tovább 1 Ha ezt a mi környeze­tünk elmulasztja, akkor nem a meg­tántoritott követ el főbűnt, hanem a megtántoritó. Amikor Mátéffy Viktor a prohász kai iskola prohászkai határához ért, meg kellett volna állnia. És, hogy nem állt meg, környezetének kellett volna mondani: ne tovább I Multak az évek és Mátéffy Viktor mindjobban eltévedt a politika labi­rintusában, mindjobban eltávolodott attól a fénytől, amelyet Prohászka gyújtott meg. Ide-oda kereste az útat, talán lelkétől űzetve Prohászka vilá gosságát kereste, kapkodó indulat öntötte el, még inkább elvesztette az út fonalát és még jobban beleveszett a politika labirintusába, amelynek sötétségében már nem lehet különb­séget tenni az ember és a hivatás énje között. Politikai lázbeteg lesz és politikai víziók fogják csalogatni és hitegetni, aki ide kerül. Csak akkor tud kiutat találni, ha egy kéz fogja meg a karját és vezeti. Mátéffy karjára is ránehezedett a kivezető kéz. A kéz új út felé mutat... Mátéffy Viktor lemondott plébánosi állásáról, megüresedett ismét a nagy Pór Antal öröke. A sematizmusban ezt olvassuk J Mátéffyról: született 1881-ben Vág­sellyén, pappászentelték 1903-ban, hitoktató volt Budapesten, káplán volt Párkányban és Esztergomban. Esztergomi plébánossá 1908-ban ne­vezték ki. 1916 ban pápai kamarás és_l 922-ben préposti cimet kapott. Ezután sok pont következik. Hely új állomásra. Vécs Ottó. Mátéffy Viktor lemondása. Az aula közli, hogy Mátéffy Viktor az esztergomi belvárosi plébánia javadalmazásáról le­mondott és lemondását a bí­boros hercegprímás elfogadta. A plébániát további intézkedé­sig adminisztrátori minőségben Jíutuez Mihály fogja vezetni. A hercegprímás Budapesten. Serédi Jusztinián dr. biboros-herceg­primás vasárnap Budapesten tartóz­kodik, ahol részt vesz az Eucharisz­tikus kilencsdi ájtatosság befejezésén. Szerpapszentelés a Ferencren­dieknél. F. hó 29-én (vasárnap) d. e. 9 órakor Breyer István dr. püspök szerpappá szenteli Jahoda Mansvét ferencrendi theologust. Templomunk­ban megtartandó e szokatlan és ritka ünnepségre külön is felhívjuk temp­lomlátogató közönségünk figyelmét. Köszönetnyilvánítás. Hosszas betegségem megakadá'yoz abban, hogy egyenként köszönjem meg mindazoknak figyelmét, akik az Üj esztendő alkalmával jókívánataikkal felkeresni szívesek voltak. Igy ez­úton mondok hálás köszönetet. Esz­tergom, 1933. évi január hó 26. án. Palkovics László alispán. Elmaradt az iparosgyűlés. Csü­törtökre hirdettük a Független Kis­gazdapárt helyi csoportjának rende­zésében megtartandó iparosgyűlést. A gyűlés elmaradt, mert a szónokok valamennyien influenzában megbe­tegedtek és igy nem tudtak eljönni de még helyettesítésükről sem lehetett gondoskodni. A gyűlés megtartá­sáról később tör énik intézkedés. Minden készülék teljesítményét fokozza, hangerejét, hangtisztaságát megnöveli az Orion dinamikus hangszóró. A leg­magasabb hangi6l a legmélyebbig, egész terjedelemben reprodukálja a zenét. Minden készülékhez kapható megfe­lelő típus bármely rádiókereskedőnél. Gyárt'a : Orion izzóiámpagyár

Next

/
Thumbnails
Contents