Esztergom és Vidéke, 1933

1933-09-28 / 76.szám

ESZTÍRfiftHo/KK ÖTVENNEGYEDIK ÉVF. 76. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenként kétszer KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1933 CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 28 Előfizetési'ár 1 hóra: l pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 20 fii. A liberalizmus védelmében olyan cikket közöl egy baloldali radikális lap, melyet inkább nevezhetnénk halotti beszédnek, mint védelemnek. Jóllehet az egész Írásnak egyetlen törekvése bebizonyítani, hogy liberalizmus nélkül az emberiség sem élni, sem halni nem tud. Mindössze csak némi kis foltozgatást tart szükségesnek ahhoz, hogy a liberális-kapitalista rendszer újabb diadalmas hódító útra induljon. Hajlandó elismerni, hogy a múlté az a liberalizmus, mely „aki birja, marja" elv alapján minden irányban szabad érvényesülést akar biztosítani és nem szabott korlátokat az individualizmus érvényesülése elé. Belátja, hogy a teljes gazdasági szabadságnak és az állami irányítás teljes kiküszöbölésének ma már elmélelileg is kevés hive van s a liberális pártok, ahol még hatalmai képviselnek, szükségesnek tartják az állami irányítást s a szociális szempontok erélyes érvényesítését. A „neoliberalizmus" hivei tehát a szabadverseny helyett a gazdasági életben tervszerűséget, a korlátlan önzés helyett olyan gazdasági rendet akarnak, amely védelmébe fogadja a gyengéket az erősebbekkel szemben és amely biztosítja a nemzeti jövedelem minél igazságosabb megosztását, a gazdasági szempontok erélyes alárendelését a közös nemzeti érdekeknek stb. Az ember nem hisz a szemének, mikor ezt a sok szépet és jót olvassa a jövő liberális gazdasági rendjéről egy vérbeli liberális írótól. A jóság, az önzetlenség, a szociális megértés csak úgy csöpög a mondatokból. Mintha a Quadragesimo Anno idevágó fejezeteit olvasná az ember. Mi váltotta ki ezt a meglepő szociális lelkiismeretet és önzetlenséget az új liberalizmus híveiből ? Hogy van az, hogy most azoknak az evangéliumi elveknek az érvényesülésétől remélik a liberális kapitalizmus megújítását, amiket még pár évvel ezelőtt is kinevettek és ártalmasnak tartottak a gazdasági élet szabadságára nézve?! Azok a reformok, melyekkel a fentírt cikkíró meg akarja fejelni a liberális gazdasági rendet, olyannyira lényegbe vágók, olyan gyökeres átalakítását követelik a régi redszernek, olyan elvi jelentőségűek, hogy uralomra jutásuk esetén a liberalizmus halálát jelentik. Feltéve, hogy sikerülne a rendszer megreformálása, új kiadásában már semmiképen sem nevezhető liberalizmusnak, mert éppen a rendszer lényege, a szabadverseny sikkadna el, ami naggyá tette a múltban. A liberális-kapitalista világrend a szabadversenyen alapszik s ezzel áll vagy bukik. Itt nincs foltozgatás, félmegoldás, csak legfeljebb az összeomlás késleltetését lehet elérni szörnyű erőfeszítésekkel. Külföldön ezt már régóta hirdetik a legkitűnőbb közgazdasági elmék és a meddő kísérletezés helyett igyekeznek lerakni egy igazságosabb társadalmi rend alapjait. A liberális gazdasági rend sorsát megpecsételte az emberi korlátoltság, a kíméletlen önzés, az emberi munkának lelkiismeretlen kiuzsorázása és a telhetetlen profitszomj. A sirját nem a proletárok ásták meg, nem is az elméleti közgazdászok vagy politikusok, nem is a tőkeellenes jelszavak, hanem azok, akik el vannak ragadtatva ennek a világrendnek a pótolhatatlan nagyszerűségétől. Akik rendőrt és börtönt, bolsevizmust és fölforgatást emlegetnek, mihelyt valaki halk kifogást mert megkockáztatni a brutális Önzéssel szemben. A kapitalista rendszernek nem volt ereje és bátorsága az önreformra féktelen elbizakodottságában, majd elvégzi ezt helyette a társadalmi fejlődés szükségszerűsége. De a mi a reformból megszületik, mindennek nevezhető, csak liberalizmusnak nem. HB A kereskedelmi miniszter jelenlétében szentelték meg a pilismaróti frontharcosok zászlóját Az Országos Frontharcos Szövetség Pilismaróti Csoportja f. hó 24-én, vasárnap tartotta zászlószentelési ünnepélyét. A megjelentek között ott látuk dr. Fabinyi Tihamér kereskedelmi minisztert, dr. Lingauer Sándor főispánt, Karcsay Miklós alispánhelyettest, Reviczky Elemér járási főszolgabírót, dr. Frey Vilmos országgyűlési képviselőt, Horváth Gyula tábornokot, mint az országos szövetség elnökének képviselŐjét,vitéz Ortvay Béla parancsőrtisztet a központ részéről, Vajda Ákos dr.-t, a Pénzintézeti Központ igazgatóját nejével, Börner Aurél dr. miniszteri tanácsost, Wünscher Frigyes dr. kormányfőtanácsost és az esztergomi csoport részéről vitéz Zsiga János dr.-t. Ott láttuk még a dorogi csoport 60 tagú küldöttségét, élükön vitéz Dorogi József csapattiszttel, a váci csoport képviseletében vitéz Lenkey László csoportelnököt, Szúr mai Dezső alelnököt, vitéz Szamos Istvánt és Bozóki Andrást, továbbá a szomszédos községek elöljáróságait. Az ünnepség Fabinyi Tihamér dr. kereskedelemügyi miniszter fogadtatásával kezdődött, aki kevéssel 11 óra után érkezett meg autójával Esztergomon keresztül. A fogadtatáson a diszőrséget a frontharcos csoportokból alakult díszszázad látta el, melynek arcéle előtt haladt el a miniszter, az esztergomi leventezenekar hangjai mellett. A minisztert vitéz Horváth Gyula tábornok üdvözölte az Országos Frontharcos Szövetség nevében, utána a kis Büttner Károly mondott talpraesett üdvözlőbeszédet, melyben a minisztert és a megjelent előkelőségeket köszöntötte. Majd Lingauer Sándor dr. főispán köszöntötte Fabinyit és a községbe érkezett előkelő vendégeket. A miniszter válaszában a nemzeti munkatervet vázolta, melynek egyik kockája a közelmúltban épült pilismaróti csapási út (ami a miniszter érdeme). Majd a nemzeti munka célját vázolta: megerősödjünk és feltámasszuk újra Nagymagyarországot. Azért jött — úgymond — hogy a községek érdekeit előmozdítsa és az idegenforgalom szolgálatába állítsa. Á békés polgári munkát ünnepeljük, amikor az újonnan épült pilismaróti út és i létesített hajóállomás felavatására gondolunk. A frontharcos erények fontosak, de fontosak a polgári erólyek is. Megköszönte az üdvözlést ás lelkes munkára hivta fel a község népét a cél érdekében. Ezekután a közönség bevonult a kath. templomba, ahol Erdőssy Ferenc ny. tábori esperes szentmisét mondott, miközben az esztergomi leventezenekar Haydn miséjét játszotta. A szentmise végeztével a misét bemutató tábori esperes megszentelte a zászlót. Következett.az ünneplő közönség kivonulása a Hősök-szobrához. Ott Nyirő Károly ref. lelkész áldotta meg a zászlót szép beszéd és ima kíséretében. Majd dr. Büttner Károly orvos, a pilismaróti csoport elnöke üdvözölte a megjelenteket és a zászló fontosságáról beszélt, beállitva azt, mint az összetartozóság jelképét. A zászlóanyát Jerkovits Angela üdvözölte. Utána vitéz Horváth Gyula beszélt az Országos Központ nevében a magyar katona erényeiről és vitézségéről. Végül az együttműködésre és a zászlóhoz való hűségre hivta fel a frontharcos bajtársakat, kiemelve Glock Imréné zászlóanya áldozatkészségét a diszes zászló létrehozásában. Dr. Fabinyi Tihamér miniszter a zászló jelentőségéről és az együvétartozás szükségességéről és a frontharcosok megbecsüléséről szólott. Következett Glock Imréné zászlóanya beszéde. Üdvözölte a zászlót, majd átadta a helyi csoport vezetőségének megőrzés végett. Végül a zászlószegek be verése következett. Fabinyi miniszter a kormányzó, Gömbös miniszterelnök és saját nevében verte be a zászlószögeket szép jelmondatok kíséretében. Utána a zászlóanya, majd dr. Lingauer Sándor főispán a vármegye nevében, a többi előkelőségek és a különféle csoportok megbízottai verték be szegeiket szép jelmondatok elhangzása mellett. Külön kiemelendőnek tartjuk dr. Zsiga János, az esztergomi csoport vezetőjének zászlószeg beverését, aki azt szép beszéd kíséretében, a frontharcos bajtársak összetartozósága szükségességének hangoztatása mellett tette meg. Az ünnepség a Hősök szobrának megkoszorúzásával és az esztergomi leventezenekar Himnuszával,ért véget, mely után a megjelent frontharcos csoportok diszmenetben vonultak el a zászló és a megjelent előkelőségek előtt. Utána tábori ebéd volt a Malomvölgyben fekvő Mózer-kertben. Az előkelőségeket pedig a zászló anya Szeptember 28-i csütörtökön este 7 órától folytatólag ' Asszonyok a börtönben A

KÜLTUR Egy szegény asszony kálváriás élete MOZGÓBAN